- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2015. szeptember 6., vasárnap

Őszi álom


Őszi álom

Tudom, valahol ott vagyok e tájban.
Ott, ebben az oly ismerős múltban.
Benne vagyok én is ebben az őszben
feloldódva valahol a távoli ködben.

Ott voltam, mikor ázottan állt fogat
búsan várakozva, visszafogva lovat,
hol villamosra ül a hölgy, s a vonat
füttyent a távolban, egy kutya ugat.

Hol elmerengve nézte önmagát az ég
egy tócsában, hol este már a villany ég.
Fényét búsan, de már vakon nézi még
egy gázlámpás, ki tudja, neki ez már vég.

Kesernyés füst illatát hordozta a szél
sárgult levél hullott alá, és mint aki fél,
némán adta magát, hisz megölte őt a dér
kiért vigaszul most egy gyászdalt küld a tél.

Tudom, valahol ott vagyok e tájban.
Ott, ebben az oly ismerős múltban.
Kinyújtom kezem utánad, némán kiáltva.
-Kérlek, ne! Ne szállj fel egy villamosra!
Inkább utazz velem, térj hozzám vissza!
Térj vissza, légy velem! Velem a múltba!

Nyárády Károly