- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2013. február 27., szerda

Tavaszváró


Tavaszváró


Diadalmaskodik már a napfény, mire jégcsap könnye csordul
Pislákoló csillagok hajnalban mutatják már, az idő átfordul
Kövérek az aranyeső rügyei már, majdnem szinte robban
Ódon ház faláról pereg a mész, hangtalan lepattan

Iszapból korán előbujt bamba béka hunyorogva bámul
Siváran még hideg ez a világ, mely most szeme elé tárul
Hogy miért jött elő ilyen korán, ezt még ő sem tudja
Megmozdult benne is most valami, talán ez a gondja

Árnyas oldalakra menekült el a tél, rongyos a bundája
Onnan langyos szellő kergeti el, madárdal nyomába
Iszkol is fel hegyek közé, talán ott még berzenkedhet
Mérgesen rázza szakállát, mire a fenyők most összenéznek.
Százszor láttak ők már ilyet, hogy már foga nincs a télnek
Eddig sem törődtek vele nagyon, ezért már csak ránevetnek.

Nyárády Károly

2013. február 21., csütörtök

Céltalanul



Céltalanul


Ott, ahol a sötét fellegek fölött, rád nem egy kék ég hajlik
Vasalt hajód orrán sem a haragos hullám az, ami megtörik
Bár ha nézed, míg szemeddel ellátsz, egy tenger hullámzik
De végtelen zátony az, s ha kimondod, el sohasem hiszik

Mert taposott utak nélkül, erkölcsök nélküli vad világban
hol tombolhat akár egy kedvező szél, s a vitorládban
is lehet erő, jó szándék, lendület, az mind hiába van,
mert iránytű nélkül csak egy vak vagy, sivár sivatagban!

Jól mondják a vének: Kinek célja nincs, el nem tévedhet!
S ha ehhez a fedélzet népe még rumot is ingyen vedelhet
Akkor minden mindegy, mert bárki semmit mindig megtehet
Mindegy ott akkor, mikor a Nap bárhol nyughat, vagy kelhet

A kormány is kedvére állhat így, vagy amúgy, akár keresztbe
Minek annyit bajlódni is vele, ha nem tudjuk, hogyan és merre
Elég ott tudni egy annyit, hogy a Föld forog, vagy áll egy helybe 
S ha megindul velünk a föld, hát akkor leszünk mi is valamerre.


Nyárádi Károly 

2013. február 19., kedd

In memoriam Sorina




Memento

Néha csak egy villanás, csak egy perc az élet
Padlóra küld egyből, s úgy ledönt a végzet
Hogy szavad elszáll, s szótlanul csak nézed
Aki volt, az nincs már, s kábultan csak kérded
Miért? Miért kell neked most így szenvedned?

És egyre nehezebb, nehezebb ezt úgy megélned
Tudod, ma még Ő, de holnap te vagy, ki bevégzed
Mert Damoklész kardja most áll, de éhezi a véred
Nincs kivétel, nincs kiút, egyszer megéred a véged

És nem is ez az, ami fáj, mitől könnyben úszik szemed
Mert mindannyian elmegyünk, Nélküled vagy Veled
Mi most a Te hiányodat siratjuk, mert nehéz nélküled
És nehezek a szavak is! Kimondani fáj, és szinte őrület
Eldadogni utoljára fájdalommal, az Isten és az Ég veled!

Nyárády Károly

Kedves ismerősöm, Sorina Bota emlékére.