- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2012. december 4., kedd

Vigyázat! Az Unióban lopják a fenyőfát!



Hírek Brüsszelből! (jelenések könyve: amikor a fény kialszik)

Brüsszelből az idén száműzték az eddig szokásos karácsonyfát, miközben a város iszlám kisebbségének a rosszallására hivatkoztak. Ha minden jól megy, és az unióban miért ne menne bármi igen jól, akkor ezt  a szép gesztust jövőre már törvénybe fogják iktatni, és kiterjesztik az egész unió területére is! Azután már nem lesz karácsonyi gyertyaláng sem, mert a kontinensen élő tűzimádók féltékenységét sem illik felkelteni, és egy szuper-civilizált, uniós állatkert gondozóinak ezt illik figyelembe venni! Addig is a brüsszeli, hagyományos karácsonyi fenyő helyén idén egy nagyméretű képernyőkből összeállított förmedvény fog állni, ahol a digitális isten hívei fognak leborulni, és egyelőre a mindenható villanyáramot fogják megünnepelni. Ott majd minden hívőnek egy csatlakozási pontot juttatnak ajándékba, ahol ingyen, de a többségi adófizetők költségére, rácsatolódhatnak majd a hülyék agyhálózatára, és ahol a bűvös, de egyértelmű vezérjelek áradatának szent extázisában a Káosz Szózatát fogják élvezni a Szent Estén. 

In nomine Satana, et Dollar, et Euro! Omen!

Brüsszeli (világ)végnapok, 2012, december

2012. november 23., péntek

Jön a világvége, mert a maják megmondták a pontos időt!


-Halló! Itt a Világvége!
-Itt még nem! Itt az elmegyógyintézet van! 
-Akkor rendben! Köszönöm!

Fiuk, lányok, mi most aztán jól nézünk ki, mert ha nem tudnátok, de ha tudjátok akkor is, mi most mind benne vagyunk a nagy slamasztikában. Hogy tudjátok meg! Végünk van, mert már csak egy hónapig tart a nagy dőzsölések időszaka, és akkor vége szakad mindennek! Ennyi volt, kész! 
A Jehova tanúi ezt már rég mind mondják, igaz, ők eddig mindig ráfáztak a jóslataikkal, de most már tele torokkal hirdetik, hogy egyszer mindennek eljön a vége, amiben van némi igazság is, de most az egyszer nem lesz kibúvó, mert vak tyúk is talál(hat) szemet! 
Bizony, és ebben már jóval nagyobb adag igazság van, mert amennyi vak ember és még több rövidlátó vezeti ezt a világtalan világot, nem csoda, hogy a napjai meg vannak számlálva. Úgy, hogy térjetek meg, emberek, amíg még nincs túl késő! 
-Térjetek meg, mert aki megtér, az nem lesz olyan erősen megrugdosva, mint az, aki nem volt hajlandó megtérni az utolsó percben sem! Mert aki megtér, azt csak egy kicsit fogja agyonverni a meteorzápor, legfeljebb csak egy kőmeteor fogja kupán verni, és nem a jóval keményebb vasmeteor. A végső időkben megtértre a ráfröcskölő tsunami hullámhegye is csak alig tíz méteres lesz, nem olyan száz, kétszáz méteres vízfal, mint ami a mellette ülő hitetlent fogja irgalom nélkül elragadni. A föld mágneses terének hirtelen megszűnése is csak a hitehagyott, parázna emberek iránytűjét fogja megzavarni, a kiválasztottakét ez nem érintheti, mert aki nem tudja hová akar kilyukadni, az soha nem tévedhet el! Úgy, hogy csak óvatosan, emberek, mert a nagy napkitörések időszakában csak egyesek fognak halálos sugárdózist kapni, míg mások a hit fényvédő krémjének védelme alatt legfeljebb elegánsan napbarnítottak lesznek, és akkor az Ítélet Napján, a felsorakoztatott társaságon világosan meglátszik, ki az, aki jól néz ki, és ki az, aki pecsenye-pirosra sült bőrrel alig tűr meg magán akár egy halotti leplet is. 
-Úgy, hogy, emberek, térjetek meg, amíg még lehet! Térjetek meg, vagy be egy kocsmába, mert most még lehet! Igyátok le magatokat, de csak annyira, hogy aztán ha már közel van a december huszonegy, maradjon még idő, és józanodjatok ki legalább annyira, hogy még idejében megtérhessetek! 
-Mert soha sincs késő, emberek! Soha! Különben meg vagyon írva, emberek, hogy a tékozló, de később megtért fiát jobban szereti az apa, mint azt a másikat, mert a tekergő legalább nem olyan málészájú, mint az, aki az apja nyakán élt mindvégig! Jó lesz ezt megjegyezni, mert ezt már rég megmondták! Rég, emberek, mert minden jó testvér tudja azt, hogy sokkal többet ér az egész apai örökség, mint a kisemmizettel együttérző testvér krokodilkönnyei! 
-Így van ez,  emberek, vagy akár másképpen is, de ha már egyszer korábban valaki ezeket mind leírta, megmondta, az biztos, hogy csendben nem ült, és akkor jó lesz odafigyelni! Például arra, hogy a maják, ezek a barbár véráldozatokat bemutató, kukoricát zabáló, száz tonnás köveket csak úgy egybeolvasztó, piramisépítő, acélt és kereket soha nem ismerő nép, akiket mellesleg jól megkereszteltek, mind egy szálig, de úgy, hogy majd mind belepusztultak, ők eközben mégis valami másféle világvégét vizionáltak. Nem a magukét, mert azért még él néhány csóró indián, aki ma is majának mondja magát, hanem egy másikat, egy olyan nagyobbat, amit meglehet, hogy bosszúból találtak ki nekünk, akik egykoron a civilizáció magasra tartott keresztje alatt érkeztünk a megváltással hozzájuk. Azt, hogy becsempésztek nekünk egy olyan trójai vírust, azaz felvéstek a sztéléikre valamit azért, hogy majd az utolsó idők embere fejtse csak meg, ha tudja, és ha majd ért is valamit belőle, attól ne legyen sokkal okosabb! 
*
Nos, az utóbbi bejött szépen, mert a rejtélyes írásjeleket még meg lehetett végre fejteni, az üzeneteket lehetett értelmezni is, és akkor, mint ilyenkor mindig, amikor valami új dolog nem illik bele a képbe, akkor máris megvan a nagy gond! Kiderül, hogy ilyen magas-szintű ismereteket egy lerombolt, kipusztított barbár civilizációról túl sok lenne feltételezni, mert hát akkor miért is kellet korábban lerombolni? Ilyenkor az igazi kutató szakik legtöbbször óvatosan félreállnak, ám helyüket azonnal elfoglalják a hivatásos, vaskalapos, irodában tespedő, szériában gyártott diplomások. Ők, akik rendszerint előregyártott dobozokban gondolkodnak, és csak azzal foglalkoznak, ami azokba belefér. Ők azok, akik általában tíz könyvből írnak egy tizenegyediket, ezúttal a saját nevükben, és ezáltal rögtön a szakma tekintélyes véleménymegmondói lesznek. Az eredmény nem is marad el, mert ha a szakma igazi, nagy tudású, sokoldalúan képzett, tapasztalt egyéniségei nem rúghatnak labdába, akkor előbb-utóbb lecsapnak a témára az önjelölt kutatók, a megszállottak, szent őrültek, sci-fi írók, UFO kutatók, látnokok, frusztrált háziasszonyok, zúg-prókátorok, az agyalágyult milliókat manipuláló, tudákos újságírók, próféták, és a legkülönfélébb szekták cinikus, haszonleső vezetői is. A világvégi túlélést biztosító bunkerek tervezői is lehúznak eközben egy jó nagy adag bőrt a dilinyós gazdagokról, de a túlélési kitteket árusítók, a túlélési tanfolyamokat szervezők, és a hasznos tanácsadók is igen jól keresnek, miközben jókat röhögnek a markukba, és talán egyre gondterheltebben néznek ők is a holnapi nap elé, mert mint tudjuk, a hülyeség az bizony ragályos!
Komolyra fordítva a szót, érdemes odafigyelni azért, persze nem a világvégi hülyeségeket szajkózók "mondanivalója" miatt, hanem hogy mit is mesélnek azok a maja sztélékre felvésett bizonyos üzenetek. Előre-bocsájtom, én, személy szerint, nagyon kétlem, hogy az egykori maják a saját tapasztalataikat, vagy a saját tudományos kutatásaik eredményeiből kiindulva vésték a kövekre azt a bizonyos időpontot, melyet most a világ végének kiáltottak ki egyesek. 
Kezdjük talán azzal, hogy a maják időszámítása, hosszabb időszakokra vonatkoztatva igen pontos, és gyakorlatilag a ma univerzálisan használt Gergely féle naptárral lehetne egyenrangú. Az tény, hogy  a maják naptárában időszakonként igen nagy elmaradások jelentkeznek, de ezeket előre meghatározott időpontokban megfelelő számú napok beiktatásával korrigálnak, meglepő pontossággal igazodva a valós nap-föld-csillagidőhöz. Ennek egyetlen magyarázata az, hogy aki ezt a korrekciós rendszert kitervelte, az tökéletesen tisztában volt a naprendszer szerkezetével  és az égi mechanika matematikai kiszámíthatóságával is. Kiderül, hogy a számításaik figyelembe veszik a napéjegyenlőségeket, a napfordulókat, melyeknek pontos meghatározása, enyhén szólva nem lenne egy könnyű feladat, mert egyszerű csillagászati megfigyelések alapján még lehet egy többé kevésbé meghatározott időpontról beszélni, amikor valami megváltozik, de egy ilyen napra és órára pontos meghatározást egy földbe leszúrt karóval, vagy egy hosszabb bambuszcsőbe bámulva már nem lehet sem megjósolni, sem előre megállapítani. Ehhez már sokkal precízebb optikai műszerekre és igen pontosan működő időmérő eszközökre lenne szükség. Nem beszélve az egyéb, igen komplikált korrekciós számításokról is, mint a fénytörés nagysága, a légköri turbulencia, vagy a Föld abberációjának libegése, stb. Ennek ellenére, a maják mégis igen precízen számoltak előre, de hogy hogyan és milyen táblázatok, számolgatások alapján tudták mindezt megtenni, az örök rejtély marad, mert a műszaki felkészültségüket figyelembe véve, nyugodtan kizárhatjuk azt, hogy a csillagokat alaposan figyelgetve ők maguk végezték volna el az időnként szükséges időkorrekciókat. 
Persze, most vannak, akik legyintenek, mert szinte köztudott, hogy számtalan olyan őskori építmény, kőoszlop, ablak, kapu, kör és megalitikus kőépítmény van szerte a világon, ahol kimutatható, hogy csak bizonyos napokon süt be a nap, csak akkor látszanak bizonyos árnyak, és mindezek azt bizonyítják, hogy korábban is lehetséges volt már ilyenformán meghatározni bizonyos napokat, napfordulókat, és napéjegyenlőségeket. Így is van ez, ám itt bukkan fel valami olyan elképesztő dolog, amire ma még nincs válasz, csak hümmögés és bambaság, mert kiderül, hogy a legtöbb hasonló építkezésnél az egykori építészek tudtak és számoltak valami egyébbel is, amit mi úgy nevezünk ma, hogy a Föld precessziós elmozdulása. 
Röviden erről a jelenségről annyit, hogy a Nap körül keringő Föld tengelye nem merőleges a keringési pályára, azzal 23 fokos szöget zár be, és a forgástengelye lassú elmozdulása során egy kúp palástján körbejárva kört rajzol az égre. Jelenleg a Föld tengelye az északi égbolton a Sarkcsillagra mutat, de ez nem lesz mindig így, mert a folyamatos elmozdulás miatt egy idő után ez a pont elvándorol egy körön, és a tengely mindegyre más és más csillagokra fog mutatni. Ezt a búgócsiga féle imbolygást, miközben a tengely köröket rajzol, ezt nevezzük precessziónak. Ennek az elmozdulásnak következtében az égbolt látványa lassan de biztosan megváltozik, a csillagképek elvándorolnak, a tavasz és ősz egy idő után más csillagképek kíséretében jelentkezik, a Nap és a Hold látszólagos égi pályái is eltolódnak, aminek következtében a napéjegyenlőségek, napfordulók vetületei, a földi tárgyakhoz viszonyított helyzetei is megváltoznak, és ezáltal érvénytelenekké válnak az egykori jelölések, de ezt a jelenséget talán majd máskor és egy egészen más témakörben lenne jó alaposabban boncolgatni.
Az igazi bökkenő az, hogy ez a bizonyos precessziós elmozdulás rendkívül lassú folyamat, tulajdonképpen egy huszonhatezer éves ciklust jelent, ennyi idő alatt ír le a Föld tengelye egy teljes kört, ami  azt jelenti, hogy például a mai napon látott égbolt, a bolygókat leszámítva, huszonhatezer év után lesz megint ugyanilyen! Ezt a rendkívül parányi elváltozást megfelelően precíz műszerek nélkül, akár hosszú emberöltők alatt is képtelenség lenne akárcsak érzékelni is, mégis, a maják tudtak róla, számoltak vele, méghozzá igen pontosan. Sőt! A kisebb-nagyobb periódusra felosztott időszámításukat tulajdonképpen ehhez a rendkívül hosszú időszakhoz viszonyították, amit mi ma Nagy Plátói Évnek nevezünk, ők pedig Nagy Körnek neveztek! 
Nos, amit a maják valamikor kőbe véstek, az arról szól, hogy 2012 december 21.-én, a téli napforduló alkalmával, az élet forrása visszatekint bölcsőjének fényességére, és akkor önmagába zárul a Nagy Kör! Fura szöveg, de ugyanakkor igen érdekes is, ha hozzátesszük, hogy egy érdekes csillagászati jelenség is történik ezen a napon, ugyanis a Nap, a Föld és a galaxisunk középpontja egy vonalba esik. 
A galaxisunk, az égen derengő  halvány sáv, a Tejút, tulajdonképpen egy domború lencse formájú, csillagok milliárdjainak a csoportosulása, benne spirális karok mentén elhúzódó csillagvárosokkal. A középpontja felé egyre nagyobb a csillagok sűrűsége, szinte egybeolvadó, fényes csillaghalmaz, ami sajnos Földünkről nem látható, mert roppant átmérőjű, sötét por és gázfelhők sokasága elfedi a szemünk elől. Ám ez a parányi kellemetlenség nem gátolta meg abban a majákat, hogy láthatatlansága ellenére, mégis pontosan meghatározzák, hol van a galaxis középpontja, amit ők az éltető, azaz a Nap bölcsőjének neveznek. 

Hát... bizony, emberek, mondom én néktek, a maják tudtak valamit, de hogy honnan, azt nem árulják el, és akkor nem csoda, hogy lesz, (vagy) van itt fogak csikorgatása!

-Bizony, emberek, mondom én néktek, készüljetek, mert nemsokára eljön az idő, mikor mind meglátjátok ti, hogy megint hülyét csináltak belőletek, és akkor hiába csikorgatjátok majd a fogaitokat! Ha van olyasvalaki, aki nem hallja szavaim, mert fülét bedugta, nem lát, mert szemét eltakarta, és  fulladozik, mert fejét a homokba dugta, akkor vegye tudomásul, hogy lemarad és kimarad egy idétlen világ végéről! Üzenem nekik, hogy nem úszhatják meg, mert a következő világvégén, kb. 26000 év múlva majd beszívják ők is! Tesznek újra egy Nagy Kört, és közben megtanulják ők is a leckét, vagy elkárhoznak mindörökre a kozmikus hülyeség feneketlen mélységeiben!

 A Próféta beszélt hozzátok!  (-Hozzátok.... a kényszerzubbonyt!)

-Általam, énvelem, veletek, és most pedig, kedves híveim, menjetek mind, és... feküdjetek le!
Szép álmokat!

-(Á, mi ez? Engedjetek el! Én egy szent ember vagyok! Eresszetek! Apám maja főpap volt, nem hallottátok? Ááááá.....)

2012. november 20., kedd

Köszönet az Ismeretlen Rajongómnak!

Történt, hogy egy fárasztó nap után igen kellemes meglepetés ért. Jött a futárszolgálat és a személyemre szóló ajándékcsomagban egy gondosan csomagolt dobozkát  találtam, ismeretlen feladótól. Felbontottam és egy cetlin a következő, kézzel írott szöveget olvashattam:

"Elismerésem jeléül, az Írónak! " 


Ennyit és semmi mást!
Kedves Ismeretlen, üzeneted rövidségének lényegét megértettem, ajándékodat és elismerésedet nagyon szépen köszönöm! Hogy lásd, mennyire becsben tartom ajándékodat, máris egy improvizált kompozícióba szerkesztettem, amit a végső finomítások után az íróasztalomon fogok véglegesen elhelyezni.


Addig is törhetem, és töröm is a fejem, ki lehet az, aki a titokzatosság homálya mögött most csak mosolyog?


2012. november 19., hétfő

Szavazz rám!


Tele van a város, és tele van a hócipőm is a politikusok óriáspanelről vigyorgó vicsorgásaival. Tele van a padlás is ígéretekkel, és... amúgy tele van nekem velük mindenem! Az is!!!
Kopjatok már le, basszus, mert egyelőre bőven elég az, hogy az ülve pisilő világmegváltók nyakunkra hozták a harmadik világ igen megháborodott békeharcosait, ti legalább most, a végső napok árnyékában ne rontsátok itt tovább az amúgy is agyonmérgezett légkört, mert így is eléggé sötét esőfelhők ereszkedtek a városra! 



Loptam én is, mert most kampány van!

Kicsit szomorkás lett a hangulatom máma
de nem ezért vagy általa lennék én oly bamba
mert megtudtam: nem lehet boldogságot venni
csak bársonyszéket, mert most ingyen adnak enni!

Vagy azért, mert van, aki lop, és van, aki lopkodik
Vagy van, aki mindent lop, és van, aki csak hazudik
Vagy, van, aki kampányban, és van, aki csak kampányol
És hogy olyan is van, akinek a látványától elhányol

Mert mindenki másképp lop, de csinálja
És mindenki másképp csal, de tagadja
Mert mindenki ugyanúgy lopja egy rakásba
De csak a jó politikus tudja, hogyan takarja.

Inkább kifordultam a konyháról, s befordultam
A gyomromat közben alaposan elrontottam
Mert panelon a régi kampányt újra láthattam
Ma újra egy régi pofát még mindig megbámultam
Évek óta mindig csak ő van, és most megint kavar
Hát nem volt már elég? „Uram, ön engem zavar!”

Akinek nem inge, az vetkőzzön gatyára!

Nyárády Károly! 

2012. november 8., csütörtök

Gépvilág



Gépvilág


A Gépemberek vasagyában megálmodott gépvilágot
A gépiesen beszélők zsebéből látta meg a napvilágot
Ott, ahol a gép dönt, ami emberi lelket nem látott
Ami most kínozza, gépkarjaival öli meg e világot

A Gép számolja, ki a mennyi, és táblázatba az írja ki
Hogy ki mennyit ér, s ha lejártál az utcára is ő utal ki
Gázkamrában helyed, ha számládat nem fizeti senki
nem is tudja, de bárki sejti, hogy a gép valóban, ő ki?

A fegyvert áldó hamis pap ő, kinek hite csak egy kamu
A vaskatona, a nagy stratéga, kinek agyában az ágyú
Ágyúagyú bértollnokok, programozott sztárvendégek
Nézd csak vér nélküli géparcukat, hisz ők az igazi gépek.

Hangjuk hamis, szavuk kódolt, a gépeknek jól behódolt
géppisztolyos jó apáca, ki gyerekbe vírusos kódot olt
Nobel díjas, jámbor kertész, ki rózsákra benzint locsolt
Gépiesen sanda vigyort, nemzet arcán nagy szégyenfolt

Istentelen elnök isten, gépiesen ő mindig az isten-elnök
Ki előtt csak ájuldoznak, ronggyá tépik ruhájukat a nők
Képernyőről csak úgy ömlik, nagy esemény, újra a gép győzött
Mert ezernyi gép a népnek tonnaszámra újra mákonyt főzött

Gépvilágban gépiesen gépek dobnak bombát élő emberekre
A gép nem néz le, sem fel, célt keres, de nem szomjazik vérre
Nem tesz mást, csak jól kigondolt, gyilkos tervet hajt ő végre
Arca, lelke nincs, mert programozó gazdái csak ezt várják tőle.

Ám ne feledd, te ronda gépek szolgálója, hogy a millióknak vére
te kezeden szárad, hiába néznél majd oly ártatlanul fel oda az égre
A te fejednél is kikapcsol a gép, ha egyszer a nagy játszmának vége!

Nyárády Károly

2012. november 5., hétfő

Fordított Tükörben



Fordított Tükörben


Törékeny pillangó,  ó, ne jöjj hozzám ily közel,
mert én szárnyad töröm, az álmaidat veszem el!
Maradj távol tőlem, mert megéget téged lángom
csapdába csallak, a barátságom is csak járom
és nem vagyok én más, mint egy csalfa álom.

Fáklyám fénye éget, szavam is csak méreg
Lelkedbe furakszom, mint kegyetlen féreg
Megölöm benned a fényt, elveszejtlek téged
mert örömöm rontás, és gyilkolni sem félek
Álnoknak születtem én, ki pusztulásból élek.

Arcomon Káin jelét, lelkemben az átkát viselem
miáltal ledőlnek falaid, ha szemem én rád vetem.
Ezért hát óvakodj, maradj tőlem nagyon távol
karmaim közt véged, hiába vagy olyannyira bátor 
elkárhozol, ha templomodban én vagyok a prédikátor.


Nyárády Károly

2012. november 1., csütörtök

Mementó

Mementó

Midőn tekintetünkkel eltávozott szeretteinket
keressük ma fent a szürke égen
Idelent ezernyi gyertya, mint ezernyi sóhaj a szélben,
ezernyi könnycsepp özönében, mindörökké égjen!
Égjen szívünkben ma a vágy, a fájdalom szaggasson
midőn ezernyi virággal gyászolunk a néma sírhantokon.
Ölelkezzünk a néma fejfákkal, mert csak ennyi maradt hátra
A fájó emlékek, az űr, s a libegő gyertyák titokzatos lángja.

Eltávozott Szeretteink, nyugodjatok mindannyian békében!

Nyárády Károly

2012. október 13., szombat

MOST MÁR ÉN IS SZERETEM!


 
MOST MÁR ÉN IS SZERETEM!

Mikor hűvös hajnalokba torkolódtak a ködös éjjelek
nem hagytak békében, üldöztek, s mint szellemek
a sötét árnyak, kúsztak és nyomomba szegődtek
s én, ki sosem féltem, éreztem tudtam, rettegek!

Mert én sosem szerettem az őszt, az ezernyi színével
Bármilyen díszes is legyen, én soha nem fogadtam el
az elmúlást, elvonulást, lenyugvást, a nagy csendet,
gyűlöltem mindig, nem értettem ezt a Nagy Rendet.

Pedig szép az ősz, de nem azért, mert benne a Törvény
melynek végén ott ásít a végzet, a nagy, sötétlő örvény
Hisz nincs új a régi nélkül és nincs többé megújulás
ha nincs előbb szenvedés, kín és végső feloldozás.

És most újra ősz van, mint ahogy az meg vagyon írva
Az őszi szellőt hallgathatom a fák közt muzsikálni újra
de már nincs bennem rettegés, és nincs többé félelem,
a szőlődombok múzsája dalával ma meghódított engem.

Nyárády Károly

2012. augusztus 31., péntek

Marosvásárhely Üzenete




Marosvásárhely Üzenete


Őszbe fordul már a város, elfáradtan megpihen
A Somos tető nagyot ásít, az öreg város így üzen:
—Gyertek lányok, gyertek fiuk, gyertek ide kölykeim
Kik még vagytok, itt és távol, hallgassátok szavaim!

Hadd meséljek én magamról, öreg Maros elviszi
Szavaimat messzi tájra, idegenbe, sírkövekre dúdolni
Hadd hallják meg, kiknek máshol porladnak el csontjai.
Hisz enyémek mindörökre Vásárhelynek lányai és fiai.

Behunyt szemmel mondom nektek, meggyilkolják fáimat
halál arat úgy, hogy többen vannak már ott kint a kő alatt
mint bent, s bár rendületlen itt vagyunk  és harcolunk
mint gyertyaláng a szélben, a sors kezében táncolunk.

Mert még láthatod a Vártemplomot, a körbefutó gyereket
Egyre üresebb a hajó, csak ünnepnapon töltik ki a helyeket
Mert még áll a napfényes Iskola utcában a vén zsinagóga
De kapuján rég rozsdás a zár, a lánc, nincs, ki olajozza.
S még állnak rendületlen a Bolyaik is, a mély titkon töprengve
Dimenziókon túlról nem árulhatják már el, jobb a végtelenbe?

Ó, álmodni akarok, mert csak álomban van meg a Hét Fa
Hol oly sok csók szállt el, vénült meg velünk a romantika
Csak álmomban van meg a Maros bár, Oroszlán, a Hargita
A Lila bár, a Tulipán, Ritz fürdő, muzsikus, egy jó zongorista.

Öreg vagyok már, gyerekeim, öreg, mint az örök idő
Nem tudom, de nem is mérem, korom hány esztendő
Örök utamat járom, a Kálvárián újra őszbe öltözök
Mint jó gazda, ki sokat látott, hideg télre készülök
De mindig lesz egy valami, mely sosem hagy megnyugodni
Gyerekeim akarom még egyszer mind magamhoz ölelni

Ezért kérlek, őszi szellő, vidd messzire szavamat
Keresd meg a nagyvilágban lányomat s a fiamat
S mondd el nékik, én itt leszek, várok rájuk végtelen
Könnyezek érettük, a Maros vize elviszi azt csendesen

És mondd el nékik végre, hogy mennyire fájlalom hiányukat
Sanyarú sors lett az enyém,
mert én mindörökké visszavárom az elveszített fiamat és lányomat.

Nyárádi Károly

2012. augusztus 30., csütörtök

Igazi Nő



Aki jó nő, s nemcsak a haja nő
 
Az nem mondja, de nem is kérdi
Mert az igaz nő ezt megüzeni
Ami szóban ronda, s igen profán
De egy igaz nő így nem ver pofán.

Nem áll tétlen, nemcsak kivár
Ostobán nem kérdi, nekem mi jár?
Hanem eléd kiáll, és elveszi
Azt, ami őt megilleti!

Nem követel, és célba úgy ér
Ezt hallod, ha felforr benne a vér:

-Nem várom, hogy mindezt te tedd
Inkább legeltesd te rajtam most a szemed
De ha már letoltam bugyim neked
Ne bámulj úgy, te hülye gyerek!

Nyárády Károly

2012. augusztus 14., kedd

Szó a szélbe!





Mondd! 

Mondd, mit ér a nagy siker
És mondd, mit ér a szó!
Mit te mondtál ki, amiért bomolnak utánad
ám te nem vagy látható.

És mondd, mit ér, ha játszhatsz fent
és vagy oly nagymenő,
hogy intésedre csak úgy dőlnek
de féltve csak egy szeret, és ezer más oly nő,

kik bár láthatják az arcod,
 de mégis mást akarnak,
Követelik tőled azt, és úgy,
ahogyan te azt az álmaidban mondtad.

Nyárádi Károly