- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2022. november 22., kedd

Te, ki Embernek fia vagy! (1)

 

Te, ki az Embernek fia vagy!


Hallod te ezt a fenséges vízi zenét?

Érzed te az aranyozott hegyek kegyét?

Hát a mély-kék egek jeges szelét?

Gyantás fenyők nyers illatát?

Korhadó levelek gombaszagát?


Érted te az erdők, kövek bölcs titkait?

A sasok szavát, a farkast, mikor vonít?

Égre törő hegycsúcsoknak szerénységét?

Lankák, vízmosások rejtett kincsét?

A vad Természet erőinek szervezését?

E világunk értelmének létét?


Érted? Dehogy érted!


"Nyárády Károly"

2022. június 24., péntek

Hajnali Álom

 

Hajnali Álom

Valahol, csak éppen túl, egy régi ködös éjszakán

Egy forró nyári napnak rózsaszínű hajnalán

Veled vagyok újra, álmaimnak nagy taván

Ott, ahol a csend is hallgatja még önmagát

Maradj még, régi álom, maradj velem ideát!


Nyárády Károly

2022. június 11., szombat

Utolsó dal

 


Utolsó dal


Kapcsold le a villanyt, vesd inkább az ágyat

Halkítsd el fejemben a zúgó harangokat

Feküdj csak és most ne mondj lazaságot

Tarts szorosan, de ne akarj hazudni

Ne mondj nekem most kegyes hazugságot!


Ha nem tudtalak rávenni, hogy szeress,

ha nem értem el, hogy velem is nevess

most, az utolsó órában, miután már nincs

végleg eltűnik az, ami eddig volt, ami kincs!

Akkor csak ölelj, mert más egyebem már nincs!


Senkit sem lehet, s én sem tudlak rávenni

nem érhetlek el, és nem tudlak meggyőzni

Behunyom szemem, mert csak úgy látlak szeretni

S míg eljön a reggel, én megteszek mindent, ami

jó nekünk, add te is, mintha lenne még olyan, hogy mi.


És akkor feladom reggel én ezt a harcot

Mert nem tudtalak rávenni, hogy szeress,

Nem érthetted szíveddel, hogy lehetsz teljes

Nem tudtalak rávenni, hogy ezen te is csak nevess

Akkor csak ölelj még, utoljára, testeddel hajnalig kövess!


Nyárády Károly

2022. június 6., hétfő

A Béke legyen...

Béke legyen...  


Bűnös lehetek én, Uram, ha megkérdem?

Vétkezek én az által, ha Tőled én megkérdem?

Igazi e világ, melyben nekem kell így élnem?

 

Igaz az, és mindaz, mit mondanak Te rólad?

Nekem azt hinnem kell, hogy minden úgy jó,

ahogyan azt nekem hinnem kell végtelen?

Vajon úgy jó az, ha vakon én elhiszem,

és nem vétkezem, azáltal, hogy kétkedem?

Abban, mit senki sem nevezett másképpen,

mint Igazság?

 

Te, Ki nem vagy más, mint az általam oly tisztelt kedvencem,

Kit nevezhetlek én így? Ha úgy hiszem

de inkább tudom, hogy Te vagy az Egyetlen?

Igaz Barátom? Te, és csak Te, jóságos Istenem?

Általad és mindörökké? 


-Ámen!

2022. május 1., vasárnap



Boldogságom titkai 

Ki hinné el ma már nekem azt komolyan még
Hogy régi padlás cserepein át, fent megnyílott az ég
s a bevetülő fénypászmában, még szemem előtt ég
mikor féltett titkot suttogott el nekem az ég,
melyben benne volt a múlt, kicsit a jelen is,
de akkor még hiányzott a vég.

Ma sem lettem okosabb, bár lelkem ugyanolyan hévvel ég
Környékezett halál, láttam, milyen ocsmány tud lenni a vég
És ma, mikor már jól tudom, semmi sem lehet olyan, mint rég
Álmaim születnek, gondolatok fogamzása révén elragad a hév
Bár testem lassan elavul, napról napra cserben hagy a fizikai lét
Elmém mégis ragyog, az eszem régi, és mindezt megélni oly szép
hisz becses ajándékot kaptam én, bár még akkor nem értettem
de ma már tudom, velem akkor nagyon kegyes volt az Ég! 

Nyárády Károly

2022. április 15., péntek

 



A Golgotán.

O, Uram, még ezer lépés
lelkemben még ezer kérdés
szívem egy végtelen seb, hol megannyi vérzés
véresre vert testem végtelen fájdalma, hol itt a megértés?
Koronám tövisből,
szőrcsuhám foltos a rászáradt véremtől
vállam egy végtelen fájdalom durva keresztem élétől
szenvedő emberi testem ez, mikor lesz megtérés mindebből?
Kiszáradt torkom, felrepedt ajkam
nincs, ki szomjamat oltsa, csak suttogom halkan
nincs sok már, fent vagyok, már nem fájhat jobban
megváltás lesz, a Golgotán ünnep, és gyász a házamban.
Elesek, cserbenhagy testem
korbács csattan rajtam, kiserken vérem
nincs senki mellettem, ki mondhatná, mesterem!
Idegen férfi jön, megsajnál, végzetem felé ő kísér, ő viszi keresztem.
Ívbe hajlok fájdalmamban
zihál tüdőm, szívem vad vágtában
élni akar testem, vassal szegzett kezem, lábam
rongyként függök keresztemen, nincs méltóság halálomban.
Gönceimen kockát vetnek
unatkozó katonák várják, hogy dögöljek meg
nincs egy ismerős arc lábaimnál, követőim elfeledtek
két lator közt, kigúnyolva: „Ha Isten fia vagy, hát ments meg minket!”
Erőm elhagy, elmehetek
„Atyám, miért hagytál el… Te minket?"
Megrepedt a Templom fala, sötét felhő fedi el az eget
Meghalt keresztjén a Megváltó, mert meggyilkoltuk Őt.
Nélküle nincs többé Nap, és nem lehet több kikelet.

2022. április 2., szombat

Gáz van, mert (lassan) már megint nincs gáz!

Megboldogult apám egy soha vissza nem térő, letűnt idők szakmai nagymestereinek talán utolsó képviselője volt, és talán ennek köszönhető az, hogy életében nem is vágyódott egyéb babérokra, így aztán soha nem is lett a korszakalkotó kinyilatkoztatások, nagy népi bölcsességek  megmondója! Ennek ellenére, volt neki pár kedvenc, meglehetősen tömör tartalmú mondása, melyek igen egyszerűen hangzottak. Mint kiderült, ezeknek a kinyilatkoztatásszerű mondásoknak az egyszerűségében rejlett mondanivalójának, a gyakorlatban legalábbis eddig, mindmáig kikezdhetetlen igazsága is! Nem hiszitek? Íme az apám féle ediktum!

-Amihez nem értesz, abba soha ne szólj bele! - és... akkor most a nagy hír is, hogy:  Hollandia 200 kormányhivatalában 19 fokra csökkenti az átlaghőmérsékletet! Hogy jön ez ide? Mit keres a csizma az asztalon? Ja, akkor tegyem hozzá még, hogy mindezt 2022-ben, április elsején mondják (hogy legyen valami értelme is!)

Hogy miért mindezt most? Hát... ez egy igen hosszú történet lenne! Hosszú, mert... de erről akit érdekel, én már 2009-ben írtam, akkor még viccesen, talányosan, és érdemes is olvasni, mert akkor kiderül, hogy azóta mennyire vittük, illetve vitték azok, akikkel mi, erkölcsi hagyományokkal rendelkezők, már semmiféle szellemi, semmiféle kulturális azonosságot mi már nem vállalhatunk! 

https://nyaradi.blogspot.com/2009/01/gz-van-mert-nincs-gz.html

Ez a cikk, itt, alól pedig a  kép, a mai holland miniszterelnök értelemtől sugárzó arcával, mikor  bejelenti, hogy nem oda Buda, illetve  a tulipánok és a szélmalmok őshazája, mert Don Quijote is bió-szénával etette a rozzant Rosinantet,  mielőtt végső csatára vitte volna a zöldenergia... izé, na mindegy, mert szélmalomharc volt az, és különben is, Putyin! 



-Én, aki vagyok, Rutte Mark, aki kormánynál vagyok, (az mit jelent?)  - Sss! 

-Na, szóval én mondom! "Kevesebb fűtés, kevesebb "klímahasználat" (ez meg mi?), rövidebb zuhanyozás, és akkor lesz valami! Megfagyunk! Punktum!

Hát igen, lesz valami fagyás, az biztos! Ebben eddig ez a legbiztosabb! Csak várd ki a végét, mikor a hollandokat ezután már onnan fogod felismerni, hogy ők dög-büdösek a hidegvizes, szívizomserkentő sokkterápia miatt, és az egészségesebbek is dideregnek, miközben Putyin a végsőket fogja rúgni, medvebundás takarója felett, és a rászakadó gáz mennyisége miatt fogja álmatlanul tölteni az éjszakáit, amit Kína, India és Pakisztán még nem képes időben átszállítani keletre! Ha majd sikerül, akkor...Akkor Hollandia áttérhet végleg a fekete tulipán tenyésztésére! 

Oda nem kell már se fény, se meleg! Még tulipán se! Na, de akkor hol lesz az a bizonyos szivárvány, meg az a sok zöld(ség)? 

És akkor jön a finálé, mert most már megint igen könnyű nagyképűsködni, így, tavasz elején, de én azért megnézném a selyemtangás, bió-vegán, szivárványos genderpapik didergését, majd úgy, egy átlagosnál fagyosabb decemberi napon, mikor majd a keleti szél fúj Ivánék felől, és nagyon gáz van, mert a gázcsőben már nem lesz semmiféle gáz. Akkor aztán lehet majd tekergetni a termosztátot, és újabb szankciókat meghozni, s mivel a hazaszeretet, mint klasszikus fűtőanyag, kimarad, (az a fejlettnyugati libsiéknél már nem járja) így aztán aki hülye, az is marad, és mint ahogy a félresikerült, genetikailag életképtelen élőlények mindig is tették eddig, elhagyják ezt a nagy színpadot, amit élettérnek nevezünk! Ami fura, az, hogy ezeknek a hülyéknek a temetésén mégis mi fogunk szomorúan bólogatni, s megtanuljuk azt, amit eddig is tudtunk! Azt, hogy a széllel szemben nem lehet... Az igazság mégis az, hogy lehet! Lehet, csak aztán jól nézd meg magad, hogyan nézel ki utána, és azt is, hogy mire jutottál vele!