- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2016. július 15., péntek

Tükör csalfasága.



-Tükröm, tükröm, 
mond meg nékem!
Melyik az én igaz énem?

Tükör, tükör, elárultad őt
hisz tulvilágod síkja mögött
hol a gonosz eddig testet öltött
kit az adott szó bilincsbe kötött
mit most bűnös hajlam széttört
e világra kapu lettél,
amin most a végzet hozzá átjött.

Nyárády Károly

2016. január 15., péntek

Emlék



Emlék



Elbódító futamokat hallok, talán egy régi zongorán
Fülemben egyre zengnek hangok, így, az ünnepek után.
Egy ismeretlen dal? Meglehet, vagy csak az csupán
hogy visszatért egy régi álom, mint ifjúságom hajnalán,
mikor halálos asszony ölén lettem férfi, s boldog oldalán.

Nyárády Károly

2015. december 31., csütörtök

Úton az idők rabságában


Úton az idők rabságában


O, Kedveseim, íme újra együtt vagyunk itt az Óesztendő végén
hol ma megtorpanunk egy pillanatra e beláthatatlan számlap szélén 
Elkönyveljük, de jó, hogy letelt ez is, de már öregebbek vagyunk révén, 
hisz mi apró földi lények véges óra mutatóján haladunk az idők terén.

Most elmélázva megállunk egy pillanatra, a ködös horizontot kémleljük
Az Időkapu boltozata alatt az eljövő idők titkát még sejteni reméljük,
és aztán nézünk vissza, a hosszú úton elbukottak érkezését még hisszük 
majd könnyet ejtve intünk búcsút, s szívünkben az emléküket továbbvisszük.

Megyünk immár tovább, újra bízunk az egyre hosszabb napok melegében.
Hiszünk újra a megkopott szavakban, az eljövendő jobb idők szépségében.
Hiszünk a kenyérben, a jó pincék borában, a hó alatt már zendülő vetésben.
Hiszünk a szépasszonyok bájában, a tapasztalt ősz öregek bölcs döntésében.

Éjfélkor a harangszóban itt hagyjuk a régi évet és belépünk az újba.
Kezdődik egy újabb kör, talán boldog lesz, ki majd ezt is körbe futja
Addig is emelt fővel nézünk veled szembe Sors, bár kezedben a végzet
Mi győzünk, mert minálunk a Hit a jóban, s halhatatlan általa bennünk a Lélek!

Nyárády Károly



Boldog Újévet kívánok mindenkinek!

2015. december 20., vasárnap

Advent negyedik vasárnapján



Karácsonyra várva


Elindult már, messzi tájon
Sarki télben, jeges havon
Hegyen-völgyön kúszik felénk
Hallik már fenséges zenénk

Titokzatos, messzi tájon
Érkezik, hogy meghajoljon
Három vándor. Királyok?
Bölcsek? Talán mágusok?
Ők azok, kik követik a csillagot.

Úton vannak, megérkeznek
Betlehemben majd ott lesznek
Kik egy fiút felkeresnek
Egy jászolban majd fellelnek

Fényes szánok csilingelnek
Fenyők is most útra kelnek
Azt üzenik, ők is jönnek!
Jönnek, jönnek! Mind itt lesznek!

Elküldték már az angyalokat
Kik fényes szárnyon alászállnak
A jó lelkekben nyomot hagynak
Sötétben egy mécsest gyújtnak.

Csillagfényben megszült álom
Jöjj el hozzánk! Jöjj Megváltónk!
Hisz lelkünkben oly nagy a szomj
Hozd el Őt nekünk, hozd el Karácsony!

Nyárády Károly

2015. december 13., vasárnap

Advent Harmadik Vasárnapján



Ma, az asztalunkon három gyertya égjen
Mert döntés született, ott fent az égben
Hozzánk jön el, ki legkedveltebb ott Fenn
Emberré válik ő e Földön, így döntött az Isten!

Nyárády Károly

2015. december 6., vasárnap

Advent Második Vasárnapján



Advent második vasárnapján


"Lelkünkben is oszlik már a sötétség
hisz asztalunkon már két gyertya ég
s a távolban valahol, hol földet ér az ég
a próféták szavában testet ölt a Reménység"


Nyárády Károly

2015. november 29., vasárnap

Advent Első Vasárnapján



Advent Első Vasárnapján

"Ma még csak egy gyertya ég
S bár távol még a Fényesség 
A lelkünkben gyúlt Reménység"

Nyárády Károly

2015. október 25., vasárnap

Őszi színek



Harang kondul csendben, hangja elvész valahol a messzi ködben
Elmerengve gondolkodik még a rét, de bóbiskolnak már a fák a völgyben
Hol az elmúlt nyarat álmodja már az öreg falu, csendes őszi fényben.

Nyárády Károly

2015. szeptember 6., vasárnap

Őszi álom


Őszi álom

Tudom, valahol ott vagyok e tájban.
Ott, ebben az oly ismerős múltban.
Benne vagyok én is ebben az őszben
feloldódva valahol a messzi ködben.

Ott voltam, mikor ázottan állt fogat
búsan várakozva, visszafogva lovat,
hol villamosra ül a hölgy, a vonat
füttyent, a távolban egy kutya ugat.

Hol elmerengve nézte önmagát az ég
egy tócsában, hol este már a villany ég.
Fényét búsan, de már vakon nézi még
egy gázlámpás, ki tudja neki ez a vég.

Kesernyés füst illatát hordozta a szél,
sárgult levél hullott alá, és mint aki fél,
némán adta magát, hisz megölte őt a dér
kiért vigaszul most egy gyászdalt küld a tél.

Tudom, valahol ott vagyok e tájban.
Ott, ebben az oly ismerős múltban.
Kinyújtom kezem utánad, némán kiáltva.
-Kérlek, ne! Ne szállj fel a villamosra!
Utazz inkább velem, térj hozzám vissza!
Térj vissza, légy velem! Velem a múltba!

Nyárády Károly

2015. május 17., vasárnap

Alkonyatkor



Alkonyatkor


Mondd, lehetne úgy még e földön, ebben az életben
Hogy minden úgy van még, úgy ahogy volt az régen
És már nem csak ott találod azt, az alkonyati fényben
Miről álmodoztál szerettél, ott fent a bíborszínű égben.

Nyárádi Károly

2015. március 22., vasárnap

Valaki Tragédiája


Valaki tragédiája


Ellenséggel, ki veled egy ágyban
hever, soha ne légy barátságban!
És ne higgy annak szavában
ki terveket sző, de valójában
önmagát éli, az udvarodban!
Ki ha kell, ő kiáll a hátadban
és leszúr ő téged, nagy bátran.
S ha megkérdik, hát megmondja,
Ez voltál te, ki elétek kiálltam!
Gyarlóság! Értitek? Ezért nem bántam
tettemet. Értitek? Rá földet én hánytam.

Nyárády Károly


2015. február 21., szombat

Várakozás


Várakozás

Erőt gyűjt titkon a tavasz
Nyugtalanul pislognak a csillagok az égen
A hajnal nem hoz rózsavizű harmatot még
bár mosolyától megroppan a hó a réten

Kegyetlenül télbe harapott már a szél
Megmozdul tőle a lét a néma rügyben
Lehullik a jégpáncél is, titkokat locsog a csermely
Fent, a mérhetetlen égbolton valahol
bárányfelhők fürdőznek az égnek kék vizében

Nyárády Károly

2014. október 20., hétfő

Árral Szemben


Árral Szemben


Testvér! Ne engedj teret a sötét szónak
és ne azt halld, mit ellened elmondnak
mert nem hiteles szavuk mindazoknak
kik most ellened, s másképpen szólnak!

Sok volt itt a szájhős, kik most félreálltak
Bátran sunyítanak, álruhában óbégatnak
és voltak olyanok, kik orvul vermet ástak
és olyanok, kik mosollyal hátulról szúrtak

No, de hidd el, nem ők azok, kik számítnak
kik a Júdás aranyait zörgetve gazdagodtak
mert bár ők, mint mindig, többen vannak
kik apát-anyát is lelketlenül pénzért adnak,
de nem én!

Nem én, és tudd meg, hogy még sokan vannak
olyanok itt, kik bár riadtan kissé megkoptak
de ha mégis, hát ők kiállnak és kezet nyújtnak
nem törődve, beléjük ezért mekkorát rúgnak.

Ezért mondom, ne engedj teret a sötét szónak!
S ha teheted, ne mondj nemet a fájdalmadnak!
Könnyezz inkább, mert veled álnokul elbántak
és nemesebb lesz lelked, s akik Veled itt maradtak
ők is könnyeznek, mert minduntalan Rád gondolnak!

Nyárády Károly


2014. augusztus 5., kedd

Ó, Te Isten! Te ezt hagyod?


Ó, Te Isten! Te ezt hagyod? 


Sötét halál madara száll fent az égen
Vágya egy van, az hogy minden égjen
Dögöljön és pusztuljon itt minden
Te ezt hagyod? Ó, Te Isten!

Álnok szörnyek torkából halál kiröppen
Nyomában ártatlanok vére falra fröccsen
Vétkes e világban már az újszülött is itten
Te ezt hagyod? Ó, Te Isten!

Álnok bábkormányok kürtölik ki az új igét
Hős és nagy lett az, ki merészen Ellened vét
Kiknek minden gonoszságra válaszuk az igen
Te ezt hagyod? Ó, Te Isten!

Boszorkánykonyhában születnek új gének
Alattomos útjuk nyomán jajdul a gyászének
A dögevők is utálják már, vége akkor sincsen
Te ezt hagyod? Ó, Te Isten!

Büntesd már meg őket, Isten, az Ellened vétkezőt!
Büntess meg engem, a merészen illetlen kérdezőt!
De kíméld meg gyermekem, kíméld a szebb jövőt!
Hisz meghal így a hit, hogy a jó győz a rossz fölött
S akkor meghal az Ige is, mert a gonosz új testet ölt
S hatalma végtelen nagy lesz a mindenség fölött.

Nyárády Károly

2014. április 6., vasárnap

Szavak nélkül

Szavak nélkül

Elfogytak szavaim, és elment a hangom
Megtörtem végleg, és eltört a lantom
Partra kivetett vagyok, s kiszáradt torkom
Ezért most elrejtem ezután előled végleg az arcom

Enyészet, te nyertél megint
de csak azért, mert én feladtam harcom!

Nyárády Károly