-Halló! Itt a Világvége!
-Itt még nem! Itt az elmegyógyintézet van!
-Akkor rendben! Köszönöm!
Fiuk, lányok, mi most aztán jól nézünk ki, mert ha nem tudnátok, de ha tudjátok akkor is, mi most mind benne vagyunk a nagy slamasztikában. Hogy tudjátok meg! Végünk van, mert már csak egy hónapig tart a nagy dőzsölések időszaka, és akkor vége szakad mindennek! Ennyi volt, kész!
A Jehova tanúi ezt már rég mind mondják, igaz, ők eddig mindig ráfáztak a jóslataikkal, de most már tele torokkal hirdetik, hogy egyszer mindennek eljön a vége, amiben van némi igazság is, de most az egyszer nem lesz kibúvó, mert vak tyúk is talál(hat) szemet!
Bizony, és ebben már jóval nagyobb adag igazság van, mert amennyi vak ember és még több rövidlátó vezeti ezt a világtalan világot, nem csoda, hogy a napjai meg vannak számlálva. Úgy, hogy térjetek meg, emberek, amíg még nincs túl késő!
-Térjetek meg, mert aki megtér, az nem lesz olyan erősen megrugdosva, mint az, aki nem volt hajlandó megtérni az utolsó percben sem! Mert aki megtér, azt csak egy kicsit fogja agyonverni a meteorzápor, legfeljebb csak egy kőmeteor fogja kupán verni, és nem a jóval keményebb vasmeteor. A végső időkben megtértre a ráfröcskölő tsunámi hullámhegye is csak alig tíz méteres lesz, nem olyan száz, kétszáz méteres vízfal, mint ami a mellette ülő hitetlent fogja irgalom nélkül elragadni. A föld mágneses terének hirtelen megszűnése is csak a hitehagyott, parázna emberek iránytűjét fogja megzavarni, a kiválasztottakét ez nem érintheti, mert aki nem tudja hová akar kilyukadni, az soha nem tévedhet el! Úgy, hogy csak óvatosan, emberek, mert a nagy napkitörések időszakában csak egyesek fognak halálos sugárdózist kapni, míg mások a hit fényvédő krémjének védelme alatt legfeljebb elegánsan napbarnítottak lesznek, és akkor az Ítélet Napján, a felsorakoztatott társaságon világosan meglátszik, ki az, aki jól néz ki, és ki az, aki pecsenye-pirosra sült bőrrel alig tűr meg magán akár egy halotti lepelt is.
-Úgy, hogy, emberek, térjetek meg, amíg még lehet! Térjetek meg, vagy be egy kocsmába, mert most még lehet! Igyátok le magatokat, de csak annyira, hogy aztán ha már közel van a december huszonegy, maradjon még idő, és józanodjatok ki legalább annyira, hogy még idejében megtérhessetek!
-Mert soha sincs késő, emberek! Soha! Különben meg vagyon írva, emberek, hogy a tékozló, de később megtért fiát jobban szereti az apa, mint azt a másikat, mert a tekergő legalább nem olyan málészájú, mint az, aki az apja nyakán élt mindvégig! Jó lesz ezt megjegyezni, mert ezt már rég megmondták! Rég, emberek, mert minden jó testvér tudja azt, hogy sokkal többet ér az egész apai örökség, mint a kisemmizettel együttérző testvér krokodilkönnyei!
-Így van ez, emberek, vagy akár másképpen is, de ha már egyszer korábban valaki ezeket mind leírta, megmondta, az biztos, hogy csendben nem ült, és akkor jó lesz odafigyelni! Például arra, hogy a maják, ezek a barbár véráldozatokat bemutató, kukoricát zabáló, száz tonnás köveket csak úgy egybeolvasztó, piramisépítő, acélt és kereket soha nem ismerő nép, akiket mellesleg jól megkereszteltek, mind egy szálig, de úgy, hogy majd mind belepusztultak, ők eközben mégis valami másféle világvégét vizionáltak. Nem a magukét, mert még él néhány csóró indián, aki ma is majának mondja magát, hanem egy másikat, egy olyan nagyobbat, amit meglehet, hogy bosszúból találtak ki nekünk, akik egykoron a civilizáció magasra tartott keresztje alatt érkeztünk a megváltással hozzájuk. Becsempészték nekünk a trójai vírust, felvésték a sztéléikre, hogy majd az utolsó idők embere fejtse csak meg, ha tudja, és ha majd ért is valamit belőle, attól ne legyen sokkal okosabb!
*
Nos, az utóbbi bejött szépen, mert a rejtélyes írásjeleket még meg lehet fejteni, az üzeneteket lehet értelmezni is, és akkor, mint ilyenkor mindig, amikor valami új dolog nem illik bele a képbe, akkor máris megvan a nagy gond! Kiderül, hogy ilyen magas-szintű ismereteket egy lerombolt, kipusztított barbár civilizációról túl sok lenne feltételezni, mert hát akkor miért is kellet korábban lerombolni, és ilyenkor az igazi kutató szakik legtöbbször óvatosan félreállnak, és helyüket azonnal elfoglalják a hivatásos, vaskalapos, irodában tespedő, szériában gyártott diplomások. Ők, akik rendszerint előregyártott dobozokban gondolkodnak, és csak azzal foglalkoznak, ami azokba belefér. Ők azok, akik általában tíz könyvből írnak egy tizenegyediket, ezúttal a saját nevükben és ezáltal a szakma tekintélyes véleménymegmondói lesznek. Az eredmény nem marad el, mert ha a szakma igazi, nagy tudású, sokoldalúan képzett, tapasztalt egyéniségei nem rúghatnak labdába, akkor előbb-utóbb lecsapnak a témára az önjelölt kutatók, a megszállottak, a szent őrültek, a sci-fi írók, UFO kutatók, látnokok, frusztrált háziasszonyok, zúg-prókátorok, az agyalágyult milliókat manipuláló, tudákos újságírók, próféták, a legkülönfélébb szekták cinikus, haszonleső vezetői is. A világvégi túlélést biztosító bunkerek tervezői is lehúznak eközben egy jó nagy adag bőrt a dilinyós gazdagokról, de a túlélési kitteket árusítók és a túlélési tanfolyamokat szervezők, és a hasznos tanácsadók is igen jól keresnek, miközben jókat röhögnek a markukba, és talán egyre gondterheltebben néznek ők is a holnapi nap elé, mert mint tudjuk, a hülyeség az ragályos!
Komolyra fordítva a szót, érdemes odafigyelni azért, persze nem a világvégi hülyeségek miatt, hogy mit is mesélnek a maja sztélékre felvésett üzenetek. Előrebocsájtom, én, személy szerint nagyon kétlem, hogy az egykori maják a saját tapasztalataikat, vagy a saját tudományos kutatásaik eredményeiből kiindulva vésték a kövekre azt a bizonyos időpontot, melyet most a világ végének kiáltottak ki egyesek.
Kezdjük talán azzal, hogy a maják időszámítása, hosszabb időszakokra vonatkoztatva igen pontos, és gyakorlatilag a ma univerzálisan használt Gergely féle naptárral lehet egyenrangú. Az tény, hogy a maják naptárában időszakonként igen nagy elmaradások jelentkeznek, de ezeket előre meghatározott időpontokban megfelelő számú napok beiktatásával korrigálnak, meglepő pontossággal igazodva a valós nap-föld-csillagidőhöz. Ennek egyetlen magyarázata az, hogy aki ezt a korrekciós rendszert kitervelte, az tökéletesen tisztában volt a naprendszer szerkezetével és az égi mechanika matematikai kiszámíthatóságával is. Kiderül, hogy a számításaik figyelembe veszik a napéjegyenlőségeket, a napfordulókat, melyeknek pontos meghatározása, enyhén szólva nem lenne egy könnyű feladat, mert egyszerű csillagászati megfigyelések alapján még lehet egy többé kevésbé meghatározott időpontról beszélni, amikor valami megváltozik, de egy ilyen napra és órára pontos meghatározást egy földbe leszúrt karóval, vagy egy hosszabb bambuszcsőbe bámulva már nem lehet sem megjósolni, sem előre megállapítani. Ehhez már sokkal precízebb optikai műszerekre és igen pontosan működő időmérő eszközökre lenne szükség. Nem beszélve az egyéb, igen komplikált korrekciós számításokról is, mint a fénytörés nagysága, a légköri turbulencia, vagy a Föld abberációjának libegése, stb. Ennek ellenére, a maják mégis igen precízen számoltak előre, de hogy hogyan és milyen táblázatok, számolgatások alapján tudták mindezt megtenni, az örök rejtély marad, mert a műszaki felkészültségüket figyelembe véve nyugodtan kizárhatjuk azt, hogy a csillagokat alaposan figyelgetve ők maguk végezték volna el az időnként szükséges időkorrekciókat.
Persze, most vannak, akik legyintenek, mert szinte köztudott, hogy számtalan olyan őskori építmény, kőoszlop, ablak, kapu, kör és megalitikus kőépítmény van szerte a világon, ahol kimutatható, hogy csak bizonyos napokon süt be a nap, csak akkor látszanak bizonyos árnyak, és mindezek azt bizonyítják, hogy korábban is lehetséges volt már ilyenformán meghatározni bizonyos napokat, napfordulókat, és napéjegyenlőségeket. Így is van ez, ám itt bukkan fel valami olyan elképesztő dolog, amire ma még nincs válasz, csak hümmögés és bambaság, mert kiderül, hogy a legtöbb hasonló építkezésnél az egykori építészek tudtak és számoltak valami egyébbel is, amit mi úgy nevezünk ma, hogy a Föld precessziós elmozdulása.
Röviden erről a jelenségről annyit, hogy a Nap körül keringő Föld tengelye nem merőleges a keringési pályára, azzal 23 fokos szöget zár be, és a forgástengelye lassú elmozdulása során egy kúp palástján körbejárva kört rajzol az égre. Jelenleg a Föld tengelye az északi égbolton a Sarkcsillagra mutat, de ez nem lesz mindig így, mert a folyamatos elmozdulás miatt egy idő után ez a pont elvándorol egy körön, és a tengely mindegyre más és más csillagokra fog mutatni. Ezt a búgócsiga féle imbolygást, miközben a tengely köröket rajzol, ezt nevezzük precessziónak. Ennek az elmozdulásnak következtében az égbolt látványa lassan de biztosan megváltozik, a csillagképek elvándorolnak, a tavasz és ősz egy idő után más csillagképek kíséretében jelentkezik, a Nap és a Hold látszólagos égi pályái is eltolódnak, aminek következtében a napéjegyenlőségek, napfordulók vetületei, a földi tárgyakhoz viszonyított helyzetei is megváltoznak, és ezáltal érvénytelenekké válnak az egykori jelölések, de ezt a jelenséget talán majd máskor és egy egészen más témakörben lenne jó alaposabban boncolgatni.
Az igazi bökkenő az, hogy ez a bizonyos precessziós elmozdulás rendkívül lassú folyamat, tulajdonképpen egy huszonhatezer éves ciklust jelent, ennyi idő alatt ír le a Föld tengelye egy teljes kört, ami azt jelenti, hogy például a mai napon látott égbolt, a bolygókat leszámítva, huszonhatezer év után lesz megint ugyanilyen! Ezt a rendkívül parányi elváltozást megfelelően precíz műszerek nélkül, akár hosszú emberöltők alatt is képtelenség lenne akárcsak érzékelni is, mégis, a maják tudtak róla, számoltak vele, méghozzá igen pontosan. Sőt! A kisebb-nagyobb periódusra felosztott időszámításukat tulajdonképpen ehhez a rendkívül hosszú időszakhoz viszonyították, amit mi ma Nagy Plátói Évnek nevezünk, ők pedig Nagy Körnek neveztek!
Nos, amit a maják valamikor kőbe véstek, az arról szól, hogy 2012 december 21.-én, a téli napforduló alkalmával, az élet forrása visszatekint bölcsőjének fényességére, és akkor önmagába zárul a Nagy Kör! Fura szöveg, de ugyanakkor igen érdekes is, ha hozzátesszük, hogy egy érdekes csillagászati jelenség is történik ezen a napon, ugyanis a Nap, a Föld és a galaxisunk középpontja egy vonalba esik.
A galaxisunk, az égen derengő halvány sáv, a Tejút, tulajdonképpen egy domború lencse formájú, csillagok milliárdjainak a csoportosulása, benne spirális karok mentén elhúzódó csillagvárosokkal. A középpontja felé egyre nagyobb a csillagok sűrűsége, szinte egybeolvadó, fényes csillaghalmaz, ami sajnos Földünkről nem látható, mert roppant átmérőjű, sötét por és gázfelhők sokasága elfedi a szemünk elől. Ám ez a parányi kellemetlenség nem gátolta meg abban a majákat, hogy láthatatlansága ellenére, mégis pontosan meghatározzák, hol van a galaxis középpontja, amit ők az éltető, azaz a Nap bölcsőjének neveznek.
Hát... bizony, emberek, mondom én néktek, a maják tudtak valamit, de hogy honnan, azt nem árulják el, és akkor nem csoda, hogy lesz, (vagy) van itt fogak csikorgatása!
-Bizony, emberek, mondom én néktek, készüljetek, mert nemsokára eljön az idő, mikor mind meglátjátok ti, hogy megint hülyét csináltak belőletek, és akkor hiába csikorgatjátok majd a fogaitokat! Ha van olyasvalaki, aki nem hallja szavaim, mert fülét bedugta, nem lát, mert szemét eltakarta, és fulladozik, mert fejét a homokba dugta, akkor vegye tudomásul, hogy lemarad, és kimarad egy idétlen világ végéről! Üzenem nekik, hogy nem úszhatják meg, mert a következő világvégén, kb. 26000 év múlva majd beszívják ők is! Tesznek újra egy Nagy Kört, és közben megtanulják ők is a leckét, vagy elkárhoznak mindörökre a kozmikus hülyeség feneketlen mélységeiben!
A Próféta beszélt hozzátok! (-Hozzátok.... a kényszerzubbonyt!)
-Általam, énvelem, veletek, és most pedig, kedves híveim, menjetek mind, és... feküdjetek le!
Szép álmokat!
-
(Á, mi ez? Engedjetek el! Én egy szent ember vagyok! Eresszetek! Apám maja főpap volt, nem hallottátok? Ááááá.....)
.jpg)
.jpg)
