Kellett Neked Bál? Akkor Járjad!

Öregebb lettem egy évvel, de hogy bölcsebb is, az majd ezután fog elválni! Marika barátnőnk úgy szokta mondogatni ilyen alkalommal, hogy „Ha megéred azt a kort, amelyiket mutatod, akkor még sokáig fogsz élni!” No comment! Egyelőre nincs különösebb bajom, s ha Iliescu hetvenvalahány évesen negyvenötnek érezte magát, akkor én miért érezzem magam rosszabbul, hiszen alig tizenéves lehetnék! Egy szülinap mindig jó, mert ilyenkor mindig megtudod, hogy hogyan állsz! Láthatod, kik azok, akik felhívnak, és kik azok, akik már nem! Vagy, ki az, aki korán felhív, vagy már korán feláll az asztaltól, és hazamegy! Szóval sok mindent megtudsz, illetve sok mindenről bizonyságot szerezhetsz! Na de ilyen az ünnep, lejár és igazán nincs örömöd abban, hogy ennyivel is kevesebb maradt hátra!

Na, de sebaj, van itt élet, mert olyan választási kampány van minálunk, hogy vígan megyünk attól tönkre! Ilyet még nem látott a poszt decemberi társaság! Pedig semmi új a nap alatt, csak azoknak, akik moderáltnak nevezett magyarságukban már Jókai Mór kötelező házi olvasmányait is átugrották annak idején! Pedig ott elégé szépen le vagyon írva, hogy Baradlay Ödön kampánya során, már mutatott egy romantikus virtust, mikor a verekedő korteseket és azok korifeusait lesöpörte a színpadról! Igaz azonban az is, hogy voltak ott olyanok is, akik azt a nagy magyarságukban, kárörvendően első lépésnek nevezték. Első lépésnek, a vérpad lépcsőjén! Akkor Bécs volt a bér magyarok álma, ma Bukarest! Akkor is voltak olyanok, akik a törvényesség és jogosság nevében kárhoztatták el nemzettársaikat, és ma is vannak olyanok, akik szintén a joggal hozakodnak elő! Nem éppen azzal, mert van annál szebb változat is! Ma már lehet Trianonra is hivatkozni! Természetesen magyarnak nevezi magát az, aki azzal áll elő, hogy elkésett a zászlócsere 88 évvel, és te is, aki olvasod mindezt, miközben nehezen hiszed el, hogy nem szakad le az ég! Nem szakad le, mert aki természetes dolognak tartja, hogy ezt így leírja, az olyan magyar, hogy RMDSZ-es! (értsd UDMR) Nincs egyedül az ilyen, mert lelkes csaholók serege ugatja lelkesen, és odavannak, hogy milyen szépen utálja valaki a magyarokat! Ettől sem szakad le az ég! Mindezt kampány közben! Akkor, mikor minden szavazat számít!

Azzal kezdeném, de inkább folytatom, mert erről már sokszor volt szó, hogy aki fuvallatot vet, az vihart arat! Kegyetlen, kíméletlen testvérharc keretében dühöng a versengés, a szavazatok megszerzésének elődöntője! Néha még az sem, mert csak az a cél, hogy néhány közutálatnak örvendő személyiség törje ki nyakát! Ennek is van érthető magyarázata, csak éppen egyesek és kettesek úgy tesznek, mintha nem tudnák azt, hogy miért! Inkább telebömbölik a médiát, hogy milyen mocskos és agresszív a mostani kampány! Kelemen Hunor sírja el magát, hogy hát ez borzasztó! Az! Milyen jó, hogy neki semmi köze sincs ahhoz, hogy ilyen mocsokban fetreng mindenki! Talán magától lett ilyen ez a kampány, vagy éppen azért ilyen, mert ilyenné tette azt ő, és a hozzá hasonló ingyenélő! Ez meg sem fordul a fejében! Ej pedig milyen jó volt eddig! Négyévenként jött a sok szavazógép, és más választási lehetőség híján, nyomta a pecsétet a tulipánra. Most, mikor versenyezni kell, akkor Hunor sértve érzi magát, hogy nem hozzák a célvonalat a lába elé, és a trófeát is már más viheti el! A magyarság trófeáját, ami alanyi jogon az RMDSZ-nek járna! A sok pofátlan most ezt mind tönkreteszi, agresszívan és mocskosan!
Csóválom a fejem, mert sehogyan se értem azt, hogy ennyi lecke után se fogják fel azt, hogy nem utcakölykökkel van dolguk! Még ők sem lebecsülendők, ha meggondoljuk, de itt egészen másról van szó! Már néhányszor elmondtam, mesteri játszmát látunk, de ezt Hunor és társai nem olvassák, vagy nem veszik komolyan!

Néhány dolgot azért érdemes elmondani arról, hogy miért van ma ilyen nagy mocskosság minálunk! Hát talán azért, mert nem is olyan régen, rendőrrel felszerelve fenyegették meg néhány nemzettársunkat, mert nem szerették az UDMR-t! Aztán az ősszel UDMR-s polgármester fenyegette, és kitoloncolta a fiatalok egy csoportját, mert aláírásokat gyűjtöttek Tőkés László EP-s jelölése céljából! Ernyében szintén egy UDMR-s polgármester vált nagyon veszélyessé és teljesen úriemberi módon kitiltotta a „saját falujából” a kampányoló Tőkés Lászlót és kíséretét! Verést és tojászáport is ígért, ha nem veszik komolyan a becses gesztust! Ez mind tiszta és becsületes kampány keretében történt, ha jól emlékszem, akkor ezt „pozitív kampánynak” nevezték! A sor végtelen, de ide tartozik még az aláírások erőszakos kicsikarása, cserébe a magyarországi tanulmányi segélyekhez való hozzáférésért. Ez sem volt mocskos dolog, mint ahogy a székelyföldi ünnepségek megzavarása, nehézgépek durrogtatásával, ha véletlenül éppen Tőkés László tartott beszédet. Ezek mind beletartoznak a tisztességesség fogalmába, ha azt RMDSZ-UDMR sajátos felfogásban értelmezik! Röviden azt jelenti, hogy „A módszer szentesíti az eszközt!”, de csak akkor, ha azt az RMDSZ-UDMR teszi! Ha nem, akkor azonnal visszatér az elfelejtett becsület és nedvesre bömböli magát minden botcsinálta ifjú politikus!

Bruce Lee rövid élete során, egy olyan harcművészeti stílust alkotott meg, a jeet-kun-do-t, amelyiknek alapelve az, hogy a küzdelem során a bevetett taktikák, mindig az ellenfélhez kell alkalmazkodjanak! Az állás, a mozgás, az alkat mind fontos sajátosság! A stabil állásokból támadó ellenfelet hiába próbálod hasonló módszerrel támadni, mert nem hatásos! Lehet, hogy jártasabb a használt stílusban, (pld. tradicionális japán karate) és előnyben lehet! Ökölvívásban jártas ellenféllel sem jó megmérkőzni, még akkor sem, ha értesz hozzá! Miért is kockáztatnál néhány kivert fogat, vagy valami hasonlót! Jó ellenszer lehet ilyenkor a Wing kisasszony tapadóskezű, furcsa Kung-Fu stílusa, mikor valósággal ráragadsz az ellenfélre, minden kézmozdulatát szó szerint letapogatod, testközelből, vagy lábra indított erőteljes rúgással csökkented a mozgékonyságát egy jól táncoló ellenfélnek, akinek sikere éppen ezen múlik. A változatok skálája széles, de a lényeg a gyenge pontok felismerése, azok kihasználása, villámgyors támadása. Egy túlerőben lévő ellenfél hatalmas erejével nehéz versenyezni, de apró támadásokkal, majd látszólagos visszatáncolásokkal, újabb rácsapásokkal fel lehet őrölni bárki előnyét.

Ez történik most, amit már hónapokkal ezelőtt megjósoltam! Mesteri munkát látunk, mikor az ellenfél stílusához igazolódva, a demoralizáló támadássorozatot látjuk, az MPP vs. RMDSZ mérkőzésben! Ott csattan a fegyver, ahol a legnagyobb kárt okozza, ott vágnak, ahol a legjobban fáj, és nincs kegyelem, mert nincs arra megfelelő ellenfél! Az eljátszotta eddig a fairplay esélyét, bebizonyította, hogy halálában is harap, mint a kígyó! Ezért egyszer a méregfogait kell kitörni, azután a többi már nem nehéz! Addig azonban beleharaptatják mindenbe! Az meg is teszi, harap veszettül mindenfelé! Fogai a levegőt és a kemény semmit találja, a mongúzok egy pillanattal gyorsabbak!

Kelemen mély felháborodással emlegeti, hogy Borboly Csabával csúnyán viselkednek, mert a családját sértegetik. A módszer helytelenségét nem vitatom, de ha már valaki ilyenekkel hozakodik elő, akkor konkrét bizonyítékot is illene felmutatni, mert a vádaskodás nem elég, főleg ha az, az igazmondásról nem éppen híres Kelemen Hunor szájából hangzik el! Egyébként Borboly Csaba tradicionális blogja eltűnt! Hiába keresné valaki, azt törölték az internet világából. Cserébe egy átirányításos oldal ugrik be, a http://www.prohargita.ro/. Itt van egy másik blog is, ahol nyomát sem találjuk a megszokott baromságoknak, és érthetetlen hülyeségeknek. Szemmel látható, hogy profi személyek vették kézbe a jelölt sorsát. Kilométerekről látszik a személyiségépítők munkája. A blogban egy szívdöglesztő beírásban, mély tanulságosság van, hogy milyen fontos a család! Nocsak, plagizáljuk az MPP maradinak nevezett szlogenjeit? Igen, mert arrafelé is tudják az elvtársak, hogy mitől döglik a légy! Hargita megyében sokan szeretik a családjukat, és most kiderül, hogy az RMDSZ-nek van egy olyan jelöltje, aki szintén szereti a családot. Hát nem érdemes rá szavazni? Ez a fiatal titán, Borboly Csaba eddig nem igazán volt kedvenc felsőbb RMDSZ körökben. Úgy emlegették, hogy Dózsa György. Nem azért, mert úgy harcolt volna, hanem gúnyos megfogalmazással az eredetére utaltak a kedves pártbeli kollegák. Kelemen Hunor, furcsa módon, akkor nem volt felháborodva, hogy foglalkoznak Borboly családjával. Talán azért, mert ő azt is tudta, hogy Borboly Csaba eddigi karrierje Verestóy Attila anyagi hozzájárulásának köszönheti a létét. Csabika saját hadsereget szervezett magának, és mint egy igazi helyi báró, Verestóy pénzét osztogatta nagylelkűen, üres zsebű fiataloknak. Ezek cserébe Verestóynak kampányoltak, és mindenki boldog volt! Kolozsváron pedig mindenki röhögött! Ma már nem röhögnek, mert Borboly Csaba az egyetlen olyan RMDSZ-es jelölt, aki maga jelölte magát, mert megteheti. Saját hadserege van, és katonái munkájának a gyümölcsét aratja most le. Kolozsváron bólogatnak hozzá, mert mást nagyon nem tudnak tenni, és más kiválasztott sincs! Így aztán nem csoda, hogy kézbe vették egy kicsit, s ha már vállalni kell a parasztkapitányt, hát akkor kifésülik, szalonképessé igyekeznek tenni! Háta mögött azonban összeröhögnek, és befogják az orrukat finnyásan. Gusztustalan ez a játszma, de miért várhatnánk el más egyebet? Ahogy elgondolkozok, Borboly Csaba szimpatikusnak is tűnik, mert ilyen szánalmas dolgot művelni valakivel, az azokat minősíti, akik ezt megteszik és nem azt, aki lelkesen igyekszik. Nagyon remélem, hogy egyszer Borboly Csaba is megérti azt, hogy mit művelnek vele, s megjön a jobbik esze! Ennyit Kelemen Hunor farizeusi nyavalygásairól, hogy milyen szemtelenek az MPP-sek!

Még egy gondolat arról, hogy minden totális háborúban, és ne vitatkozzunk azon, hogy miért jutottunk ide, ott ütnek meg, ahol a legjobban fáj! Minden gyengeséget, minden fájó pontot megtalálnak, és megrugdosnak. Ezt azonban akkor kellet volna meggondolni a kényeskedő elvtársaknak, mikor kézhez kapták a nyolcpontos ajánlatot! Akkor talán még nem volt késő! Most azonban azon siránkozni, hogy szájon vernek a ringben, hát Istenem, ilyen az élet a ringben! Megállod a helyedet, vagy kiütnek és akkor szundikálsz! Más oka is van a nyavalygásnak, mert körvonalazódik egy még nagyobb leégés a választások alkalmával. Mindenfelé súlyos gondok, sötét fellegek tornyosulnak, s ez bizony rátelepszik az ember idegeire. Nem csoda, ha kiborul a kampányfőnök. Optimizmusra nincs egyáltalán oka! Ez már világosan mutatkozik most, mikor az utolsó métereken kell húzni! Fel a fejjel, mert még néhány héttel ezelőtt olyan arrogánsan keltek-jártak az elvtársak, hogy tárgyalni se lehetett velük! Hát semmi sem maradt már a nagy reményekből? Most kellene erősnek lenni, nagyokat mondani, önelégülten! Legyetek erősek elvtársak, mert a fekete leves még hátra van! Az ősszel is lesz egy menet, addigra mi lesz veletek, ha ennyire nem bírjátok szusszal?

A másik kiválasztott fiatal titán, Kovács Péter is megmondja a dolgokat, mert neki ez szokása! Van mindenről véleménye, de azt sohasem sikerül megtudni, hogy mi is lehet az! Egy dolog világos csak, hogy utál mindent, ha az nem RMDSZ, vagy UDMR. Most sem hagyja magát, mert ő is tudja, hogy most pozitív kampány van, és jobb érv hiányában azt kiáltja világgá, hogy:

” Az MPP folyamatosan ad ki érdekesebbnél érdekesebb nyilatkozatokat, közleményeket (az is igaz, hogy a tevékenységi beszámolójukat nem tudják kiadni!), és gyakran az az érzésem, hogy ha nincs mit mondjanak, akkor is kitalálnak egy jó kis témát, legyen miről írjon a sajtó”.

Nekünk is az a véleményünk, hogy ha nincs mondanivalód Péter, akkor te is mondasz valamit, hogy ne hallgass! Egyébként kétlem azt, hogy valaha is volt valami mondanivalód, amit érdemes lett volna elmondani! Mint egy idegbajos kutya, rögtön ugatni kezdesz, ha Tőkés-t, Szász-t, vagy MPP-t hallasz! Bau bau! Ennyi elég is! Esetleg az is elég lenne, hogy ha valaki beszámolókat ír önmagáról, hogy milyen fasza srácok is vagyunk mi! Az már elég is, hogy bátran kiálljunk és elmondhassuk, mi sokat tettünk! Hát nem! Nem, mert azt mi mondjuk meg innen, hogy abból, amit ti tettetek, nekünk abból mi a jó és mi az, ami nem jó! A beszámolókat tartsátok mind meg magatoknak, mert a cselekedeteket és a megvalósításokat számláljuk, és nem az üres szavakat! Ti 18 éves beszámolással vizsgáztok, az MPP majd négy év múlva fog, ha lesz alkalma bizonyítani! Addig nincs összehasonlítási alap, úgy hogy kár linkelni beszámolókról! Kinevezett „megválasztott” igencsak fogja be, mert rá még nem jutott egyetlen szavazat sem! Ősszel azonban lehet bizonyítani, és talán azután lehet belepofázni is! Aki közpénzeken hizlalja magát a nemzete nevében, több tisztelettel tartozik a „másik oldal”-nak is, mert azok adópénzeit is pazarolja, és érdekes módon, elfeledkezik beszámolni az összegről! Érdeklődve várjuk egy ilyen témájú beszámoló megjelenését! A többiektől is!

Ilyen mocskolódás után nehéz a másik oldalra mutogatni, hogy milyen aljasságok történnek! Hogy mennyire eldobják a sulykot! Eldobják, így van, de ez még csak a bevezető, hiába tűnik úgy, hogy ez már a végső harc lenne! A java még ezután fog jönni! Álnok háborúnak álnok módszerei vannak és melyik háború nem álnok? Egyetlen egyet tudok csak! A Nemzet fennmaradásáért való önvédelmi háború az egyetlen jogos háború! Itt is az számít, hogy melyik oldalon állsz! A többi csak linkelés!

Marosvásárhely, ahol Minden Görbe!

Marosvásárhely egy olyan város Erdélyben, amelyik azzal lett „hírneves”, hogy mindig, mindenben „kilógott” a sorból! Az is érdekes helyi sajátosság, hogy mindene, ami van, az annyiban érdekes, hogy valamikor volt! Ilyen gyors helyi jellemzés után felvetődik a jogos kérdés, akkor mije van ma, amire büszke lehet? Ez most a baj, mert mint a hely szülöttje, és önjelölt lokálpatrióta, vakargatom a fejemet, és keresgélek, hogy kapjak valamit, amivel körbejárhatnám a világot, hogy nézzétek, mi van nekünk, marosvásárhelyi polgároknak! Alapállásból optimista vagyok, ezért az elfogultságom sem lehet a magyarázata annak, hogy nem sok felemelőt találok! Amit mindennap látnom kell, mert "ez van", az nem okoz örömöt!

Marosvásárhelyen azzal lehet a legjobban dicsekedni, hogy valamikor itt állt a főtéren a Bodor Péter zenélő kútja! Az a kút, amelyiknek hiteles mása a budapesti Margit szigeten áll, csak éppen egy hangot sem zenél! Az eredeti kút helyén a román honfoglalást követően egy hatalmas ortodox katedrálist emeltek. Az egész főteret dominálja, hadd látszódjon, hogy ki itt az úr! Itt a téren állt egy ideig Kossuth Lajos szobra is, de azt elnyelte az európai imperializmus utolsó terjeszkedése. Hasonló sorsra jutott Batthányi szobra is, akinek nevét viselte akkoriban a ma Rózsák terének nevezett Főtér. A kommunista rombolás áldozata lett az egykori Főtér egyik ritka szép temploma is, a Barátok Temploma. A Lázár Ödön vidámparkot is elnyelte a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom terjeszkedése. Ezek mind voltak, amivel minden lokálpatrióta dicsekedhet! Azzal is lehet dicsekedni, hogy volt egyszer egy Lovarda, amelyik helyén ma temető és kórház áll, gyakorlatias megfontolásokon alapuló urbanizációs ésszerűsítés következtében. Azt sem emlegetem, hogy itt volt 1990.-ben a „véres március”is, egy kisebbfajta polgárháború, román-magyar felállításban. A helytállás az, amire büszkék lehetünk, de az is csak „volt”! Nem is emlegetem, hogy volt egy Ritz strand, és a másik hideg vizes strandot sem! Az egykori fürdőzőházat sem emlegetem a gőzfürdőivel, mert azok is csak voltak! Úgy, mint ahogy a Maros Vendéglő is csak volt, és ahogy valamikor Marosvásárhelyen volt egy legendás polgármester is, Bernády György, aki kiemelte a sárból és a kései középkorból a városnak nevezett települést, és tényleges városi rangra emelte. Ez abból állt, hogy kikövezték az utakat, ivóvíz és szennyvíz hálózatot építettek a semmiből, a város közvilágítást kapott, a Maros részleges szabályozásával megépült az első zsiliprendszer is. A város új közigazgatási épületet kapott, majd felépült a Művelődési palota is. Ebből annyi a jó, hogy máig megmaradtak, de hogy mennyire azok, amik egykoron voltak, arról nehéz beszélni anélkül, hogy ne viszkessen a tenyered. Ezek már azok a részletek, amik "ma vannak"!

A kultúrpalotának becézett épületben ma magyar szót nem hallasz, oda mindenféle hivatalt költöztettek, de magyar alkalmazott csak egy van, tudtommal! Csortány Ferenc úr dolgozik még ott, az emlékművédelmi hivatalnál. Vele lehet magyarul társalogni, de csak akkor, ha az irodában nincs bent a kollegina, mert az úgy néz, hogy ha azzal ölni lehetne, akkor kevesen lennénk magyarok! Az épület külső szecessziós díszei, domborművei alatt van egy tábla, jó magasan, hogy elolvasni nem lehet. Én mégis elolvastam részlegesen, azt írja románul, hogy Gheorghe Bernady-nak valami köze van hozzá. Hogy mi, azt nem lehet tovább olvasni, mert annyira szennyes a tábla és korrodált, hogy a cérnavékony betűket nem lehet látni! A szomszéd Városházának a tornyán egy viszonylag új márványtábla áll, amelyikről kiderül, hogy a horthysták egyszer már levették. Egy egész sor név van rajta, mind román nevek, akik a tábla szerint mind mártírok. Nem világos, hogy miért azok, ezt nem részletezik, de azt igen, hogy mindnyájan az egykori magyar elnyomás miatt raboskodtak itt, a nagyromániás törekvéseik miatt. A végén mégis kiderül, hogy valamikor 1918 előtt, mint Marosvásárhely egykori polgárai, az akkori állam megbuktatásán fáradoztak. Hát nem tudom, de ilyesmiért akkortájt nem rabság járt, és később sem húznak emléktáblát az emlékükre, hanem a ravaszt szokták húzogatni, katonás rendben, egy hűvös hajnalon. Más semmi tábla az épületen, egy szó sem arról, hogy ki és mikor építtette, vagy hasonlók. Az épület homlokzatán aztán annyi emléktábla van, hogy válogathatsz köztük. Egyik a világháborús emlékeket idézi, hogy onnan milyen hősiesen védték magukat az őslakó románok, a visszavonuló horthystákkal szemben. Az furcsa, hogy ha egyszer visszavonultak onnan a horthysták, akkor ki ellen és miért kellet védelmezni, ha onnan el és nem oda be igyekeztek a románfaló magyarok. Az épület a kommunista párt székhelye volt, ma a megyei szervek és a prefektúra tevékenykedik benne lázasan, a köz érdekében. Az előtte lévő parkban van a „szopós szobor”-nak becézett farkas a két csecsemővel. Az írja, hogy „A város latinitásának tiszteletére”. Igen, mert itt sok latinság van! Azt lehet látni, de miért kell tisztelegni, illetve, mi ebben a tiszteletreméltó? Ha mondjuk, Budapesten az Aquincumban írják ki ezt, akkor az érthető, de az, hogy valaha errefelé lett volna valami latinság, azt máig még nem tudja senki, de dicsekedni lehet! A legközelebbi egykori romai település valahol Sóvárad tájékán van, én legalábbis nem tudok másról, de az akkor is legalább 50 Km-re van. Hiába, a latinság messze kinyújtotta karjait, ezt tudjuk!

Marosvásárhelyen az a jó mindebben, hogy a forradalom utáni időkben, mindvégig RMDSZ többségű helyi tanács működött. Ez azonban semmit sem jelent, mert úgy tűnik, hogy ez csak hátráltatta a helyi magyarság jogainak és elvárásainak az érvényesülését. Annál inkább elősegítette a "latinitás" terjedését. Megközelítőleg fele-fel arányban román és magyar a város polgárainak a száma. Ezért a törvény szerint kötelező a helységnevek, terek, utak intézmények hivatalok nevét mindkét nyelven kitenni! Az utak nevét úgy cserélték le kétnyelvűre, hogy „strada GHEORGHE DOJA utca”. Ez magyarul Dózsa György sugárút lenne, mert a legforgalmasabb útja a városnak, és alig 5Km hosszú „utca”! Na de kit érdekel a törvény, és kit zavar az, ha azt nem tartja be senki! Amikor megjelentek az új „kétnyelvű” utcanevek, akkor a felháborodott polgárok kérdezték Bakos Levente alpolgármestert, hogy mi ez a disznóság? Hápogott valamit, hogy hát ő ezt nem is tudja, de megkérdi az igazi polgármestert, mi a helyzet? Ez valamikor 2007.-ben történt, azóta várjuk a választ! Igaz, hogy most sok a gond a választásokkal, ilyenkor ki ér rá, hogy kétnyelvű táblákkal bajlódjon? Véleményem szerint a bíróság kellene, de hogy kerül oda az ügy magától, mert az érdekvédelmi szövetség nem ér rá most védelmezni az érdekeket! Ő most azt bizonygatja, hogy rá szükség van, hogy továbbra is védelmezze… önmagát, az érdekek érvényesítésének feladatával szemben!

Mikor közelednek a választások, vagy valamilyen fontosnak vélt személyiség jön errefelé, akkor mindig kicsinosítják a várost! Legelőször akkor lett csicsás Marosvásárhely, mikor Göncz Árpád látogatott ide. Addig a városon nem lehetet átjárni tengelytörés nélkül, annyira gödrös kátyús volt a város minden utcája! A Főteret napok alatt kifoltozták, kitakarították, lefestették a forgalmi vonalakat az aszfaltra, mert addig még azok sem voltak évek óta már! Akkor mondogatták a polgárok fanyarul, hogy minden héten kellene, hogy jöjjön valami fontos vendég, mert akkor kilábalnánk a gondozatlanságból! Volt is sértődés a városi tanácsban, hogy a polgároknak jár a szájuk, de semmit nem értékelnek! Pedig igazán értékeltük!

Most, utoljára négy évvel ezelőtt volt nagy aszfaltozás, festés, takarítás! A negyedben, ahol lakok, akkor dolgoztak a járda megemelésével, a tömbházak közti parkoló kialakításán. Az utat leaszfaltozták, a szegő köveket is berakták, de a járda alacsonyabb lett, mint az út, középen a kővel. Igérték, hogy jönnek és feltöltik aszfalttal. Közben megválasztották a régi polgármestert újra, másnaptól senki sem jött arrafelé! Azóta, négy éve már csak úgy tudsz a parkolóhelyre behajtani a kocsiddal, hogyha nincs éppen egy SUV-od, vagy terepjáród, hogy könnyen otthagyhatod a kocsid alsó felét a kőpárkányon. Szerencsére, néhány TIR kamion szokott ott éjszakázni, félig felhajtva a bejáróra. Kiforgattak néhány követ a helyéről és benyomták a többit a földbe. Most már viszonylag könnyebben lehet beugratni a parkolóba! Ki fogja megjavítani a bejárót, mert néhányan szívesen szavaznánk rá már ennyiért is! Többet úgy sem lehet elvárni senkitől!

Reggeltől estig járkálnak mindenféle autókkal keresztül-kasul a városon, és mindenféle érthetetlenséget ordítoznak, s valami ünnepélyes zenét tesznek aláfestésül. Nem értem én az ilyen kampányt, fogalmam sincs, hogy ettől kinek lesz kedve X Y-ra szavazni? Próbáltam elképzelni! Jön a bögőmasina, s én állok és hallgatom. Ahogy meghallom, hogy mit kiabálnak, és ki az, akiért szól a nóta is, a homlokomra csapok és megvilágosodik minden! Ez az bazeg! Ez kell nekem, hol a pecsét hogy szavazzalak meg ember? Ilyen egyszerű lenne? Nem tudom, de alig hiszem, hogy épeszű ember ennyitől elájulna, vagy eltökélt szavazó lenne a zaj hallatán! Más ezt nem így tudja, vagy mire számítnak? Azt sem tudom, hogy miért kell óriásbannerről vigyorogjon valaki rám, hogy nekem attól szavazhatnékom legyen. Főleg arra, aki onnan fentről vigyorog a képembe, a saját pénzem árán. A Kövesdombi negyed postaépületének az oldalán Lokodi Edith, RMDSZ-es megyei elnökjelölt néz le ránk a magasból, mint gyurcsány feri annakidején. Valami linkelés is van, hogy ő tudja, hogy kell, vagy valami hasonló, de hiába olvastam el, nem jegyeztem meg. Mennyibe kerül egy ilyen banner? Hát száz darab? Bármennyibe is, valakiknek nagyon megéri!

Borbély László polgármesterjelölt az igazi vetélytársa a Pardaliannak becézett mostani polgármesternek. A mostani RMDSZ kampányszlogen „Marosvásárhelyért dobban a szívünk”. Ezzel a dobogó szívvel az a gond, hogy csak mostanában húz errefelé! Hiába származik Marosvásárhelyről az RMDSZ „nagyjainak” sokasága, ez a szív Bukarestért volt oda mostanáig! Alig indult be az előkampány, a dobogó szív hirtelen átesett egy súlyos infarktuson, mert mikor Szász Jenő előállt Bölöni Lászlóval, hirtelen leállt a dobogás. Hamar jött azonban az elektrosokk és újraélesztették. Ez már a második eset volt, mert egyszer már kihagyott dobogni, mikor Csegzi Sándor gondolt egyet, és a saját szívét ajánlotta fel. Mindez nagyon megviselte a páciens állapotát, és nagyon úgy néz ki, hogy a beültetett pacemaker rövidesen lemerül. A biztos győzelmet jelentő Bölöni László futtatása, mint közös jelölt, sikeres szívátültetést jelentet volna, és nem lenne most gond a szavazók felhajtása. Ezt az esélyt azonban lelőtték, és előreláthatóan végzetesen hibás döntés volt. Mindent egy kártyára tettek fel, de lehet inkább az „Örült Iván” féle manőverhez is hasonlítani!

Borbély László személye sokféle érzést ébreszt a szavazókban. Ezeknek nagy része nem pozitív előjelű! A „Vének” egyikének számít, neve elévülhetetlenül társul a neptuni egyezményhez! Mindenki az RMDSZ-t látja benne, és talán ez a legnagyobb kő, amit vonszolni kell magával a verseny alatt. Most eltekintve a személye ellenszenvességétől, amire arrogáns, vagy annak vélt viselkedése adott számtalanszor okot, vannak más fontos jellembeli vonásai is. A negatívumok is lehetnek előnyök, és nem csak negatívumokról beszélhetünk esetében. Lássuk az érem másik oldalát is!

Borbély László az a személy, akit az egyik legerősebb RMDSZ embernek tartanak néhányan, és nem ok nélkül! Született adottságai vannak arra, hogy a hatalmat aprólékos, türelmes munkával kiépítse, azt megszerezze és ellenfeleit leszerelje a porondról. Terveit irigylésre méltó hidegvérrel hajtja végre, nem veszti el a fejét menetközben.

Rendkívül jó hálózattal, reális hatalommal rendelkezik, és ez a hatalom nem csak a politikai pozíciójából ered. A Félsziget Fesztivál szervezése alkalmával, a helyi hatóságok számtalanszor igyekeztek keresztbe tenni, és ha nem tettlegesen, akkor passzív magatartással igyekeztek rombolni. Sokaknak vörös posztó a százezernyi magyar dorbézolása, nagyarányú szervezkedése. Néhány évvel ezelőtt a nyitást megelőző napon megjelentek a hírhedt „Garda Financiara” hiénái, munkalátogatásra. Akinek nem volt dolga velük, annak fogalma sincs, hogy micsoda gazemberek ezek! Ha valahová bejelentik magukat, onnan nem mennek el, míg legalább pár millióval nem büntetnek meg. Arrogáns aljas gazember mindenik, haszonleső, korrupt társaság az egész banda, kaszálnak kegyetlenül mindenfelé. A törvény árnyékában azt tesznek, amit csak akarnak, s ha fejükbe veszik, hogy kicsinálnak, nem menekülsz meg tőlük! Hetekre felfüggeszthetnek bármilyen tevékenységet a legapróbb vélt bűn gyanújával, tönkre teszik az üzletedet a folytonos zaklatással, kivizsgálásokkal.

Ez a díszes társaság, felső utasításra fejükbe vették, hogy ők most kivizsgálják a Félsziget Fesztivál bonyodalmas ügyét. Mindjárt otthonosan berendezkedtek és mindenféle agyvérzéses keresztkérdésekkel kezdték, papírokat kimutatásokat követeltek. Messziről látszott, ezek elszabotálják a fesztivált. A zenészek, meghívottak úton voltak már, a komplikált gépezet beindult, s kész tragédia volt kibontakozóban. Az egyik szervezőnek jutott eszébe, hogy felhívta Borbély Lászlót, s elpanaszolta neki a dolgokat. Ő nyugodtan csak azt javasolta, hogy hagyják ott az irodában az egész társaságot, izzadjanak csak magukra, ő majd meglátja, mit lehet tenni. Néhány óra múlva egyszer csak sietős dolguk akadt a rohadékoknak, s miután két napig tartott a szívatás, elhúzták a csíkot, s azt sem mondták, hogy viszlát!

Ha Borbély Laci polgármesterként is tud hasonlóan intézkedni a marosvásárhelyi magyarok érdekében, akkor már érdemes rá szavazni! Hasonló esetekről tudok még a Bolyai líceum magyarosítása idejéből, mikor a fellázadt román nácik akadékoskodtak, s egyedül neki volt bátorsága kiállni és megmondani a dolgokat, miközben Markó, Frunda és a többiek zavarodottan kussoltak. Személyesen háborúztam a lányom miatt, több tíz szülővel együtt a megyei tanfelügyelőséggel, reménytelen harcban. Miután keseredettségemben elátkoztam az egész világot, RMDSZ-szel együtt, Kerekes Gábor barátom ajánlotta, hogy felhívja Borbély Lacit, hátha tud valamit segíteni. Segített, mert másnap Somesan elvtárs, a megyei főtanfelügyelő méltóztatott szóba állni velünk, miután kirúgott pár nappal azelőtt az irodájából. Nyájas volt, mint egy hóhér, de annyit mégis elértünk, hogy nem szüntették meg a lányom osztályát, mint ahogy korábban akarták. A tárgyalás végén azért kitört belőle a genny, hogy hiába vannak szenátor ismerőseink, mert őt nem lehet csak úgy felhívogatni telefonon! Tehát csak hívogatták, és ahogy elnéztem, éppen úgy, ahogy neki nem tetszett!

Most, ha nem vagyok elfogult, akkor el kell hogy ismerjem, Borbély Lászlónak vannak érdemei is! A fenti cselekedetek fényében, másképpen látszik a neptuni bűn is! Talán ledolgozta az adóságot? A dologhoz tartozik az is, hogy akkor, mikor tényleges magyar érdekekről volt szó, talán ő volt az egyetlen erős RMDSZ-es, aki kitátotta száját! Az is igaz, hogy máskor talán hallgatott, s lehet, hogy igen sokszor hallgatott. A többiek azonban miért hallgattak mindvégig?
Amit elmeséltem fentebb, nem tudom, hogy mennyire teszi esélyesebbé a polgármesteri szék elnyerésére, mert nagyon nagy a kiábrándultság és a közöny is.

Egyébként mindenfelé a szakembert emlegetik, a projekteket, a pályázatokat. Minden van, de egy dolgot, pártoktól függetlenül elfelejtenek! Az embert! A szavazó, hétköznapi ember nincs benne semmiféle kampányszövegben! Az hiányzik minden kampányszövegből! Vannak ködös utalások, hogy hát minden pályázó a közösség érdekében akar tenni nagy dolgokat, de azt mindenki úgy érti, hogy meggazdagodni akar, s ehhez a közösség szavazata kell! Az ember végső soron így gondolkozik, hogy rendben lenne az, ha gazdagodni akarsz, de ha én segítek neked, akkor abból nekem mi hasznom származik? Nekem mi jut? Amit eddig kaptunk, abból többet nem kérünk, amit már meg sem ígérnek, abból hogy lesz ezután valami? Mi, a nép, kinek kell telefonáljunk?

Görbe kérdés, görbe lehet rá a válasz is, mert ilyen Marosvásárhely, egy görbe város!

Darwinizmus vs Kreációnizmus 1

Kreációnizmus vs. Darwinizmus, modernizmus vs. maradiság, vallás vs. tudomány. Bármelyik lehetne a cím, a valódi kérdést csak álcázni hívatott bármelyik változat. Az igazi csata az „Igazság” és a „Hazugság” közt tombol, csak éppen nem így fogalmazzák meg, diplomatikus felállításban. Érdekes álláspont, mintha mindkét oldalon állóknak nem volna elég bátorsága a valóság kimondásához. Senki sem vállalja az „igazi” igazság letéteményesének vallani magát. Nem, mert kockázatos álláspontot jelent az „igazság” letéteményesének nevezni magad, ha álláspontodat nem vagy képes hatásosan megvédeni! Márpedig a leghevesebb viták, érvek, tudományos és áltudományos retorikák a mai napig sem voltak képesek megtámadhatatlan pro, vagy kontra érvrendszert bemutatni, amelyik a tudományos és vallásos szakítópróbát kiállta volna. Belátható időn belül nem is látszik megvalósíthatónak mindkét oldal által elfogadható eszmerendszer, attól függetlenül, hogy az mennyire lenne ténylegesen igaz! Túl sok a fanatizmus, a merev gondolkodás, a hagyományos „csakazértis” érvelés. Ezt jobb kifejezés híján, vaskalaposságnak is nevezhetjük, felállás oldalától függetlenül! Vannak tudományos körök, ahol a szakmaiság elismerését az ideológiai beállítottságtól teszik függővé. Más szóval, csak akkor vagy igazi szakember, ha az illető intézmény hagyományainak megfelelően végzed a kutatómunkát. Nem titok, hogy hírneves egyetemek éppen attól „hírnevesek”, hogy az egyik, vagy a másik oldal elkötelezett hívei! Mondani sem kell, hogy mennyire segíti a haladást és a kutatást az, ha megmondják előre, milyen kell legyen az eredmény! Kinek kell igazat adjon, de a legjobb esetben is, milyen elméleteket ne háborgasson, vagy firtasson! Merevebb esetek is vannak, mikor kerek perec megmondják, hogy hogyan is állnak a dolgok, s azt kutatni már tovább nem érdemes, pénzt ilyesmire kár költeni! Ebből a bűvös körből kitörni nehezen lehet és a hagyományos tudományos elveket felrúgni nem érdemes senkinek, mert az egyben a tudományos tekintély elvesztéséhez és a munkahelyről való eltávolítással jár! Egyetemi tanárok, kutatók számtalan esetben szerződésben foglalva vállalják, hogy nem lépnek a „bűnös” útra, nem terjesztenek az illető intézetnek a hagyományaival ellentétes elveket, tanokat. Ezért aztán nem csoda, hogy előlépés nem nagyon történik és a felfedezések, kutatások, elméletek sokasága csak az illető tábor belső udvarán maradnak, a külvilágban pedig süket fülekre találnak. Bármilyen korszakalkotó felfedezés megjelenését egy hasonló nagyságrendű, de ellentétes előjelű elmélet születése követi, amelyik ízekre szedi az előbbit! Na és vannak olyan körök is, akik minden vita helyett becsapják az ajtót, hallani sem akarnak semmiféle másról, mondják a magukét! Gyakori ez a hozzáállás az egyházak részéről, de a materialista dialektikát emlegető tudományos körök se maradnak le, ha bemelegednek és bizonyítottnak látják, hogy a „majomból lett az ember!” Ide sorolható a teljesen laikus emberek viselkedésformája is, mikor amerikai szenátornak készülő politikus a kampány során kijelentette, hogy a gyerekét nem járatja olyan iskolába, ahol olyan áltudományos hazugságokat mernek a gyerekek agyába elültetni, mint az evolúció! Hová jutna az emberiség, ha ily módon megtagadjuk az Istent? Eddig az érvelés, de hatásos és szavazatokat hozhat, miközben ugyanaz a szenátor szemrebbenés nélkül szavaz idegen népek legyilkoltatására, és azt nem tartja Isten ellen való cselekedetnek! A legnagyobb kárt talán a politika beavatkozása teszi, és pártosodást okoz a tudományt művelők soraiban, sőt megköveteli bizonyos esetekben, hogy a kutatás a politikai érdekek szolgálatába álljon. A kommunista rendszerben megtapasztaltuk, hogy milyen is az, mikor az állam mondja meg az „igazságot”, száműzve a tanítási rendszerből minden mást, ami annak nem felel meg! Az sem baj, ha a behelyettesített tanítás sokszor minden tudományos alapot nélkülöz, mert azt hivatalnokok által kimondott tételek támasztják alá, és minden mást államellenességnek, felforgató bűnnek nyilvánít!

A kreációnizmus hívei első sorban a hagyományos egyházak, és a számtalan mellékhajtásként megjelenő új vallások tanításának az alapja. A keresztény világban ezt a tanítást a Bibliából származtatják, mindjárt az első fejezetben leírt Genezis alapján. Itt szó szerint leíródik, hogy az Isten, mind Mindenható, hat nap leforgása alatt, megteremti, létrehozza a ma is létező világot. Az első emberpárt is, Ádámot és Évát szó szerint a semmiből formálja meg, és a Paradicsomba helyezi őket, ahol boldogságban élhetnek az Isten gyönyörűségére. A tiltott gyümölcs fájáról nem fogyaszthatnak csak, ez az egyetlen törvény, amit nem szabad megszegniük! A kígyó alakjában belopózott Sátán Évát környékezi meg, aki Ádámot viszi a bűnbe, esznek a tudás fájának gyümölcséből. Sorsuk, száműzetés a Paradicsomból, és az emberi mulandóság, minden szenvedéseivel együtt. Belőlük lesz aztán az egész földkerekséget benépesítő emberiség, akik törvényszerűen öröklik az első emberpár által elkövetett bűn minden bonyodalmát. A felfogás lényege, hogy mint teremtőnek hálával tartozik az emberiség, tisztelettel kell viszonyuljon a Mindenhatóhoz, az általa megszabott törvényeknek megfelelően kell élje életét. A Mózesnek átadott kőtáblákra felrótt Tízparancsolat erkölcsi alapot ad a közösségi életre teremtett emberiségnek. A Törvényt megszegőknek élete befejeztével az örök kárhozat jut, míg a Törvényt betartók számára újra megnyílik a Paradicsom. A vallásos szegregációk során néhány tétel új értelmezést kap, átalakul a szemlélet, de az alapvető Teremtés lényege nem változik, a Világmindenséget az Isten teremtette!

Számtalan érvelés, és részletekbe menő vita alakult ki a hosszú évszázadok alatt, ahol a legracionálisabbnak vélhető elméletek a legképtelenebbekkel vívott csatát, váltakozó sikerekkel. A tekintélyelvű egyházak nem tartották érdemesnek sem a vitát, sőt dogmatikus törvényekkel kimondták, hogy a részletek firtatása egyenesen Isten elleni cselekedetet jelent, és az halálos bűn! Az Inkvizíció az évszázadok hosszú során, emberek százezreit, de lehet millióit küldte a halálba, eretnekség, varázslat, boszorkányság, istentelen tanok hirdetésének vádjával. Erőszakkal igyekezett érvényt szerezni egy olyan tanításnak, amelyik az emberiség fejlődése során helyenként ingadozni látszott, és az egyre jobban hangoskodó haladó szellemiség kétségesnek tartott. Ez a viselkedésforma az egyházak részéről később megbosszulta magát, s hatása ma is érezhető! A kegyetlen terror, a korrupt rendszer, elvi megfontolásból eredő ateizmushoz vezetett és máig érvényes elutasító viselkedésformát szült! Itt sokszor csak azért nem hisz valaki az Isten által teremtett világban, mert az azt hirdető rendszer képviselőit utasítja vissza, mindennel együtt, ami azzal kapcsolatos! Az igazukat hangoztatók a legkülönfélébb tudományos és áltudományos tanokat hívják segítségül, hogy elvi felfogásukat igazolják, annak a valódiságát alátámasszák. Miközben olyan haszontalan vitákat képesek végtelenül firtatni, hogy hét nap alatt, hogy lehet a végtelen világegyetemet megalkotni, kiderül, hogy semmivel sem állnak magasabban a dogmák ingoványában süppedt ellenfeleknél, akik betű szerint veszik a Teremtés tényét. Az sem emel a vita színvonalán, hogy a legújabb Big-Bang elmélettel hozakodnak egyesek elő!

A másik oldalon az evolucionisták állnak, akik az előbbi csoportosulással ellentétesen, rendkívül megosztottak. A legveszekedettebb istentagadóktól elkezdve, a józanabb gondolkodókig, akik minden kaput nyitva tartanak, végtelen széles a skála! A rétegződés nem csak vízszintes síkban érzékelhető, hanem függőlegesen is érezhető a tagolódás. A tudományos munkák, komoly kutatások eredménye mély nyomokat hagy a felfogásokban, melyhez a filozofikus értelmezések szellemi hozadéka is keveredik. A változások néha dinamikus mozgalmak formáját ölti, felforgatva egy korábban elfogadott eszmerendszert. Itt szerepet kap a tudományos világban elvként elfogadott szabály, hogy az állításokat, tételeket bizonyítani kell, de legalább elfogadható eszmerendszerbe kell egybekovácsolni! Érdemes megjegyezni, hogy a tudományos megközelítés, annak ellenére, hogy csak a konkrét dolgokról hajlandó vitát folytatni, az általa felmutatott eredmények még nem jelentenek egyértelmű bizonyítékokat arra, hogy valami nincs úgy, ahogy azt mondja valaki! Ugyanakkor olyan kérdéseket is sikerül felvetni, vagy a kutatások során olyan eredményeket lehet felmutatni, amelyek bizonyos elméletek teljes átértékelését, vagy azok elvetésének szükségszerűségét teszi nyilvánvalóvá! Ilyen felfedezés lehet például a kromoszómákba rejtett DNS molekulák szerepe az öröklődést illetően. A genetika nagy felfedezése véget vetett annak a vitának, hogy mi is az a valami, ami az öröklődő tulajdonságokat átviszi az utódokra. Egyben az élet lényegi kérdésére is választ adott, miközben elgondolkoztató kérdések sokaságát vetette fel, az élet spontán kialakulásának a lehetőségéről.

Az evolucionista mozgalom alapjainak Jean Lamarck francia tudós munkássága számít. Ő az első tudós, aki felismeri, hogy a nővények és állatok osztályozhatók a fejlettségük, komplexitásuk alapján. Gradációnak nevezi a felfedezett tagolódást, és a tökéletességre való törekvés elméletét is elsőként emlegeti. Charles Darwin angol tudós az, aki minderre elfogadható magyarázatot ad. A legfontosabb munkája „A Fajok Eredete” kirobbantotta a minden idők leghosszabb és legvehemensebb tudományos és vallásos viták sorozatát, amelyeknek egy része ma is folytatódik. Annak ellenére, hogy tételeinek egy része máig sem bizonyított, és az újabb kutatások sem igazolták azokat, híveinek száma semmivel sem csökkent, tanait ma is hangoztatják, tanítják. Kutatásai és tézisei egy része helyes következtetés, és időtállóak, de a közhiedelemmel ellentétben, ő sem találta meg a megoldást, a helyes választ a fajok eredetére vonatkozóan. Helyes azonban a fajok szelekciójáról írott tanulmánya, a természetes szelekció szerepe, mutációk fellépésének a szerepe a fajok alkalmazkodásában is időtállónak bizonyultak. Elméletei csupán az új fajok kialakulása körül helytelenek, mert feltételezései nem bizonyíthatóak, és az általa emlegetett „köztes fajok” fogalma sem elfogadható. Legalábbis, máig sem sikerült azt bizonyítani! Ez azonban úgy tűnik, sokaknak nem jelent akadályt, úgy emlegetik munkásságát, mint az „igazság” megtalálásának a határkövét. Innen ered a darwinizmus szó is, amelyik, mint egy varázsszó, megoldja az élet létezését, mint kérdést, a tudományosság nevében. A darwinizmus kétségtelen csődjét az élet eredetére vonatkozóan, sokakat nem tántorított el, és mára megteremtették a neodarwinizmust is. Ez nem egyéb, mint a régebbi elmélet újabb kiadása a későbbi kutatások eredményével ötvözve. Szerepet kap benne a genetika is, és nyakatekert elmélet során arra a következtetetésre lyukad ki, hogy bizonyos esetekben kialakulhatnak új fajok! Itt ki kell térjünk arra, hogy mi is a lényeg, mi a tudományos világ által bizonyított változat, amit a pártatlan tudományosság tényként elfogad.

Darwin tanítása szerint a fajok az alacsonyabb szervezetek szelekciós fejlődése során, a környezethez való alkalmazkodásakor eljut a fejlődésének egy olyan szintjére, mikor már felsőbbrendű lényként, új fajnak számít. Ennek az elméletnek látszott alapot szolgálni az a tény is, hogy az őskövületek vizsgálgatása során kiderült, hogy minél messzibb megyünk vissza az időben, annál primitívebb fajok leleteit találjuk. A komplexebb életformák az előttük létezőknél fejlettebbek, jobban alkalmazkodnak a környezethez, új tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek az ősöknél nem voltak fellelhetőek. Tehát bizonyos értelemben létezik egy evolúciós folyamat, az egyszerűbbtől a komplex fajok felé. A kérdés csak az volt, hogy egy bizonyos faj mitől lesz egy másik faj? Darwin és hívei ezt a természetes szelekció, a sorozatos mutációk számlájára írták. A mutációk mechanizmusát nem tudták megmagyarázni, erre csak később derült fény, de a hatását sikerült beépíteni elméletébe. A Darwin által is felismert tény volt az igazi bökkenő, amelyik máig is nyitott kérdés maradt, elfogadható válasz ma sincsen erre a kérdésre! Arról van szó, hogy az új fajok a kövületekben minden átmenet nélkül jelennek meg, és az átmenetet jelentő fajok nyomait sehol sem sikerült megtalálni! Ez először csak véletlennek tűnt, de később kiderült, hogy egyetlen faj esetében sincsenek kivételek, illetve nincsenek átmeneti jellegű fajok! Az új fajok közt határozott lépcsők vannak, de átmenet nincs! Mi lehet ennek a magyarázata?
A válasz egyszerű! Nincs semmiféle tudományos magyarázat! Illetve van magyarázat, ha a következő észbontóan logikus magyarázatot valaki tudományosnak meri nevezni! „ A kihalt átmeneti alakok száma kisebb… Tekintve, hogy ezeknek köztes tulajdonságaik voltak, kevésbé érvényesülhettek a többi fajjal vagy az élettelen környezettel folytatott küzdelemben. Legtöbbjüket kiselejtezte a természetes szelekció, ezért, rendszerint kevesebb esélyük volt arra, hogy fosszilizálódjanak.”
A fenti agyrém magyarázatot az Általános Biológia című tankönyv 100. oldalán olvashatjuk, amit a materialista marxista tudományosság szellemében adtak ki, reálszakos líceumok számára, a hetvenes években. A könyv szerzői közt számtalan docens és hírneves ember áll. Mégis sikerült ekkora baromságot leírni, mert úgy kérte a párt! Nincs magyarázat, akkor kitalálunk egyet! Vegyük csak sorba! Miközben arról megy a duma, hogy a fejlődés és a szelekció során fejlettebb, alkalmazkodóbb, életrevalóbb fajok jelennek meg, kiderül, hogy még sincs így! Az új faj hiába fejlettebb, mert tudja, hogy ő csak köztes faj, s ezért elveszti a csatát a környezettel, mert ugyebár hiába alkalmazkodott ahhoz jobban, nincs helye a fosszilák közt sem, mert jön az újabb faj, amelyik mellesleg az életképtelennek nyilvánultból fejlődik ki! Arra még azért maradt idő, hogy életképes új fajt termeljen ki, de fosszilizálódni már nem! És akkor ilyen balkezes elődöknek az utódaik már sikeresebbek lesznek! Ekkora értelmetlenséget ritkán olvasni, de mit számít, ha mindenféleképpen bizonyítani akarunk valamit?

Ez lenne a magyarázat, hogy miért nincsenek köztes fajok! Ez a köztes faj kifejezés is jó, mert lehet mondani valamit akkor, mikor nem tudjuk mit lehetne mondani. Egyébként hasonlóan beszélünk akkor is, mikor megmagyarázhatatlan viselkedésformát tapasztalunk az élővilágban, akkor ott a magyarázat, hogy az ösztön hajtja őket. Hogy az aztán mit jelent, honnan ered az ösztön, arról már kár is beszélni, mert azt mindenki hallotta már, tehát akkor az a magyarázat! Nem érted? Hát így van az akkor, mikor műveletlen vagy!

A fajok egymásból való kifejlődése ellen szól a modern tudomány egyik legnagyobb felfedezése is, a RNS-DNS szerepének, struktúrájának a megfejtése. Mindez a Nobel-díjas Francis Crick nevéhez fűződik, akinek tudományos munkássága során megismerhettük az öröklődés titkait, a spirálba tekeredett aminosavak által átvitt kódrendszert. Egy rendkívül érdekes könyvében, az „Élet Mikéntje”-ben hétköznapi nyelven leírja, hogy az élet alapkövének számító molekulák mennyire komplikáltak, mennyire pontosan vannak felépítve. A spirál struktúrája, szavai szerint” Úgy görbül az egyik molekula, hogy a másik tökéletesen ugorjon a helyére, miközben az a következőnek ad törvényszerű helyet. Úgy vannak megalkotva, hogy pontosan illeszkedjenek egymásba, megalapozva az élethez szükséges információk továbbvitelét. Ha egyetlen molekula nem olyan volna, amilyen, lehetetlen volna a kodifikálást véghezvinni!” Érdekes módon, megalkotva szót használ és semmiféleképpen sehol nem emleget véletlenszerűséget. Sőt, hosszasan taglalja, hogy milyen védőmechanizmusok vannak, hogy kivédjék az esetleges kódolási hibákat, sérüléseket. A mutációkra is kitér, és megdöbbentő módon leírja, hogy azok is programláva vannak, hogy bizonyos estekben, bizonyos határok közt történhetnek utódlásra alkalmas változások, de ezek sohasem elegendőek egy új faj kialakulásához! Vannak olyan részek a láncban, amelyek nem változtathatóak, s ha azok sérülnének, akkor az már életképtelen utódokat eredményezne. Néha a lánc teljes felbomlását is eredményezheti, mint védekező mechanizmus, brutális sérülés fellépésének esetében. Itt az élet spontán kialakulásáról rendkívülien jó hasonlattal világít rá a dolog lényegére. A legegyszerűbb vírus RNS spontán kialakulásának a lehetőségét a következővel szemlélteti. Százezer majom, százezer írógépen, százezer évig tartó összevissza gépelése során, ha valamelyik majomnak sikerül egy Shakespeare szonettet írnia, akkor egy RNS molekula összes atomja a helyére kerülhet egy időben, s ha akar, akkor össze is állhat stabil molekulává! Hogy a továbbiakban mit fog tenni, az már más kérdés, mert a replikációt már olyan komplex fehérjemolekulák katalitikus és aktív közreműködésével kell lebonyolítani, hogy azt a véletlen művének már nagyon nehéz lenne elképzelni! Mindezt egy őslevesnek nevezett környezetben, számtalan idegen anyag zavaró hatásának a kizárása nélkül! Ez a folyamat ma, a sejtmembrán mögött megy végbe, ideális környezetben.

Akit érdekelnek a részletek, olvassa csak el a könyvet, mert többet fog megtudni első kézből, s ha valaha hitt az Oparin féle őslégkörös kotyvalékok meséjében, ahol az élet spontánul megjelenhetik, elektromos kisülések közt, hát majd kigyógyul belőle!

Folytatása következik!

Még Egy Tégla a Falba?

Az egyik legdivatosabb hazai téma napjainkban, az anyaországból importált társadalmi jelenségek káros hatásának a felmérése, annak lélekromboló következményeinek a bemutatása! A nemzet megosztásának az átkos hatása, a szélsőséges mozgalmak megerősödése, nyilvánvaló jeleinek a megjelenése Erdélyben a leghatásosabb téma! Annyira hatásos, hogy erre még az anyaországban is felfigyelnek rá, és rögtön kitüntetéseket adnak annak, aki ezt észreveszi! Így történt nemrég, mikor a hazai publicisztika egyik ismerős szereplőjének, Parászka Borokának adtak át elismerésképpen egy kitüntetést. Eddig nincs is gond, és az érdemeket sem akarom elvitatni, mert Boróka írásai nem fércmunkák, és ha nem is éppen tetszik mindig az, amit leír, hát istenem, olvashatok mást is! A legutóbbi írása többek közt arról szól, hogy veszélyben van Erdély, mert az anyaországi nácizmus áttevődik hozzánk is, megfertőzi a nemzet lelkét! Ez többek közt a lényeg, amivel éppen nem értek egyet, de ez más lapra tartozna! Az érdekes benne az, hogy Budapesten ez annyira megtetszett valakiknek, hogy egyből kitüntetéseket osztogatnak a szerzőnek. Eddig egyetlen cikkben, vagy szóban sem emlegették a szerzőt, de ha már olyan jelenségről ír, ami nagyon kapóra jön, azt rögtön honorálni kényszerülnek. Erdélybe exportált nácizmus, szélsőségesség, megosztottság emlegetése törvényszerűen azt jelenti, hogy az ott is jelen van, ahonnan exportálják! Tehát Magyarország megosztott, nácik és szélsőségesek fenyegetik a közrendet, s ezt most már Erdélyre is átviszik! Nem csak mi (magyarországiak) mondjuk ezt, hanem már mások is veszélyeztetve vannak! Tenni kell valamit! Egyelőre tesznek is, díjakat osztanak a nemzet tisztaságának önkéntes védelmezőinek! Itt megemlíteném, hogy Gergényi Péter nyakába is akasztottak egyet, mert nem látta a leszakadt azonosítót a verekedő rendőröktől! Nem lehet nem látni a dolog sötét oldalát, és a véleményem az, hogy ez az egész kitüntetés nagyon gyurcsányosra sikeredett!

Visszatérve a dologhoz megjegyzem, hogy Parászka munkássága nyomán sokkal jobb és hitelesebb darabok is láttak napvilágot, és azért inkább kaphatott volna kitüntetést, ha már méltóztatták észrevenni, mint egy olyan félresikeredett mű miatt, amikor a saját nemzetét ostorozza! Ez még a jövőben megbosszulhatja magát. Egyébként az említett cikk nem igazán mestermű és sokszor olyan dolgokat kezel tényként, amire illene -bizonyítékképpen- bővebben kitérni! Ilyen az a vitatható állítás is, hogy az EMI náci szervezet, zsidózik és behálózza a fiatalokat! Én ilyesmiről nem hallottam, de ha megtörtént, akkor szeretném tudni, hol és mikor zsidóztak, és garázdálkodtak féktelenül. Az se rosszabb, mikor azt állítja, hogy Tőkés László féle mozgalom nem igazán tudja maga mellé állítani az idősebb korosztálybelieket! Ehhez jobb hozzáállással is csak azt tudom mondani, Boróka hegesztőszemüveget visel, mikor a gaz ellenzéket nézegeti! Visszatérő elemként fellelhető az a motívum írásaiban, hogy a román hatalom és a nacionalista nyomást lekicsinylően kezeli, s az arra hivatkozókat gúnyos élcelődéssel taglalja. A kérdéses cikkben is észtbontóan írja le, hogy a román rendőrök tétlenül szemlélik az Árpádsávos zászlókkal vonulókat, s nem avatkoznak közbe! Dörzsölöm a szemem, de hiába! Itt azonban mesteri fogással mindjárt az egykori baltás, vérszomjas 1990-es román őrjöngéseket emlegeti. A hatás a kemény kontrasztban jelentkezik, hogy „Lássátok gyerekek, milyen hülyék is vagytok, hogy most itt adjátok a nagy magyart, holott a román rendőr vigyáz rátok! Hát nem vagytok ti mind vakok, mert nem látjátok az igazságot, a fényes jelent?” Ez bizony durva csalás, övön aluli ütés!
Van ott még mindenféle magyarázat is, hogy ami most történik, az törvényszerű dolog! Aztán kell a másik oldalt is rugdosni, hogy hiteles legyen a pártatlanság! Markóék nem ismerik fel helyesen a dolgokat, bizonyos kérdésekben! Ez világos, de ki az, aki ezt nem tudja? Arról egy szó sincs, hogy az emlegetett "18 éves hálózatot építgető RMDSZ" mennyire hibás azért, vagy inkább felelős, hogy a fentiekben emlegetett mindenféle „gazemberség” mára megtörténhetett? Erre nincs válasz és még csak nyitott kérdés sem, a szerző részéről! Hogy nincs epilógus, az nem csoda, mert prológus sincs! Úgy kezdődik az egész, mint a székely viccben! Ott kezdődik a dolog azzal, hogy a koma visszaütött!

Ki ne hallott volna a legendás Pink Floyd csapatról? Gondolom sokan, ezért elmondom, hogy a progresszív zene megteremtőit tisztelhetjük bennük és egy legendás művet, amelyiknek a neve The Wall. Filmet is készítettek róla, és minden idők egyik legjobb produkciójának tartják! Az üzenete annyira merész és forradalmi, hogy azt csak azok tudják igazán felmérni, akik azokat az időket megélték. Mondanivalója mai napig időtálló, semmit sem koptatott rajta az eltelt évtizedek vasfoga! Mára már fogalom lett A Fal üzenete! Üzenet ide, üzenet oda, van olyan, aki nem ismeri, nem akar róla tudni! Hiába nem akarnak!
Aki nem látta a filmet, annak röviden! Egy hadiárva életútját mutatja be, akinek édesapja Normandia homokpadjain halt hősi halált. Az árva gyerekre senkinek sincs különösebb gondja, anyja szerelmeivel van elfoglalva, az iskola merev rendszere minden gyötrelmével sújtja! Nem táncol vele senki, a későbbi felesége megcsalja, mert nem érti szótlan férje lelki gondjait. A zenészi élet minden léderségével, bűnével a kétségbeesésbe és a drog őrjöngésébe kergeti! A végén fellázad a szellem, kitör a genny alól a felgyülemlett emberi keserűség megtestesítője! Az emberbőrbe bújtatott szörnyeteg visszafizeti a korábbi megaláztatásokat, elszámoltatja a szenvedéseket, másokkal! A film alatt kiderül, hogy az elhanyagolt feladatok, a rossz döntések eredményeképpen súlyos társadalmi gondok robbannak ki! Káosz, erőszak, gyűlölködés üti fel a fejét! A szöveget kell jól figyelni, mert szó szerint elmondja az üzenetet!

Nem kérünk a nevelésből!
Nem kell többé agymosás!
Sem gúnyolódás az osztályban!
Tanár! Szállj le rólunk már!
Hé! Tanár! Szállj le rólunk már!
Nem vagy más, csak egy újabb tégla a falban.
Semmi más, csak egy újabb tégla a falban.

Hogy jutunk el ide? Miért utasítjuk vissza a világ "megszokott rendjét"? Ez a kérdés, erre kellene válaszolni! Itt most nem a tanároknak szól az üzenet, mert ahogy elnézem, vannak itt sokkal veszélyesebb téglák is! A feladat mindnyájunké, mindazoké, akik felelőséggel gondolnak a holnapra önzetlenül, és nem azoké, akik kétes emberek elismerését akarják megszerezni, nemzetünk ócsárolása árán! Kérdés lenne az, hogy itt és most ki is az, aki megosztottságot importál, de inkább termel helyben? Ki importál, vagy exportál és kinek jelent ez emelkedést a "ranglistán"? Azt minden valamirevaló nyomozótiszt tudja, hogy az első gyanúsított az, akinek haszna származik a bűntettből! Nos? Ugye-ugye, nem ízlik, ha kedvünk szerint forgatjuk a dolgokat, néha ki, és máskor be!
A fiatalok megbolondultak, mert nem tudják, hogy mi a helyes! Náciskodnak, zsidóznak, behálózni hagyják magukat! Ez is érdekes megjegyzés, mert csak az a hálózás jó, amit az RMDSZ művel már 18 éve, de amit az EMI tesz, az gonoszság! Pártatlanság, nesze neked! De ki törődik itt a fiatalokkal? Kit érdekel a sorsuk, bajuk, ha éppen róluk nem lehet valami égzengetőt mondani, írni? Senki sem felel mindezért? Maguktól lettek ilyenek? A filmen elhangzik dalban a következő szöveg:

Hogyan töltsük ki, mondd, a tátongó űrt, hol az éhség hulláma az égre csap?
Az arcok tengerét kellene átszelnünk, hogy zúgjon újra és újra a taps?
Akarsz tán egy új gitárt?
Egy új autóval dübörgőbb száguldást?
Dolgozzuk át tisztességgel az éjszakát?
Kössünk bele valakibe?
Hagyjuk a villanyt égve?
Dobjunk bombát?
Járjuk be Kelet világát?
Szerezzünk nyavalyát?
Temessünk csontokat?
Dúljunk fel otthonokat?
Küldjünk virágot telefonon?
Kezdjünk el inni?
Járjunk pszichológushoz?
Ne együnk húst?
Aludjunk keveset?
Tartsunk embereket?
Idomítsunk kutyákat?
Versenyeztessünk patkányokat?
Töltsük meg a padlást pénzzel?
Kincset rejtsünk?
Időt mentsünk?
De nyugtot sose találjunk falnak vetve hátunk?

Harminc évvel ezelőtt tették ezeket a kérdéseket fel, és úgy tűnik, ma is van olyasvalaki, akinek erre nincs válasza, csak kimondott ítélete! Vannak olyanok is, akiknek ez nagyon tetszik! Odavannak a kimondott szóért!

Ahogy Hofi mester mondta, olyan ez mint a pelenka, nem akkor ment bele, mikor ki is jön belőle! A gyökereket kell keresni! Van egy jelenség, de az nem ma kezdődött, csak most vesszük észre, mikor dübörögnek az utcák?
Ezt kellene szerintem boncolgatni, mert innen indul a gondok sorozata! Az elejével és nem a közepével kell kezdeni! Az okot kell kezelni, és nem az okozatról kell tanulmányt készíteni, ami mellesleg egyeseknek nagyon a szájíze szerint történik, és ezt díjazzák is! Ámbár lehet másképpen is, azaz éppen elég, ha semmit sem teszünk, és a felelősséget sem vállaljuk a következményekért! Lehet így is tenni! Akkor azonban az is igaz lesz, hogy a tehetséges publicista se lesz más egyéb, csak egy tégla a Nagy Falban! Tégla, a Nemzet falában!!!

„ Another Brick in The Wall!”

Befejezésképpen egy másik dallal tenném fel az örök kérdést!

ÜRESSÉG

Mivel tömhetjük be az ürességet, mely beszélgetéseinknek helyet ad?
Hogyan tömhetem be az utolsó réseket? Hogyan fejezhetem be a falat?

Autonómia lesz Erdélyben!

Ha visszatekintünk az elmúlt időszak rövidebb szakaszára is, annyiszor hallottuk már azt a szót, hogy Autonómia, hogy a legtöbben már csak legyintenek, s más csatornára kapcsolnak unalmukban! Így történik minden mással is, ha azt mindenféle szakemberek, kalandorok mindenhol, mindenféleképpen értelmeznek, mindenre ajánlják, mint csodaszert! A legtöbben nem is tudják, nem is értik, hogy mit is jelent, miért van, miért lenne szükséges! A tájékozottabbak is megelégszenek azzal, hogy az egy olyasvalami, ami kellene legyen. Nem világos, hogy mire is jó, de ha már annyian lelkesednek érte, akkor biztos, hogy az kell! Nem is csoda, hogy ilyen furcsa képzetek állnak fent, hiszen annyiféle értelmezés, pro és kontra elmélet látott napvilágot, hogy azon a hétköznapok embere kiigazodni nem tud, de még a felkészültebbek is zavarba esnek, ha tisztázni kell néhány fogalmat, részletet.

Az 1989-es fordulat után, a törvényszerűen elszabadult társadalmi törekvések felszínre hozták a romániai magyarság égető problémáit. A tudatos elsorvasztás, az erőszakos beolvasztásos törekvések irtózatos károkat okoztak a több évtizede megszállás alatt élő kisebbségi sorsba vetett nemzet kulturális, társadalmi életében. Az újjáéledés törvényszerűen felvette a nemzeti gondok sajátos megoldásának a gondolatát, egy tágabb társadalmi keretben. Tágabb jogi alapokon fekvő társadalmi felbontásban, mint azt a globális állami keretek lehetővé tették volna! Így született meg az önálló magyar egyetem gondolata, a Babes-Bolyai egyetem keretében, vagy a korlátozott helyi autonóm tanácsok létrehozása is, amelyek etnikai alapon hatásköre alá vonta volna a sajátos problémák gondjait, a román állam keretei közt. Ezt a törekvést a mindenkori román hatalom beteges gyanakvással kezelte, s hallani sem akart annak még gondolatáról sem! Semmiféle konkrét eredményt nem sikerült elérni máig sem, még elfogadható tervezet szintjén sem! A kilencvenes évek elején egy tömbbe szerveződve, az akkori RMDSZ zászlaja alatt koncentrálódtak azok a törekvések, amelyek felvállalták a romániai magyarság gondjainak a megoldásait. A rendkívül változatos hozzáállásokat tömörítő mozgalom integrálni igyekezett a szélsőségesebb, radikálisabb mozgalmakat az „apró lépések” híveinek tájba simuló törekvéseivel, egy közös ernyő alatt. Mint várható volt, már az elején törésvonalak jelentkeztek, pro és kontra, de a legveszedelmesebb jelenség a történelemkutatók által „Orosz minta”-ként emlegetett jelenség okozott katasztrofális következményű gondokat. Nagy Péter orosz cár idejéből származik az elnevezés, mikor az a társadalmi jelenség lett jellegzetesség, hogy a nemzeti hovatartozás és a klasszikus társadalmi berendezkedés helyébe a „Ranglista” lépett. Itt az volt fontos és jelentett előreléptetést a társadalmi ranglistán, hogy milyen szolgálatokat tesz valaki az abszolutisztikus hatalom érdekében, milyen odaadóan szolgálja valaki azt! Ennek függvényében adtak nemesi címeket, fontos rangokat, államszintű kinevezéseket. Fontos volt a vallási hovatartozás is, amelyik néhány magasrangú funkció elérése esetében, kizáró jellegű volt. Ezt a mintát máskülönben a Habsburg dinasztia is tökéletesen alkalmazta, s nem kizárható, hogy nemzetünk esetében ezért sikerült ennyire hatásosan kihasználni. Persze most már másodszor is, mert a történelem során már volt „szerencsénk” azt minden átkos hozadékával megtapasztalni! A román hatalom ortodox beállítottságával ezt a rendszert már sajátjának nevezheti, s azt tökéletesen be is veti a magyarság szerveződő mozgalma elleni elgáncsolásos politikájába. Így kerülhetett sor a neptuni szellemiségnek elnevezett önfeladó politikai irányzat megjelenésére. A „Ranglista” tökéletesen működik, mert mára az RMDSZ politikai célkitűzésének legfontosabb eleme az állami magasrangú funkciók, kinevezések megszerzése lett! A többi törekvés elvesztette jelentőségét, és azokat csak kampánycélokat elérni hívatott eszközként használják fel, a Markó Béla féle doktrínák zajos követői. Így lettek a korábban autonómiát követelőkből mára regionális átszervezést sürgetők tétova hangoztatói, az egykori önálló egyetemet követelők helyébe csökkentett Petőfi-Schiller féle fantomegyetem mentőöv kitalálói.
A törvényszerű szakadás már korábban megtörtént, de társadalmi következményei csak most kezdenek megmutatkozni! Az egyre csökkenő szavazatok száma egyértelműen mutatja, már régebbről a bizalom megrendülését, és a tavalyi EP-s választás igazi megmérettetést jelent.
A romániai magyar társadalmi réteg nagyon megosztott és határozottan kijelenthető, hogy nagyon tájékozatlan, de nem érzéktelen a saját gondjait illetően! A világon mindenhol érvényes törvények szerint cselekszik, törvényszerűen követi a trendet! Sejti, tudja, hogy sorsát igazgatni hívatottak nem az ő javát igyekeznek szolgálni, hanem egészen másvalami történik! Erre maga az RMDSZ is rájátszik, dolgozik a tudatalatti, mikor a kampányok alatt aszfaltkilométerekkel, úszódákkal és ANL-s lakások számával próbál érdemeket szerezni egy olyan választói bázis előtt, amelyik sajátos magyar érdekeket akar érvényesülve látni!
A nemzeti mozgalom elkötelezettjei mára már mind elhagyták az RMDSZ behódoló, saját érdekszféráját kielégíteni igyekvők hajóját, és saját politikai mozgalmat igyekeznek létrehozni a magyarság érdekében. Ilyen politikai mozgalom a mostani MPP is, amelynek kialakulása ellen hosszú és erkölcstelen harcot igyekezett megvívni az RMDSZ, mint halálos vetélytárs. Két prímás nem fér meg egy csárdában, és az erdélyi magyarok szavazóbázisa még szűkebb, nem tart el két politikai pártot a parlamenti képviselet színpadán. Az RMDSZ-nek már nem elég, az MPP-nek még nem elég az, ami van! Innen aztán nem nehéz következtetni, hogy nincs, és nem lehet közös mozgalmat elképzelni, mert az elvi felfogások annyira homlokegyenest ellenkeznek, hogy az ellentmondásokat és nézetkülönbségeket lebontani lehetetlen. Sajnos, az egyiknek pusztulnia kell! Az MPP hátrányosan indul, még fiatal a mozgalom, számtalan szervezeti gonddal küzd, és az elvárások is túl nagyok még iránta! A hatalom beépített részeseként, az RMDSZ mindenfelé elérő hálózata gátlástalanul igyekszik gátolni, rombolni az igyekvők munkáját. Ideig, óráig sikeres lehet az aknamunka, de az idő ellene dolgozik, napja leáldozóban van! Saját ideológiája az, amelyik a végzetébe sodorja, mert mára már nem hiteles a nemzetmegvédő szerepének a hangoztatása! Egyre inkább a többségi szavazók felé üzenget, annak tesz ajánlatokat. Olyan programok és megvalósítások hívei közé áll be, amelyek semmit sem üzennek a romániai magyarság felé!
A másik oldal olyan szellemiséget tesz magáévá, amelyik minden lekicsinylő áltudományos elemzés ellenére, törvényszerű társadalmi jelenséget követ! Az autonómiát tűzi zászlajára, azzal megy neki a nagyvilágnak! Elfogadott társadalomtudományi tény az, hogy „A belső átalakulást jelentősen megkönnyíti a társadalmi, kulturális és politikai intézmények autonómiája!”. Ezt teszi magáévá az új mozgalom, amelyet az eddigi RMDSZ féle politizálás üres szólamok szintjére süllyesztett! Nem riad vissza a román hatalom fenyegetésétől és retorzióitól sem, mert azzal nincs „ranglistás” függőségben, és az új, uniós környezetben kihasználja az enyhébb román nyomást is! Ezt a mostani RMDSZ, ha akarná, sem tudná felvállalni, mert egyrészt eljátszódta az autonómia kártyát, másrészt elfeledte az „erdélyi magyar szót”!

Ezt a fenti állítást sokan vitatják, s csak vádaskodásnak tartják, de nem az! Az RMDSZ egyik nagy hibája közé sorolható, hogy egy sor olyan társadalmi és kulturális jelenséget hagy figyelmen kívül, ami hosszú távon még a nemzetellenes tevékenység vádja nélkül is, végzetes csődbe visz egy politikai mozgalmat! Ilyen fontos jelenség lehet a világon mindenfelé dúló, őshonosodásnak nevezett jelenség, amelyik során a nemzetek, kultúrák önmagukba térnek vissza, önmaguk keresése során, magukban találják meg a jövőjük megoldását! Kína sikere, az iszlám előretörése, Oroszország megújulása, de sok más regionális kisközösség újjáéledése is mind ennek a folyamatnak a példája. Ezzel a folyamattal párhuzamosan, de elkülöníthetetlenül vágtat egy másik folyamat, amit a szakemberek „ La Revanche de Dieu” néven emlegetnek. Ez a jelenség a vallási megújulást, a világ új evangelizációját jelenti! Új alapokra, a régi dolgok újraértelmezését jelenti, de régi hagyományok, értékrendszerek újratálalását is jelentheti! Ebben a folyamatban újra helyet kap a család, a közösség szerepe, az egymással szorosabb kapcsolatok ápolása és azok társadalomformáló hatásai kapnak kiemelkedettebb szerepet. Ezek a folyamatok az igazi választások a hétköznapi ember számára, mert ezeket nem lehet kikerülni, mint a szavazófülkét! Identitásválasztás történik, mikor nem az a fontos, hogy „Melyik oldalon vagyok?” hanem az, hogy „Ki vagyok?”!
Paradox módon, a világon mindenfelé érezhető, kimutatható jelenségekhez felzárkózó mozgalmak követőit, nálunk „konzervatív”-oknak, míg a modernizmus nevében a kemalista elvekbe bebetonozott liberális elveket vallókat „reformisták”-nak nevezzük! Sokan szisszennek fel ilyen szentségtörésnek nevezhető elmélet hallatán, de hadd emlékeztessem mindazokat, akik sziszegnek, hogy szakkörökben elfogadott fogalom, a „Nyugati Vírus és a kulturális skizofrénia”! Ott a következőt mondja az egyik szakember: „…miközben a nyugatot elvetők álláspontja tarthatatlannak bizonyult, a kemalista válaszról bebizonyosodott, hogy teljességgel sikertelen!...azok az arrogáns politikai vezetők, akik azt képzelik, hogy alapvetően átalakíthatják társadalmuk kultúráját, kudarcra vannak ítélve. Képesek ugyan bevezetni bizonyos elemeket, de arra sohasem lesz erejük, hogy folyamatosan elnyomják vagy kiiktassák a helyi kultúra lényegi elemeit!” Még ott azt írja, hogy”ha a vírus már egyszer befészkelte magát… a páciens túléli, de egészséges többé már nem lesz!...Beolthatják kultúrájukba a skizofréniát, amely aztán folyamatosan jelenlévő tényező és meghatározó jellegzetessége lesz!”
Hogy mennyire igaz ez például Magyarország esetében, de Romániában is, azt kár is fejtegetni!
Erdélyben kié a jövő? Azé, aki képes lesz felfogni, és annak a folyamatnak a szolgálatába állítani a magyar közösség társadalmi erejét, (ami nem lebecsülendő erő!) amelyik mintegy magától megy, ösztönösen jövője felé! Aki a haladás és a törvényszerű folyamatok útjába áll, azt elsöpri a történelem hömpölygő hulláma!
Az RMDSZ mindenfajta lelkesítő ömlengése ellenére, nem képes megújulni, s a fiatalításnak nevezett kádercserével sem tesz egyebet, mint a régi de újnak nevezett hagyományait adja tovább, mint doktrínát! Erről Bakk Miklós politológus írt mesteri munkát, de egészen más irányból közelítve meg a lényeget! Szerinte, a bolsevista beidegződéseket sikerült megtartani és azt ma igyekeznek továbbadni, a fiatalításnak nevezett púderezéssel.
Ki fogja kiharcolni az autonómiát? Az RMDSZ már nem, egyébként sohasem akarta, s ezután már akarva sem teheti meg! A módszerei nem feleltek meg és ezután mégannyira sem alkalmasok arra, hogy azt valaha, a legnagyobb jószándékkal is elérje! „A forradalmi mozgalmakban a mérsékelt irányzatok mindig vereséget szenvedtek! A girondisták a jakobinusoktól, a mensevikek a a bolsevikoktól! Azok a mérésékelt irányzatok, amelyek korlátozott célokat- nem függetlenséget, inkább autonómiát- szeretnének, ráadásul tárgyalások útján elérni, már a kezdetek kezdetén kudarcra vannak ítélve, s helyükbe olyan radikális irányzatok lépnek, amelyek jóval szélsőségesebbek törekvéseik elérése végett..” írja az American Political Sciense Reviews 95 szeptemberi számában egy hírneves kutató.
Kudarcra van ítélve minden mérsékelt próbálkozás? Hát, ha még nem is vagy mérsékelt sem, akkor mekkora esélyed lehet?

Az elkövetkező időben nagy áttörés nem valószínű, mert a politikai harc csak most kezdődik és a türelmetlenség is nagy feladat elé állítja az újszülött MPP-t! Lassú víz, partot mos, türelemmel kell legyünk, mert a nagy dolgok menetét nem lehet siettetni büntetlenül! A fenti folyamatok mind az erdélyi magyarság malmára hajtják a vizet, és aggodalomra nincs különösebb ok! A nemzet ébred, félálomban is a haladás felé támolyog, mert az igazság útját járja! Csak így tovább, s az eredmény nem marad el, de azt nem lehet egyik napról a másikra elvárni, hogy mindent megoldjunk! 18 évig vertük a helyben járást, most már megyünk is! Az Autonómia felé!

"Megbecsült" Szavazók!

Etnikai „színezetű” bűntett történt, csak most az a furcsa helyzet áll fent, hogy éppen egy roma pasas a károsult!!! Igen, mert ismeretlen tettesek kirabolták a lakását. A helyszínelő rendőr kérdezgeti a hiányzó darabokról, mire a kárvallott lelkesen magyarázza, hogy mennyi mindent vittek el. Tv, hűtő, videó, bútor stb. Az unatkozó rendőr megkérdi a végén, hogy:” Mekkora a károd?” Mire a másik hátrahőkölve kérdezi vissza: „Hogy kerül ez most ide?”

Hát igen, ez jutott eszembe, mikor a napok nagy kérdéseire adott válaszok helyett, sorban meghallgattam, hogy miért nem lett kiegyezés a két erdélyi magyar politikai alakulat között!
Markó Béla, miután megírta a saját változatát a történelemről a válaszlevélben, most az a legfontosabb számára, hogy az ország rosszul van felosztva! Szerintem is, de hogy kerül ez most ide? Ő sem tudja talán, de jó alkalom arra, hogy halandzsáljon a konkrét válaszok helyett.
A tanítvány se esik messze az uborkafára felmászott mestertől, mikor elegánsan beszél arról, amihez neki semmiféle köze nincs! Azt mondja Kelemen Hunor, hogy ő hisz az egészséges versenyben! Érelmeszesedés, vagy valami hasonló jöhetett közbe, mert nemrég még ördögi terveket vizionált, amikor versenyre kényszerítették. Akkor már talán látta is Lucifert, és kevés kellett hozzá, hogy az nem vitte magával. Azóta megjött a bátorsága és visszatért a meggyőződése is, hogy az erdélyi magyarság csak általuk nyerheti el az üdvözülést. Azt mondja, hogy ő már rég tudja, hogy nem lesz közösködés! Lehet, hogy neki van olyan kristálygömbje, amelyik az ilyesmit előre mutatja, vagy esetleg beszerveztek a kampánystábba egy cigányasszonyt, aki boszorkányos trükkökkel ezt előre megjósolja a kártyákból. Ha igen, akkor azt az őszi lebőgést követően szerezhették be, mert azelőtt az ilyesmit nem tudta, az utolsó pillanatig reménykedett, hiába! Most tudta előre, s ezért nem méltatták még válaszra sem a nyolcpontos ajánlatot, mert a gömb kimutatta a csalfaságot!
Én mindig mondtam, hogy a legtehetségtelenebb senki az RMDSZ mostani vezérkarában, az Hunor, mert olyan baklövéseket elkövetni nem tud csak az, akinek semmiféle adottsága nincs arra, amit éppen tesz! Például még hazudni sem tud, mert másnap rögtön kiderül az igazság! Milyen az a politikus, amelyik egy épkézláb hantát sem tud elsütni, mert másnap a főnöke megmondja az igazat, miközben ő úgy tesz, mintha semmi sem történt volna! Itt csak a pofátlansága a politikusé, és a hozzá felvett öltönye! Úgy látszik ennyi elég is ahhoz, hogy ott legyen, és azt csinálja, amit éppen neki szánnak. Azt ereszti meg, hogy egy percig sem gondolja úgy, hogy rajtuk bukott meg az egyezség, és a neveket sem mondja meg, mert van betyárbecsület is! Hááát, most erre mit lehet mondani? Talán azt, hogy gyerekkoromban engem is elküldött édesanyám az üzletbe valamiért. Az utcán összefutottam az egyik osztálytársammal, akinek nagyon fontos mutatnivalója volt. Elmentem megnézni, s miután megnéztem, mint aki jól végezte dolgát, hazamentem. Mikor megkérdezték, hogy mit intéztem, akkor én is zavaromban úgy tettem, mint Hunor! Linkeltem valami baromságot! Hát nem úgy van az, hogy nem rajtam múlott, hogy az üzlet nem ott volt, ahol én jártam? Akkor hogy vásárolhattam volna ezt, vagy azt? Hát nem logikus? Persze, engem újra elküldtek máshová vásárolni, mert senki sem hitt nekem! Te is Hunor menj szépen dolgodra, és énekelj egy másik asztalnál, mert mi ezt nem esszük meg! Vagyis, a nyolcpontos ajánlatra rá se hederítenek, még csak nem is tetetik magukat, s a végén van képük azt állítani, hogy az nem rajtuk múlott!!! Ja, persze, lehet a kristálygömb! Az a hibás!
Közös lista nem lett sehol, mert az eltökélt szándékuk szerint annak nincs helye és senkinek sincs helye a nap alatt, annak, aki ellenszegül az egyetlen párt akaratának! Ezeknek a nevét nem is kell Hunor felsorolja, mert mi úgy is ismerjük őket, s ezt semmiféle betyár és hasonló „becsület” nem fog eltakarni! Kolozsváron már az elején úgy állították össze a felajánlott listát, hogy annak esélyes bejutói az RMDSZ-ből kerültek volna ki! A hetedik, nagyon halvány esélyű pozíció csak szemétkedés, mert ki az a balfék, hogy ezt így megegye? Vagyis, az összefogás egyetlen nyertese csak az RMDSZ legyen, a többiek kapják be! S ezt nevezi Kelemen egészséges versenynek! Tisztességes ajánlatnak! Az se rossz, hogy aki akar közösködni, az jelöltesse magát az RMDSZ listáján, az előválasztások során! Igen, de miért nem lehetne mondjuk úgy, hogy az RMDSZ jelöltjei szerepeljenek az MPP listáján? Hát nem lett volna bizalomgerjesztő jel a választók felé? Miért ne? Ha így lenne, akkor most Udvarhelyen nem kellene Verestóy sógorának karantént bevezetnie a stúdiójában! A büntetések is feleslegesek lennének, és azt valami jótékonysági célra fordíthatná az illető. Mindenki nyerhetne rajta!
Marosvásárhelyen se lett közös lista, mert itt mindent meg akarnak nyerni az elvtársak! Nem igazán értem, hogy miért van az, hogy Borbély Lászlót támogatni fogja az MPP, cserébe a semmiért! Legalábbis így látszik, de gyanítható, hogy itt is a felszín alatt történnek az egyeztetések. A Tőkés András megyei tanácselnöki jelölését és támogatását a Borbély esetleges második menetben való támogatáshoz illett volna kötni, ha már többet nem sikerült kicsikarni! Sajnos, úgy látszik, hogy vagy árulás, vagy zsarolás történik! Nem tudni, de ha nagyon titkolóznak, megtörténhetik az, hogy a fagyit is megfújó választók nem veszik a lapot és fütyülnek a háttérben susputyálók egyezségeire, és a saját lelkiismeretére fog hallgatni a pecsételők serege! Az pedig csőd lesz, mert Borbély László nem lesz polgármester a magyarság egységes fellépése nélkül! Ez szent! Eddig még senki sem magyarázta meg elfogadhatóan, hogy miért is kell az agyonutált RMDSZ jelöltjét megszavazza az, akinek ehhez nincs gyomra? Itt bukás lesz, de nagyon! Kolozsváron világos a játszma, mert az ottani RMDSZ már rég lepaktált a PD-L-vel, s akinek ez újdonság lenne, az csak tartsa száját, ha ennyit sem tud! A romániai magyarság egyik legveszedelmesebb ellensége a PD-L, és az sem titok, hogy Tőkés Lászlót ők hajkurászták az EP-ben. Ez egyáltalán nem jelent akadályt, hogy a magyarság nevében szereplők ezzel a szörnyeteggel szövetkezzenek a díszletek mögött! Ott, ahol Verestóy a PD-L egyik alelnökének, Blaganak ad kölcsön nyolcszázezer eurót, lakásvásárlás címen, ott nem lehet olyan nagy a harag, mint ahogy illene! Persze, ez sokaknak nem jelent semmit, mert ez csak olyan mellékes dolog!
Na, és a legeslegmégszebbebb dolog az egészben a következő! Azt mondja Markó Béla, hogy azért nem jöhetett létre a közös lista, mert menetközben már megtörténtek az előválasztások, amelyiken több mint százötvenezer választó szavazta áll! Ennek a választóbázisnak az akaratát most már nem lehet megváltoztatni, sajnos elkésett a békeajánlat! Itt megint a kárvallott roma jut eszembe! Hogy kerül ez ide? Nem egyébért, de ennyire hülyének nézik az embereket? A tavaly ősszel hányan is szavaztak az EP-i listán első helyen szereplő Frunda György nevére? Hmm???????????????

"...olvastam leveled, s nagy az én lelkemnek ..." Felháborodása!

Marosvásárhelyen élt egy szimpatikus, koravén alkoholista. Úgy becézte mindenki, aki ismerte, hogy Decis Bácsi. A teraszokat, kocsmákat járta és mindig kunyerált egy deci pálinkát, vagy valami aprópénzt. Állandó részegségben élt, talán sohasem volt józan. Részegen ismertük meg, valamikor a nyolcvanas évek közepén, és mielőtt nyomtalanul eltűnt volna, részegen láttam utoljára is. Meghalt valamelyik elhagyatott utcasoron, részegen, elhagyatottan. Nem volt tolakodó, mindig katonásan szalutált, mosolygott és imbolygott kegyetlenül. Ködös vidámsága ellenére, szánalmat ébresztett, nehéz volt nézni, hogy mennyire megalázó sors jutott egy ártatlan földönfutónak. Vele kapcsolatban történt egy személyes kalandom, amire máig sem vagyok büszke, de inkább elmesélem, ítéljenek meg mások. Nyári délután a barátommal, Titivel sétáltunk a főtéren, mikor messziről megláttuk régi ismerősünket, Decis Bácsit, aki szokásához híven éppen gyűjtőúton volt. Egyik kezében aprópénzt szorongatott, s ha ismerős arcot látott, akkor mosolyogva nyújtotta kezét. Aki ismerte, szót váltott vele és néhány pénzérmét adott, ha éppen úgy volt kedve. Ha nem, akkor Decis Bácsi nem haragudott, vidáman tánclépéseket igyekezett produkálni, de ritkán sikerült tántorgása miatt. Éppen egy ilyen piruettet igyekezett bemutatni, mire elvágódott a járdán és pénzérméi szétgurultak az aszfalton. Nehezen tápászkodott fel, fejét is beverhette, mert nagyon zavarosan bámult a semmibe. Három mokányképű betelepített éppen akkor ért oda, s valami futballmeccsről vitatkoztak talán, mikor a földön heverő öregember kinyújtotta kezét feléjük. Máig sem értem, hogy mi váltotta ki, de az egyik nagyszájú mikor meglátta a földön fetrengőt, mintha a világ legnagyobb sérelmét monda volna szemébe valaki, eltorzult arccal teljes erejéből belerúgott az öreg kinyújtott kezébe. A másik kettő ocsmányul röhögni kezdett, s a feljajdult ember összerándulását élvezték, mintha az lenne a világ legjobb vicce! Annyira döbbenetes jelenet volt, hogy nehéz azt leírni! Egymásra néztünk Titivel, s abban minden benne volt. Nem részletezem, de mindhárman kómába estek, mikor éppen egy vonalba értek velünk. Miután mindhárman mélyen szundikáltak, csak azután emeltük fel az öreget, akinek legnagyobb gondja az volt, hogy elgurultak a pénzdarabjai. A jelenetet mások is látták, idős emberek álltak meg, de nem mertek beleszólni, csak miután megértették, hogy mi is történt. Akkor jóindulatúan igyekeztek segíteni, és mondták, hogy most húzzuk el a csíkot, mert jöhetnek a zsaruk, s bajunk lesz! Elszaladtunk, a három jómadár éppen mozgolódni kezdett.
A kilencvenes évek első felében száznál is több esküvőt, keresztelőt és mindenfajta eseményt filmeztem le, mikor hazakerültem Magyarországról nyáron vakációzni, a cég profi kamerájával. Mindenfelé hívtak, mert profi munkát akkor még senki sem csinált. Nagyváradra mentem, mert ott egy újgazdag román család tartott világhírűnek szánt esküvőt. Selyemruhák, allűrök, választékos mondatok az útókor számára, pózolás. Volt ott mindenféle vakarózás. Az ortodox katedrális lépcsőjén, mikor a násznép kivonult, egy koldus merészkedett a közelbe, s a kalapját tartotta alázatosan az egyik pocakos násznagy elé. Az haragjában beleköpött az eléje tartott kalapba. Én persze totálban rögzítettem az egészet. Észbe kaptak, de már késő volt, kiborult a bili! Később vőlegény, násznagy, após és még a fél násznép könyörgött, hogy töröljem le, mert a képükről lesül a bőr! Nem hagytak békében, míg nem mutattam meg, hogy nincs meg, letörültem már! Persze, nem törültem le, csak a kamera indexét állítottam be úgy, hogy kihagyja a részt, mint védett felvételt. Később a kollegák röhögték magukat hasfájásra, s az intézetben keringett a kazetta, mint a mai You-Tube-n. A menyasszonyi táncon német márkában fizették a kört, s a hegedű vonójába százdollárost fűztek. A tortát tolókocsiban húzták, lehetett úgy kétméteres, s a pocakos násznagy egy új autót adott ajándékba. Hiába, mert az egész esemény hangulata megromlott, s a féktelen italozás és a hajnalig tartó dorbézolás sem oldotta fel a hangulatot. A megalázott koldus, a vendéglő elöl elkergetett kéregetők magukkal vitték a nagyravágyó, kevély emberek örömét.

Két történet, két embertelen cselekedet, mindkettő megbosszulta magát, azonnal!

Ma, Markó Béla válaszolt Tőkés László tegnapi levelére. Most nem volt kitéréses manőver, gyorsan reagáltak, nem mentek Budapestre és nem javasoltak tétova találkákat sem. A lényeg, nem kell a felajánlott baráti kéz, nem lesz közös csapat! Mindenki rúgjon kapura, ha tud! Markó Béla belerúgott a kinyújtott kézbe, beleköpött a kalapba! Most, akkor a fenti tanulság alapján jönni fog a méltó jutalom is, a nemes tetthez mérten?

Azt hiszem, hogy az utóbbi év legboldogabb napja volt Markó Bélának, mert ahogy a levelét elolvasom, szemembe ugrik, hogy ezt az alkalmat nagyon rég várhatta. Talán ezért is válaszolt ilyen gyorsan. Készen állhatott a replikával. Így van, vagy nincs, nem tudni, de az biztos, hogy most az egyszer nagyot nőtt a mája, kibeszélte keserűségét, kiöntötte a meggyűlt epéjét.
Már az elején, idézőjelben van a tárgyalások „megkezdése” szó! Innen aztán Markó Béla kioktatja a „Tisztelt Képviselő Urat”, hogy ha nem venné észre, akkor félrebeszél, mert a tárgyalást ők (UDMR) kezdeményezték! Hogy lássa a világ, hogy milyen is az, mikor valaki álnok módon nem akar közösködni, előadást tart történelemből Kelemen Hunor féle kiadásban.
A folytatásban aztán megnyugtatja atyásan, hogy hát ő (Markó Béla) is tévedhet, nem csak „Ön”, nem hánytorgatni akarja a múltat. (De azért folyton ezt teszi!) Itt aztán megint egy sor kárörvendő, cinikus kijelentés következik, hogy hát az ENP-ba sem vették fel, s a másik csoport, a zöldek csak „flastrom a sebre!” Amit azonban ezután enged meg magának az UDMR mindenkori elnöke, az barátok közt is felér egy arculcsapással. „Mint látja, független politikusként még a saját helyzetét is nehezen tudja rendezni valaki, nemhogy hatékonyan lépjen fel mások érdekében.”
Saját helyzetét, mi? Talán saját magát képviseli ott Tőkés László, vagy a személyére szavazókat? Ezt az udmr-és násznagy nem tudja? Nem tudja, de köpni, azt igen! Egyébként hogy kerül mindez ide, mi köze van ahhoz, amiről a Tőkés László levele tulajdonképpen szól? Semmi, de ez jó alkalom arra, hogy szemétkedjen a finom lelkű költő!
Kár minden részletre kitérni, mert minden mondatban, minden részletben benne van a gúny, a megalázó kioktatás, az öntelt ember kevélysége. Azt mondja, miután megint tisztelt képviselőt emleget, érthető iróniával, hogy ő (M.B.) a tárgyalásokat akarja folytatni! Ezt követően azonban rögtön becsapja az ajtót, mert elmondja, hogy aki akar kollaborálni, az egyelőre szavazzon az RMDSZ jelöltjeire! Cserébe semmit sem ígér, csak valami ködös megfogalmazást, hogy aztán az őszi választásokon majd meglátjuk!
Az egész valahogy úgy néz ki, mintha Markó Béla eljátszódná a bibliai történetet a tékozló fiúval, az apa szerepében. Annyi a különbség, hogy itt azonnali penitenciákat is kiszab, mint feltétele a megbocsájtásnak. A bibliában ilyen nincs. Markó nem olvasta a bibliát, vagy átírja a sztorit szájíze szerint.
Ez a válasz, ha annak lehet nevezni, ez egy vérig sértés és arculcsapás! Rosszabb, mint a földön fekvő ember megrugdosása! Rosszabb és ocsmányabb, mint a koldus kalapjába beleköpő násznagy gesztusa!
Ej, Markó Béla, de nagyot hibáztál, de nagyon elszámítottad magad! Kevélységedben elvesztetted józan eszedet és összetévesztetted a kinyújtott baráti kézfogást a könyörgő koldus kezével! Összetévesztetted magad a násznaggyal és a koldussal is! A koldus Te vagy Markó Béla, és te könyörögsz alamizsnáért, mikor azt mondod, „Kampányolunk!” Te, és az átkos szövetséged koldultok, tartjátok a kalapotokat! Jegyezd meg Markó Béla, jegyezd meg jól, Te és a körülötted forgolódok, mindnyájan figyeljenek! Tőkés László nem a földön fekvő részeges koldus, aki tétován keres támasztékot! Tőkés László lenyúlt utánatok, és nem alamizsnáért könyörög, mint ti! Eltéveszteted a szerepedet! A földön Te, és társaid egy része fetrengtek, megrészegedve illanó hatalmatoktól, a bűn és a gonoszság trágyadombján! Ti is a szétguruló pénzérmék sorsáért aggódtok, miközben másvalaki kockáztat miattatok! Mert így kívánja a becsület! De mit is tudtok Ti a becsületről, a lovagiasságról? Semmit, és ennek most, mint mindenkor, tanúbizonyságát adtátok!

Maholnap választás lesz, és akkor meglátod Markó Béla, ki tartja a koldus kalapját és ki köpik abba? Meg fogod látni! Akkor gyere és légy vidám, cinikus, mint most, mikor Te állsz a kalappal és magyarok százezrei beleköpnek abba! Azok a magyarok, akiknek ma, a nagyképű leveleddel elvetted a reményüket, hogy erdélyi Magyar Testvéreivel összefogva, sorsukat kezükbe vehetik. Elvetted a reményt, mert téged a guruló aranyok, és a pocakos násznagy pöffeszkedő külsőségei érdekelnek csak!

Most már világos és tiszta lett minden! Sajnálom, hogy olyan ez a mostani világ, hogy egy olyan ember, mint Markó Béla, csak így, egy kézlegyintéssel százezrek vágyait sepri le, álmait teszi tönkre! A világ semmi kincséért nem cserélnék vele, mert ha van igazság és számlák kiegyenlítése, akkor egy ilyen felelőtlen tettért borzalmas árat kell majd fizetni! Akkor, majd meglátjuk, hogy ki fog a földre kerülni, ki nyújtogatja kezét tétován, segítség reményében! A választ is tudom! Mi leszünk azok, akik a földre küldtük, mert Mi olyanok vagyunk, hogy a saját hóhérainkat is megsajnáljuk, ha bajban vannak! Ezért is fizetünk meg minden jótettünkért!

Kérdem én: Tehetünk másképpen? Akkor mivel lennénk jobbak, mint ŐK?

Nem tehetjük, pedig ej…!

„Uram bocsájtsd meg Nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek!”

Na ezért!

Béke vagy Háború?

Semmi újat nem mondok azzal, ha most megállapítom, hogy az internetes felületen kevés és lanyha a politikai konfrontáció. Sem a blogokban, sem a hivatalos weboldalokon nincs a tavalyihoz hasonló vita, kampányszagú hadakozás! Nincs, és várhatóan egy darabig nem is lesz! A megszokott, politikailag elkötelezettnek ismert felületek óvatosan kezelik a napi kérdéseket, eseményeket. Legtöbbször csak hivatalos tudósítás, tények egyszerű ismertetése a lényeg, minden személyes vélemény, vagy komment nélkül. Hogy miért van ez így? Lehet találgatni, de vannak konkrét válaszok is! Az utóbbi időben több ismerősöm is megjegyezte, hogy mi a helyzet, mert mintha lanyhábban szitkozódnék, és semmiféle forradalmi cirkusz nincs a bejegyzéseimben. Ez elgondolkoztatott, és a vizsgálódásom eredményét most elmondom.

Néha, napközben azon vettem észre magam, hogy fejben gondolatokat, mondatokat keresek, hogy mit is fogok a blogomba írni, kiről és miről lesz szó? Eszembe jutott ennek kapcsán, hogy egy régi veterán bloger, Kövi Sára egyszer azt mondta, hogy így jelentkezik a függőség, a mánia a blogozásban. Nem örvendtem neki, mert semmiféle kényszert nem szeretek. Ezért aztán igyekeztem függetleníteni magam, de azt hiszem elkéstem vele, mert a krónikus fázisban vagyok, és csak szimptomatikus kezelést folytathatok. Ez az egyik magyarázat, míg a másik sokkal komplikáltabb és nem csak rám jellemző! Miután elbeszélgettem néhány harcossal, kiderült, hogy mintegy hallgatólagos megegyezés alapján, mindenki, akinek fontos a nemzet jövője, takarékosra kapcsolt. Helyben vagyunk, tehát ez a magyarázat lényege! Senki sem jött kiáltvánnyal, javaslattal, hanem csak egyszerűen megértettük, hogy most ezt kell tenni!
Ez így, önmagában nagyon fontos dolog, elégedettséggel kell eltöltsön minden magyar embert, mert ez kétségtelen jele annak, hogy sikerült maturizálodni! Sikerült felelősségteljesebben viszonyulni a nemzet ügyéhez, a vagdalkozásos testvérharc helyett. Nem mindenki tesz így, mert helyi viták, torzsalkodások mindenhol vannak, de a fronton, a sáncokon hallgatnak a fegyverek! Egyelőre! Néha, egy-két nagy pofátlanságot nem lehet szó nélkül elhallgatni, mert az már árulásszámba menne! Ilyen volt a március 15.-i magyarverés szégyentelen esete is! Ezen túl, nagyon sokan inkább más témát vetnek fel, még akkor is, ha csökkentebb az érdeklődés. Mások is ezt teszik, inkább fütyörésznek, s filmekről, előadásokról, vagy valami másról beszélnek, de nem akarják elrontani a hangulatot. Nem akar senki okot szolgáltatni, az esetleges egyezkedések esélyét megtorpedózni. Nem, mert most a szavak, a testvéri egymásra találás ideje van, és nem a fegyvereké! Apró, de nem elhanyagolható jelecskék sokasága lelhető fel, ami a mindkét fél toleránsabb megközelítését jelzi. Jelek, melyek a barátkozás, a békés szándék tudatalatti megnyilvánulásai! Itt-ott egy-két pertinens megjegyzés, legfeljebb élcelődés, de nyoma sincs a keményvonalas retorikának. Még Czika Tihamér is belinkelte blogomat a sajátjára, ami nem lebecsülendő gesztus! Üzenem, hogy értékelem a gesztust! Egyébként az utóbbi időben visszafogottan ír, keresi a hangot a nemzethez. Mindnyájan tanulunk, átértékeljük a dolgokat, s ha következetesen folytatjuk, minden rendben van, mert a meggyőződést akkor mondhatjuk időtállónak, ha az személyes tapasztalatokra alapoz! Ez majd eldől akkor, mikor a kampány utáni idők következnek, mert akkor az igazi énünket szoktuk mutatni! Reméljük a legjobbakat!

Ebből az alkalomból üzenném Kovács Péternek is, hogy hagyjon fel az állandó élcelődéseivel, mert az embert a tettei alapján ítélik meg és nem annak az alapján, hogy milyen posztra nevezték ki, pártvonalon! Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy ő mit