- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2015. december 31., csütörtök

Úton az idők rabságában


Úton az idők rabságában


O, Kedveseim, íme újra együtt vagyunk itt az Óesztendő végén
hol ma megtorpanunk egy pillanatra e beláthatatlan számlap szélén 
Elkönyveljük, de jó, hogy letelt ez is, de már öregebbek vagyunk révén, 
hisz mi apró földi lények véges óra mutatóján haladunk az idők terén.

Most elmélázva megállunk egy pillanatra, a ködös horizontot kémleljük
Az Időkapu boltozata alatt az eljövő idők titkát még sejteni reméljük,
és aztán nézünk vissza, a hosszú úton elbukottak érkezését még hisszük 
majd könnyet ejtve intünk búcsút, s szívünkben az emléküket továbbvisszük.

Megyünk immár tovább, újra bízunk az egyre hosszabb napok melegében.
Hiszünk újra a megkopott szavakban, az eljövendő jobb idők szépségében.
Hiszünk a kenyérben, a jó pincék borában, a hó alatt már zendülő vetésben.
Hiszünk a szépasszonyok bájában, a tapasztalt ősz öregek bölcs döntésében.

Éjfélkor a harangszóban itt hagyjuk a régi évet és belépünk az újba.
Kezdődik egy újabb kör, talán boldog lesz, ki majd ezt is körbe futja
Addig is emelt fővel nézünk veled szembe Sors, bár kezedben a végzet
Mi győzünk, mert minálunk a Hit a jóban, s halhatatlan általa bennünk a Lélek!

Nyárády Károly



Boldog Újévet kívánok mindenkinek!

2015. december 20., vasárnap

Advent negyedik vasárnapján



Karácsonyra várva


Elindult már, messzi tájon
Sarki télben, jeges havon
Hegyen-völgyön kúszik felénk
Hallik már fenséges zenénk

Titokzatos, messzi tájon
Érkezik, hogy meghajoljon
Három vándor. Királyok?
Bölcsek? Talán mágusok?
Ők azok, kik követik a csillagot.

Úton vannak, megérkeznek
Betlehemben majd ott lesznek
Kik egy fiút felkeresnek
Egy jászolban majd fellelnek

Fényes szánok csilingelnek
Fenyők is most útra kelnek
Azt üzenik, ők is jönnek!
Jönnek, jönnek! Mind itt lesznek!

Elküldték már az angyalokat
Kik fényes szárnyon alászállnak
A jó lelkekben nyomot hagynak
Sötétben egy mécsest gyújtnak.

Csillagfényben megszült álom
Jöjj el hozzánk! Jöjj Megváltónk!
Hisz lelkünkben oly nagy a szomj
Hozd el Őt nekünk, hozd el Karácsony!

Nyárády Károly

2015. december 13., vasárnap

Advent Harmadik Vasárnapján



Ma, az asztalunkon három gyertya égjen
Mert döntés született, ott fent az égben
Hozzánk jön el, ki legkedveltebb ott Fenn
Emberré válik ő e Földön, így döntött az Isten!

Nyárády Károly

2015. december 6., vasárnap

Advent Második Vasárnapján



Advent második vasárnapján


"Lelkünkben is oszlik már a sötétség
hisz asztalunkon már két gyertya ég
s a távolban valahol, hol földet ér az ég
a próféták szavában testet ölt a Reménység"


Nyárády Károly

2015. november 29., vasárnap

Advent Első Vasárnapján



Advent Első Vasárnapján

"Ma még csak egy gyertya ég
S bár távol még a Fényesség 
A lelkünkben gyúlt Reménység"

Nyárády Károly

2015. október 25., vasárnap

Őszi színek



Harang kondul csendben, hangja elvész valahol a messzi ködben
Elmerengve gondolkodik még a rét, de bóbiskolnak már a fák a völgyben
Hol az elmúlt nyarat álmodja már az öreg falu, csendes őszi fényben.

Nyárády Károly

2015. szeptember 6., vasárnap

Őszi álom


Őszi álom

Tudom, valahol ott vagyok e tájban.
Ott, ebben az oly ismerős múltban.
Benne vagyok én is ebben az őszben
feloldódva valahol a távoli ködben.

Ott voltam, mikor ázottan állt fogat
búsan várakozva, visszafogva lovat,
hol villamosra ül a hölgy, s a vonat
füttyent a távolban, egy kutya ugat.

Hol elmerengve nézte önmagát az ég
egy tócsában, hol este már a villany ég.
Fényét búsan, de már vakon nézi még
egy gázlámpás, ki tudja, neki ez már vég.

Kesernyés füst illatát hordozta a szél
sárgult levél hullott alá, és mint aki fél,
némán adta magát, hisz megölte őt a dér
kiért vigaszul most egy gyászdalt küld a tél.

Tudom, valahol ott vagyok e tájban.
Ott, ebben az oly ismerős múltban.
Kinyújtom kezem utánad, némán kiáltva.
-Kérlek, ne! Ne szállj fel egy villamosra!
Inkább utazz velem, térj hozzám vissza!
Térj vissza, légy velem! Velem a múltba!

Nyárády Károly

2015. május 17., vasárnap

Alkonyatkor



Alkonyatkor


Mondd, lehetne úgy még e földön, ebben az életben
Hogy minden úgy van még, úgy ahogy volt az régen
És már nem csak ott találod azt, az alkonyati fényben
Miről álmodoztál, szerettél, ott fent, a bíborszínű égben.

Nyárádi Károly

2015. március 22., vasárnap

Valaki Tragédiája

Valaki tragédiája


Ellenséggel, ki veled egy ágyban
hever, soha ne légy barátságban!
És ne higgy annak szavában
ki terveket sző, de valójában
önmagát éli, a te udvarodban!
Ki ha kell, ő kiáll a hátadban
és leszúr ő téged, nagy bátran.
S ha megkérdik, hát megmondja:
-Ez voltál te, ki elétek kiálltam!
Gyarlóság! Értitek? Ezért nem bántam
tettemet. Értitek? Rá földet én hánytam.

Nyárády Károly


2015. február 21., szombat

Várakozás


Várakozás

Erőt gyűjt titkon a tavasz
Nyugtalanul pislognak a csillagok az égen
A hajnal nem hoz rózsavízű harmatot még
bár mosolyától megroppan a hó a réten

Kegyetlenül télbe harapott már a szél
Megmozdul tőle a lét a néma rügyben
Lehullik a jégpáncél is, titkokat locsog a csermely
mikor fent, a mérhetetlen égbolton valahol
bárányfelhők fürdőznek az égnek kék vizében

Nyárády Károly