Úton az idők rabságában

Úton az idők rabságában

O, Kedveseim, íme újra együtt vagyunk itt az Óesztendő végén
hol ma megtorpanunk egy pillanatra e beláthatatlan számlap szélén 
Elkönyveljük, de jó, hogy letelt ez is, de már öregebbek vagyunk révén, 
hisz mi apró földi lények véges óra mutatóján haladunk az idők terén.

Most elmélázva megállunk egy pillanatra, a ködös horizontot kémleljük
Az Időkapu boltozata alatt az eljövő idők titkát még sejteni reméljük,
és aztán nézünk vissza, a hosszú úton elbukottak érkezését még hisszük 
majd könnyet ejtve intünk búcsút, s szívünkben az emléküket továbbvisszük.

Megyünk immár tovább, újra bízunk az egyre hosszabb napok melegében.
Hiszünk újra a megkopott szavakban, az eljövendő jobb idők szépségében.
Hiszünk a kenyérben, a jó pincék borában, a hó alatt már zendülő vetésben.
Hiszünk a szépasszonyok bájában, a tapasztalt ősz öregek bölcs döntésében.

Éjfélkor a harangszóban itt hagyjuk a régi évet és belépünk az újba.
Kezdődik egy újabb kör, talán boldog lesz, ki majd ezt is körbe futja
Addig is emelt fővel nézünk veled szembe Sors, bár kezedben a végzet
Mi győzünk, mert minálunk a Hit a jóban, s halhatatlan általa bennünk a Lélek!

Nyárády Károly

Boldog Újévet kívánok mindenkinek!