- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2007. október 5., péntek

Őszi Muzsika

A napokban rendezgettem, s a sok kacatot igyekeztem kiszűrni a halomba gyűlt iratok, használati utasítások, lejárt garancialevelek tömegéből, és furcsa kincset találtam. A sok szemét közt, rongyos szélű, kézzel írott füzetlapokat találtam, a saját írásaimat, amelyeket több mint huszonvalahány évvel ezelőtt írtam. Olvasgatva, furcsa érzés kerített hatalmába, rég elfelejtet érzések bizsergése ébredt fel bennem. Tudtam ezekről az írásokról, de nem tudtam, hogy még léteznek, örökre elvesztettnek nyilvánítottam sok hasonló írásommal együtt. Furcsa egybeesés, az első lapon egy régi, októberi emlék, és most szintén október van. Az akkori bejegyzést első szerelmi csalódásomat követően írtam, s ma vigyorgok a nyavalygó fiún, s sajnálom is egyben, de érzem titkon, hogy mégis én vagyok. Ma, a későbbi tapasztalatok következtében megedzett ravasz férfi nem tudna ekkora szentimentalizmust papírra vetni, nem tudna ennyire őszinte lenni. Senki sem szereti a lelki bajait kiteregetni, mert gyengeség jele az érzékenység. Inkább mereven előretoljuk az állkapcsunkat, összeszorítjuk fogainkat, de nem engedünk, erősek vagyunk! A könnyek nem illenek a mai emberhez, az érzéseket elrejtjük, nem engedjük senkinek a betekintést! Akkor vagyunk kemények, igazi férfiak! Akkor számíthatnak ránk igazán a család tagjai, feleséged, gyereked. Szikla kell légy, biztos mentsvár a háborgó élet viharában! Igen, ma ez vagyok, vagy még él bennem az egykori gyerek? Vagy az, aki éppen akkor már sem gyerek és sem férfi még nem volt. Íme, mit produkáltam akkor, 24 évvel ezelőtt:

Őszi muzsika


Elmúlt a nyár, s a napfényes, langyos őszi napok után, sötét fellegektől nehéz az ég. Langyos szellő helyett, szilaj északi szél nyargal a kihalt természet felett, felkavarva a lehullott faleveleket. Apró, hideg eső szemerkél, siratva az elmúlt nyarat. Szorosabbra húzom a kabátomat, s lassan lépkedek a vastag avarszőnyegen ott, ahol valamikor veled jártam. Akkor meleg nyár volt, zöld pázsit terült el, és forrón sütött a nap, a lombok közt madarak daloltak. Te velem voltál. Most halott levelek hevernek lábam előtt, a fák csupaszon nyújtogatják ágaikat, mintha búcsút intenének, utolsó ölelésre nyújtanák ágaikat, melyekre sötét varjak telepednek panaszos károgással. Most egyedül vagyok, te más úton jársz. A te utadon! Akkor azt suttogtad a fülembe, hogy sohasem lesz vége, mindig nyár lesz! Most csak a szél vihog kárörvendően, borzolja a bokrokat, kavarja a leveleket,  s egy régi újságot vesz üldözőbe. Sötéten közeleg a korai est, fekete árnyékok kúsznak elő a homályból. Rettegve várom az éjszakák csendes magányát, a sötét éjszakák néma rémeit. Arcomon hideg esőcseppek folynak össze, s csak sós izéről tudom, nem az ég könnyezik. Gyorsabban lépkedek, hazafelé veszem az utamat. Kell az otthon melege, hisz ott még mindig ég a Remény mécsesének halvány lángja. A gondolataim egyhangú kavargása lankad, és már tudom, soha sem fog többé már így fájni. Valami végleg elmúlt! Megértettem azt, hogy már felnőtt lettem, és ez már mindig így lesz ezután. Ilyen fájdalmas felnőttnek lenni?
1983. október

 Ma már tudom, tényleg nem fájt soha semmi hasonló többé annyira, de felnőtt is csak jóval azután lettem igazán, és ma sem vagyok ebben biztos, hogy teljesen az lennék! Maradt egy adag együttérzés a siránkozó fiú iránt, és október most is szomorú, ha nem is azért a régi lány miatt. Vajon Ő olvassa most mindezt?  Ha igen akkor hálás lehet, mert nem mindenkiről írnak 24 év múlva is! 
Már nincsenek kétségeim, megint én vagyok! A mai szemtelen és cinikus! Olyan, mint maga a JELEN!

11 megjegyzés:

Nagy István írta...

Hogy aludtál, kedves KARESZ? Nem lehetett könnyű elaludni sem.
De mert a forrásszöveg és a mostani beállítás is teljesen rendben lévőnek tűnik, bizonyára ma jó napod lesz.
Én nem hiszek a csak kősziklákban, a globálzűr rendíthetetlenjeiben. Ilyenek csak ideig óráig vannak, majd visszazökkennek. Ha nem, akkor aligha hagynak mély nyomot a világban. Ha igen, akkor azokkal életükben sem volt minden rendben.

Karesz írta...

István kösz a kérdést,igazad van nem volt könnyű elaludnom, hiszen még mindig nem alszok, pedig 9 is elmúlt már.Összegyűlt a munka, le sem fekszek, míg nem végzem el az egészet! Megittam egy kancsó kávét, aztán most mehet a menet!

fairplayguy írta...

Fel a fejjel Karesz!
Sose felejtsd: lesz még búza, lesz még lágy kenyér!
Az élet minden vonatkozására értendő a fenti!

Karesz írta...

Köszönöm a baráti bátorítást! Hidd el semmi bajom nincs, csak nosztalgiáztam egy kicsit. Ennyi hétköznapi baromság közt, kell egy kicsit lazítani valahogy. Most ez jött be!

Metoikosz írta...

Karesz,

nme voltam és nem is leszek sokáig előre láthatólag számítógép közelben ...

az ember ha nem alussza ki magát akkor agresszívvá lesz érzésben gondolatban stb... , ezt magam is tapasztaltam

a dolgokat egészésges összefüggésben látni segít egy jó "kiadós" szép álom, még akkr is ha fájdalmas a felébredés

üdv és jóakarat

Metoikosz

Karesz írta...

Metoikosz Barátom, kialudtam magam, most megint ébren vagyok! Igazad van, az álmatlanság idegessé tesz, ezért megfogadtam tanácsodat, nagyot szundítottam! Vajon a világ milyen lett eközben?

Metoikosz írta...

Karesz bátyó

ne gondold hogy a világot valaha is megtudod álmodban mit változott .. és bízd rá Valakire, hogy addig amíg alszol addig gondját viselje a világodnak és rád is :- )


jóakarattal

Metoikosz

Karesz írta...

Igy van Testvér, így van! Jó ezt tudni! Sajnálom, tényleg sajnálom azokat, akik kimaradnak!

fairplayguy írta...

http://index.hu/politika/belfold/orbn071006/

Metoikosz írta...

fájdalmas és szép dolog "felnőttnek" lenni... de mity is jelent ez...

:-)

metoikosz

Névtelen írta...

:-)
őrizd meg Karesz, magadban a gyereket... felnőtté válni azt jelenti, belecsontosodsz bizonyos elképzelésekbe, nem tudsz előítéletek nélkül reagálni még nem tapasztalt történésekre... miért is lenne férfiatlan dolog az, ha valakinek vannak érzelmei és ki is mutatja azokat? miért is rossz az, ha fáj egy szép kapcsolat távozása a múltba? miért is lenne ez nyavalygás? A veszteségeket meg kell gyászolni, a szép emlékeket nem kell elfeledni, hiszen a végén már más sincs a tarsolyodban, csak ezek...
miért is kell álarc mögé bújni, mások mércéjének megfelelni, mást hazudni, mint ami valójában vagyunk?
TZS