Görbült Terek

Hát... ez úgy történt, hogy megláttam ezt a fotót, és azonnal beindult a pavlovi reflexem. Rögtön elgondolkodtam, hogy mennyire másképpen történt volna minden, ha annak idején ilyen példákkal oktattak volna azokon az unalmas mértanórákon. Mennyire másképpen látszik, mennyire szemléletes ez a példa, mennyire világosan érthető, hogy a térben futó sík egyhangúsága fölött, nagyságrendekkel áll például magasabban az arisztotelészi filozófia szerint tökéletesnek nyilvánított gömb. Nem is kell ide semmiféle bizonyítás, mert világosan látszik. Bolyai nemeuklideszi geometriáját a görbe felületekkel is tökéletesen lehetne vele példázni, magasabb szinten akár Einstein görbült tereit is.
Akinek mindez annak idején nem  ment a fejébe, azoknak most elmondom mindezt egyszerűbben is!
Ha annak idején a matek tanárnőnk ilyen szerelésben tartotta volna az óráit, egy ilyen pozícióból, akkor például pillanatok alatt megértettük volna azt, hogy az amúgy párhuzamos lábszárak egyáltalán nem a végtelenben találkoznak. Vagy, ha elforgattuk volna (de el ám!) száznyolcvan fokkal ezt a testet a függőleges tengelye körül, akkor megint revelációszerű megvilágosodásként hasított volna elménkbe a felismerés, hogy egy gömbölyödő felületre vetülő háromszög szögeinek összege sokkal több tud lenni, mint az a bizonyos száznyolcvan fok. Innen már játszi könnyedséggel következtethettünk volna arra is, illetve azonnal tapasztalhattuk volna magunkon, hogy a szépen ívelő test gravitációja arányos a görbületeinek mértékével, és hogy ezek a görbületek képesek a környezetükben lévő testeken is hasonló térbeli eltávozásokat okozni, s akkor már nemcsak a relativitás bonyolult és idegtépő elméletéről alkothattunk volna fogalmat, hanem a Newton által leírt általános tömegvonzás kölcsönhatásaival is többé-kevésbé tisztába lettünk volna.
És akkor kérdem én:
-Csoda lett volna az, ha mindezek után kitörő lelkesedéssel ültünk volna oda otthon a mértanból felhagyott házi feladatunk megoldásához? Hogy most akkor sokkal több tengely körül is forgassuk csak el azt a testet, és lázas tanulni vágyásunk által felcsigázott fantáziánkban párhuzamos terekben, de egy ilyen testtel egy síkban akartuk volna beutazni a számunkra még oly ismeretlen, de matematikailag oly jól meghatározható univerzumot?

Téli Divat

Mindegyre halljuk, a neten, a tévében-rádióban, hogy tél van! Jó, hogy szólnak, mert ezek szerint valószínű lehet az, hogy egyesek még nem is vették ezt észre!
Mint tudjuk, ma már a tél sem a régi, és akkor javasolják is, hogy illik ennek a néha szeszélyes időjárásnak megfelelően öltözködni! (Persze! Vetkőzésről soha egy szó nincs!)
Nekem azonban van egy ilyen izé... ilyen rendesen "testet öltött", de ugyanakkor egy igen gyakorlatiasnak nevezhető elképzelésem is egy ilyen ruganyos szerelésről, és... tessék!
Hát nem?

Ezek a Nők

Ha valaki azt meri állítani, hogy ő ismeri a nőket, akkor én azzal a valakivel még csak vitatkozni sem fogok! Még azt a kétértelműséget sem akarom észrevenni, ami ebben a kijelentésben van! Legfeljebb annyit mondanék, hogy igen, nőket lehet ismerni, de ez távolról sem jelentheti azt, hogy bárki ismerné a női lelket is! Pont!

Hadd meséljek én valamit most, amiből kiderül egy és más, és a tények önmaguktól is beszélnek.

Kezdem azzal, hogy pillanatnyilag meg vagyok özvegyülve, ami persze nem igazi özvegységet jelent, hanem azt, hogy magamra hagyott a feleségem. Ez sem pont úgy van, ahogyan a klasszikusnak nevezett felállításokban szokott lenni, mikor az asszony egyszer csak lelép. Nem erről van szó, hanem arról, hogy most a tanulmányait folytatja egy másik városban, és minket, lányomat, a kandúrt, és persze engem is, itthon hagyott. Nem volt semmi ceremónia, vette az utazóbőröndjét, és "akkor én megyek", és ment. Volt hasznos utasítás is és feladat, amit én most mint hátramaradott, meg fogok oldani, vagy ki tudja? Figyeljétek csak!

"- Mire hazajövök, addig te fesd le a lövegtornyokat, a páncélzatot, kerekeket, és a lánctalpakat is szereld fel rájuk."

Most ha valakinek ez furcsán hangzik, akkor vegye csak tudomásul, hogy minden családban vannak prioritások is, és... vannak nők! Nők, akiről mint már fentebb is emlegettem, egyesek azt állítják, hogy ők... Tényleg? Lövegtorony, lánctalp, páncélzat! Igen, ez mind olyan szöveg, amire bárki számíthat, ha éppen távozni készülő feleségét hallgatja. Hát nem?

Huszonegy év házasság után mindenkit érhetnek meglepetések, ám én megtanultam már alaposan azt, hogy semmin se lepődjek meg, ha a feleségemmel  kapcsolatosan kell nekem valamit újat megtapasztalnom. Nem tudom ezzel ki hogyan szokott lenni, de én jól tudom már, hogy az én feleségem egy igen különleges nő. Igaz azonban az is, hogyha nem ilyen volna, akkor nem lenne a feleségem, vagy én nem lennék a férje, de ezt most ne firtassuk.

Most persze jöhet bárki és agyalhatja a szöveget, hogy igen, a nők szeretnek kézimunkázni, pepecselő munkákkal bíbelődni, de én azért megmondom, hogy ebben a hobbiban kicsit másképpen vannak a dolgok. Korábban már mutattam be itt, hogy a makettezés nálam már régi hagyománynak számít, és ezért én azt igen jól tudom, hogy a legnagyobb disznóság mindig a festéssel és azokkal az átkozott lánctalpakkal van. Mellesleg a nők érdeklődése is más irányba lenne tájoltabb, mint  az Abrams és Merkava nehéz-tankok összeszerelése. Azt hiszem, hogy ebben mindannyian megegyezhetünk. Akinek kétségei lennének még, hogy az én feleségem másfelé is igen jól feltalálja magát a műszaki dolgokban, annak mutatok egy másik képet.

 Úgy történt, hogy ebéd közben kedvesem egyszer csak megjegyezte, hogy figurázott a kocsija, de aztán ő megoldotta a gondokat. Fúrta az oldalamat nagyon, hogy mit oldott meg, ezért mikor felnyitottam a motorházat, ezt láthattam. Elrobbant a dízelmotor gázolajfecskendőinek túlcsordulási slagjainak egyike, és asszonyom megoldotta a gondot úgy és azzal, ami egy egészségügyi szakembernek ilyenkor a keze ügyébe kerülhet. Amint látható, a kékeszöld csíkkal festett, áttetsző műanyag slagocska nem egyéb, mint egy urológiai szonda egy darabja. Most gondoljatok csak bele, ez a nő, ez most átképzésen van! Továbbképzésen... vagy nem tudom!

Meg sem lepődnék, ha egyszer csak hallanám a zúgást, és berobbanna a félmázsás buzogány, amit a kedvesem hajít hét mérföld távolságból haza, aztán megérkezik nemsokára ő is egy sárkány nyergében, és beköti a tömbházunk elé, és megveregeti barátságosan a kifáradt sárkány nyakát

- Jó gyíkocska voltál, kapsz parazsat vacsorára! - és mikor elejébe szaladok boldogan, akkor megkérdi tőlem 

- Megvan a munka, amit kiadtam neked?- és én akkor mit mondok neki? Ezért kunyerálok most a lányomnak, hogy mint festőművész, vegye le rólam a gondokat, és csillogtassa meg a tudományát egy kicsit az én érdekemben is. Nem lesz könnyű, mert ő is az anyja lánya, és érhetnek még meglepetések. Inkább abban reménykedek most, hogy az érkezést jelző zúgás után, egyszer csak landolni látom a nőmet egy ejtőernyővel, majd örvendezve ugrik a nyakamba, és boldogan újságolja el, hogy sikeresen elvégezte a deszantos kiképzését. Markomba nyomja fegyverét és megjegyzi!

-Amíg te kisikálod, addig én készítek valami rendes kaját nektek, ok? 

-Én is örvendek, hogy újra itthon vagy, kedvesem!

Get Back In Time?

Hetek óta képtelen vagyok egy rendes bejegyzést összehozni! Hetek óta képtelen vagyok bármi egyebet is úgy összehozni, hogy abból az legyen, amit én szeretnék! Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mit szeretnék! Illetve tudom, de azt már nem, hogy tényleg akarom azt, amit szeretnék! Nem másért, de én sok mindent szeretnék és lehetőleg azonnal! Persze, mint mindig, ebből annyi lesz, hogy kiderül, mindenre várni kell! Mindig csak várni valamire! Vonatra, repülőre, autóbuszra, metróra, megváltásra, elmaradt, vagy kedvetlen találkákra! Kihagyott helyzetekre, elkésett figyelmeztetésre, késői járatra, lejárt biztosításra, eldobott vonatjegyre, elhallgatott megjegyzésekre, odavágott szavakra, késő bánatra! Hogy miért?  Mert úgy kéri a Párt? A Haza? A Nemzet? Az Utókor? Lehet ezt tudni? Igen, lehet tudni! Sok mindent lehet tudni! Még akkor is, ha úgy tennénk eközben, mintha nem tudnánk! Pedig tudjuk!

Na szóval, ilyen gondjaim vannak nekem, de kinek ne lennének gondjai? Néha a mások gondjai is a te gondjaid lesznek! Olyannyira, hogy a végén minden gondod az, hogy másnak milyen gondjai vannak! Kiderül ekkor az is, hogy számukra is a legnagyobb gond te magad lennél! Ilyenkor a kör bezárul, és megtudod azt is, hogy minden gond abból ered, hogy te létezel és vagy! Ennek örvendeni, hát hogy is mondjam, teljesen képtelenség!

Pedig nekem mindig vannak olyan megoldatlan problémáim, amit mindig szívesen megoldanék. Például azt, hogy rendet teremtek! Teremtek, mert ott, ahol ezt szeretném végrehajtani, ott csinálni, szervezni vagy hasonlókat nem lehet megvalósítani másképpen! Ott Teremteni kell, mint a világ kezdetekor! 

Van nekem egy olyan sufnim, vagy nem is tudom hogy ez mi lenne! Olyan műhely, vagy laboratórium, raktár, inkább keleti bazár. Ez egy nagy rakás rendetlenség, az biztos! Történelmi rendetlenség és életem egyik legfájóbb, legbántóbb gondja, hogy itt mindig szemétdombhoz hasonló káosz uralkodik! Pedig előfordult, hogy néha mindenki besegített nagylelkűen a rendteremtéshez, de a végeredmény az lett, hogy azután soha többé semmit sem találtam meg!

Tavaly novemberben így nézett ki!

Azóta eltelt néhány hónap, rendeztem, átalakítottam és most kb. így fest.

Változás, az van, de mitől lenne ez a mostani rendetlenség jobb, mint a korábbi? Én lelkesen igyekeztem, munkát fektettem bele, szerveztem, rendeztem, rakosgattam, és most bevallom, semmivel sem lett áttekinthetőbb és valójában nem is tetszik! Mióta "rend" lett, azóta egyszer sem ültem ide be, pedig a korábbi években itt töltöttem számtalan éjszakát kísérletezésekkel, és számtalan saját tervezésű készülékemet is itt alkottam meg. Van bennem egy jó nagy adag nosztalgia, mert én ilyen barom tudok lenni, hogy néha még négy csupasz falnak is tudok örvendeni, ha az régi emlékeket juttat eszembe! 

És tényleg, miért van az, hogy egyre inkább jobb érzést jelent befele fordulni, az örömöt a múltban keresni, a régi jó időkre emlékezve sokkal boldogabb és elégedettebb lenni? Miért van az, hogy egyre kényelmetlenebb és kiábrándítóbb a jelenben és a jövőben keresni a siker és a beteljesülés utolérhetetlenül kellemes hangulatát?

Talán azért, mert ha egyszer valamikor láttad, érezted, megtapasztaltad az igazit, a többi már csak vágyakozás és hasztalan keresése lehet annak, hogy mindazt még egyszer megtaláld?

Szombat Esti Láz(álom)

Szombat este mit is tehet az ember, ha nem megy buliba, vagy esküvőre, vagy valami hasonló programja nincs, akkor nézi a tv-t. Azt én is szoktam, de az utóbbi időben lekapcsolva, mert így a gondolataimat se zavarja, villamos energiát se zabál, és persze nincs is mit nézni benne. Az RDS szolgáltató hetvenvalahány csatornán zúdítja fejedre a szemetet. Első helyeken a Discovery csatornák vannak, de én már mindeniket tudom kívülről. Az alapon mindenféle roncsokból szerelnek össze gépeket, de ezeket ismétlik úgy, hogy kár nézni. A Civilization Rommelt mutatja, hogy ezredszerre beveszi Tobrukot. Ezt is tudom. A Scientific a rossvelli ufót ossza, kb. kétszázadikszor. Animal- cápák, Reality - félrelépők, AXN- rendőrös film, Hallmark zsarus film, HírTV- gyurcsány gazember, TV 2 -reklám, RTL -Klub reklám, ATV –Orbán hazudik, TVR1- amerikai törvényszékes film, ProTV- karatés film, Prima -lövöldözéses film, ProCinema -X Akták (tíz éve ez megy), ebből elég. A hír televíziós kategóriában: Realitate -Andrei Gheorghe mond valamit, de nem lehet követni. Ant3 – Mircea Badea elmondja, Basescu kavarja a szart, CNN -Bin Laden lehet, hogy spekulál, EuroNews- Mianmari vérengzés, MoneyCh.- emelkedik az Euró ára. Öt sportcsatorna közül hárman futballoznak, egyiken reklám, az ötödiken püföli egymást két bohóc, a bírót is kidobják a ringből, aztán a székekkel is verekednek. A zenecsatornákon, hát mit mondjak, zene van! A Classic-on Elvis Presley dorombol valami szívdöglesztőt, a VH1-en Pet Shop Boys megy nyugatra, (GO WEST). Van vagy három MTV is, egyiken fekete csajok vonaglanak bugyiban, majd fehér öltönyben stricis kinézésű fekete csávók szigorú pofával ordítoznak a kamerába. A másik MTV-ben más csajok, de tangában rázzák a terjedelmes hátsójukat és más palik hadonásznak hozzá. Aztán vannak ilyen etnos csatornák is, de én ezeket átugratom a b1, otv, ddtv, acasa, romantickal egyetemben, és a fene tudja még melyiket, hogy nehogy véletlenül is lássam. Még maradt ott egy pár, de azok se jobbak semmivel, szóra sem érdemesek. Éjjel aztán három csatornán is ömlik a pornó! A Tv1000-en szoktak mutogatni hard részeket is, a Spice Platinum az keményen betart. A Playboy is igyekszik, de itt legtöbbször csak csajok veszik, teszik egymást. Ennyi műsor, és én mégis unatkozok! Filmet nézni kész mazochista élvezet. a számtalan reklám kibírhatatlan. A távirányítóval elkapcsolsz, aztán elfelejted mit is néztél, máshol kötsz ki, ahonnan szintén tovább fogsz kapcsolni a reklámok miatt. Akkor meg minek? Power gomb, és adio! Marad a számítógép. Ott, ha akarsz, bármit megkapsz. Például ha kidobod a pénisznagyító receptes email-ket, akkor elolvasod a leveleidet, válaszolsz a hónapos üdvözletekre, elolvasod a beírásokat, válaszolsz, ha tudod mit, újságot is olvashatsz stb. Ha egész héten ezt tetted, akkor valami másra vágyakozol. Szoktam online játékokat játszani. A Pacific Fighters egyike annak, amelyiket játszottam, de most nem teszem, mert hiába lövöm le az amerikaiakat, úgyis mindig ők győznek, mert így van megcsinálva a játék. Ez egy második világháborús repülőgép szimulátor. Én egy japán Hayate vadászbombázóval szoktam repülni, ritkán lőttek le, de hiába lövünk le mindenkit, mindig elveszítjük Iwo Jima szigetét. Kész agyrém. Nincs egyetlen ellenség se a végén, mégis kikapunk. Ezért most nem játszom! Van egy másik remek játék, Need For Speed Carbon. Itt mindenféle autókkal lehet versenyezni, nagyom élethűen megy, és sok jó trükköt lehet megtanulni. Izgalmas versenyeket lehet játszani, de a szomszédok idegbajt kapnak, ha éjjel játszadozol, és csikorognak a kerekek, meg bömböl tíz-húsz turbós masina. Ha csendben akarsz játszani, nem hallod az üzeneteket, a csapattársaid utasításait. Ugyanez van, ha a másik kedvencemet játszadozom a Battlefield 1942-est. Itt totális háborút lehet játszani, tankok, repülők, helikopterek, robbanások, géppuska pokoli harci zajában kell a parancsokat közvetíteni, végrehajtani. Nehéz elképzelni, mikor tökéletesen lemásolt T72-es tank lánccsörgése közepette kivágtatsz a harcmezőre, aztán egy Apache helikopter rakétákkal támad rád, és irtózatos robbanással kikészít. Azelőtt persze te is a fedélzeti géppuskával próbálod leszedni, irtózatos kelepeléssel lövöd, minden látható eredmény nélkül. A Míg 29-es turbinái is tökéletesen hangzanak, csak éppen ne legyen senki a környéken, mert annak Bin Laden jut azonnal az eszébe, ha átrepül valaki a csatamező felett. Ezért csak nappal lehet, de akkor nincs kivel,mert a csapat találkozója este 11-kor van. A feleségem vagy éjszakás, vagy miután össze-vissza kapcsolgatta egy darabiga a tv-t, alszik, és csak onnan lehet tudni, hogy rég nincs ébren, hogy a távirányítóra ráfekszik, amitől folyamatosan szökdösnek a programok a tévén.

Ilyenkor mit lehet tenni, ha nem jön álom a szemedre? Hát ilyeneket írogatok, s talán megnyugszom, ha kipanaszkodom magamat. Vajon más hogyan csinálja?

Dilemma

 Hogy mit meg nem tudhatsz, ha hülye tévét nézel! Nézem a Tv2-öt, és képzeljétek, bemondja:

-" Anettka nem hord bugyit, de erről majd holnap többet is meg lehet majd tudni! "
A fejemhez kaptam hirtelen, nahát, ha én ezt hamarabb tudtam volna...!
Na de ez most tényleg fontos, de ki ismeri Anettkát? Kérem, segítsen nekem valaki, itt a cyber világban, hogy ne maradjak le! Ki az Anettka, mert én hogy bírom ki holnap estig, mikor többet is lehet majd megtudni róla? Igen, de addig? Könnyű annak, aki ismeri a csajt! Azt, aki nem hord alsóneműt! Az bezzeg nyugodtan alhat az éjjel, én meg forgolódhatok álmatlanul! Várhatom lázasan a napkeltét, aztán az estét, csak éppen ne felejtsem el a végén megnézni, illetve megtudni, ki is az Anettka! Már előre kétségek gyötörnek, mert hogyan fogom megtudni, hogy tényleg ez a kérdéses nő, akit mutatnak, mert hátha nem bugyi nélkül jön? Vagy, ha igen, hogyan fogják a kamerát kezelni? Be lehet majd látni a szoknyája alá? És ha farmernadrág lesz rajta?
Kell ez nekem? Minek kellet nekem tévét nézni? Most aztán van bajom elég, s ha a feleségem rám kérdez, látva feszült állapotomat, és ha azt is kérdezi, hogy valami nőről van szó, akkor végleg elázok! Már látom előre, érthetetlen dolgokat fogok motyogni valami Anettről, aki nem hord bugyit, de ez még nem biztos, és... Bummm nekem! Jaj, Istenem mit tegyek?
A kurva kábeltévé, az a hibás! Igen, ők a baj okozói! Az ember pénzét akarják csak, de ezen túl semmi felelősség! Nézed, mint a barom, aztán másnap rád szakad a világ! Elválsz, és akkor jön a gyerek lelki traumája, a párod kettétört élete, eljátszott becsületed! Aztán a kocsi, a ház, ügyvédek, osztozkodhatsz. Nekem a tv nem kell, azt vihetik, vagy nem viszem, ha repülök! Az biztos! Hát ez borzasztó!
Drága Anettka, nagy kérés volna részemről, ha mondjuk, ezután hordanál bugyit, csak egy olyan kis tangát, zsinórral hátul és elől se valami terjedelmeset? Ha nem teszed, rámegy az életem. Gondold meg, megmenthetsz egy családot a tragédiától, és mindezért nem kell mást tenned, csak annyit, hogy tartsd magadon, illetve ne told le! 

Kész agyrém, ha belegondolsz, mert azért ezt én soha sem hittem volna el, hogy ilyet fogok kérni egy nőtől, ráadásul mindezt a "boldogságom" érdekében!