- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. február 11., péntek

Ezek a Nők

Ha valaki azt meri állítani, hogy ő ismeri a nőket, akkor én azzal a valakivel még csak vitatkozni sem fogok! Még azt a kétértelműséget sem akarom észrevenni, ami ebben a kijelentésben van! Legfeljebb annyit mondanék, hogy igen, nőket lehet ismerni, de ez távolról sem jelentheti azt, hogy bárki ismerné a női lelket is! Pont!
Hadd meséljek én valamit most, amiből kiderül egy és más, és a tények önmaguktól is beszélnek.
Kezdem azzal, hogy pillanatnyilag meg vagyok özvegyülve, ami persze nem igazi özvegységet jelent, hanem azt, hogy magamra hagyott a feleségem. Ez sem pont úgy van, ahogyan a klasszikusnak nevezett felállításokban szokott lenni, mikor az asszony egyszer csak lelépik. Nem erről van szó, hanem arról, hogy most a tanulmányait folytatja egy másik városban, és minket, lányomat, a kandúrt, és persze engem is, itthon hagyott. Nem volt semmi ceremónia, vette az utazóbőröndjét, és "akkor én megyek", és ment. Volt hasznos utasítás is, és feladat, amit én most mint hátramaradott, meg fogok oldani, vagy ki tudja? Figyeljétek csak!
"- Mire hazajövök, addig te fesd le a lövegtornyokat, a páncélzatot, kerekeket, és a lánctalpakat is szereld fel rájuk."
Most ha valakinek ez furcsán hangzik, akkor vegye csak tudomásul, hogy minden családban vannak prioritások is, és... vannak nők! Nők, akiről mint már fentebb is emlegettem, egyesek azt állítják, hogy ők... Tényleg? Lövegtorony, lánctalp, páncélzat! Igen, ez mind olyan szöveg, amire bárki számíthat, ha éppen távozni készülő feleségét hallgatja. Hát nem?
Huszonegy év házasság után mindenkit érhetnek meglepetések, ám én megtanultam már alaposan azt, hogy semmin se lepődjek meg, ha a feleségemmel  kapcsolatosan kell nekem valamit újat megtapasztalnom. Nem tudom ezzel ki hogyan szokott lenni, de én jól tudom már, hogy az én feleségem egy igen különleges nő. Igaz azonban az is, hogyha nem ilyen volna, akkor nem lenne a feleségem, vagy én nem lennék a férje, de ezt most ne firtassuk.




Most persze jöhet bárki, és agyalhatja a szöveget, hogy igen, a nők szeretnek kézimunkázni, pepecselő munkákkal bíbelődni, de én azért megmondom, hogy ebben a hobbiban kicsit másképpen vannak a dolgok. Korábban már mutattam be itt, hogy a makettezés nálam már régi hagyománynak számít, és ezért én azt igen jól tudom, hogy a legnagyobb disznóság mindig a festéssel, és azokkal az átkozott lánctalpakkal van. Mellesleg a nők érdeklődése is más irányba lenne tájoltabb, mint  az Abrams és Merkava nehéz-tankok összeszerelése. Azt hiszem, hogy ebben mindannyian megegyezhetünk. Akinek kétségei lennének még, hogy az én feleségem másfelé is igen jól feltalálja magát a műszaki dolgokban, annak mutatok egy másik képet.


 Úgy történt, hogy ebéd közben kedvesem egyszer csak megjegyezte, hogy figurázott a kocsija, de aztán ő megoldotta a gondokat. Fúrta az oldalamat nagyon, hogy mit oldott meg, ezért mikor felnyitottam a motorházat, ezt láthattam. Elrobbant a dízelmotor gázolajfecskendőinek túlcsordulási slagjainak egyike, és asszonyom megoldotta a gondot úgy, és azzal, ami egy egészségügyi szakembernek ilyenkor a keze ügyébe kerülhet. Amint látható, a kékeszöld csíkkal festett, áttetsző műanyag slagocska nem egyéb, mint egy urológiai szonda egy darabja. Most gondoljatok csak bele, ez a nő, ez most átképzésen van! Továbbképzésen... vagy nem tudom!
Meg sem lepődnék, ha egyszer csak hallanám a zúgást, és berobbanna a félmázsás buzogány, amit a kedvesem hajít hét mérföld távolságból haza, aztán megérkezik nemsokára ő is egy sárkány nyergében, és beköti a tömbházunk elé, és megveregeti barátságosan a kifáradt sárkány nyakát
- Jó gyíkocska voltál, kapsz parazsat vacsorára! - és mikor elejébe szaladok boldogan, akkor megkérdi tőlem 
- Megvan a munka, amit kiadtam neked?- és én akkor mit mondok neki? Ezért kunyerálok most a lányomnak, hogy mint festőművész, vegye le rólam a gondokat, és csillogtassa meg a tudományát egy kicsit az én érdekemben is. Nem lesz könnyű, mert ő is az anyja lánya, és érhetnek még meglepetések. Inkább abban reménykedek most, hogy az érkezést jelző zúgás után, egyszer csak landolni látom a nőmet egy ejtőernyővel, majd örvendezve ugrik a nyakamba, és boldogan újságolja el, hogy sikeresen elvégezte a deszantos kiképzését. Markomba nyomja fegyverét, és megjegyzi!
-Amíg te kisikálod, addig én készítek valami rendes kaját nektek, ok? 
-Én is örvendek, hogy újra itthon vagy, kedvesem!

14 megjegyzés:

Erika Nagy Farkas Dudás írta...

:))

MJ írta...

No de hát, nem így szép ez az egész...?

Marcsi írta...

Kedves Karesz!- ez így van rendjén, hiszen ha nők nem mondják meg, mit kell tenni, nem tudjátok, egyáltalán nem.

autumn írta...

Az előbb megtancoltatsz most meg megnevettetsz! ;))))))

carpe diem írta...

„A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelõsséget, a szabadság ott kezdõdik, amikor valaki vállalhatja a felelõsséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetõségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Valójában mindig lehetõségünk van rá, és itt kezdõdik a szabadság, mert innentõl kezdve mindez a mi választásunk. Megszûnik a muszáj, a kell, a kötelesség, mert nekünk lehetõségeink vannak. Lehetõségem van másként élni. Ez a szabadság."
DR Csernus: A NŐ

Anikó írta...

Egy szó van erre és ez a szó nem más mint A NŐ :))
Igy van jól ahogy van és szerintem te ezt pontosan tudod:))

Lynn Dyline írta...

Asszony a talpán! :)))

Lili írta...

Okos kis asszonyka, tisztában van vele, hogy néha az emberek unalomból valami hülyeséget csinálnak! Kész munkaterápia:))

Nieves R írta...

I invite you to visit my just new born blog, it is a photoblog and it is called Snapping life and this is the link in case you feel like having a look at it:

http://snapping-life.blogspot.com

Have a lovely weekend!

Karesz írta...

Erika, :-)))))))))
József, amint látom, te is tudod a dörgést! :-)))
Marcsika! "ez így van rendjén" Persze, hogy igen! Hogyne! Így van! De jó, hogy van ki megmondja! Ám én is megmondom neked, hogy én ennek a létezésnek egészen más megfontolásból tudok igen nagyon örvendeni. És a nők is igen nagyon jól tudják, hogy én most mire gondolok. Mert ők ugyebár mindent tudnak! :-)
Autumn, a Marcsika által megállapított tudatlanságom ellenére, most kiderült, hogy azért én is tudok néhány trükköt. :-)
Icuka, Imre bácsi szövegét ismerem, és elmondom, hogy ő a kevesek egyike, aki igen jól fel tud néha idegesíteni, ám ezúttal majdnem egyet tudok érteni vele. :-)
Anikó, gratulálok egyszer a "new look" képhez. Látszik, hogy jön a tavasz, és ezt mindannyian tudjuk! :-))) Bizony!!!
Lyn, Lyn, Lyn! Ne felejts el egy nagyon fontos részletet, amit igaz, én sem dicsekedtem el! Mellettem lett asszony! (és nem éppen talpon állva) Na!
Lilike, nem is vártam semmi egyébre, minthogy... na szóval, van benne valami. Így van! Legjobb gyógymód a megelőzés! Néha a festés, szerelés, és mosás kézzel, aztán kézmosás... Szóval akkor ilyen magányos kézimunka csak! Egen! Megyek inkább főzni valamit a lányomnak ebédre.

Lynn Dyline írta...

Bármennyi szereped is volt benne, ülve állva, vagy más módon faragtál is rajta, jó irányba.:)):-P
Egy Asszony is csak akkor asszony,(és csak addig)amíg Ember van mellette.
És ez így van jól.:)
(Mondjuk én ott álltam volna szőke mivoltomban az autó mellett sipákolva. :DD Nem hogy kicseréljem a csövet...:))

Karesz írta...

Lyn, kedves! Ezzel csak egyetérteni tudok! :-)
Azzal is, hogy csövet egy szőke (is) tud cserélni! Ki, le, de talán inkább fel, vagy össze!

Anikó írta...

Száz szónak is egy a vége a feleséged nagyon szuper asszony :))

Karesz írta...

Anikó, az én feleségem a világ legszuperebb asszonya! :-)))