- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. február 19., szombat

Hétköznapjaim Apróságai

Most megint egy önéletrajzos izével állítok ide, hogy teljesebb legyen a kép! Nyakra, főre dicsekedtem, hogy nekem milyen jó szakember, illetve szakasszony a feleségem, mert ő szokott reparálni ezt-azt, és satöbbi. Most elmondom, hogy én is szoktam mindegyre ilyen háztáji szervizeléseket végezni, amiben, szó szerint, nekem semmi hasznom sincs! Sőt!
Kezdem azzal, hogy nálunk például a decemberi hónap abból áll, hogy ami egyszer a házban elromolhat, az nálunk ilyenkor mind meg is teszi! Ezen már meg sem szoktunk lepődni, csak megállapítjuk sötéten, hogy most már ez is? 
Tavaly azzal kezdődött az ünnepvárás, hogy majd beverte az ajtómat az alattunk lakó szomszédunk, hogy ő ázik! Nyelvemen volt, hogy javalljam, ne igyanak annyit, de aztán mégsem tettem, mert ezek az én szomszédaim igen kedves emberek. Egyszer például  buliztunk a haverokkal, és a kedvesek kihívták este a zsarukat, hogy nálunk nagy a cirkusz. Nem volt nagy, de miután kifizettem a büntetést, az lett! Tudtam, hogy honnan fúj a szél, ezért aztán reggelig tartó bolondokházát csináltunk, hogy hallhassák is azt, milyen  az, mikor tényleg bulizás van nálunk. A nemsokára visszatérő rendőröknek pedig elmagyaráztam, két zeneszám közti szünetben, hogy egyazon kihágás miatt, kétszer nem lehet büntetni, jöjjenek vissza holnap, s ha akkor is zaj lesz, akkor majd lehet szó egy másik jegyzőkönyvről is. A rendőr a vállát vonogatta, és elment dolgára, de én később megbántam. A rögtönzött karaokén Csaba olyan falcsül énekelte a You Are So Beutiful-t, hogy  már bántam, hogy nem tartóztattak inkább le! Na de nem ezt akartam mesélni, hanem azt, hogy  a szomszédaim most nem zenét akartak hallgatni, hanem most "áztak" a szerencsétlenek. Elrepedt a lefolyó, szivárgott valahol halványan, de persze valahol mélyen a vasbetonban, de baszogatásnak nagyon jól jött, hogy  egy árnyalattal sötétebb a plafonjuk egy pár négyzetcentiméteren, és akkor jött a vésőgép. Ez még jó volt, mert tudtam, hogy alattam is igen jól szórakoznak a gépfegyverropogásnak is beillő zajtól. A fél fürdőt feltörtem, fajansz, járólap, mind  ripityára ment, és csúcsnak elpattan közben a budi porceláncsészéje is. Megvolt a Mikulás ajándéka, de most már van új budim, tartállyal együtt, mert a régi nem talált az újra, és közben megtanultam fajanszozni is. Vízszerelésről nem is beszélek, mert az már csak szórakozás volt az építőtelepet idéző ünnepi hangulatban.
Jött a nagy-hideg, vettem egy új akkumulátort a kocsimba, de a csere közben bevadult a fedélzeti számítógép, és néha nem látta a gáz pedált. Szerviz lett, ahol kiderítették, hogy elszállt a szenzor, újat kell venni! Szerencsére én is néztem a tesztert, és én láttam azt is, amit ők nem akartak mutatni. A pedállal nem volt baj, csak a számítógép nem tudta, hogy mit kezdjen azzal, amit lát, vagyis, szoftveres hiba volt csak. Mondtam, hogy várjanak, mert mindjárt visszajövök! Azóta várnak! Otthon levettem a csatlakozókat az akkuról, vártam pár percet, RESET, és azóta meggyógyult a hibás szenzor.
Feleségem kiadta, hogy lessem a töltött-káposztát, mert ő elhúz valahová. Megyek pár perc múlva a konyhába, éppen idejében, hogy láthassam a tűzijátékot. Begyúlt az elszívó, mert leégett benne a motor.  Biztosíték benne persze nincs, és akkor mit tegyen a szerencsétlen gép? Begyúl! Hatalmas láng, füst, én pedig teszem a tűzoltót, elkezd üvölteni a riasztó is, száztíz decibellel visított a fülembe, kikapcsolni pedig nem lehetett, amíg a füstöt nem szellőztettem ki. Nem baj, mert veszünk másikat, fontos az, hogy nem ment tönkre a töltött-káposzta, hiába csorgott rá a  korondi cserépfazékra a megolvadt plasztik! Új elszívó ketyerét vettünk, de csak hatvan centi széleset kaptunk, az pedig nem megy be az ötvenes helyére. Választhattam! Eltolom a falra rögzített szekrénysort, kagylóval, vízvezetékkel együtt, vagy elköltöztetem a gázvezetéket. Utóbbit tettem, levizsgáztam gázszerelésből is! Ráadásnak nem talált a füstelvezető cső sem, de nem baj, mert most már az is új lett! És akkor csak annyi történt még, hogy a központi is szórakozott velünk, mert egyszerre fűtött és adta a meleg vizet is, ami persze azzal járt, hogy csak langyos volt a víz, lehetett dideregni a tus alatt. Van szerződésem is, felhívtam őket, és akkor telefonon végighallgattam egy disszertációt a fűtéstechnikáról, megtudtam a legújabb árakat is, de ettől még mindig hideg maradt a meleg vizünk. Nekiálltam, lefolytattam a rendszert, feltöltöttem, benne egy adag hidrazinnal, megtisztultak a szelepek, azóta nincs gondunk vele, és nem kellett semmit se kicserélni, de igen jól lehetett szórakozni vele Advent alatt.
Az már csak csemege lett, hogy a tévénknek elment a hangja, közben persze visszahoztam, de ettől elment belőle egy kicsit a zöld szín is, de már nem annyira, mert azt is visszahoztam időközben, és akkor lejárt a tavalyi év is.
Most nem tudom, hogy a kínai év vége van, vagy a vietnami, de a héten megpattant végleg a laptopom, mert ha elromlik, akkor az mindig az enyém szokott lenni. Most már abból is új van, de nem nekem, hanem a feleségemnek, mert neki nagyon tetszik, és persze, nincs még elromolva sem! 

 
Ma azzal akartam szórakozni, hogy felszámoljam, de inkább azt, hogy rendbe rakjam azt a pár kilométer huzaltengert, amit már évek óta, egyre csak növelek a környezetemben. Nekifogtam, és mikor minden készen volt a hatórás meló után, akkor főpróba, és majd elért a bőgés. Elszállt a monitorom. Asszonyom bátorítóan megveregette a vállamat, és azt mondta:
-Ne is törődj! Most hozd egyszer haza a lányunkat, ne mászkáljon ilyenkor a város másik feléből. Mikor hazajössz, akkor szépen megjavítod ! Ha elrontottad, akkor... És akkor én egyszer hazahoztam a lányomat, hogy ne mászkáljon ilyenkor a város másik feléből, és igen nagyot sóhajtva nekiálltam, szétszedtem a monitort és megjavítottam! 



Azonnal látszódott, hogy mi lenne a gond. A képen látható szűrőkondenzátorok a bűnösök, fekete hengerek, fényes fedőlappal, mind felfúvódtak, és szivárog belőlük az elektrolit is. Tulajdonképpen az a bajuk, hogy igen rossz minőségűek, paramétereik alapján amúgy sem illeszkednek a felhasználás céljához, és ez, persze nem véletlenül történik így. Szándékos mesterkedés, egy időzített bomba, miattuk két három év használat után, veszel egy másik készüléket. Csak egy marék alkatrészt cseréltem ki benne, és máris készen volt. Mikor összeraktam, maradt egy marék csavar is pluszban, ezért aztán kétszer raktam össze.  Most már előtte ülök,  Lili oldalát nézem, de nem vagyok benne biztos, hogy látom is! 


"És semmit többet nem tudok mondani! Kérem, kapcsoljátok ki!"  
Én nem merem megtenni, nehogy elrontsak megint valamit!

5 megjegyzés:

batorba írta...

WoW!!! Rád járt a rúd...de az meg milyen nagyszerű, hogy meg is tudod javitani!!!!:-))) Én is próbálkoom néha javítással....jól belerugok abba a valamibe, ami tönkrement.:-) Tavaly nálunk is elromlott minden egy-két hónap lefolyása alatt, ami elromolhatott. Nem voltam csak kicsit kiakadva.:-( Férjem szerint én műszaki analfabéta vagyok, pedig nem is...mert miért csináljam meg, ha ő meg tudja szerelni??:-)) Persze, ha nagyon muszáj...akkor én is javitgatok...néha sikerül is.:-))

Karesz írta...

Csilla kedves, férjed az, aki nem ért hozzád! Szerintem ő nem is látta a kreatív díjaidat sem, és akkor nem is tudhatja a nagy titkot. :-)))
Ja, most szólt a feleségem, hogy a mosógépet nem is említettem, pedig azt kétszer is szerepelt decemberben. Egyszer a szénkefék fogytak el, aztán a hajtószíj is elszakadt, de ez csak ilyen átlagos karbantartásnak számított, és talán ezért is felejtettem el. :-)))))

Spartacus írta...

Kedves Karesz barátom,ennyi szerelés után remélem,hogy már egy szép palotában laktok azóta...DDD

PHAEDRA írta...

...hát, ami elromolhat,az miért is ne romoljon el?:))

Karesz írta...

Spartacus barátom, nem egy palota, de én igen jól érzem benne magam. Egy igazi fészek, ahol nagyon jól megvagyunk, és azt hiszem, ez mindennél fontosabb! Igaz?
Szia, Hajnalka!
Látom, Murphyt te is ismered. :-)))