- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. január 31., hétfő

Blogger Díj Zuhatag (updated)

Minden bevezető nélkül most azzal kezdem,  mély bűnbánó szólamok kíséretében, hogy számtalan elnézést és bocsánatot kérek mindenkitől. Első sorban azoktól, akik a múlt hét folyamán blogger díjakkal leptek meg, és én csak most méltóztatok  nyilvánosan is köszönetet mondani egy bejegyzés erejéig. Persze, most jöhetnék valami süket dumával, hogy elfoglaltság, vagy hogy... Igen! Illetve, mégsem! Nem fogok kifogásokat és mentségeket keresni, de mentségemre legyen mondva, egy díjjal még boldogultam volna valahogy, csakhogy én hármat kaptam, és akkor....Most hajnali három óra van, és most alvás helyett megteszem mindazt, amit önhibámon kívül, méltatlanul hanyagolni merészeltem.
Hogy legyen még nagyobb a gondom, és ebben benne van most a vezeklés is, most csak állok és mérgelődök, mert én most hogy kapjak magamnak néhány jó ismerőst is, akit a múlt héten lezajlott blogger izé invázió nem ért még el? Mindenki csak úgy osztja és kapja a díjakat, hogy tiszta öröm azt nézni! 
Úgy kell nekem, ha henyéltem mostanáig!

Kedves Rozetta, nagyon köszönöm neked a Kreatív Blogger díjat, és máris mondom a hét főbűnt magamról!


  1. Blogger díjat kaptam Tőled, már egy hete.
  2. Csak ma tettem ki!
  3. Nagyon hülyén érzem magam emiatt!
  4. Elnézésedet kérem!
  5. Megígérem, többé nem teszek ilyet!
  6. Nagyon örvendek neki!
  7. Általad most elismert Kreatív Blogger lettem!
 Jönnek a szabályok is!

1. Köszönd meg akitől kaptad.
2. Tedd ki a logót a blogra.
3. Linkeld be, akitől kaptad.
4. Add tovább további hét blogosnak.
5. Linkeld be őket.
6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.
7. Árulj el magadról hét dolgot.

Lista következik az általam  kiválasztottakkal:
  1. Kutya és Konyha
  2. Kertem-Képblog
  3. Tűnődések
  4. 3 negatív szó
  5. Nézz Körül Nálam!
  6. Kreatív Torta
  7. Batorba Krea

Huhh!
A második menetben Márta ajándékának igyekszek eleget tenni. Tőle egy másféle díjat kaptam.


Kedves, Márta, nagyon szépen köszönöm megtisztelő figyelmedet, és most máris  igyekszek eleget tenni a kitüntetéssel járó követelményeknek is.
Íme az általam kiválasztott három blog.
  1. Egy valláskutató bejegyzései
  2. De jó Főzni!
  3. Málna Kedvenc Versei
Van egy harmadik menet is, mert A Csillagok Vándora, Magdika is gondolt rám.
Kedves Barátnőm, Magdika, nagyon szépen köszönöm Neked!


Ezúttal a következő három jelöltre esett a választásom:
  1. Kis Virág Világ
  2. Rosenwunder
  3. L'angolo di una donna
Az utóbbi két díjnál is vannak kötelezettségek.
Továbbítani kell 3-5, lehetőleg kezdő bloggernek, a szokásos bejegyzéssel, értesítés, link stb., de szerintem ezt már mindenki tudja kívülről. Aki még nem, azt Isten hozta a Kreatív Bloggerek világába!

Kaptam egy negyediket is!  Zicin barátnőm replikázott, és postafordultával egy újabb díjat küldött nekem.
Íme a legújabb.


Zicin Miele, grazie bella!

2011. január 20., csütörtök

Dögrováson vagyok Optimista!

A dühöngés környékez. Nem olyan felháborodásos féle, hanem egy olyan, ami már majdnem szokásosnak, nálam aztán tényleg abszolút szokásosnak nevezhető, és akkor a már abszolút deja vu érzésem miatt is. Ez az állapotom onnan eredeztető, hogy mindegyre valami baleset, vagy valami korábbi balesetem miatt egyszer csak dekkolnom kell! Nem valami banális nátha, vagy elvágott ujj miatt, hanem olyanok vannak, mint lábtörés, egy mély vágás a lábon, és hasonlók. Van egy másik is, ami nem éppen egy mai baleset miatt történik, de mindegyre előáll, és szó szerint a földhöz csap. Ami a legérdekesebb, hogy mindig olyankor szokott rám törni az ilyen gyötrődés, mikor azt a legrosszabbkor teheti. Most például egy olyan nagy nyavalya tört rám, illetve még mindig tart, ami már a Szilveszter előtti napon elkezdődött. Tulajdonképpen már nagyon rég kezdődött, egy jókora baleset alkalmával, amit végül is szerencsésen megúsztam akkor, ha leszámítjuk azt, hogy három gerinccsigolyám épsége bánja, és hogy a roncsolódás következtében több centiméterrel lettem alacsonyabb, mint amilyen korábban voltam. Szóval megúsztam ép bőrrel akkor, de azóta is vámot fizetek mindegyre, mert néha megkutyálja magát valamelyik korábban sérült csigolyám és akkor jön a nyomor. A Szilveszter előtti bevásárláskor átemeltem egy kisebb ládát a pulton a bevásárlóban, mire kitört a balhé. A kocsiba már cipőhúzókanállal kellett begyömöszölnöm magam, szerencsére a fűtött ülés segített, és mire hazáig értünk, már újra talpra állhattam, úgy-ahogy. A bulit azzal töltöttem, hogy óvatosan üldögéltem ide, meg oda, és egyáltalán nem ért a rock and roll, de még a tangózás sem. Keringőről nem is beszélve! 


Aztán az ott összegyűlt orvosi konszillium gondozásba vett, és azonnali terápiákat írtak fel nekem. Én persze a rögtönítélő bizottság javaslatait azonnali hatállyal figyelmen kívül hagyva, és mindenféle whiskyt végignyalogatva úgy oldottam meg pillanatnyilag a gondomat, ahogyan sikerült. Azt tapasztaltam, hogy ilyenkor a leghatásosabb azt kortyolgatni, amit a legjobban kedvelünk. Az idén egy különleges rum vert le a lábamról, az Angostura 1919-be lettem bódultan szerelmes.
A dokik egyöntetű véleménye az volt, hogy gondomat egyféleképpen oldhatom meg, ha gerincem ortosztatikus állapotán változtattok. Ezt úgy fogom elérni, hogy a súlypontomat át kell rendeznem egy másik pontra, ami persze azt jelenti, hogy le kell fogyni. Ezt meg is ígértem ünnepélyesen, és tulajdonképpen ez volt az egyetlen újévi fogadalmam is, és mint olyan, ezen a héten neki is fogtam a drasztikus végrehajtásnak. Évek óta a 96-97 Kg-os súlycsoportban tanyázok, és ezen a héten sikerült is 92-re leugranom, és lássatok csodát! A dokik igazat prédikáltak, mert ezzel tényleg úgy áthelyeztem a súlypontomat, hogy a közben elmúlt gerinces gondjaim miatt, ma délben, mikor fel akartam kelni az ágyból, sehogyan sem sikerült. A nyavalyám átköltözött egy olyan csigolyámra, amelyik eddig nagyon jól elvolt úgy, ahogyan eddig volt.Ebben az új állapotomban az a nagyszerű, hogy 4-5 kilóval megkönnyebbülten fekszek, de szinte mozdulatlanul. Hát nem remek? És még a dokikat sem szidhatom, mert hát na! 
Különben én ezekkel a balesetekkel mindig is így voltam. Gyerekkoromban is úgy volt, hogyha nem értem  haza, akkor a szüleim mindig a kórházakban találtak rám. A kedvenc találkahelyünk ilyenkor a traumatológia és néha a sebészet volt. Törött lábak, karok, oldalbordák, bevert fogak,  kulcscsont, térd és számtalan ujj, és fogalmam sincs, mi még nem. Orromat három órás plasztikai műtéttel rakták helyre, majd negyven napig feküdtem később, mert annyit járkáltam ki és be a kórteremből, hogy emiatt felszakadt az orrüregemben egy összevarrt ütőér, és majd belepusztultam a vérzésbe, melyet sehogyan sem tudtak elállítani.
De nem csak akkor volt ez így!
Tavalyelőtt novemberben úgy félreléptem egy lábam alól kiforduló vasgerenda miatt, hogy a bokám két helyen is eltört. Ezért aztán azon a szilveszteren sem tudtam igazán nagyokat ugrálni.A nyáron pedig megint kifogtam egy jó kalandot. Csaba barátom szülinapjára készülődtünk, fel a hegyek közé, a kedvenc üdülőhelyünkre, ahol zavartalanul lehet mulatni, mert a környéken csak a medvéket idegesíthetnénk a mulatozásunkkal. 



 

Reggel korán az indulás, én persze még hajnalban is nyaggattam a számítógépet, majd elindultam a sötét szobában valamerre, miközben nem mértem fel helyesen a földön heverő utazóbőröndöt, és úgy rúgtam bele a kőkemény műanyag görgők egyikébe, hogy a jobb lábamon a kis lábujjam, szó szerint majdnem leszakadt. Véreztem, mint egy leszúrt disznó, a fürdőt később slaggal kellett felmosnom. Asszonyom közben megvizsgált, majd eldöntötte, hogy irány a sebészet! Mese nincs! Az inak is el vannak szakadva, mindjárt lehull a lábujjam is. Puff! Akkor lőttek a kirándulásnak, bulinak, mindennek! 
Valahogy elállítottuk egyszer a vérzést, majd bekötöztük, és én a feleségem tiltakozásai ellenére, azért is lefeküdtem! Reggel valahogy begyömöszöltem sebesült lábamat egy tágasabb cipőbe, és irány a hegyekbe! Én vezettem végig az úton, nem volt különösebb gond, de mikor fékezni kellett, akkor az kurvára tudott fájni. Gond volt, mikor le kellett vennem a cipőmet. Beleragadt a lábam, mert útközben megtelt vérrel, és nem akart lejönni. A közeli patakban áztattam egy darabig, és csak úgy tudtam lehúzni. A jéghideg víz pedig jót tett, mert elállt a vérzés, és a gyulladás is aláhagyott.  És végül is túléltem, nem kellett sem összevarrni, sem hegeszteni. Sőt! Miután magamévá tettem egy fél üveg Black Bacardit  is,  már gitározni is tudtam a fájós tyúkszememmel, nem csak fát cipelni.


Gondom már csak annyi maradt, hogy ha józan voltam, akkor nem igazán tudtam mindig ráállni, mert néha  irtózatosan lüktetett. 


Végül mégsem hullott le a lábujjam, és ma már csak annyi bajom lenne vele, hogyha most rúgnám még egyszer le, akkor már észre sem venném, mert az érző idegszálak végérvényesen elszakadtak.
Annyi jó azért mégis van ilyenkor, mikor kényszerű szobafogságra vagyok ítélve, mert akkor van bőven időm írni ide, a blogomba is, és az agyam is néha túlpörög ilyenkor a kényszerű bezártság miatt. Ami talán a legfontosabb, hogy ilyenkor nem művelek valami marhaságot, és nem zuhanok le repülővel, nem üt el a vonat sem, mert már talán csak ezek maradtak ki az évek során.
Még szerencse, hogy nem a szemeimet vertem ki valamikor, és az ujjaim is mind megvannak, mert így még  tudok hódolni a kedvenc hobbim egyikének, az írott szövegelésnek! Szövegelni aztán tudok, mert időm megint van bőven és ha egyszer igazán rám jön, akkor alig tudok leállni! Ti hogyan bírjátok végigolvasni?

2011. január 14., péntek

Saturday Night Fever

Nemrég a kezembe került egy régi kép, amitől egy egész sereg emlék rontott rám. Eszembe jutottak azok az évek, amikor csak úgy tombolt bennünk az a hírhedt szombat esti láz. A szombat esti diszkós, táncos bulik, amikor bandákba verődve végigőrjöngtünk egy estét, aztán valamelyik haver szüleinek éppen megüresedett lakásában reggelig folytattuk. Eszembe jutott néhány sláger is, amelyek akkor voltak divatban, és némelyikük, szerencsére ma is megtalálhatók a világhálón, néha meglepően jó minőségben. Ezek közül szemelgettem néhányat, hadd forrjon a vérünk még egyszer, ha újra magunkban érezhetjük azokat a szombat esti lüktetéseket, amelyek azt a bódulatos lázas éveket örök érvényű, utolérhetetlen élménysorozattá kovácsolták.
Ezúttal nem a máig is, néha itt-ott hallható örökzöld slágereket fogom bemutatni, hanem azokat inkább, amelyek méltatlanul elkallódtak, és csak az olyan igényesebb vájt-fülűeknek és a táncolni kiválóan tudók szűk csapatában emelkedett az elfogadhatóság szintje fölé. Megjegyzem, hogy már akkor, abban az időben is dőlt már az olcsó és igénytelen dömping bim-bumm, amit mi csak egyszerűen "Mobra-zenének" neveztünk. Aki nem tudja, annak elmondom, hogy a Mobra, az egy román gyártmányú, keservesen idegesítő, berregő-vinnyogó, ötven köbcentis motoros kerékpár volt. A társaságban tilos volt ilyen saláta zenével beállítani, mert aki csak ilyenfajta igénnyel is előállt, az egy azonnali és kegyetlen zenei kioktatásban részesült. Hozzáteszem, ma nagyon ritkán lehet már igazán jó, és alaposan kimunkált zenét találni az újak közt, bár néha igen-igen jók is születnek. A többi azonban most is csak olyan Mobra-zene, és akkor nem sokat változott a világ. Legfeljebb most több-ezer köbcentivel szerelt robogók csörömpölnek ugyanolyan idegtépően!
Elég a dumából és akkor hej, mister DJ, give me some more!

-Let's Go too The Old School Music Dance Party! It's Show Time!

Shalamar -Second Time Around


Diana Ross - Chain Reaction


Carl Carlton - Shes's a Bad Mama Jama





2011. január 13., csütörtök

Hard To Say I'm Sorry

Életünkben számtalan alkalommal fordul elő az, hogy hibázunk. Hibázunk, mert önzőek vagyunk. Hibázunk, mert néha megmakacsoljuk magunkat vélt vagy valós igazságunk hitében. Hibázunk, mert erősnek akarjuk magunkat megmutatni. Hibázunk, mert mindannyian nagyok akarunk lenni, ám előbb vagy utóbb megtudjuk, hogy mégis csak jelentéktelen, kicsike pontocskák vagyunk a végtelenül nagy Univerzumban.  
És mily nagyot kellet hibáznunk korábban, amikor később mégis ki kell mondanunk azt: 
-Sajnálom! Megbántam azt, amit tettem!
Mindezt akkor tesszük meg leginkább, mikor már késő, mint ahogyan a következő dalban is kimondatik!
-Nehéz nekem kimondani, hogy sajnálom! Sajnálom azt, amit képtelen vagyok elengedni Veled! 
Kimondjuk, és ha megtesszük, akkor talán ettől leszünk igazán nagyok, bár  közben elveszíthettünk illúziót, értéket, hitet, vágyakat és álmokat, és mindezt nagyon nehéz így kimondani is! 
Talán a legnehezebb dolog megtenni, de mégis a lehető legemberibb cselekedet, amit még  ilyenkor megtehetünk. Beismerni a tévedésünket, mert ha arra, a legtöbbször hibás végkövetkeztetésre jutunk, hogy a sértettségünk, netalán a büszkeségünk ezt nem engedi meg, akkor egy dolog biztos! A vesztes oldalon állunk. Mindannyian!

- So hard too say, I'm Sorry?

2011. január 8., szombat

Meggyilkolt Nemzedék!


"Hazám"-ban minden idők legtehetségtelenebb kormánya tevékenykedik, immár második éve. Hogy mindez a minden romániai magyar érdekszövetségének az RMDSZ-nek a bűnös hozzájárulásával történik, az senki előtt sem titok! Azt mondják, mindez nemzeti érdek! Hogy mennyire lenne az, azt én most nem vitatom, megtettem eddig már ezerszer, de hogy ebből az etno-bizniszből hogy nagyon sokan igen jól megélnek, azt mindenki tudja! Aki nem tudná, annak úgy is mindegy! Nyilvánvaló az is, hogyha valaki azt a célt tűzné ki, hogy összeállítsa a világ legtehetségtelenebb kormányát, és a leggátlástalanabb, és egyben a minden idők legidiótább minisztereit hozza egy fedél alá, akkor azt a mostani román kormány mintájára kellene megtennie. Ezt a sikert túlszárnyalni nem lehet, mert ez maga a csúcsok csúcsa! A Mount Everest! Illetve, ez maga az abszolút mélység! A Marianné árok feneke!
Nem emlegetem a legkisebb de leghangosabb miniszterelnököt sem, aki alkotmányjogból doktorált és egyetemi oktató tanár, de sorozatszámra ír alá olyan rendeleteket, amelyeket az alkotmányi bíróság menetrendszerűen  alkotmányelleneseknek nyilvánít és helyez törvényen kívülivé! Sem a finom-lelkű költőt, a miniszterhelyettes Markó Bélát nem emlegetem,  róla beszélni már maga a non szensz lenne, annyira bizarr jelenség már a puszta léte is! Nem mondom el róla, hogy ő lenne a tanüggyel felelős valami is, aki szóban harcol a magyar tanulók érdekei mentén, de aláírásával, csak a tavaly, iskolák százait záratták be, az anyagi  nincstelenségre hivatkozva. Hiába, na! Ahol egyszer nincs, ott nincs! 
Nos, én ezekről egy szót sem fogok mondani, mert nekem egy másik nagy-tehetségű "nemzettársam" van nagyon a bögyömben, akiről mesélni szeretnék. Bár ne kellene! Ne kellene mesélnem róla, mert akkor talán nem is lenne, nem is létezne ez a gyászos alak, és nekem sem kellene lepörkölnöm képemről a bőrt, hogy ilyen magyar ember is létezik ezen a földön.  Ő a mostani román kormány egészségügyi minisztere! 
Ez a minden idők egyik legjellemtelenebb figurája úgy lett miniszter, hogy az RMDSZ, a romániai politikában csak luxuskurvaként emlegetett párt most például összefeküdt az elnök pártjával, és akkor ezt a miniszteri helyet hálából odaadták nekik. Nesze nektek minisztérium! Pénz nincs, csak rablás és nincstelenség, és mivel nektek úgy is csak a konc kell, tegyetek egy odavaló embert magatok közül! És az urak tettek egyet! Úgy hívják Cseke Attila! 
 Attila úgy lett hírneves, de inkább hírhedt a köztudatban, hogy a 2007-es európarlamenti választások alkalmával kampányolni járt a nagyvilágban. Egy alkalommal egy halottasház avatásán szónokolt, ahol az alapkövet ő rakta le a kampány során és a következő köpéssel rukkolt elő. - Legyen ez az alapkő szimbolikus jelentőségű! A romániai magyarság jövőjének az alapköve, amelyet hasonlóan építünk fel!
 Nomen is Omen! Hogy egy ekkora ökörséget hogy lehet szájon kimondani, az nehezen érthető! És azt is, hogy egy ilyen valaki hogyan lehet egy Attila! 
Hát igen! Már a kezdet megmutatta, hogy mire lehet számítani, és az elkövetkező időben történt események  ékesen bebizonyították, hogy az elszólás nem volt véletlen. A halál angyala próféciát nyilatkozott!
Tavaly augusztusban egy bukaresti szülészet koraszülött osztályán hat újszülött csecsemő égett halálra a minimális alá jóval lefaragott számú személyzet és egy banális harminc lejes füstdetektor hiánya miatt.



A rettenetes és leírhatatlan szörnyűség az egekig csapta a közvélemény hangulatát, és egy normális világban a minimális az lett volna, ha a felelős miniszter ilyenkor azonnal lemond. Persze, csak hol van itt normális világ és egy halottasház avatásán felfutott karrieristánál hol van a minimum, illetve mi lehet nála a pofátlanság maximuma? Hát a következő lenne az: - Miért mondanék én le? Máshol is megtörténik,s ha valaki nem hiszi, az csak üsse le  a Google keresőjén és megláthatja!  - és nem mondott le, de megígérte, az ügyet ki fogják vizsgálni! Azóta is vizsgálják, mitől persze a halálra égetett csecsemők már nem kelnek életre, és  a csak könyveléses statisztikák szépsége miatt kiontott ártatlanok vére egyáltalán nem zavarja őket. Ugyan már! Auschwitzban hányan égtek meg? Ott a Google, meg lehet nézni! Mi ez a nagy érzelgősség?





Az év végén új rendelettel álltak elő az elvtársak, amiben levagdosták felére a gyermeknevelés időtartalmát, és az anyák jövedelmezését is agyonnyirbálták. A határozat érvénybe lépésének időpontja 2011 Január elseje, aki ezután szül, az már szenvedheti a átkos intézkedés gyümölcseit. Mindezt persze november végén mondják meg, illetve közlik. Azt, hogy egy gyereket kilenc hónappal korábban szoktak összehozni, de a családot még korábban illik tervezni, az senkit az égvilágon sem érdekel!
 A gyilkos rendelet csakis a nehéz pénzügyi állapotokra meg az örökös reformokra hivatkozik, és a nyilvánosságra kerülése után, ezer-százalékkal nőt meg a terhességmegszakítások igénye a klinikákon. Ezrével jegyeztették magukat a már hetedik hónapban lévő terhes asszonyok is, egy koraszülés kierőszakolásának szándékával, csakhogy beleférjenek az agyalágyult, iszonyatos következményekkel járó rendelet által kitűzött határidőbe. 


Most én nem vitatom azt, hogy egy nő milyen lelkiállapotban lehet akkor, mikor ezt a kockázatot vállalva teszi meg azt, amit tenni kényszerül, és azt sem vitatnám, hogy most aki gyereket vállal, az miért teszi? Tény az, hogy mindez történik, megtörténik ma, a huszonegyedik századi Európában!
 Csak megemlíteném, hogy ugyanennek a nemzetáruló, nemzetgyilkos pártnak a képviselői krokodilkönnyeket ejtve nyilatkoztak nemrég, hogy Erdélyben vészesen fogy a magyar nyelvet beszélők száma. Ha így folytatódik, akkor nemsokára...  
De mi lenne a ti bajotok elvtársak? Nem ezért fizetnek meg? Nem ezért vagytok ti ott, és nem itt? Hát nem pénzért teszitek azt, amit tesztek? Hogy véres az a pénz? Az, de nem a ti véretek, ezt tudjátok, és ezért is könnyű nektek! Féltek talán, hogy az ártatlanok vére a fejetekre fog szállni? Nem hiszem, mert ezzel a ti fajtátok nem sokat szokott törődni! Pénz legyen, s ha véres lenne, akkor mi van? Magyarázat, az mindig fog kerülni! És olyanok is, akik azt el is hiszik nektek! A gyilkosoknak!


Ja, és persze, egyetlen szót sem ejtettem még arról, hogy csak a nemzet érdekében cselekvő és kormányon lévő nemzetgyilkosok egyetértésével, szemrebbenés nélkül szavazták meg a közalkalmazottak fizetésének és javadalmazásának a felére történő lefaragását, és a kis-nyugdíjak megadózását is. Közben persze a nyugdíjasok egészségügyi biztosítást fognak újra (ki)fizetni, mert előbb, egyszer már fizettek. Hiába!
Na és, az sem lenne semmi, hogy e hónap elsejétől bevezették a korábban Magyarországon oly nagy port felkavaró, gyurcsány féle általános orvosi vizitdíjat is, hadd szaporodjon meg a nemzet gondja, ha már utódokat nem mer szaporítani!
Isten! Megáldottad a magyart? Képviselettel? Azzal biztos hogy nem, mert ez több, mint átok! Ez Genocídium! Csak kérdem Tőled, lesz később egy tárgyalás is, mondjuk Nürnbergben? 
Ezt bevallom Neked, alig hiszem, és ezt a gyilkosok is tudják! Pedig ez is egyfajta holokauszt lehetne, csakhogy mi, sajnos, mi nem vagyunk a kiválasztott néped! Azaz mégis azok vagyunk, mert végül is, minket is kiválasztottak valakik! A hazaárulók és most már gyilkosok is! Célpontnak!

2011. január 5., szerda

Rap in Europa, Estern Europa!

Jól kezdem én itt ezt az évet,
Mondom is már a hülyeséget!
Nem hülyeség, nem újdonság
Fejre állt talán a józan világ!
Eltelt egy év, nem lett más név
Nem is kell ide más józanabb érv!
Most például rapper vagyok,
vagyok, vagyok, nem tudtátok?
Akkor Boldog Új Évet kívánok!
(-nok -nok)
 Ismerőseimnek csókot adok!
(Jeahh!)

A kancsal tengerészből lett elnök idén szilveszterkor nem mondott beszédet, mert aszongya:
- "Engem nem hívott meg senki semmiféle szilveszteri rendezvényre!"  Értsd: senki sem akart egy kiadós okádással kezdeni ilyen korán az Új Esztendőben! Megjegyzem, azért az RMDSZ, ha hálából nem is, de egy adag lerágott csontért cserébe, mégis meghívhatta volna bulizni! 
Az újévi (elmaradt) elnöki köszöntő helyett én elmondom,
 elszavalom nekik az én változatom,
 mert én tudom, hát elmondom,
 eldalolom, vagy dúdolom stb.!
Rapesen, hogy  a szív csak repessen!

- Hello, niggers! Let's get drumms and some more bass!  Na, ez az, na!

Dögös a politikus, de én vagyok!

Én vagyok! Na ki! Vagy(ok?)
Létemre igazán nincsen egy ok.
Csak úgy vagyok! Én ragyogok!
Én vagyok! Most talán elnök!
Ki vele! Csak süket szöveget lök,
és tök, és mindegy az is, hogy mit.
  Mit? Hazudik? Számít? Na mit?
És nem számít, hogy ki vagyok
 ha ragyogok, beléd rúgok
 s nem kell erre sem jog sem ok!

Én vagyok, ki neked lököm.
Tele is van veled a tököm
szöveget, neked most mondom!
Horpadt mellem domborítom
Logó hasam jól behúzom
a viszkit közben nagyon bírom!
S ha szövegét én kell hallgatnom
az eszem tőle jól eldobom!

Állítólag elnök vagyok, ha józan vagyok
Helikopterrel én gyalog nem (igen?) járok
Otthonomban nem is fázok
S ha népem elé én most kiállok
Szépet, egy szót sem találok
Haza! S mennék is én, de nekem nincsen
(hazám) és ötletem se, hová vigyem?
Amit loptam, hová tegyem, s magam jól el, 
ha népem egyszer majd kel?A nép felkel, 
mert neki azt úgy is mindig kell,
mert minden nap van egy reggel.

Kell és kel nap a nagy hidegbe.
Télen fűtés helyett süthet ide,
hogy ne útlevél legyen ki a fenyvesbe
utazás a jól megrakott temetőkbe.
Kiköltözködés annak aki, nem bírja ki!
Ki őszintén nem mondja ki, hogy mi
vagyunk itt a senki, s a legszebb nyúl
a piacon, ki zsebedbe mélyen benyúl.
Ki pénzeket pofátlanul, mélyen lenyúl,
s ha balhé van, bátran kussol s lapul!

Politikás vagyok, s nem tagadom
meg önmagam is mindig (el)adom,
és befizetni adómat sem fogom,
S míg e földön lesz két ember
elég tudnom, a harmadik jól nyer!
S míg megvan itt e két hülye
Szükségük lesz egy főnökre! 


-Yeahh! 
-Now, nigger bitches? Is it cool? I hope so, 'cause I'm a real nasty motherfucker political men for you!
-Happy New Year,  and eat shit, stupid slaves!


NEXT!