Áldd meg, Uram, Áldd meg őket!
- Áldd meg, Uram ezt a csendet
- mely ilyenkor, fenyvesek tővében
- ünnepekkor
- oly mélyből feltörve
- oly szerényen csönget
- Áldd meg, Uram a kertet
- mely ilyenkor, fenyvesek tővében
- ünnepekkor, mindig oly
- néma méltósággal tüntet.
- Áldd meg Uram a keresztet is
- mely ilyenkor, az ezeréves határokon
- ünnepekkor, bár hiába
- tárt karokkal, ott úgy, ölelget.
- És áldd meg, Uram Őket
- kik ilyenkor
- ünnepekkor, sajnos
- velünk már nincsenek.
- És áldd meg, Uram, áldd meg
- a végtelen temetőket
- Áldd meg, Uram őket mind
- kik mindig benned bízva éltek
- és kik holtukban is te rád várnak, várnak Téged.
- És verd meg Isten, de verd meg, kegyetlenül!
- Vasvesszővel sújtsd, üsd a temetőket
- hisz elrabolta tőlünk ő mindörökre azokat
- Kit szerettünk! Kik már nincsenek!
- Hisz ő gonoszul elrabolta,
- mindörökre elrabolta tőlünk Őket.
Nyárády Károly
