- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2007. augusztus 10., péntek

Macskaélet



A barátaim már tudják, de aki még nem tudja, annak most fogom elmondani, Tamás kandúrnak van egy menyasszonya! Igaz, hogy Tamást nem kérdeztük ki, mi a véleménye egy ilyen feje fölött összehozott nászról, de amint a tények utólag bizonyítani fognak, ígéretes a jövő! Azért mondom majd, mert a menyasszony még nem igazán zavartatja magát, még gyerek, és neki most csak játék az élet!
Úgy történt, hogy bementen a Posta utcai Petshopba, megláttam a kis cicát a ketrecben szomorkodni, egy pillanat műve volt már vittem is haza! Pár napra rá, leégett az egész üzlet, minden állat odaveszett, kiégett az egész cucc. Borzalmas, szegény állatok a hanyagság és szerintem a fösvénység áldozatai lettek! Egyetlen füstérzékelő riasztóval, megmenthette volna az egész üzletet!
Mikor hazaértem, nagy volt az érdeklődés, udvarias szaglászás, kerülgetés. Nem volt különösen baj, de mikor Tamás megértette, hogy ez most már így is marad, kitört a balhé. Hátracsapott fülek, mély fenyegető morgás, fújás. Nem evett napokig, nem aludt, lázas szemekkel nézett csak és már kezdtem aggódni, baj lesz. Ha felvettem a kicsit, dührohamot kapott, kiszaladt, hogy ne is lásson!
Na de az idő nagy dolog, mindent megold és egy napon csak látjuk, hogy ketten hevernek és Tamás szeretetteljesen nyalogatta a kicsi fejét. Hát akkor most megoldódott a keleti kérdés, nincs harag! Rendeznek is olyan játékot, hogy leverik a helyet! Mióta ketten vannak, Tamás meghízott, versenyt esznek, melyik tud többet zabálni. Néha nincs kedve a játékhoz, a kicsi vagy alszik, vagy vadul, olyankor egy-egy fújás és egy két tasli is esik, de a kicsi se hagyja magát, visszavág és olyan tüneményes gyorsasággal csapkodnak, hogy nem látod, ki kit üt meg, csak a pufogást hallod és a szőr repül a levegőben. Nincs sebesülés, hamar elfelejtik és megy az élet tovább.
A kicsi cica is szeret tanulni, de míg Tamás a matekot szereti, a kisebbik a történelmet szokta bújni, szó szerint!

9 megjegyzés:

Nagy István írta...

Erről az jut eszembe, hogy nem is olyan régenegy levelezőlistán írogattunk kutyákról-macskákról.
Nekünk van egy közönséges, korcsnak is szokták felénk nevezni, kutyánk és egy áhheláltól és egyéb veszedelmektől megmentett macskánk.
Én azt tapasztaltam, hogy a kutya szóértő, de a macska, már elnézést a kifejezésért, de egy hülye állat.
Erre a levelezőtársak arról próbáltak meggyőzni, hogy a macska nem, hogy hülye, de egyenesen bölcs.
Lassan egy éve, hogy keresem a macskánk bölcsességét, és lehet hogy ha elég számú évig leszek résen, akkor akár bölcsnek is fogom látni a magunk korcs macskáját.
Olyan ez, mint, amikor elég sokszor halljuk ugyanazokat a furcsaságokat a politikusoktól, akkor hajlamosak azt hinni, hogy azokat mi magunk találtuk ki. Pedig ha jól szétnézünk, akkor megállapíthatjuk, hogy bementünk az alagútba.

Névtelen írta...

Karesz, és mit csináltok a lakásban Tamás területjelöléseivel?
Az én (néhai) Gerzson nevű kandúrom egyszer lepisilte a (néhai) NDK-ban vásárolt Salamender szandálomat, ami olyan szagot árasztott többszöri mosás után is, hogy kivágtam a folyosói tárolóba szellőzni - túl jó darab volt, kidobni sajnáltam. Következő évben abban mentem evezni, gondoltam túrára még jó lesz. Nem is volt baj az első estéig, amikor is az esetleges éjszakai eső elől berántottam a szandált a sátorba, de a penetráns kandúrszag arra kényszerített, hogy a sátor alá dugjam inkább a drága lábbelit. :-)

Névtelen írta...

ja, nem írtam alá, bocsánat....
/Tüske Zs/

István: a macskák pedig okosak, csak másképp kommunikálnak, mint a kutyák. Ajánlom figyelmébe a Kipling-mesét: A magányosan sétáló macska. Az találó kép róluk.

Nagy István írta...

Elfogadom, hogy a macskák bölcsek, ami azért egy kicsivel több, mintha csak okosak lennének.

Karesz írta...

Tamás macska a fürdőben rendezi az intim dolgait, a lefolyónál van a szektora. Résen kell lenned csak, tussolóval és kloraminos vízzel eltüntetsz minden "illatot". A papucsos jelenséget én is ismerem, a cipőmet én is dobtam el, igaz ez csak régen volt, akkor versengés volt közöttünk , ki a nagyobb kan? Na mikor eldőlt, akkor lemondott arról , hogy az én hormonjaim feromonjait elfedje.
A macska intelligenciája nagyon sokat függ a fajtól! A perzsa például egyenesen tunya, míg a sziámi és a burmai a többitől eltérően, társaságkedvelő és az oroszlánokhoz hasonlóan, családi életet élnek. Ezt sokszor tapasztaltuk és a korcs kölykök, bár külsőre semmi hasonlatot nem mutatnak a szülőkre, szintén hasonlóan csoportosan heverésznek,és nincs konkurencia a kajáért. Vadászni azért külön mennek, de a zsákmányt mindig előhozzák és leteszik a lábad elé, hogy lásd, milyen ügyes. Kivétel az anyaállat, ha kölykei vannak, akkor nem közösködik.Ellenben ha több nőstény van kölykökkel, felváltva vigyáznak a és közösen nevelik a kicsiket.Talán ez a társas élet emeli magasabb szintre az intelligenciájukat de lehet fordítva van, pont azért közösködnek, mert okosabbak és érzik, így sikeresebb a túlélés.

Névtelen írta...

Gerzson nem azon versenyzett velem, ki a nagyobb kan.... :-)
tudja fene, miért tisztelte meg a cipőmet. Végül szegény ivartalanítva lett, de a 11. emeleten nem nagyon volt más választásom.- Egyébként írtam neked anno Polcz Alain Nyunyuka nevű sziámi macskájáról (Asszony a fronton c. könyv)néhány sort az első macskatudósításodba.
A sziámik tényleg mások, de azt tagadom, hogy a perzsák tunyák lennének, bár maguknak való barátságtalan állatok, legalábbis az enyém: van egy 14 éves Betti névre hallgató aranycsicsilla perzsám, aki félelmetesen értelmes: rendszeresen szokott animal planetet nézni, amikor tv-zni akar, olyankor leül a tv elé és jelentőségteljesen rámnéz, kapcsoljam be neki. Ugyanezt teszi a raffaellós dobozzal, ha véletlenül van itthon, melléül és a jelentőségteljes pillantásával köréje tekeri a farkát. a raffaellónak csak a töltelékét szereti, amit lányom másik, fekete házimacskája mindig kibontott neki a papírból.
Tzs

Karesz írta...

Helló Zsófika!
Nem vitatom a perzsa macskát , nekem lehet nem volt szerencsém csak egy példányhoz,de az unalmas volt nagyon.
A cipők tisztelete, tipikus macskatrükk, a láb "illata" zavarja, az abból kiáramló feromonokat igyekszik eltakarni!
Nem volt szerencsém az említett könyvet olvasni,annyit tudok a macskákról, mindeniknek határozott egyénisége van,nincs két egyformán temperamentumos példány, saját mimikájuk van, és ez nem tévesztendő össze a testtartásos gesztusokkal, habár sokszor szinkronban történnek. Azt túlzás volna , hogy a kutyák intelligenciájukkal egyenlőek lennének, de a tévhitekkel ellentétben a macska is lehet jó családtag. Nem fogadom el a "csak Vendég" besorolást, nagyon is tudják a helyüket,rangjukat a csapatban. Végső soron egy nagyon hatékony vadász, veszélyes ragadozó is , ha van alkalma rá. Kígyót, gyíkot , békát, egeret, madarat levadász,a vele egyméretű patkányt is megtámadja, s miután megöli nem is játszik vele, nem eszi meg, otthagyja! Csak sportból vagy gyűlölet nem tudom, de inkább az utóbbi a harc hevességét nézve.
Most tudom a a kutyákat is kergeti de ezt már határozottan heccből csinálja, az idén is nekiszaladt egynek az udvaron , oldalról nekiugrott négylábbal,jól oldalbarugta, aztán a feldühödött kutyával a nyomában, felszaladt az első szilvafára, a kutyát guta kerülgette, métereseket ugrott utánna, veszettül ugatva. Ha elkapja,nincs menekvés.A tróger macska elegánsan nyalogatta a lábait, pofátlanul , hogy majdnem megdobtam valamivel olyan farizeus pofát csinált hozzá!

Névtelen írta...

na ime egy uj topic-ra valo Karesz

http://hoinaru.wordpress.com/2007/08/09/inca-una-cu-unguri/#comment-239

Névtelen írta...

Szia, Karesz,
jót mulattam a kutyavadász cicán, meglepve meg nem vagyok, mert néhai Gerzson is vadászott előző, halál előtt mentett németjuhász-keverék kutyámra itt a 11. emeleten. A dolog úgy nézett ki, hogy a kutty beült az ajtónak arra a stratégiai pontjára, ahonna a bejutni akaró cicát jobb és bal irányba is könnyedén elkaphatta. A cica meg később a mit sem sejtő kutya után lopakodott, majd rárontott, alulról elkapta a torkát - ahogy a tigris szokta a bivalynak - majd beleharapott és továbbrohant. Nagy meccseket adtak elő ketten, aztán, amikor az öreg kutya húszéves korában a végét járta, melléült és dorombolt neki.