- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. január 20., csütörtök

Dögrováson vagyok Optimista!

A dühöngés környékez. Nem olyan felháborodásos féle, hanem egy olyan, ami már majdnem szokásosnak, nálam aztán tényleg abszolút szokásosnak nevezhető, és akkor a már abszolút deja vu érzésem miatt is. Ez az állapotom onnan eredeztető, hogy mindegyre valami baleset, vagy valami korábbi balesetem miatt egyszer csak dekkolnom kell! Nem valami banális nátha, vagy elvágott ujj miatt, hanem olyanok vannak, mint lábtörés, egy mély vágás a lábon, és hasonlók. Van egy másik is, ami nem éppen egy mai baleset miatt történik, de mindegyre előáll, és szó szerint a földhöz csap. Ami a legérdekesebb, hogy mindig olyankor szokott rám törni az ilyen gyötrődés, mikor azt a legrosszabbkor teheti. Most például egy olyan nagy nyavalya tört rám, illetve még mindig tart, ami már a Szilveszter előtti napon elkezdődött. Tulajdonképpen már nagyon rég kezdődött, egy jókora baleset alkalmával, amit végül is szerencsésen megúsztam akkor, ha leszámítjuk azt, hogy három gerinccsigolyám épsége bánja, és hogy a roncsolódás következtében több centiméterrel lettem alacsonyabb, mint amilyen korábban voltam. Szóval megúsztam ép bőrrel akkor, de azóta is vámot fizetek mindegyre, mert néha megkutyálja magát valamelyik korábban sérült csigolyám és akkor jön a nyomor. A Szilveszter előtti bevásárláskor átemeltem egy kisebb ládát a pulton a bevásárlóban, mire kitört a balhé. A kocsiba már cipőhúzókanállal kellett begyömöszölnöm magam, szerencsére a fűtött ülés segített, és mire hazáig értünk, már újra talpra állhattam, úgy-ahogy. A bulit azzal töltöttem, hogy óvatosan üldögéltem ide, meg oda, és egyáltalán nem ért a rock and roll, de még a tangózás sem. Keringőről nem is beszélve! 


Aztán az ott összegyűlt orvosi konszillium gondozásba vett, és azonnali terápiákat írtak fel nekem. Én persze a rögtönítélő bizottság javaslatait azonnali hatállyal figyelmen kívül hagyva, és mindenféle whiskyt végignyalogatva úgy oldottam meg pillanatnyilag a gondomat, ahogyan sikerült. Azt tapasztaltam, hogy ilyenkor a leghatásosabb azt kortyolgatni, amit a legjobban kedvelünk. Az idén egy különleges rum vert le a lábamról, az Angostura 1919-be lettem bódultan szerelmes.
A dokik egyöntetű véleménye az volt, hogy gondomat egyféleképpen oldhatom meg, ha gerincem ortosztatikus állapotán változtattok. Ezt úgy fogom elérni, hogy a súlypontomat át kell rendeznem egy másik pontra, ami persze azt jelenti, hogy le kell fogyni. Ezt meg is ígértem ünnepélyesen, és tulajdonképpen ez volt az egyetlen újévi fogadalmam is, és mint olyan, ezen a héten neki is fogtam a drasztikus végrehajtásnak. Évek óta a 96-97 Kg-os súlycsoportban tanyázok, és ezen a héten sikerült is 92-re leugranom, és lássatok csodát! A dokik igazat prédikáltak, mert ezzel tényleg úgy áthelyeztem a súlypontomat, hogy a közben elmúlt gerinces gondjaim miatt, ma délben, mikor fel akartam kelni az ágyból, sehogyan sem sikerült. A nyavalyám átköltözött egy olyan csigolyámra, amelyik eddig nagyon jól elvolt úgy, ahogyan eddig volt. Ebben az új állapotomban az a nagyszerű, hogy 4-5 kilóval megkönnyebbülten fekszek, de szinte mozdulatlanul. Hát nem remek? És még a dokikat sem szidhatom, mert hát na! 
Különben én ezekkel a balesetekkel mindig is így voltam. Gyerekkoromban is úgy volt, hogyha nem értem  haza, akkor a szüleim mindig a kórházakban találtak rám. A kedvenc találkahelyünk ilyenkor a traumatológia és néha a sebészet volt. Törött lábak, karok, oldalbordák, bevert fogak,  kulcscsont, térd és számtalan ujj, és fogalmam sincs, mi még nem. Orromat három órás plasztikai műtéttel rakták helyre, majd negyven napig feküdtem később, mert annyit járkáltam ki és be a kórteremből, hogy emiatt felszakadt az orrüregemben egy összevarrt ütőér, és majd belepusztultam a vérzésbe, melyet sehogyan sem tudtak elállítani.
De nem csak akkor volt ez így!
Tavalyelőtt novemberben úgy félreléptem egy lábam alól kiforduló vasgerenda miatt, hogy a bokám két helyen is eltört. Ezért aztán azon a szilveszteren sem tudtam igazán nagyokat ugrálni. A nyáron pedig megint kifogtam egy jó kalandot. Csaba barátom szülinapjára készülődtünk, fel a hegyek közé, a kedvenc üdülőhelyünkre, ahol zavartalanul lehet mulatni, mert a környéken csak a medvéket idegesíthetnénk a mulatozásunkkal. 



 

Reggel korán az indulás, én persze még hajnalban is nyaggattam a számítógépet, majd elindultam a sötét szobában valamerre, miközben nem mértem fel helyesen a földön heverő utazóbőröndöt, és úgy rúgtam bele a kőkemény műanyag görgők egyikébe, hogy a jobb lábamon a kis lábujjam, szó szerint majdnem leszakadt. Véreztem, mint egy leszúrt disznó, a fürdőt később slaggal kellett felmosnom. Asszonyom közben megvizsgált, majd eldöntötte, hogy irány a sebészet! Mese nincs! Az ínak is el vannak szakadva, mindjárt lehull a lábujjam is. Puff! Akkor lőttek a kirándulásnak, bulinak, mindennek! 
Valahogy elállítottuk egyszer a vérzést, majd bekötöztük, és én a feleségem tiltakozásai ellenére, azért is lefeküdtem! Reggel valahogy begyömöszöltem sebesült lábamat egy tágasabb cipőbe, és irány a hegyekbe! Én vezettem végig az úton, nem volt különösebb gond, de mikor fékezni kellett, akkor az kurvára tudott fájni. Gond volt, mikor le kellett vennem a cipőmet. Beleragadt a lábam, mert útközben megtelt vérrel, és nem akart lejönni. A közeli patakban áztattam egy darabig, és csak úgy tudtam lehúzni. A jéghideg víz pedig jót tett, mert elállt a vérzés, és a gyulladás is aláhagyott.  És végül is túléltem, nem kellett sem összevarrni, sem hegeszteni. Sőt! Miután magamévá tettem egy fél üveg Black Bacardit  is,  már gitározni is tudtam a fájós tyúkszememmel, nem csak fát cipelni.


Gondom már csak annyi maradt, hogy ha józan voltam, akkor nem igazán tudtam mindig ráállni, mert néha  irtózatosan lüktetett. 


Végül mégsem hullott le a lábujjam, és ma már csak annyi bajom lenne vele, hogyha most rúgnám még egyszer le, akkor már észre sem venném, mert az érző idegszálak végérvényesen elszakadtak.
Annyi jó azért mégis van ilyenkor, mikor kényszerű szobafogságra vagyok ítélve, mert akkor van bőven időm írni ide, a blogomba is, és az agyam is néha túlpörög ilyenkor a kényszerű bezártság miatt. Ami talán a legfontosabb, hogy ilyenkor nem művelek valami marhaságot, és nem zuhanok le repülővel, nem üt el a vonat sem, mert már talán csak ezek maradtak ki az évek során.
Még szerencse, hogy nem a szemeimet vertem ki valamikor, és az ujjaim is mind megvannak, mert így még  tudok hódolni a kedvenc hobbim egyikének, az írott szövegelésnek! Szövegelni aztán tudok, mert időm megint van bőven és ha egyszer igazán rám jön, akkor alig tudok leállni! Ti hogyan bírjátok végigolvasni?

26 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ó, te szegény Karesz, jobbulást!
A sebeket illetően - bár ilyen sérüléseket én talán csak 1-2-t gyűjtöttem be - nem ismeretlen dolgokról írsz, mert az iskolám szomszédságában levő sebészeten mindig tudták, mikor lehet nekem újabb tetanusz-oltást adni, de az egy évi időintervallumba több sérülés is belefért. Ezzel kapcsolatosan tudom neked tanácsolni, hogy tarts magadnál svédkeserűt, ami nemcsak fertőtleníti a sebet és elállítja a vérzést, hanem a benne levő gyógynövényeknek köszönhetően rekodgyorsasággal be is hegeszti azokat. A csigolyáidra azonban figyelj oda, azt nézze meg olyan szakember, akinek ez a szakterülete, mert az ott levő disznóságok évekkel később okozhatják a lecsúnyább galibákat. És kívánok neked mielőbbi gyors gyógyulást és a kényszerű pihenés alatt jó szórakozást
Tüske Zsófi

batorba írta...

Hát átérzem a helyzetedet!:-)))
Én ugyan kisebb és nagyobb koromban is kerültem a baleseteket...de azért estem le fáról,kerítésről,háztetőről..stb. A gerincprobléma...avagy amiről írtál...eeeegne sokrétűen tud ám fájni.:-((Nekem volt olyan, hogy garantáltan egy félóra volt, mire kivakartam magam az ágyból. Enél csak az volt rosszabb, mikor a kislányom - éppen tanult menni- és nem értem útol...csak az utca végén. Vissza is ültettem a babakocsiba...:-)))
Amúgy én járok egy gerinces professzorhoz: névszerint Kiem professzor. Ha gondolod nézz utána neten..én csak regélni tudok róla...mert nekem azóta nem fáj a gerince/hátam/derekam...mióta nála jártam. Telcsiszámot tudok adni hozz. Rengetegen járnak külföldről is hozzá és kb.2 hónapot tuti várni kell rá...de nekem megérte!:-))
Kevés vigasz lehet, de legalább több időd lesz a gépet nyaggatni és jól kipihened magad!
Azért jobbulást kívánok!
Csilla

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

Kedves Karesz, viszontagságaid javát borzadva olvasom! A gerinces dolgokat meg már levegőt kapkodva. Magam bajára emlékeztet, bár ne tudnám, mikről írsz... Jobbulást!
Nagyon jó képeket raktál ide!

batorba írta...

Ui.: Most nézem, hogy tele tettem gépelési hibával. Bocsi, de már féllábbal a varrógép előtt ülök...és csak gyorsan írni akartam és vigasztalást nyújtani.:-)))

szindi írta...

Most,hogy így végig olvastalak,csak annyit tudok hozzá tenni igazán levizsgázhatnál helyettem áprilisban:)

Agnes. írta...

Karesz vegigolvasva a viszontagsagaidat az jutott eszembe, az anyukak az ujszulott babajukat korbenezik, tapintjak megvan e mindenuk..Veled a feleseged szokott hasonloan:)

Jobbulast kivanok!

MJ írta...

Veled aztán nem unatkozhat az őrangyalod! Még jó, hogy ilyen "könnyeden adod elő" a dolgokat és bár törsz, de nem megtörsz! Mielőbbi jobbulást neked!

KisVirág írta...

Hát, kevésbé törékeny évet kívánok Neked :))

gabesz írta...

Most voltam Nálad elöször. Jó kis belépö. Ahhoz képest mennyi minden történt Veled, jól nézel ki. Nézted már a horoszkópodat vagy karmádat vagy vmi ilyesmit, miért mérte Rád ezt a sors? Ennyi baleset már nem normális. Nkem miért nem volt még egy sem? Pedig nem gumiszobába ülök 47 éve.Bezzeg a gyereknek..

Névtelen írta...

UN GUSTO VISITAR SU ESPACIO. MUY BACANAS LAS IMÁGENES.
UN ABRAZO

Nyárády Károly írta...

Olyan zavarban vagyok, hogy ...nagyon! Ennyi részvétnyilvánítást soha nem kaptam, pedig még csak nem is haldoklok! :-)
Igaz, hogy még kómás vagyok, mert be vagyok lőve rendesen, és átaludtam a nap nagy részét. Máris meg vagyok elevenedve! Úgy, hogy aki már valami koszorút indult vásárolni a hét végére, azt csak miattam most már ne tegye, mert túl fogom ezt is élni!
Zsófia, Csilla, Erika, nagyon köszönöm, jó tanácsaitokat meg fogom szívlelni! Becsület szavamra! :-))
Szindi, kedves, milyen tantárgyból kellene vizsgázzak? Ha már ilyen ragyogóan érzem máris magam, áprilisig olimpiai formában is lehetek, de nálam ezt soha nem lehet előre tudni! És akkor nem biztos, hogy jó ötlet lesz az, ha tényleg cserélni akarsz velem. Hátha a karmám is átmegy rád, akár csak a vizsgaidőre is :-)))

iri írta...

Mennyire szeret teged Valaki ott fent!Csak meg nehany "balvanynak" le kell omolnia!Gyors gyogyulast!

Nyárády Károly írta...

Ágnes, egyszer hadd kívánjak Neked Boldog Névnapot! Itt, a társaság színe előtt is! Már csak ezért is kezdtem egy új lapot.
Nos, van valami abban, amit mondasz, igaz, hogy némi különbséggel persze. Engem akkor vizsgálgat át feleségem jóval nagyobb alapossággal, mikor valami hosszabb útról érkezek haza. Vizsgálódása nem csak a testi épségemre korlátozódik ilyenkor, hanem a szóbeliben is meg kell állnom a helyemet. Bizony, mert aggódó természetű asszonyom van nekem!
Kedves, MJ. Igazad van! Az én őrangyalom egy igazi testőr, de véleményem szerint többen vannak, mert csak egy angyalnak túl nehéz lett volna, ha ennyit kellett volna strapálnia magát. Abban is igazad van, hogy az Erdélyben nőt fenyő inkább törik, mint meghajlik! Bár megjegyzem, sokféle kúszófenyő terem errefelé is. Főleg a magasabb régiókban fordulnak elő, és mindannyian súlyos gerincgondok nyomát viselik magukon.
Kedves, Kis-Virág, elárulom neked, de csak neked, hogy tudok néhány jó helyet, ahol törésekre, fájdalmas sebekre kitűnő gyógyfüveket lehet találni. Olyat, ahol elég csak elheveredni, és máris hatni kezd a sok gyógyszer! Jó hely, és vannak fotóim is róla! :-))) Érdekel?
Isten hozott, Gabesz!
ha szerinted még mindig jól nézek ki, gondolj bele, mennyire jól néznék ki akkor, ha jobban kímélt volna a karmám is! :-)))
Nem néztem utána, hogy miért lenne ez a sorsom, ami szerinted nem lenne normális. Nos, én férfiasan bevallom, soha nem is éreztem magam normálisnak! Persze, annyi előnyöm azért van, hogy én ezt legalább tudom magamról, és akkor sok más egyebet tudok nagyon normálisan kezelni az életben. Azt is, amit másoknak soha nem volt alkalmuk megtapasztalni a normális életük során, és akkor máris minden másképpen mutat. Szerintem ezért már megéri!
Iri, kedves, Neked is igazad van! Bizony, mert "Az Úr csodásan működik!"

Bogriella írta...

Karesz Kedves, jobbulást kívánok, mielőbbi gyógyulást, ehhez türelmet, erőt és sokat. :)

Norma Villares írta...

Helloooo
Ty
I add yoour blog too.
Sublims hugs
Norma

Hupsz írta...

Szereztél pár mókás percet, sérüléseid leírása néha elképesztően humorosra sikeredett..gondolom Neked kevésbé volt mókás..

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

"Nos, én férfiasan bevallom, soha nem is éreztem magam normálisnak! Persze, annyi előnyöm azért van, hogy én ezt legalább tudom magamról, és akkor sok más egyebet tudok nagyon normálisan kezelni az életben." -- jó, hogy néha olyant is elolvashatok, ami akár az én számból is jöhetett volna. Asszem, ezért (is) járok ide vissza. Síkságon élek, de szenvedélyem az erdő és a hegy, most ezek a fotók is jól jönnek!

Kósa Márta írta...

Remélem nem neheztelsz, muszáj volt kacagnom.
Jól írsz, s ez maga is gyógyír.
Az én életem balesetmentes volt, soha, sehol, semmim nem törött.
De bepótoltam ám!
Négy éve leestem egy ágy pereméről- no ne valami huncutságra gondolj- csak a közeledő vihar előtt szerettem volna becsukni gyorsan az ablakot- repedés a lábfejen..
Az igazi 2008 őszén történt, három méter magasról fejjel landoltam belefúródva a földbe. Letört alattam az almafa ága.
Rémes volt, de éreztem nem veszíthetem el az eszméletemet, mert áldott állapotban lévő lányom felettem állt kétségbeesetten.
Megúsztam hát, az eséstől behorpadt a föld, néhány centire egy tégladarab, fél méterre egy földbe szúrt vasrúd is szóba jöhetett volna.
Három nap kórház, azóta is élek, és nem volt több balesetem, csak a nyakam sajog ókor...
De Te asszem verhetetlen vagy.
Minden tiszteletem az asszonyodé!
Mától az olvasód vagyok.
Márta

online-lehetőségek írta...

Kedves Karesz!
Igazat adok az őrangyaloddal kapcsolatos írásnak, kapkodja a fejét rendesen melletted,de együtt érzek veled, hisz én két évvel ezelőtt eltörtem a lábujjam 2 helyen és nem jutottam el orvoshoz csak két hét múlva. Így a szép cipőket elfelejthetem és úgy néz ki műteni kell. A gerincet is ismerem , na de pozitívan ez az év jobb lesz neked.:))

Kósa Márta írta...

Köszi a viruális találkozást!

"Óvatosan lépkedj", ma ne essék bajod..

szeterka írta...

Karesz kedves,nincs ennek a balesetsorozatnak valami lelki oka?
A gerincsérülést meg a lábtörést mindig valami " elhibázott lépés",vagy túlhajszoltság előzi meg,de tévedhetek is,mindent nem lehet megmagyarázni.
De a lazítás azért rád férne,gyógyulást,és törésmentes hosszú éveket kívánok!

zsedely írta...

Kedves Barátom!

Írhatnék sok mindent, de csak ennyit fogok: Jobbulást!
Kívánok neked sokkal több egészséget és szerencsét, mint amennyi eddig volt! :)

Üdvözlettel,
Zsedely

Magdi írta...

Szeretem az írásaid, kedves Karesz!
Jobbulást kívánok neked. Kérlek nézz be blogomba a meglepetésért.
Szeretettel.Magdi

Babi írta...

na!ezt mar nem jo hallani,hogy megint betegeskedsz!mindenesetre minel hamarabbi gyogyulast kivanunk Neked es Margitnak pedig kitartast es sok turelmet!remelem ,minel hamarabb mar mult idoben beszelunk,rohogunk ezen is!Babi

Névtelen írta...

Megsértődsz ha végigvigyorogtam az egészet? Talán pont azért mert ezeket a dolgokat (még ha fájdalmasak és akkor éppen nem késztettek mosolygásra) kellő öniróniával fogod fel.
Persze jajteszegény, de akkor is.:)

ÉvaZsuzsanna írta...

Több helyre bekukkantok, néha ide is, tallózgatok, ez a háló hatalmas! Minden jót!