MOST MÁR ÉN IS
SZERETEM!
Mikor hűvös
hajnalokba torkolódtak a ködös éjjelek
nem hagytak
békében, üldöztek, s mint szellemek
a sötét árnyak,
kúsztak és nyomomba szegődtek
s én, ki sosem
féltem, éreztem tudtam, rettegek!
Mert én sosem
szerettem az őszt, az ezernyi színével
Bármilyen díszes is
legyen, én soha nem fogadtam el
az elmúlást,
elvonulást, lenyugvást, a nagy csendet,
gyűlöltem mindig,
nem értettem ezt a Nagy Rendet.
Pedig szép az ősz,
de nem azért, mert benne a Törvény
melynek végén ott
ásít a végzet, a nagy, sötétlő örvény
Hisz nincs új a
régi nélkül és nincs többé megújulás
ha nincs előbb
szenvedés, kín és végső feloldozás.
És most újra ősz
van, mint ahogy az meg vagyon írva
Az őszi szellőt
hallgathatom a fák közt muzsikálni újra
de már nincs bennem
rettegés, és nincs többé félelem,
a szőlődombok
múzsája dalával ma meghódított engem.
Nyárády Károly
2 megjegyzés:
Magával ragadó szép sorok,Karesz...és megnyugtató,hogy kezdesz bele nyugodni,hogy minden évben eljő az ősz is(az elmúlás jelképe),de te ebben is meglátod a pozitív oldalt,és ezt ilyen szép módon megosztod velünk is.
Köszönjük neked Karesz,és gratulálok...
Nagyon tetszik,szép kifejezésmód gratula!!!!!
Megjegyzés küldése