- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2014. április 6., vasárnap

Szavak nélkül

Szavak nélkül

Elfogytak szavaim, és elment a hangom
Megtörtem végleg, és eltört a lantom
Partra kivetett vagyok, s kiszáradt torkom
Ezért most elrejtem ezután előled végleg az arcom

Enyészet, te nyertél megint
de csak azért, mert én feladtam harcom!

Nyárády Károly

4 megjegyzés:

Spartacus írta...

Elolvastam soraidat,és kettős érzés alakult ki bennem.Első sorban örülök,hogy feladod a harcot,de az én olvasatom szerint ez arra következtet,hogy végre eljött annak az ideje,hogy a gondolattal magával megbékéltél,és el tudtad engedni a kegyetlen érzést,hogy nincs már valaki melletted,akit az életednél is jobban szerettél,és tiszteltél!!!
A második olvasata ennek a gondolat menetnek pedig az lenne,hogy:én egy kicsit aggódva olvasom e sorokat,mivel én úgy gondolom,hogy soha nem szabad feladni,még akkor sem,ha már minden kilátástalan,és reménytelen,hiszen az egész életünk egy küzdelem,és a küzdelemben erősödünk meg,és ott leszünk a legkeményebbek,ahol ketté kellett volna törnünk oly sokszor.Szóval kedves Karesz barátom,kívánok neked nagyon sok erőt,és kitartást,és a régi Kareszt szeretném(szeretnénk)vissza kapni!!!!!
Kitartás barátom!!!!

Miriam Scott írta...

Ne rejtsd el az arcod, és ne add fel a harcod. Kitartást kívánok :)

Lili írta...

Elő azzal a lanttal kedves Karesz, pengess vidámabb húrokat :)

Nyárády Károly írta...

Jó! :-)