Együtt, mindörökre!
Száznál is több gyertyám ég, kik mind az én halottaim.
Pedig sokan vannak, kik sosem voltatok az én rajongóim
De én szeretlek, mert most ti vagytok az én emlékeim.
Lelkem nagy, gyertek haza mind, ti elhunyt kedveseim!
Félénk gyertyaláng pislákol felém, vajon én most vagyok?
Elhalt lélek kóborol, kit nem szerettek. Én most szólalhatok?
Nem volt fiam-lányom, senkim se, akkor én még vagyok?
Libegj, csendben gyertyafény, amit én most érted gyújtok,
Nincstelen testvérem voltál, s vagy. Én most rád gondolok!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése