A Halál Árnyékában
Decemberi szél fújt akkor még, mikor útra keltem
Paplanvarrásos viharkabátban is még dideregtem
Pedig vidám volt a világ, jött Szilveszter, és én még reménykedtem
Nem oly rossz ez a világ… pedig hányszor mondták el nekem
Ó, Uram, pedig hányszor mondták el nekem
Az Igazságot!
Dideregtem én akkor betonplatón, miközben a havat a szél fújta
Nagyérdemű úriemberek agyában mikor már zenget az új nóta
Te nem láthattad, de elmondtad: Bezzeg, nem vagyok én arra méltó!
Hangyaagyúnak néztek, ti urak! És semmi sem volt annyira úgy bántó
Mikor tudtam, igazad van… mert nekem hányszor mondták el már
Ó, Uram, hányszor mondták el már nekem
Az Igazságot!
És most itt vagyunk! Van a világ, a nagy világváltó, sorsdöntő csata.
Amikor minden senkiházi mondana valami jót, hasznosat, ha tudna!
Ma, mikor milliók lelke száll égre, de e világban, ezek csak oly számok
Minek alapján kiszámítják majd, kisebb-nagyobb lesz a várható profitod
Hiába állsz, hadba is hiába szállsz! Szavad sincs már, csak pusztában jársz.
Jogod volt még hozzá, de ma már nincsen! Döntött a Gondnokod!
Jobban tudja Ő helyetted! Szereted te, vagy sem, az erőszakot!
Pedig, Uram, hányszor mondták el már nekem, elmondták ezt!
Az Igaz Gazságot!
És most tavasz van, én visszatértem. Ugyanazt a viharkabátot viselem.
Arcom ráncosabb, edzettebb a szélben. Kissé merevebb is lett a tekintetem.
És hiába nézek szét! Ki érti, ki tudja, ki van velem, ki ellenem?
Pedig tudhatnám, lelkem mélyében igazán már tudhatom
Mert milliószor elmondtad ezt már úgy nekem!
Megtudhattam, mikor még a barátomnak, bizalmasomnak hittelek
Hogy mennyire hamis és gonosz ez a te legújabb, földhözragadt bűnös istened!
Nyárády Károly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése