- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2008. július 30., szerda

A Baj Sohasem Jön Egyedül!

Itt a nyár, mindenki megy, amerre a szemével lát, vagy újabban, amerre a víz viszi! Nem vicc, én is megjártam a múlt héten, hogy elvitte a víz a hidat. Miatta nem tudtunk hazajönni, míg le nem apadt a megáradt hegyi patak. Most már lecsillapodott, de mégis másfelé kellett kikecmeregnünk, mert hiába apadt le, a gerendákat is magával vitte emlékbe. Az új híd felépítését már nem volt türelmünk kivárni, másfelé sikerült kievickélni két kocsival és a féltonnás lakókocsival. Ép bőrrel megúsztuk, de az esőt azt nem, mert kimosta a lelkünket is! Hiába volt minden optimizmus, pálinka és még műholdas tévézés is, mert napot csak vasárnap láttunk először. Hogy jobb legyen, felszedtem egy jópofa kullancsot is a combomra, s csak reggel vettem észre, mikor a a jéghideg vízben áztattam ki az éjjeli mámort. Egy éles késsel megszabadultam tőle, később a társaság a körtepálinkát akarta a sebhelyre tölteni, de én inkább belülről igyekeztem fertőtleníteni magam vele. Ezért aztán később vakbéllel is megműthettek volna ott az erdő alatt, mert azt se éreztem volna! Mikor hazaérkeztem, első utam a fertőző klinikára vezetett, hogy védőoltás meg stb. Naná, nem úgy megy az, először a sebészeten kell megnézzék, mert azt szakszerűen kell kioperálni, és így, megy úgy. Hiába bizonygattam, hogy én már meg vagyok operálva, nem tárgyaltak. Irány a sebészet! Jön a szolgálatos sebész, unottan tapogatja a helyét, s kérdezi, hogy hol van a kullancs, mert nem lát semmit. Kivágtam, mondom már huszadszor. Akkor miért jöttem ide? Hát mert úgy kell! Ki mondta? A fertőzőn a doki! Mit keresek a fertőzőn? Mire már nagyon úgy voltam, hogy behúzok egyet neki. Mondom, hogy valami papírt is adjon, hogy lássák hogy jártam errefelé. Nem kell, mert ő nem csinált semmit, menjek csak nyugodtan, amerre akarok. Mentem, vissza a fertőzőre! Ott kérdik, hogy voltam a sebészetem? Igen, de már nagyon vicsorogva. Akkor jó, üljek le, és mutassam a helyét. Mutatom. Rendben van, oltás nincs, s ha haldokolni kezdek, akkor lehet, hogy Lyme-kóros vagyok, vagy agyvelőgyulladásos, vagy valami egyéb. Hogy mégse várjak addig türelmetlenül, akkor egyek két marék gyógyszert kétszer egy nap, és huszonegy napig ne hagyjam abba, ha kedves az életem! Mehetek Isten hírével! Estére 40 fokos láz, hasmenés, hányás, izomgörcs, és ami mind hozzátartozik! Gyógyszertár, az csak reggel nyit, addig jót szokott tenni az ima és a tömjénfüst, mert ördögűzőt nem ismerek, ezért aztán várok, hogy az első adag gyógyszer megtegye hatását! Hatott, miután előzőleg már megettem a házból minden kéznél lévő gyógyszert, és varázsteákat ittam rá. Most csak néha ráz a hideg, de nem lehet tudni, hogy az malária, vagy valami más, mert olyan itt nálunk, hogy vérvizsgálat, vagy megfigyeléses elszigetelés, hát olyan nálunk nincs! Ha beledöglesz, akkor a kórbonctanon majd odabiggyesztik, hogy szívroham, vagy agyvérzés, és senkinek sincs gondja furcsa betegségekkel! A statisztikákat se rontja az ember különleges betegségekkel, s a biztosító is boldogan zárolja az aktáidat, nincs gondja többé veled!
Megyek inkább dolgozni, mert ha megint kimegyek valahová a hegyekbe, akkor kitör ott valami vulkán, netán megharap egy vipera, s földrengés is csak azért nem lesz, mert ott kint kevesebbet árthat, mintha itthon a fedél alatt támadna rám.


2 megjegyzés:

fairplayguy írta...

Jó írás Karesz... Csak így tovább!

Névtelen írta...

nana