Magyargyűlölő " Amazon"
„-Na, dé bákhtá ló! A drága jó Dévlá szaporicssa meg a drágha nácsága purdéit! Aggyon a Jó drágha Ég sok gyermeket és még több apát nekik, me ez a rányi minket mosmá nagyon szeret! Sokka jobban, mint a saját fajtáját, azt a sok csúf székely gádzsót! Aggyon a Jó Istin sok pénzet neki, hogy mi is legyen mit ellopjunk éjjel, ha má minden rendes ember lefekszik! -Aztán drága jó nácsága, átkozza e jól ezeket a mucsok magyarokat, me bizony isten, enné jobban má mi se tudnánk, pedig mi ehhez tényleg értünk! -Írja le drága nácsága, me mi ugyibá nem tudunk se írni, se olvasni, sakkó ki a halál mondgya e a mi nyomorúságunkat? -Jaj, fizesse meg a drága Jó Isten magának, és száritcsa le mind a két kezit a sok náci magyarjának, me nem engedik, hogy többé tisztességesen lopjon az ember! A sok mentő és a miliciák, s a tüzoltó soha ne foggyanak e a házuk elől! A halottaskocsi minden nap járjon bé az udvarukba, hogy hajjon meg a boldogságuk!”
Izzadtan riadtam fel az éjjel, és éppen idejében, mert olyan álmot láttam, hogy Hollywood megvehetné a forgatókönyvét! Egy amazont láttam, egy Pallasz-Athénét, a medúzafejes pajzzsal, a láthatatlanság sisakjával a fején, amint egy földre dobott Árpádsávos lobogót tapos. Másik lábával egy tar náci fejét tartja a sárban, míg félelmetes thürszosszával egy székely góbét tartott felnyársalva. Előtte egy cigány asszony fonnyadt melléből, egy koszos purdét szoptatott. Egyik kezével minduntalan az ágyékát vakargatta, míg a másikkal koszos kártyákból igyekezett kivetni a jövő titkait. Érdekes kártyák voltak azok, mert a tökfilkó helyett Gyurcsány Feri vigyorgott, és a többi közt olyanok voltak, hogy Kókák, Ecksteinok, Czikák, stb. és az egyik ászra is csak annyi volt ráírva, hogy Szolgálatok, vagy valami ilyesmi. Furcsa kártyák voltak ezek, olyan kárpátmedencei, magyar liberális kártyák! Brrr!
A tetveit vakaró cigány asszony valami küldöttségféle lehetett, vagy csak önszántából, de lehet titkos nappali felderítést fedező magánakciótól hajtva jelenhetett meg a rettenhetetlen úrnőnél és a fent leírt szöveget mondogatta, heves gesztikulációval tarkítva a mondanivalót! Ekkor riadtam fel és a kánikula ellenére, a hideg rázott a látottaktól! Örvendtem, hogy csak álom volt az egész, és már kezdtem megnyugodni, mikor belém nyílalt a valóság fájdalmas felismerése! Eszembe jutott Freud tanítása az álomról, és azonnal tudtam, a rémálom valóságot takar! Sokkal rémesebbet, mind amit az én agyam, ahelyett, hogy pihenni hagyna, a nappal felgyülemlett szennyet, a saját kedve szerint levetíti nekem!Megértettem, hogy a félelmetes istennő nem más, mint Parászka Boróka, aki a róla kialakított nimbusz álcájában jelent meg álmomban, amint éppen szétver a tájainkon már csak ritka vadállatként élő hunok közt, hogy egyszer és mindenkorra győzedelmeskedjen a liberalizmus! Hogy miért éppen Athéné? Hát talán azért, mert róla minden közismert vadállat - köztük én is- tudja, hogy azon kevesek közé tartozik, akikre Ámor isten nyilai nincsenek hatással! Nem ismeri a szerelmet és a szeretetet, és kedvenc időtöltése a fegyverforgatás. Gyerekei sincsenek! Erre az az elvont magyarázat szolgáltat elfogadható választ, hogy a magyar nőkkel fordul elő az, hogy néha szülés helyett kilenc hónapig nem járnak a budira! Ezt a Steaua-Újpest bukaresti mérkőzésen kifeszített bannerről tudtam elolvasni. Nos, ezt összevetve Boróka kijelentésével, hogy három gyerek anyja lenne, és ezt megtoldja még azzal is, hogy mindhárom gyerek magyar lenne, akkor érthető a tudatalattim kombinációja is!
A fenti szálat tovább fonva kiderül, hogy miközben Boróka hadistennő semmiféle magyar nacionalizmust nem tűr meg, addig a magyarok ellen megnyilvánuló páratlan ocsmányságot nem észleli! Vagy talán mégis igen, és mivel abban nem talál kivetendőt, azt nem igyekszik cáfolni sem, tehát elfogadja!
Aztán van még egy másik, régebbi forrás is, mikor a magyarországi testvérek kommunista alapítványa kitüntetést akasztott az amazon nyakába, mert páratlanul szépen átkozta magyarjainkat. Itt, olyanokat lehet olvasni, hogy aki olvassa, az tényleg azt hiszi, hogy álmodik! Szűcs Julia laudációja!
„sokáig azt hittem, hogy Parászka Boróka egy csengő-bongóan rímes írói álnév. Valójában egy erős, és könyörtelen nyugalmú, rettenthetetlen és szárazhumorú férfi lakik mögötte, egy legeslegújabbkori Pimpernel, aki egyszer-egyszer a Magyar Narancs, olykor-olykor a Holmi és persze legnagyobb örömömre és sűrűn, házam táján, a Mozgó Világ olvasóit gyönyörködteti talmi, gyarló, sunyi, álszent természetünk leírásával, hogy kimentsen minket a kárhozatból, s rávezessen minket az igaz útra.”
Álmomban, rémálmomban mindezt én is elhittem, és azt is, amit róla elmondtak, de inkább azt, amit elképzeltek, elképzeltem róla! Addig, míg az éjjel felriadtam, és beindultam, hogy a helyére rakjam végre már ezt a fehérnépet, aki ennyi sértegetést, ocsmányságot és aljasságot követett már el Nemzetünk, közösségünk ellen! Azt mondja egy régi, vadállatok által használt közmondás, hogy „Rossz az a kotló, amelyik a saját fészkét szarja le!” Boróka náccsága már úgy teleszart itt mindent, hogy az már minden jó ízlést, és tűrhetőt túllép. Ezért is a válogatásmentes stílusváltásom, mert aki nemzettársait vadállatoknak nevezi, annak ez már csak kényeztetést jelenthet! Hiába a sok szemérmes fejcsóválás, és óvatos nana, úgy látszik, másképpen nem megy!
Júlia asszonyság ömledezik és csillogtatja az okkult tudományát, hogy valami értelmeset is kihozzon, mert mikor magyargyűlölő elvtársnőjének a nem létező érdemeit latolgatja, nem ülhet csendben. Hogy hosszú pályafutása után ne kelljen a szöveg alapján következtetnie arra, hogy én nekem mi lenne a mondanivalóm, és a rejtőzködő énemet se kelljen felderítenie, elmondom én magam úgy, ahogy csak az általa kitüntetett díszpéldány tudná jobban!
Opus C. Styler: Parászka Boróka. Billentyűkön játszik: A szerző!
Hát nem szép? Rettenhetetlen, száraz humorú férfi lakik mögötte! Rávezet minket az igaz útra!
Júlia, menj, menj a ... egyet sétálni! Először is, kit érdekel az a férfi, aki mögötte, mellette, vagy éppen vele lakik? Inkább benne lakna, s akkor talán érthetőbb lenne! Melyik része humoros számodra? Milyen igaz útról beszélsz te? Miféle bátorságról beszélsz, vagy rettenhetetlenségről? Azt, hogy valaki felelőtlenül, de inkább büntetlenül bármilyen ocsmányságot rámondhat egy nemzetre, a „saját” nemzetére, ez bátorságot jelent? Legfeljebb vakmerőséget jelenthetne, de ennek semmi köze nincs a bátorsághoz!
Megmondom neked Júlia és nektek Júliák, hogy Parászka Boróka egy felelőtlen, magyargyűlölő, nemzetpusztító bértollnok! Eszetlen, és utcaszélien mocskolódó, mint azok a cigányok, akiket most, legutoljára úgymond védelmébe vett! Esze ágában sincs bárkit is védeni, mert lelketlen sivár egoizmusa ilyenre nem teszi alkalmatossá! Csak egy valamije van, a megnyomorodott lelke, aminek sötét bugyraiból bűzös, fertőző felhőket okád a környezetére. Erre mondja Júlia, hogy mérgezett nyilakat lő ki a kiszemeltek bőre alá! Igen, úgy van! Mérgezés és álnok szavak, amelyekkel emberek százezreit sért meg, nemzeti hovatartozásuk miatt, mert ez igazi szakmaiságot jelent. Mindig, de mindig csak a magyarságot mérgezi átkozott nyilaival, mert azt büntetlenül teheti! Ez az apró tény mindig elkerüli az erkölcsöt, toleranciát prédikáló, szemforgató, igenlő kórus figyelmét. Ez kitartást, rettenhetetlenséget jelent! Hogy ki miben, milyen feladat végrehajtásában kitartó és verhetetlen, az már más erkölcsi elbírálásban részesül. A kettős, liberális mérce alapján! A másikon, a hétköznapin a pórnép, és legújabban a vadállatok méretettnek meg! Ez olyan liberális, újfajta akadémikus kifejezés, mint ahogy a „Kelet-Európa szarban van!” megállapítása is! Hát igen, ha te mondod Boróka, mert ehhez nem kell különösebb magyarázat! Te mindent összeszarozol magad körül, és úgy tűnik, ezért is fizetnek, hogy ezt minél alaposabban megtegyed! A következő kijelentés, attól eltekintve, hogy más szemében a szálka mindig nagyobb, „nem tudtok magyarul helyesen írni”, megtudjuk, hogy mégis neki áll fentebb!
Senkinek a családját, gyerekét nem illik bevonni vitákba, és talán nem is illene másnak se ezzel érvelni! Mindenki annyi gyereket szül, ahányat tud, vagy ahányat csinálnak neki! Azt azonban kétlem, hogy három magyar embert csak úgy lehet szülni, ajándékképpen Erdélynek! Az alma nem esik messze a fájától, és akkor hátha a csemetéknek is lesz már zsenge koruktól olyan, hogy mérgezett nyílvessző, amit csak úgy kilőnek a kiszemeltekre! A kicsi kutya a nagytól tanul, és ne is firtassuk, hogy ki lesz a célpont!
Egyébként milyen bátorság, és milyen amazon az, aki a gyerekei és nőiessége mögé bújik, ha a saját marhaságai miatt, befűtenek neki? Ilyenkor hol van az a környéken lakozó férfi, akit Jucika meglátott a Boróka aurájába bújtatva? A következő linken olvasható, hogy semmi nyoma a korábbi harcias amazonnak, mert a családja épségért aggódik! Deja Vu! Múlt héten a másik kolléga, Czika Tihamér volt életveszélyben hite miatt, most a másik visong, mint a fészkét féltő jómadár. Úgy tesz, mint aki tudja előre, hogy a gyerekeit, vadállatok módjára, szét fogják tépni, de legjobb esetben is a kerítésre fogják szegezni a büntetőexpedícióra kiszállt kommandós nácik, mert ez ősrégi magyar szokás lenne, és „Ilyen világban élünk!” sóhajtja bánatában!
Nem ártana háromgyerekes anyának a jobbik eszét használni, igazi anyaként viselkedni, és nem esztelen provokációkkal a három kiskorú gyerekét sodorni vélt, vagy valós veszélybe, majd áldozati pózban megjátszani Niobé tragédiáját! Erre mondtam, hogy a vakmerőség és a bátorság nem ugyanaz! Ez esztelenség és gyávaság is! Kiderül, hogy nemcsak a nagyvilágban nincs a kellő helyén, hanem anyának se igazán jó! Hol van ilyenkor az asszony férje? Nem másért, de az internetes ismerősök mit tudnának segíteni, ha a Boróka asszonyság mocskos szája miatt, a vizionált vadállatok és vérszomjas nácik beugrálnak a kerítésen? Mint ahogy egykoron a szovjet katonák tényleg megtették az asszonyokkal ugyanott, abban a nyárádmenti faluban?
A Parászka Borókák ilyenkor felvillanyozódnak és cinikus vigyor kíséretében már lövik is a hidra mérgező vérébe mártott nyílvesszőiket:
-Megkapták azt, amit megérdemeltek!
-Nesze nektek, ha kellett a Don-kanyar!
bejegyzés
11 Hozzászólás:
*******
"Az a nemzet, amelyik a történelem nagy hibáiból nem tanul, annak nincs helye a nap alatt!"
ezt írtad, Karesz, és igazat is lehet neked adni.
Csak éppen nem ártana mindezt megvizsgálni az amerikai székhelyű és amerikai állampolgárok által szerkesztett "kuruc" és hungarista társaik vonatkozásában sem. Hogy mi a baj ezekkel a "szép eszmékkel" azt te remekül idézted a jelmondatoddal: a "harang" náluk nem érted, hanem ellened szól. Hogy sokszor van igazságtartalma annak, amit mondanak, az kétségtelen, de azt is kellene vizsgálni, tevékenységük milyen gyümölcsöt terem: egy forrásból nem folyik egyszerre édes és keserű víz, és jó fán nem terem rossz gyümölcs. Kell, hogy tudjunk különbséget tenni ezek között. Szálasi testvér eszméi a jelenben sem hozzák a számunkra a negváltást.
Tüske Zsófia
Zsófia, ez tényleg kellemes meglepetés, néztem is egy nagyot, amint megláttalak!
Nekem, és még nagyon sokaknak, de ennek ellenére nagyon kevés embernek jelent tépelődést, hogy Nemzetünk milyen jelent és milyen jövőt fog megélni!
A személyes gondom az, hogy néha saját elveimmel kerülök ellentmondásba, és néha csikorognak a kerekeim a pályán, mikor igyekszek a helyes úton megmaradni! Ez nem csak a szilaj vezetés miatt történik meg, hanem a kiválasztott, vagy ránk erőszakolt út "minősége" miatt is megtörténik.
Szeretem Nemzetemet, és ezt úgy teszem, hogy senki másnak ne ártsak vele. Ezt -jogosan- elvárom, hogy más nemzetek fiai is hasonlóan viszonozzák. Hogy mennyire nincs így, azt nem kell most itt felsorolni. Ezzel nincs nagyobb baj, mert ilyen a világ, és az emberek még mindig törzsi atavizmussal kezelik a közösségi kérdéseket. Tény, hogy nem elég lemászni a fákról, attól még nem leszünk ideálisan civilizáltak.
A legelkeserítőbb, hogy azok, akik egy nemzet helyes viselkedéséért felelősek, egyáltalán nem teszik azt, amire hivatottak lennének. Itt szó szerint az értelmiségi rétegre gondolok, amelyik teljesen hátat fordít a kényes kérdéseknek, elefántcsonttoronyban, maguk szabta elvek és szabályok alapján élnek paralel világot. Ha mégis leszállnak kényeskedve az olimposzi csúcsokról, utálkozva köpködnek, vagy osztják az észt, néha észveszejtő naivsággal. A legelementárisabb tapasztalatok nélkül mondanak ítéletet olyasmiről, amiről van egy ideális képzetük, de az beszélő viszonyban sincs a valósággal.
Itt van ez a cigányozás, ahol mindenféle szakember, újságíró, szerkeverő bértollnok halászik a zavarosban. A legtöbbször csak zajos cirkusz az egész, mert a cigányok ügye senkit sem érdekel az érintetteken kívül, de kitűnő dobbantó, és lehet okoskodni. Ilyen téma a zsidózás is, és ilyen a magyar nácik problémájának a firtatása is. Szó sincs arról, hogy nem léteznének ezek a gondok. Vannak és lesznek, és nem csak minálunk! A nagy hiba az, hogy a nemzeti gondokról, a hétköznapi embereket testközelből érintő gondokról olyan emberek beszélnek, mondanak isteni kinyilatkoztatást, akiknek nem ez lenne a hivatásuk. Mivel azok, akiknek ez lenne a dolguk, azok elzárkóznak, vagy ha megteszik nem azt mondják, és nem úgy, ahogy az tényleg a valóságban létezik és éli saját életét.
Vegyük például a magyar nácizást.
Van egy hangos, hihetetlenül színes elméleti háttérrel, akik közt horogkeresztes hitlerista elemeket hangoztatók is vannak, de veszettül zsidózik a sarkon áruló lángossütő is, aki miután kiordibálta haragját, hazamegy és felássa kertjét délután. Van ágyúagyú drukker és van részeges kocsmatöltelék. Van félművelt és van rafinált. A skála hihetetlenül széles, és nincs tökéletes homogén elv és akcióterv, vagy valami más, ami tényleg összefogná ezt a színes társaságot és ütőképes rohamosztaggá tegye azt. Szó sincs SA, vagy SS típusú szervezetről, de még egy csámpásabb Vörös Brigádról, vagy robbantós Meinhoff csoportról se.
Ebből igazán nem kell ekkora felhajtást csinálni, mert egyezzünk meg abban, hogy a leggyakrabban hangoztatott "érv", hogy "az árpádsávos lobogó rossz emlékeket idéz egyesekben", nem egyéb, mint hisztéria. Ha ilyen alapon ekkora cirkuszt lehet csinálni, akkor mennyi mindent ki kellene még dobni az ablakon, mert mindig lesznek olyanok, akiknek valamivel kapcsolatban mindig rossz emlékei lesznek.
Gyurcsány kurva országozik, mire felzúdulnak a hívek, mint ahogy hatalmas cirkusz lenne akkor is, ha egy püspök kurva isten-ezne. Mit gondolnának a hívek, ha nem rúgnák ki a hülye papot?
Azt, hogy az egyház korrupt disznók társasága, akik elárulják az Istent! Világos, nem?
Most akkor ha a magyarságot büntetlenül szidja valamelyik agyalágyult, és marad továbbra is a helyén, akkor törvényszerűen jön a következtetés, hogy a felettesek idegenek érdekeit kiszolgálók serege, eladták a nemzet ügyét stb.
Ez következmény, és nem ok! Nem azért ugat a nemzetét féltők serege, mert született bajkeverő lenne, vagy idegengyűlölőnek tanult, hanem önmagát félti, és azt, ami fontos számára!
A veszély nem leírható, mert hosszú távon állandósul az a tudat, hogy veszély leselkedik minden sarkon az emberekre, és ez már komoly gondokat jelenthet. Ideges, hisztérikus emberekből összeverődött tömeg hamar igazságot szolgáltathat magának, és a rögtönzött lincselések áldozatait nem fogja az Isten sem feltámasztani!
A cigányság irányában megnyilvánuló egyre nagyobb intoleranciát semmiféle akadémikus szócsokorba bujtatott elmélkedés nem fogja megállítani! Sőt!
A gondok nem a mi készülékünkben van, hanem azokéban, akik toronymagasra emelt pódiumról szemlélik és ítélik meg a világot!
Itt lent, minden sötétebb és inkább egyre feketébb, vagy szürkébb! Más szín lassan más nincs is!
én szoktalak olvasni, Karesz, szeretem, amit írsz, még, ha nem is értünk néha egyet. Ettől függetlenül látom, hogy az, amit te mondasz, az egy más aspektusa a valóságnak, amit én más nézőpontból nem láthatok, tehát tanulhatok belőle.
Mindig mondtam erdélyi magyaroknak,hogy én nem tudom azt mélységében felismerni, mit jelent OTT, kisebbségben magyarnak lenni, mert az nekem olyan természetes, mint a levegő, és engem ebben, emiatt sosem gátoltak, vagy kezeltek hátrányosan. Arra, hogy mit jelent ez nektek, arra akkor döbbentem rá, amikor te leírtad a katonaság alatti élményeidet, mert ilyesmit én sosem tapasztalhattam. És pont ez az, amiért nem nagyon értem, miért nem tudjátok elképzelni azt, miféle hátrányt jelent cigánynak születni, amikor húsz éve - legalábbis nálunk - a munkahelyeik megszűntek, a megélhetési lehetőségeik beszűkültek, és még az értelmesebbek és képzettek is azzal szembesülnek, hogy sokszor náluk sokkal primitívebb emberek cigányozzák őket, és teszik sokszorosan nehezebbé a számukra a boldogulást. A mostani cigányfiatalok már a nagyapjukat sem látták dolgozni,és a jövőképükben emiatt nem is igen szerepel a tanulás és a munka. Látják viszont maguk körül a gazdagokat, az elit következmények nélküli bűneit, úgyhogy azt hiszem, egyáltalán nem csoda, hogy maguk is a számukra lehető egyetlen utat választják a meggazdagodáshoz. Rossz ez? Persze, hogy az, de talán látni kéne azt, hogy ezt a helyzetet nem maguk a cigányok hozták létre, bár a benne elfoglalt szerepük kétségtelen.
És itt megjelenik a kettős mérce: a köz ügyesnek tartja a világosabb bőrű, törvénytelen úton gazdagodókat, és elvárja a csóró cigánytól a szabályok maradéktalan betartását. persze, hogy jogosak a cigányokkal szembeni kifogások, csak éppen a kép mégis árnyaltabb annál, mint amit az egyszerű igazságérzet sugall: megkergetjük az uborkatolvajt, de futni hagyjuk a "nagy embert" aki pedig sokkal többet oroz el a köz tulajdonából.
A cigányozást és zsidózást primitív megnyilvánulásnak tartom: ha valaki nem képes értékén kezelni egyes embereket, hanem előre ítélkezik, és ítélete csak a másfajta ember megbélyegzését jelenti, az nem különb a magyart szivató románnál, na de akkor milyen alapon is kifogásolja az ilyesmit, ha annak ő maga is tevékeny részese?
nehéz gondolkozni és nehéz objektíven ítélni? Igaz, de azért mégis törekedni kellene erre, és nem zászlókat lengetni, nagy jelszavakat harsogni, ősök érdemeire hivatkozni, és különbnek tartani magát mindenki másnál, holott még a legelemibb emberi mércének sem képes eleget tenni.
Nem szeretem a jelszavakat és a hősöket: alighanem túl sok jutott belőlük annak idején a hivatalos ünnepi megemlékezésekkor. Azokat a jelszavakat meg még jobban ki nem állhatom, amelyeket nem valamiÉRT, hanem sokmindenki ELLEN hangoztatnak.
Most, ez a cigánykérdés (na meg a zsidó, stb.....) megint csak arra jó, hogy egyes magyarok mások torkának ugorjanak, hogy pattogjanak a túlzó és már igen nagymértékben elcsépelt minősítő jelzők, és megint lehessen egy másik magyar rovására jót gyűlölködni. Tudomásul kéne venni, hogy mindenki - még a magyar is - csak gyarló ember, lehet tévedni, lehet ostobának lenni, mindent lehet, csak már végre azt is meg kéne nézni, mi az, ami használ - nekünk, sokszor egyet nem értő, de mégis valamennyire összetartozó magyaroknak. És hadd mondjam már ki ezt a szentségtörést is: lehet a cigány is magyar, legalábbis én úgy emlékszem, ama ominózus marosvásárhelyi román-magyar háborúság idején a cigányok nem a román fél oldalán forgatták a kapanyelet.
Mikor vesszük már végre észre, hogy nem csak a nekünk tetsző, szép szavakra kellene figyelni, hanem a tettekre és azok következményeire is?
Ne haragudj, Karesz, én nem akarok neked, vagy másnak észt osztani, pláne nem itt és így, de néha azért a hozzád hasonló kaliberű embereknek el kell mondjam, mit látok én másképpen, és hátha én is tudok egy másfajta aspektust mutatni, amin talán érdemes legalább egy kicsit elgondolkodni.
Egy darabig nem leszek, etetem egy kicsit a dunamenti szúnyogokat, így válaszolni kis ideig nem fogok tudni.
Zs
A magyar nacionalizmust, mint társadalmi jelenséget sokféleképpen lehet magyarázni, de kimerítően alapos munkát mai napig senki sem készített a jelenségről! Legalábbis nem tudunk ilyenről! Annál inkább jelenik meg ezerszám olyan álszenteskedő, villámokat szóró, apokaliptikus írás, munka, amelyik a kedélyeket az egekig srófolja. Ennyire képes a mostani társadalom, hogy megoldások helyett, még nagyobb cirkuszt kavarnak.
Itt van a mostani Draskovics féle agyrém a Magyarok Nyilai-val. Civilizált, konszolidált társadalomban ilyen botrány miatt azonnal repülne ez az agyalágyult, abszolút tehetségtelen bohóc.
Én szétválasztanám a cigánykérdést, a zsidókérdést, és az erdélyi nacionalizmust, mert kétségtelen, hogy van ideológiai átfedés, de egymástól jól elhatárolhatóak, és talán a cigánykérdés kivételével teljesen mást jelentenek vidékenként.
Az erdélyi magyar nacionalizmus, a többség által kikényszerített viselkedésforma, és ha lehet így fogalmazni, igyekszik visszavágni a sérelmekre.
Az erdélyi zsidózásnak nincs sok értelme, mert itt alig vannak zsidók, akikre haragudni lehet. Inkább olyan importcikk az anyaországból, ahol igazi hagyományai vannak. Itt én semmiféleképpen nem mennék bele vitákba, mert ez sokkal körültekintőbb társadalmi vizsgálódással rendelkezőknek lenne a dolguk. Sokan nekifutottak, s az eredmény mindig végtelen harag és indulat lett! Ki a hibás?
Véleményem az, hibás hozzáállás, és elfogadhatatlan gonoszkodás minden oldalon!
A cigánykérdés, az sokkal világosabb, de nem egyszerűbb!
Ezt is, mind minden mást, rendeletekkel próbáltak megoldani valamikor, és semmi jó nem lett belőle!
Nincs egységes cigánykérdés, és nincs egységes cigány probléma sem, mint ahogy a cigányok sem képeznek homogén társadalmi réteget.
Én személyesen a cigányokat testközelből nagyon jól ismerem. Szokásaikat, modorukat, gondolkodásukat, viselkedésformáikat volt alkalmam alaposan kitapasztalni! Láttam esküvők százain táncolni szórakozni őket, temetni, verekedni, szeretkezni stb. Évekig jártam közéjük filmezni, és még barátnőm is volt roma csaj évekig, szüleim legnagyobb megbotránkozására. Itt tényleg elmondhatom, hogy sok mindent "belülről" is megtapasztaltam!
Ennek ellenére kijelentem, hogy semmit se tudok róluk, illetve nagyon kevés olyan dolgot, ami kompatibilisé tenné felfogásukat azzal, amit mi úgy szoktunk megnevezni helytelenül, hogy "rendes", "jó szokás", vagy hasonlóak!
Egyszer az, hogy bármennyire köztük légy, idegennek tekintenek, olyan "Diló Gádzsó", akit ők maguk is lenéznek, mert csak "itt" kapott magának valakit!
Eszed megáll, de ez hétszentűség!
Sokkal zártabb csoport, mint mondjuk a zsidóság, ahol a vegyes kapcsolatok bizonyos értékrend alapján elfogadottak.
Másik gond, hogy minden a legnagyobb rendben megy, mint a "jó házaknál", s mikor szentül azt hiszed, hogy hát tényleg csak a gyűlölködők ugatnak hiába, olyasvalami történik, hogy a pofád leszakad! Igazi "cigányvirtust" látsz, amitől azonnal elmúlik a kedved. Aztán megint rend van, s ha eléggé ostoba vagy, hogy bedőlj, jön később egy másik és számtalan más alkalom is, mikor vagy leég a bőr a pofádról a haverok előtt, vagy valami más tipikus balhé, amit nem lehet elfogadni! Ez ellen nem használ a jó szó, a türelmes csiszolás, fenyegetés és szerelem se!
Időnként kipattan a parázs a tűzből és kész a botrány! Ezért aztán szakítás lett belőle, akkor, mikor már a szüleim is beletörődtek a furcsaságaimba! Nekem szakadt el a cérna, s véget vetettem a személyes fajkongregációs hivatásomnak!
Nem írnám ide mindezt le, ha nem arról lenne szó, hogy okulásnak személyes tapasztalataimat közzétegyem. Lehet, másnak összejött, de nekem minden tudásom és jó szándékom zátonyra futott, és évek múltán azt kellett tapasztalnom, hogy egy lépést se sikerült előbbre rángatnom az egyébként fizikailag tökéletesen "felszerelt" pirándát, miközben rajtam "gyanús" jelek kezdtek kiütni!
Illetékes vagyok, vagy nem cigányokról véleményt mondani? Döntse el mindenki, mert lehet nekem elfedi szememet az elfogultság!
Meg engeditek egy szót ejtenem én is?
Ezek a cikkek,meg a hozzá fűzött vélemények mindenről szólnak,csak a valóságról nem.
Itt a csíki falvakban nem a nacionalizmus ,vagy rasszizmus váltotta ki a "cigányüldözést"
Egyszerűen tehetetlenek voltak a lopásokkal,duhajkodással szemben.
Ellopták a kevés kis pénzükből ,nehezen megtermelt terményeket,a gyerekektől mobiltelefont meg pénzt,a nyugdíjasoktól pedig,amijük éppen kéznél volt .A kisgyerekeket bántalmazták,a fiatalokat pedig provokálták,molesztálták- a hátuk mögött érezve a jogaikat. Azokat megtanulták,kötelességük pedig nincs. A karhatalom tehetetlen.Mit tehet ebben az esetben az ember?
Biztos vagyok benne,ha ez a cipő szorítaná a lábukat másképp viszonyulnának ehhez a kérdéshez!
(a Boróka cikkére hivatkoztam)
Üdv! monik.
Volna egy személyes jellegű kérdésem, lökj egy ímélt, légyszi!
a yahoo-ra elküldtem!
Úgy gondolom, évszázadok kellenek, amíg a kelet-európai társadalmak előítéleteket mellőzve fogják kezelni a kisebbségeiket. Teljesen egyetértek Tüske Zsófia érveivel, a cigány fiatalság esélytelen indulását illetően, de a csíkiakat is megértem a felháborodásuk miatt. Jómagam is falun lakom, vannak cigány szomszédaim, akikkel teljesen normális szomszédi (kölcsönös segítségadási) viszonyban élünk, de láttam olyan esetet, amikor a 70 éves özvegyasszony kukoricáját a tervezett szedés előtti napon lekopasztották a roma rokonok és a szomszédok biza falaztak nekik. Ettől biza egy békésebb ember zsebében is kinyílik a bicska. Azt hiszem a cigány értelmiség megjelenés/megerősödése könnyítené a folyamatot, feltéve hogy azt a bizonyos értelmiséget nem a Parászka Boróka-félék fogják kinevelni...
Megjegyzés küldése