- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. augusztus 4., szerda

Kalandok a Székelyföldön

Vasárnap van, mit lehet ilyenkor tenni? Hajnalban gyönyörű idő ígérkezik, még nyár van, akkor megyünk kirándulni. Hová? Hát minél messzebb a várostól, erdők közé, fel a hegyekbe. Hatkor trombitaszó. Álmos kóválygás a lakásban, egyikünk keresi a fogpasztát, másik áll a ruhásszekrény előtt, de fogalma sincs, hogy miért ácsorog pont ott. Közben lefő a kávé, előkerül a kamera, fényképezőgép, távcső, állvány, navigátor és én máris készen vagyok.
-Anyu, hol van a fésű, anyu nem láttad a ... -nem látta! Én lelépek a kocsihoz, berakódok közben, mire valahogy megérkeznek ők is. Indulunk, s akkor kezdődik, hogy:
- Odatetted a ...? 
- Igen.
- Nem felejtetted el lekapcsolni a villanyt?
- Nem tudom.
Üresek az utak, rendőr sincs még, és tízkor már Tusnádon sütkérezünk a Csukás tó partján. Persze, Csíkszeredában beszívtam közben egy büntetést gyorshajtásért. A rendőr hivatalosan darál, kérdi, hogy van megjegyzésem, kifogásom?  Nincs semmi mondanivalóm! Aláírom a papírokat, a rendőr néz, csodálkozik kissé, de mielőtt elengedne, megjegyzi, hogy akkor jó utat, és vigyázzak, mert Tusnádig még két helyen lesz radar. Megköszönöm, de ami biztos, az biztos, Csík-Szentsimon felé levágom a rövidítésen Tusnád felé. Megtöltjük a korsókat ásványvízzel, és délben meglátogatjuk a Mikóújfaluban üdülő rokonokat. Időközben dörögni kezd az ég, Brassó felől elindul a pokol. Így a Szent Anna tóhoz már nem megyünk fel, mert amit lentről látni lehet, az világosan mutatja, hogy ott fent már nagyban megy a buli.


Középen a Nagy Csomád vulkáni kúpja, kráterében a Szent Anna tóval sötéten állja a sarat, miközben a bal oldali völgyben lévő Tusnádfürdőre szó szerint rászakadt az ég. Ezt még megúsztuk, a tombolás nyomában haladtunk tovább, körülöttünk három másodpercenként csapot le az istennyila. Csík-Kozmáson a Nyergestető felől azonban oldalba kapott egy olyan felhőszakadás, hogy méterekre lehetett csak látni, az utat teljesen elfedte a víz. Csík-Szentkirályon meg kellett állnunk, mert képtelenség volt tovább menni a falként lezúduló esőben. Itt öt percen keresztül jeget is kaptunk, s csak reméltem, hogy nem veri be a szélvédőt a pokoli pergetés. Csíkszeredában Velencét idéző lagúnába futottunk. Várni kellet, míg a korábbi, vakmerőbb átkelő kitologatta a lefulladt gépét a méteres vízből. Csak később vágtunk neki a kompoknak szánt átkeléshez, amitől persze félig levált a lökhárítóm műanyagból készült díszléce.






Ahogy felértünk a Hargitára, nyoma sem volt a korábbi özönvíznek, ezért megálltunk egy erdei úton, hogy kissé lazítsunk az átélt viszontagságok után, és áldozzunk egy kicsit a hobbinak is.




Ezúttal magunkkal vittük a lányunkat is, hogy ne legyen örökös a zsörtölődés. Hiába, mert kissé mégis megfeledkeztünk róla néhány pillanatra, de aztán észbe kaptunk, és bebizonyítottuk azonnal, hogy  mégiscsak ő van középen.




Még sétálgattunk, fényképeket készítettünk, és hallgathattuk élőben, hogy "Zúg a fenyves a Hargitán".


Zúgott bizony, és egyre jobban kezdett zúgni. Ebben azonban már semmi kellemes sem volt, mert a csíki medencéből utánunk kúszott alattomosan az özönvíz. Iszkoltunk is azonnal, és bár a Kárpátok Rally kupáját megpályázhattam volna a száguldással, Homoródon beért a felhőszakadás. Innen már nem szabadultunk tőle, mindegyre ránk csapott, szó szerint üldözött hazáig. Udvarhelyen a kifele vezető kaptatón nem is kellett felfele mennünk, mert az út jött velünk szemben, sár és hulladék-tenger formájában. Valahogy kivergődtünk belőle, és Korondon már forró nyári délutánt találtunk. Alig néztünk szét,  jött a szél, a dörgés, mindenki kapkodott,  a kirakós piacnak lőttek! Már szégyellettem is magam titokban, hogy milyen felfordulást hoztunk a békés emberekre. A Kis-Küküllő mentén gondtalan nyár volt, de mikor a Wassmanra értünk, Szováta felől elénkbe vágott a zuhé, és alig lehetett látni az utat. Itthon még száraz volt minden, de mire kikászálódtunk, dörgött, villámlott, és néhány esőcsepp is bevágott. A bejárat előtt már úgy zuhogott, mintha öntötték volna! Ezt most szó szerint meg úsztuk! 

6 megjegyzés:

erisya nor írta...

nice photos!

Avalon írta...

Nice blog. I am having a difficult time trying to translate this but I am working on it. Van árvizek közelében én állam is, de egyik sem, ahol élek.

baby írta...

hat ez tenyleg kalandos kirandulasnak bizonyult,de a lenyeg,hogy jol erztetek magatokat es happy end-del vegzodott.

Ildy írta...

Tetszik a bejegyzés, szépek a fotók (a víz nem annyira).
Mínusz egy csillagot levonok a gyorshajtás miatt:)

Edó írta...

Végül is apróságok,de te olyan izgalmasan leírtad,hogy egy élmény volt olvasni.Ugyanabban az időben mi is épp arra jártunk (mármint Csíkban azon a úton ami a fotón van),a hegyről jöttünk le (kiruccantunk),hát,ne tudd meg,egyre furább dolgok történtek velünk.Ha fele olyan jól írnék,mint te,egy szuper olvasmány lenne belőle:)

Edó írta...

Ja,természetesen bőrig áztunk (autó mellett),meg egyéb extrák:)))a villámlás luxus volt a többihez képest.