Ki a Nő?
Ki lehet valójában Ő, ki is a
Nő?
Ki által a férfi is csak világra jő.
Ki által méltó
helyedre kerülhetsz
Ki elöl akarva sem menekülhetsz!
Ki lehet Ő, aki az
egekbe emel?
Ki kedvére lehet:
álom vagy teher.
Ki szavával öl, és
testével éltet
Ágyadban tombol, lelkedben éget.
Ő az! A Nő, ki férfinak
szárnyakat ad
Kivel egekbe szállsz, ő pokolba juttat.
S ha pokolban
lenne, oda is követed
a csalfa délibábért eladod
lelkedet.
Ő a Nő, ki elcsábít
szédítő dalával
Ő az, ki csalogat,
s fejbe ver szavával
Ő az Anya, a Szerető,
a Kurva és Feleség
Ha tied így egyben, örömöd végtelen ég!
És nem számít már, hogy sétálsz a falakon
négykézláb állsz, vagy
lógsz fényes láncokon
és képes vagy járkálni
a puszta árnyékon is
és sziréned daláról jól tudod, mennyire hamis!
Nyárády Károly
19 megjegyzés:
:))))ÓÓÓÓ,naggggzon jó,eredeti:PDe semmiképp nem az,amit a fotó ábrázol.
A kép nem véletlen! Nézd csak a pasi dilemmáját! Arcára van írva! Hidd el, ő is tudja azt, amit itt leírtam. :-)))
köszönöm szépen hogy ellátogattál az oldalamra
besotes
Pili
Estimado Pili.Gauchita, con placer!
Bienvenido!
Muchos besos :-)))
Nagyon tetszik a versed Karesz!
Talán ama kevéske férfiak közé tartozol, aki talán mégis ismeri a női lelket? :) Azért nem elégséges ismerni ám, bánni vele a kunszt! :)
Kedves Énke, örvendek, hogy eltaláltam gondolatod lényegét. :-)
Kedves Gabriella, az az igazság, hogy kissé túlbecsülöd az okkult képességeimet, de bevallom őszintén, nagyon hízelgő számomra a rólam feltételezett véleményed!
Abban már tökéletesen egyetértek Veled, hogy a kezeléssel tényleg gondok vannak. Itt nincsenek általános szabályok, csak módszerek vannak! Ha sikerül azokat személyre szabni, és végrehajtani úgy, hogy az "áldozat" legfeljebb csak sejtheti a manipulációt, máris nyert ügyed van!
Ez végül is női módszer, mert Ti is hasonlóan cselekedtek. A különbség csak abban rejlik, hogy míg a nők ösztönösen, mondhatni tudat alatt is ezt cselekszik, addig a férfiak mindezt logikai levezetésekkel próbálják megérteni, és többségében csak szánalmas részeredményekkel tudnak kirukkolni. Ezért aztán felöltik a nemtörődömség álarcot, és-(vagy) bekeményítenek, hogy megmutassák, velük nem megy a kecmec! Ezt hívják kompenzációnak! Ebben minden férfi nagymester tud lenni, és eközben nem veszi észre, hogy mekkora nevetséges barom tud lenni!
Jól mondom?
Kedves Karesz!
Szeretnélek megajándékozni egy "Kreatív blogger" díjjal, kérlek gyere érte a blogomba és vedd át, ha szívesen teszed:)
Tara
Kedves Karesz!
Az-az igaz férfi, aki így ismeri a nőt:)
Versed valóban tökéletesen ábrázolja a Nőt.
Szeretettel.Magdi
Bólogatok, nagyon jól mondod Karesz.
A kép tökéletes, na és a vers is. A férfi sorsa a nő, ezt kár tagadni is.
Bárhogyan be akar keményíteni, soha nem képes kivonni magát a nő befolyása alól, tudtán és akaratán kívül. Általában érzik és látják ezt, ezért a jobbik énjükben tisztának, becsületesnek és igaznak akarja látni a szeretett nőt. Szóval, egyik oldalról a gőg és a büszkeség arra sarkallja, hogy büntesse, másfelől az önzés és az érzékiség arra indítja, hogy mindenáron megszerezze a szeretett nő testét és lelkét egyaránt.
Még annyit, a pasik szeretnek keménynek látszani, ők csak ott sírnak, ahol senki nem látja, a szívük azonban sokkal hamarabb meglágyul, ha a szeretett nő ezt éppen így akarja.
Mindent egybevetve, azért az tény és való, sokkal nevetségesebbek, és szánalmasabbak tudnak lenni, mint mi nők:):):)
Nagyon jól összeszedted, és tetszik, kivéve az utsó sort, az viszont nagyon nem tetszik:)))
Mi az, hogy hamis???? Nemáááár! Ugye lányok, ezt a hamisságot kikérjük magunknak!!!:))
(Tényleg elég sokatmondó a képen a ffi tekintete:)
Kedves NŐK!
Érdekes kezd lenni, de ez is a lényeg, hogy tisztázzuk néha a dolgok állását. :-)
Marcsika, mesterien forgatod a szavakat, és határozottan meglátszik az, hogy a nehézsúlyúak kategóriájában püfölöd a homokzsákot.
Ha már egyszer kívülállóként tudod szemlélni az élet nagy színdarabját, akkor bizony sok mindent nevetségesnek és banálisnak láthatsz.
Én azonban javasolnám, hogy ugorjunk még egy szintet, és onnan vegyük még egyszer szemügyre a dolgokat.
Kezdeném azzal, hogy bár szellemi síkon, az értelem színpadán éljük emberként életünk legnagyobb részét, soha sem szabadulhatunk meg attól, hogy biológia lények vagyunk. Feromonok, hormonok, biológia ciklusok milliói formálják, és mindenekelőtt határozzák meg igazi énünket. Úgy férfiként, mint nőként is. Van aki ezzel a két dologgal nincs valahogy tisztában, de most nem róluk van itt szó!
A férfi szerepe, hogy génjeit minél biztosabb körülmények közt helyezze el úgy, hogy azok tovább terjedve, fennmaradjanak a hálás utókor számára. Ennek egyik legjobb módszere, hogy minél több partnere legyen, és hogy a meglévőkre féltékenyen vigyázzon, ne csempészhesse be senki a kakukktojást fészkébe, és hogy utódairól gondoskodjon is a fennmaradás érdekében.
A nő szerepe, hogy szelektíven válasszon magának nemzőképes, életerős partnert, és hogy a természetes szelekcióval megbízott szerepkörében tevékenykedve, a legjobb genetikai anyagot szerezze be. Ha már beszerezte, fordul a kocka, és olyan partner felé igyekszik fordulni, aki most már az utódok gondozásában jeleskedik inkább, és nem a szaporodásban.
Ha mindezt összevetjük, emberként nem vagyunk arra programozva, hogy hűséges monogámok legyünk. Itt kezdődik a baj, mert erre jön rá az értelem, az erkölcs és minden más olyasmi is, amit civilizációnak is nevezhetünk.
Hát ember legyen a talpán az, aki ebből a bonyodalomból eredő konfliktusokat világosan tudja elválasztani, netán helyesen is kezelni, és értelmezni is, mint jelenséget.
Innen erednek azok a vélemények, miszerint a férfiak gőgösek, büszkék, önzők, túlfűtött érzékiességtől hajtava csak dugni akarnak. Igen ezt akarják, mert erre vannak programozva, ugyanúgy, mint a nők, akik ebben a játszmában ezt a felállítást el is fogadják, mint íratlan játékszabályt, mert ők is csak programot hajtanak végre. Egyébként is, mindig kettőn áll a vásár, és ez a vásár általában úgy zajlik, hogy mindkét fél megkapja azt, amit keres, miközben ad valamit, de inkább odatartja, és valójában semmit sem ad :-)
A férfi szereplése kívülről figyelgetve tényleg nevetségesnek hat, de szereplésének célja mindig a Nő!
Ha megnézed a hím galambot, kétszer akkora tud lenni a nősténye mellett, pörög, turbékol, adja magát nagyon. Ha egyedül van, semmi különös nincs viselkedésében és csak a gyakorlott szem tudja megmondani a nemét külalakjáról. Semmi feszítés, semmi erőfitogtatás nincs. Nos, mi férfiak is hasonlóan cselekszünk, ha igyekszünk becserkészni valami új árút a piacról. Jön a duma, a nagyképűség, a merev póz, a száz-lóerős fütyipótló terepjáró, a puncimágnes sportkocsi, pénz, és mindenféle új és régi baromság.
Aki nőként ezt már így tudja hideg fejjel felmérni, az tényleg vigyorog hozzá kajánul, és talán eközben nem veszi észre azt, hogy éppen ebben a színdarabban van a lényeg. Hideg fejjel kivesézzük a dolgokat, s a természetes, ösztönös viselkedésformák megnevezését behelyettesítjük egy másik, csak erkölcsi, etikai alapokból kiinduló meghatározásokkal, akkor könnyen tévedhetünk magas szinten is. Sőt, akkor igazán nagyot tévedhetünk.
Talán úgy, mint mikor egy nőt lekurvázunk csak azért, mert tűsarkú cipőben és miniszoknyában, kisminkelve láthatunk a környezetünkben. Hogy ez a nő nem véletlenül van így szerelkezve, az egy más kérdés, de üzenete nem feltétlenül az, hogy pénzért vagy csak úgy, hobbiból fűvel-fával kefélni van kedve.
Kedves Lili, az utolsó sort kiemelve a kontextusból ténylegesen furcsán hangzik. Ha azonban összeveted az eddig elmondottakkal, és a fölötte lévő sorokat is hozzáteszed, mindjárt világos lesz a lényeg: Akkor sem számít, ha tudod, orrodtól fogva vezetnek! Semmi sem számít! Hiába tudod mindezt, akkor se! Sőt, akkor talán még jobban szereted! Marcsinak ebben tökéletesen igaza van, szépnek, jónak, tisztának akarod látni, s ebben a hitedben ne zavarjanak meg, mert most a párosodás időszaka van. Például!!!
:-))))
Hát amit leírtál, valóban az élet nagy kérdése - ezt már én is sokszor megrágtam. Az ember, legyen az nő avagy férfi, elég furcsán összerakott lény, hogy a belső késztetése, vágya sokszor ellentmondásba kerül a társadalom, s ezzel együtt a szűkebb környezete és saját maga elvárásaival. A vágyát és szexuális szükségletét pedig ki szeretné elégíteni, akár az éhségét és szomjúságát, s közel sem biztos, hogy akit megkívánunk, az a feleségünk, férjünk, vagy tartós partnerünk.
A szex, bár jó dolog, de sokkal többről szól, mint egy aktusról. Valami tehát már régóta nem passzol a biológiában, meg tudunk zavarodni rendesen. Ez a zavarodottság még az állatvilágban is megfigyelhető, ahogy írtad, a galamboknál:), csak nekik sokkal jobb, nem kell nekik morális kérdést csinálni belőle. A világ változásával a párkapcsolatok élettartalmában is változásoknak kellene lennie. Ma már nem egy hosszú kapcsolatra lenne szüksége az embereknek, hanem több rövidebb kapcsolatra, ugyanis ahogy fejlődik és változik a személyiségünk, úgy változik a párkapcsolatokban az igényünk is. S bár társadalmilag elfogadott és gyakori a házasságok felbontása, sokan mégis elítélik a válást. A szerető egy szükséges rossz marad továbbra is, egy félmegoldás, mely alapvető belső vágyunk és a valós lehetőségeink között feszül, de mi mást tudunk kezdeni, csak ideológiákat gyártani rá.
S bár az emberek jelentős része látszólag nyugalomban éli le az életét, szeretetben és megelégedéssel, a színfalak mögötti lemondásokról azonban sokan soha nem beszélnek.
Utolsó mondatod gondolatának szálát továbbfonva megfogalmazódik bennem néhány kérdés.
Mi van akkor, ha beszélnél ezekről a problémákról őszintén, de nincs kivel? Vagy, ha már belekezdesz egy ilyen témába, akkor máris felmerül az a gyanú, hogy hoppá, szóval akkor neked ilyen gondjaid vannak! Netán az "illetékes" személlyel próbálsz elbeszélgetni, és beleütközöl az érthetetlenség falaiba? Számíthatsz arra, hogy azonnal kihúzod a dugót, és megkapod a félreértésből fakadó, azonnali moslékadagot a nyakadba. Valahogy így: -Na de megállj, szóval így állunk, te csaló, te hűtlen, stb.!
Kell ez valakinek? Kinek jó ez? Ha netán efféle reális gondjaid tényleg lennének, szerintem jobb, ha befogod a szádat. Az efféle gondokra, szerintem tisztességes megoldás nincs, mert ami megoldás lenne, az nem tisztességes, és ami tisztességes, azzal ez nem oldható meg!
S akkor mi maradt még? Jön a kompenzáció, a feszülő gőz refulációja. Netán az alkohol, a drog, a szeretők, vagy az idegösszeomlás, és más egyéb disszonancia, ami ha jó sokáig kitart, akkor az eredmény két kiégett ember lesz, aki szívből utálja már egymást, és kölcsönösen ható társfüggőségben, kínlódnak egymással hosszú évekig.
Szép perspektívák, nem mondom, és akkor senki se csodálkozzon azon, hogy a világos az, hogy miért kussolnak oly sokan és dugják is fejüket irgalmatlanul mélyen a homokba, miközben magabiztosan kijelentik:
-NEKIK NINCS ILYENFAJTA GONDJUK! és akkor kár is beszélni róla! Eközben persze, gondtalanul megfeledkeznek arról, hogy éppen ezzel a cselekedetükkel szalasztották el talán az egyetlen alkalmas pillanatot, mikor ténylegesen megoldhatták volna azokat a "nem is létező" gondokat!
Kedves Karesz!
Remélem, hamarosan lesz időm, és fogok reagálni erre a megjegyzésedre is.
Ma másodjára futok neki a versednek. Már első olvasásra is megfogott, de még emészteni kell... Elgondoltat, és ez jó. Viszont (bocsi, vizuális típus vagyok) valahogy ez a férfi-nő kép ... Miért? Mintha lett volna egy másik is, vagy csak ezt akartad kirakni?
De elég a buta női megérzésekből. :)
A lényeg, és igazából amit írni akartam, elsőre ez az idézet jutott az eszembe:
"A nők az anyag diadalát jelentik az észen, aminthogy a férfiak az ész diadalát az erkölcsön."
"Ki is a FÉRFI?" verset mikor posztolod?
Kiváncsi lennék. Nagyon. Képre is.
Ja, és köszi a gombás csigák nevében is a dícséretet! :) Én is rajongok!
Kedves Ami!
A kép, az kép! Igen, lett volna más kép is, talán találóbb, talán nem, de egy dolog biztos, azt is félre lehetett volna érteni!
Ami ennek a képnek lenne a lényege, hogy bizonytalanságot, zavart, ellentmondásos érzelmeket vált ki. Ezért is esett rá a választásom!
Amit a beillesztett idézeted mond el rólunk, nőkről és férfiakról, azzal nem is érdemes ellenkezni. Azt azonban be kell ismernünk, hogy számunkra semmi hízelgő nincs benne! Talán ebből vezethető le az, hogy megérdemeljük egymást! Megérdemelten vagyunk egymásra utalva!
Én őszintén bevallom, hogy ebbe a törvényszerűségbe én nagyon is bele vagyok törődve. Sőt, ahogy átgondolom jobban, azonnal érzem, hogy nekem nagyon is tetszik! :-))))
Na persze! A férfiakról Ti, a Nők írjatok verseket, zengjetek ódákat róluk, mert bár én is naponta nézek tükörbe, de attól amit ott látok, attól sehogyan sem lesz kedvem zengedezni!
Nekem a múzsám Nő, illetve, az én múzsám maga a Nő, és eszem ágában sincs megcsalni!
Nagyon komplex jellemzése a nőnek.
"A nő a gyötrelem és a szenvedés forrása, ugyanakkor az örömé és a szépségé is. Ebből következik, hogy aki megtalálja hozzá a kulcsot, sohasem tudja, mit nyit ki, a pokol vagy a mennyország kapuját."
(Kolozsvári Grandpierre Emil)
Egy másik válasz a címben lévő kérdésre :)
Megjegyzés küldése