- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. szeptember 22., szerda

Somewhere in Time


Sergei Rachmaninov: "Rhapsody on a Theme of Paganini" partitúrájával aláfestett filmet valamikor a nyolcvanas évek közepén volt alkalmam először látni a mozivásznon. Annyira döbbenetes élmény volt számomra, hogy hasonlóan mély, filmhez kötött élményben talán azóta sem volt részem. Az eltelt évek során számtalanszor néztem végig, újra meg újra, ismerem már minden részét, mégse tudok szabadulni észbontóan varázslatos hatása alól. Minden gépemen rajta van, s ha rátalálok, mindig nézegetem a részleteket. Utána csak merengek, mert előtte mindig merem remélni azt, hogy ezúttal valahogyan másképpen lesz. Valahol az időben hátha megoldódott a rejtély.

8 megjegyzés:

Pamlerva írta...

Valahol,.valamikor(Undeva,candva)-ezt a címet adtam anno ennek a filmnek és most nem kis nosztalgiával jutnak eszembe a film részletek magamlelkére fordított üzenetei.

Lili írta...

Gyönyörű zene, illik a mostani hangulatomhoz. Köszönöm:)

szeterka írta...

Nagyon szép a zene,a filmet sajnos nem láttam,de annyira melegen konferáltad,hogy meg fogom nézni:)

Nyárády Károly írta...

Kedves, Phaedra!
A mozikban tényleg ezen a néven futott akkoriban ez a film, és emlékszem, hogy a vetítés végén majdnem mindenki bőgve hagyta el a mozitermet. Én is. Húgomnak elmeséltem, s miután barátnőjével ők is megnézték, mindketten sírva ültek otthon a szobában, s anyánk ki volt akadva, mi lehet az oka?
Kedves Lili, nem lehetsz valami feldobott hangulatban, ha ez a zene illik hozzá :-)
Monik kedves, ha teheted, nézd meg, de készítsd oda a zsebkendőt is, mert használni fogod :-)
Nem tudod meg, hogy miről maradsz le, ha kihagyod. Mesélni róla kár, ezt egyszerűen látni kell!

szeterka írta...

Régen az indiai filmek voltak egy,két,vagy háromzsebkendősek..:)
ígérem egy egész csomag papírzsepit készítek oda.:)

Nyárády Károly írta...

Ja persze!
Emlékszek néhány, ilyen vékony hangon éneklős indiai filmre, de én azokon nem voltam túlságosan felindulva :-) Idézni is tudom néhány ilyen film címét, melyeket ma már nevetségesnek tartunk néha, de kétségtelen, hogy volt közöttük sikeres film is. "Vandana" például egy igen szomorú történetet mutatott be, s ha a Hollywoodból indult volna, a legjobb filmek egyikének számítanák. "Barátaim, az elefántok" megint csak megrázó események sorát mutatja be az ember és állat meghatóan bensőséges kapcsolatáról.
Monik kedves, ez a film azért egészen másvalami.
Jane Seymour és Christopher Reeve már csak önmagában a felállásban is csodálatos párt alkot. Nézd csak meg a többit! Semmihez sem hasonlítható ez a film.
Ez maga a referencia!

Unknown írta...

Segítsetek!Hol tudnám ezt a filmet újra megnézni?!Moziban láttam és azóta nem találom!Köszönettel:Rita

Unknown írta...

Úúúú Istenem :-) Köszönöm Nektek!
rita.horvath69@gmail.com