„—Kongó határán
szolgáltam egy menekülttáborban. A szomszédos Ruandából menekülő hutu civilek
tízezreit próbáltuk életben tartani és védelmezni a bosszúálló tuszik
vérengzései ellen. Az a hely, az maga volt a pokol! Dante pokla csak egy
hétvégi, iskolai kirándulás ideális célpontja lehetne ahhoz képest, ami ott,
akkor végbement. Nincs az a szó és az a fogalom, ami azt a helyzetet képes
volna akár csak megközelítően is leírni. Volt olyan nap, mikor a dugig telt
táborba, délelőtt, tízezer agyongyötrődött, szerencsétlen menekült érkezett.
Leírhatatlan állapotban voltak mind. Asszonyok, gyerekek, öregek, férfiak
vegyesen vánszorogtak, és a vértől síkos lett az út, amin érkeztek. A táboron
kívül helyeztük el őket, mert a belső, elkerített területen már nem volt több
hely. Délutánra ennek a leírhatatlan tömegnek a kétharmada már halott volt.
Ahogyan lehevertek aléltan a földre, ott, abban a helyben feküdve, egyszerűen
meghaltak! Soha nem hittem volna, hogy ilyen könnyen meg lehet halni. Ezrek és
ezrek haltak meg néhány óra alatt! A holttestek oszlásnak indultak a fullasztó
melegben, a levegő kibírhatatlan volt a hullabűz miatt, és milliárdnyi légy
lepte el az egész telepet. A még élőket pedig nem lehetett megitatni sem, mert
annyira gyengék voltak, hogy legtöbbjük nem tudta még a fejét sem felemelni.
Akik még bírták, azok is sorra dőltek ki az órákig tartó sorban állástól
kimerülve. A felállított vízvezetékek nem voltak elégségesek, fegyverrel
kellett a rendet fenntartanunk, és százak pusztultak el a tolongásokban is. A
temetetlen holtak száma elképzelhetetlen méreteket öltött, a tábort
egészségügyi okok miatt evakuálni kellett. Az oszlásnak indult tetemeket
buldózerekkel próbálták eltakarítani, de a talaj annyira felázott a szétmállott
testektől, hogy a lánctalpas gépek is beragadtak. Végül lángszóróval perzselték
fel a területet, és hamuvá égették a leírhatatlan emberi maradványokból
összetorlódott hegyeket. Előfordult, hogy még élők is akadtak a halottak közt,
akik feléledve észbontóan sikoltoztak a napalm borzalmas lángjaiban, amitől mi és
a takarításra bevetett utászok, idegileg teljesen kiborultunk. Minden rend
felbomlott, egy totális káoszba fulladt minden humanitárius mentőakció. Az
élelmiszeres konvojokat megtámadták az éhezők seregei, és akik bírták, azok szó
szerint halálra ették magukat. A közeli folyó pedig kiöntött, mert a vízben
úszó hullák összetorlódott tömege valóságos gátakat képezett. Négy-ötméteres
krokodilok lakmároztak a hullahegyekből, és dögevők serege lepte el a
környéket. Hiába lövöldöztünk rájuk tehetetlen dühünkben, a fegyverropogással
csak az idegileg kikészült, túlélő szerencsétlenek közt keltettünk még nagyobb pánikot.”
Nyárády Károly
3 megjegyzés:
Belo texto!
Parabéns.
Bjsss
Olá!!
Antes de qualquer coisa, quero parabenizá-lo por tão lindo e aconchegante lugar...
Belas imagens... Bom gosto!
E também, retribuir a visita e a gentileza de ter se tornado um seguidor.
Fiquei super feliz! Obrigada!
E quanto ao seu espaço, tudo muito lindo!
Requinte total. Tudo perfeito! Sonho com salas, casa assim, recheado de bom gosto.
Beijos e Flores para ti nessa tarde!
Que a sua tarde tenha o perfume das flores, suave como a brisa da manhã, e agradável como sentir a presença de DEUS. Dia lindo pra você! Que tudo te vá bem!
Már előre tudtam, hogy nem lehet kitalálni a folytatást!
Mikor bemutattad a pasi harci technikáját, már azt hittem, hogy elkezdődik az akció, a leszámolás, de olyan váratlan fordulatot vett minden, hogy szóhoz se jutok.
Azt nem értem, miért volt akkor minden, ha így mellékvágányra állították őket?
Vagy a második részben majd ez is kiderül?
Remélem, és várom :)
Megjegyzés küldése