Szax és Szex

A kilencvenes években volt egy olyan hóbortunk, hogy rendszeresen összejöttünk, és ilyen alkalmakkor mindenki hozott magával valami kiemelkedően jó zenét, amit aztán egy igazi szeánsz keretében hallgattunk, néha másnap reggelig is. A jó zene ritka valami, és ha igényes füled van, akkor kötelezően igen jó audió cuccok is kellenek ahhoz, hogy tényleg élvezetessé váljon, élményszerű legyen a zenehallgatás.

A fenti darabot én hoztam el, és azért maradt meg a fejemben, mert az első hallgatás után az egyikünk elbűvölten fogalmazta meg a közös véleményünket. 

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ez a darab számomra egy igen érzéki szexelést jelent. Minden benne van, úgy ahogyan azt kell! - nem túl költőien mondta, de a lényeg benne volt.

És tényleg! Ha hallgatod, a fantáziádat elengeded hozzá, máris láthatod, behunyt szemmel, ahogyan kezdődik minden, lágy hullámokkal, aztán egyre intenzívebb, néha bejön egy simább intermezzo, hogy utána még határozottabb legyen a lényegre törés. Benne van a szaxi sírásában minden mozdulat, megvan a csúcs, és a végső ellágyulás, a feloldozás, szóval minden, "ahogyan azt kell!"

Én ezt a videót  egyáltalán nem így raktam volna össze, mert a látvány valójában semmitmondó, és a zenedarab sem teljes, a vége el van nyesve, az eredeti sokkal hosszabb, teljesebb. Sajna, csak ezt találtam.
Nemrég, valakivel képekben, a rejtett fogalmakban kifejezett üzenetekről, meg a nonverbális kommunikációról folytattunk eszmecserét, és akkor hirtelen eszembe jutott ez a darab.

Persze, mindig lesz olyasvalaki is, aki ezt nem fogja érteni, vagy ha igen, akkor félreérti.