Ó, Ti Nagyok!

Ó, Ti Nagyok!

Ó, ti Nagyok!

Kik mellett a nap is csak halványan ragyog

Ha feltűntök, ha vagytok és léteztek

Kik bársonyon kényesen sétálva érkeztek

Kiért süt ez a nap? Hát csakis ti értetek!

Ó, ti Nagyok!

Ti hiszitek, hogy általatok élek én és halok

S kopár vidék lenne a Föld, merő egy sivatag

Sírva éhezne az újszülött, s könnyezne az agg

Ha nem lennétek ti, valahol egy pártban a tag.

Ó, ti Nagyok!

Kik vidáman nevetve milliókkal játszotok

Miközben éhezők serege bámul csak reátok

Korgó gyomorral néznek, és soha nem érthetik

Miért van az, hogy valaki oly nagynak születik?

Ó, ti nagyok!

Kik az oly nagy játszmákban is csak sakkoztok

Mély szakadék peremén esztelen száguldtok

Miközben romba döntötök nemzetet, országot

Nem kímélve élőt, és nem szánva haldoklót.

Ó, ti Nagyok!

Pusztulás, vész jelzi utatok, vér a ti nyomotok

Virágot tapos el, és zendülő vetést a csizmátok

Bakancsok tömege masíroz, a gránát robban,

Keresztek erdeje marad csak a ti nyomotokban.

Ó, ti Nagyok!

Magatoknak írjátok a törvényt, és mégis csak raboltok

Tietek a bank, s már mindenki más csak a ti szolgátok

Elvettetek mindent, bármit, amit csak lehetett

Éhezők kenyerét, öregtől napokat, árváktól meleget

S mikor már nem bírták, a házukat, tetőt, a fedelet.

Ó, ti Nagyok!

Nagyok vagytok, de figyeljetek, hogy mit mondok!

Talmi arany mit kapkodtok, két kézzel úgy markolgattok

Jusson majd az eszetekbe, mert lesz úgy ott a gödör szélén

Hol az utolsó is hátat fordít nektek, és elszállt már a remény

Mikor megtudod, hogy porból lettél és csak porrá válsz!

Megtudod, hidd el, mikor majd az Urad előtt már állsz.

S akkor, ti, Nagyok, kéztördelve már hiába mondjátok:

Uram, Uram, nem hittem el, hogy én ily kicsi vagyok! 

Nyárádi Károly