Ó, mondd!
Ó, mondd! Miért ez az űr, miért a fájdalom?
Ha mindegyre én adok, ami kell, nem kapom.
Ha itt van a nyár, de mindig süvít közben a tél
semmi sem egész, az én részem mindig csak fél.
Ó, mondd csak el! Te mondd el nekem a nagy titkom.
Miért van úgy, akkor is, ha soha ki nem mondom
hogy hajnalban, ha végre a szemem is lehunyom
vágyam csak az, ne
keljen többé azt felnyitnom.
Ó, mondd el te! Hol hibázok nagyot, hol rontom én el?
Miért van úgy, hogy a nap vérvörösen nyugszik és kel?
Miért oly száraz tőle a sivatag, mint lelkedben a hely
hol örökzöld pálmámmal kezemben, te ugyanúgy löksz el?
Te mondd meg nekem, és soha ne kérdezd azt vissza
hogy a könnyeket most miért a száraz homok issza.
Te mondd el, de mégse! Inkább ne tedd! Ne szórj újra szét!
Hamis szóval még ne öld meg egy bíbor hajnalunk új ígéretét.
Nyárády Károly
3 megjegyzés:
Karesz... " Esperando respuesta "
Siempre esperamos respuesta, es horrible un alejamiento sin saber el porque....esperando de ella lo lindo, alejando lo desagradable... sabiendo comprender sin sufrir.
un Beso desde Argentina
Kérdéseink ott születnek valahol"középen", nem csoda,hogy a válaszok is néha "miértek"...
Gratulálok a vershez.
Hajnalka
Irj még e fájdalomról mert gyönyörű
s a te igád is eképp lesz könnyű.
De hogy miért issza a könyeket a száraz homok?
Ne kérdezd többet mert összeborzadok.
Bíbor hajnalunk újságos ígéretét,
szórd szét mint homokszemeket,
s lesznek majd: a remény ígézetén
feleszmélő lelkek, vagy robot-emberek.
Irj még !
barátsággal
Ecséd
Megjegyzés küldése