- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. december 13., kedd

Ajándékozni Öröm!




Igen, így van! Ajándékozni öröm! Kérdezz csak meg bárkit, azonnal tudni fogja, hogy ez így van! Kérdezd meg, mikor kapott ajándékot utoljára? Ha a válasz: "-Hát.... nem is tudom!" akkor kérdezd tovább! Mikor leptél te meg valakit ajándékkal utoljára? Nem kell válaszolnia! Megmondta korábban."-... nem tudja!"
Nem, mert nem tudják sokan a nagy titkot! Nem tudják például azt, hogy ajándékozni lehet bármit, bárkinek, de élményt csak annak lehet ajándékozással szerezni, aki tudja azt, hogy az mit jelent!
Hányszor jártunk már úgy, hogy egy nevezetesebb nap alkalmával felkerestünk valakit, aztán izgatottan átnyújtottuk a gondosan előkészített ajándékunkat is, vártuk a reakciót, és meg is kaptuk! Kaptunk például valami kiábrándítót, ami nagyon elhervasztotta őszinte mosolyunkat, s hiába volt ott a harminckét-fogas kényszeredett, de igen széles válaszmosoly, hiányzott abból az őszinteség. Netán bontatlanul tették félre a piros masnis dobozt is, miközben megjegyezték, hogy: Ó, igazán, de nem kellett volna! vagy, Miért költöttetek el ennyi pénzt? Ilyenkor ott van s számon a válasz is, csak nem mondom ki, mert hát ugyebár az ünnepeltet nem szokás ilyenkor nagy-hirtelen elküldeni valahová.
Én jól tudom azt, hogy minden jótett elnyeri a méltó büntetését is, ám ennek ellenére, én rendszeresen, de mindig hülyét csinálok magamból. Teszem mégis, mert mindig remélem, hogy egyszer rájön X és Y is, hogy nem kötelességből ünneplem, vagy köszöntöm őket.
Az igazi választ erre, a lelki dolgokban a nyugati civilizációt messze felülmúló keletiek tudják igazán.
A Sri-Lanka-i buddhista szerzetesek minden reggel kilépnek kolostoruk kapuján, kezükben egy kicsike tálacskával, és bejárják a környékbéli, igen szegény falusiak háza táját. A szerzetesek azt fogják azon a nap, egyetlen étkezésük során elfogyasztani, amit az adakozók a tálaikba tesznek. Az egyik lehajtott fejű, alázatosan kolduló szerzetes tálkájába egy maréknyi rizst tett egy idős, szegény asszony, és a következőt mondta:
 -Köszönöm, testvér, hogy a mai nap alkalmat adtál nekem jót cselekedni!
Hát igen, testvéreim, így egészen másképpen hangzik, és nem csoda, hogy sokunknak ez nagyon furcsán hangzik, bár a mi keresztény világunk nagymestere, Jézus is tanított hasonló dolgokat, de úgy látszik, hiába! Nehéz is lenne elképzelni nekünk például a következőt:
- Fiszim-Faszom bank igen mély háláját fejezi ki mindazok iránt, akik ebben a nehéz időkben hitelért folyamodtak hozzá! Köszönjük, hogy segíthettünk! -és ha jól meggondoljuk, ennél tökéletesebb reklámszöveget ki sem lehetne találni.
Ebben az elfajult, érdekhajszoló világunkban jót tenni ma már szinte nevetségesnek tűnik, éppen ezért én egy kicsit átfogalmaztam a fenti tanítást, és majdnem jól is hangzik:
-Igazi örömöt csakis úgy szerezhetsz magadnak, ha másoknak is igyekszel ezzel örömöt szerezni!
Így, hogy legyen benne a nyugat egoizmusa, egy kis keleti bölcsesség, és minél több emberség!

Advent van!



8 megjegyzés:

Hólabda(Kzella) írta...

-))

luna írta...

Un saludo y un abrazo...felic noche..

Doris Dolly írta...

Alter...." La alegrìa de regalo "

No todas las familias acostumbran hacer regalos, los hay que festejan la Navidad en las iglesias llendo a misa.
La alegrìa de los niños està en los regalitos, mientras se puedan hacer y los que no hay que acerles entender que otro dìa les ha de llegar, formarles juegos para entretenerlos dàndoles asì felicidad.
¡¡¡ FELICES FIESTAS !!!
un beso desde Argentina
( pasa a visitar mi blog, como regalito de Navidad )

Muzsi Attila írta...

Tudod mit vettem észre ebben a nyugatiasodó világban? Hogy már nem is igazán szeretnek kapni az emberek. Lehet van benne egy olyasmi is, hogy majd viszont kell adni. Furcsa helyzetekben voltam nagyon sokszor. Egyszer egy óvodának itt a dévai vár alatt csináltam ilyen hulladék bútorlapokból egy hatalmas polcot. A sok színűsége miatt olyan vidám is lett. Addig a gyerkőcök játékait, dolgait a földön tartották. Az óvónéni örvendett, az óvoda patrónusa nem. Azt mondta, ki kérte? Hányszor akartam rámszáradt bútor darabokat ingyen ismerősöknek odaadni. Hogy ingyen nem kell és nem fogadták el. Ha én írok száz üdvözletet, visszakapok húszat. Nem furcsa? Nem.
Tudod kiknek adományozok inkább? A hontalanoknak. Adok nekik pénzt. Meg a cigányoknak. Azok örvendenek. Őszintén örvendenek.
A keleti szerzetesekről sincs jobb véleményem, mint a nem keleti szerzetesekről. Hatalmas munkakerülő banda, de van pofája a szegény özvegyasszony rizsét elzabálni. Ha olyan korán kel, az a rengeteg képmutató ima helyett menne kapálni annak az özvegyasszonynak. De kényelmesebb konferenciázni és kéregetni.
Na. Így én az ünneprontó.

carpe diem írta...

Szép, tartalmas, örömteli, emberi arcú, boldog, őszinte HITTEL megélt Adventet kívánok, mert megérdemled!

Nagy Farkas Dudás Erika írta...

... a lényeget érinted, így van.
Szép hétvégét!

Spartacus írta...

"- Fiszim-Faszom bank igen mély háláját fejezi ki mindazok iránt, akik ebben a nehéz időkben hitelért folyamodtak hozzá! Köszönjük, hogy segíthettünk! -és ha jól meggondoljuk, ennél tökéletesebb reklámszöveget ki sem lehetne találni."

Erre van egy nagyon jó kis sztorim,ami nem régen történt meg velem.Szinte nem telik el úgy nap,hogy ne zaklassanak telefonon különböző cégek,remek ajánlataikkal(persze mindenki csak eladni szeretne valamit,még véletlenül sem vásárolni szeretnének tőled),és történt,hogy nem is olyan régen felhívott egy bank engem a következő szöveggel:azt mondja nekem a telemarketinges hölgy,hogy egy csodálatos pénzügyi csomaggal szeretnének rajtam segíteni....????;gondoltam,rajtam segíteni....hát segítségre szorulok én???azonnal leállítottam a hölgyet,hogy ne fárassza magát tovább a szövegeléssel,és mondtam neki,hogy:"hölgyem ha igazán segíteni akarnak rajtam,tudja mikor tehetnék ezt meg?;...nagy kíváncsisággal rákérdezett a hölgy,hogy,mikor?? Erre csak annyit mondtam neki,hogy:"akkor tudnának rajtam segíteni amikor elérem azt a kort,hogy már nem nagyon fogom tudni,hogy fiú vagyok e vagy lány,és ha majd ágytálazni kell engem,na akkor keressenek meg,és akkor tényleg szükségem lesz a segítségükre,hogy valaki ágytálazzon....:)))))
Erre néma csendben letette a hölgy kagylót,és egyedül maradtam a vonal innenső felén,amit akkor egyáltalán nem bántam..:))))

Beáta írta...

Huh! Mit olvastam? Nem értem.