- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2011. december 21., szerda

Kit Szeretünk Igazán?


Igazán szeretni valakit csak egyféleképpen lehet! Önzetlenül, teljes szívvel-lélekkel elfogadva valakit úgy, ahogyan van, mert ha nem így teszünk, akkor valójában a legfantasztikusabb, legromantikusabb felállításban is mindvégig csak önmagunkat szeretjük.
Ha van bátorságunk erről őszintén elbeszélgetni, és kimondjuk is azt, amit érzünk-gondolunk, akkor ez, sajnos valahogy így fog hangzani:
Ha nő vagy, akkor valahogy így:
-Mit szeretsz ezen a férfin?
-Lovagolni!
Ha pedig férfi, akkor kb. így:
-Mit szeretsz ebben a nőben?
-Önmagamat!
Lehet vitatkozni, bizonygatni az ellenkezőjét is, csak miközben valaki ezt fogja tenni, egyszer gondolkodjon el azon, hogy mindezt miért teszi? Ha szavai közt előfordul, akár áttételesen is az "ÉN" szó, akkor megkérem, olvassa el újra a fenti szöveget!

11 megjegyzés:

Edó írta...

Te Karesz,te aztán tudsz a témához képet választani:))és mindig milyen érdekes perspektívából közelíted a dolgokat..:P

autumn írta...

"Melléje állsz, mögéje állsz, kiállsz mellette, kiállsz érte és hiszel benne, jobban, mint ő magában"

Károly Nyárády írta...

Kedves, Edo, én csak értékelni tudom, hogy Te hogyan értékeled az egyéniségemből fakadó kifejezésmód egyediségét :-O
Na, ezt jól odemegmondtam most én is! :-))))
Kedves, Autumn, az önzetlenség még nem jelent önfeladást és önfeláldozást sem! Mondanivalód egyoldalúságán sokat javítana az, ha az adok-kapok elv kölcsönösségének szellemében, bekerülne a mondatba az is, hogy kiért, miért, és meddig?
Ha ezek nincsenek összhangban, akkor az mindig csak egyvalakinek lehet jó. Az egyoldalúság pedig egyenlő az egoizmussal!

autumn írta...

Kedves Karesz! Na ezt most jól odamegmondtad, ám ezt a dolgot mi mégis ugyanúgy látjuk. S még valami...
"Amikor az ego kiválaszt valamit és azt mondja "szeretem" ezt vagy azt, akkor tudattalanul megpróbálja elfedni vagy eltávolítani az egót mindig kísérő, mélyen lapuló érzéseket: az elégedetlenséget, boldogtalanságot, az elégtelenség oly ismerős érzését. Egy rövid ideig működik is az illúzió. Aztán elkerülhetetlenül elérkezik a pillanat, amikor a kiválasztott, számodra különleges személy többé nem tudja elfedni a fájdalmadat, gyűlöletedet, elégedetlenségedet, vagy boldogtalanságodat, melyek oka mind az elégtelenségnek, a teljesség hiányának az érzésében rejlik. Akkor aztán előtör az elfedett érzés, és rávetítődik arra a személyre, akit kiválasztottál és különlegessé tettél, akiről azt gondoltad, majd ő "megment" téged. Hirtelen gyűlöletbe fordul a szeretet."- (Eckhart Tolle)
Az igazán egoista ember szeretete gyűlöletbe fordul.
S különben egy picit mindannyian egoisták vagyunk, hiszen minden ember, élőlény szeretetre vágyik.
Te hogy gondolod?

Károly Nyárády írta...

Hát... én nem tudom, hogy mit is mondhatnék most erre, mert szemmel láthatóan ez az E.T. nagyon érti a dolgokat, és ha ő így látja, akkor én nem vitatkozhatok vele, mert nekem fogalmam sincs, hogy ő egy ilyen reveláció során hová néz? Pontosabban: kiket néz? Ha Teréz anyát, vagy Gandhit nézi, akkor én fogadni merek, hogy téved, ha pedig érzelmileg iránytű nélkül tévelygőket figyelget, akkor valószínű, hogy igaza van!

autumn írta...

Ki mondja meg, hogy ki az érzelmileg iránytű nélkül tévelygő? Az is kérdés, hogy mennyire sötét szemüvegen keresztül látjuk az illetőt!? Szerinted?

Károly Nyárády írta...

Ki mondja meg? Például Eckhart Tolle mond ilyeneket, mikor megállapítja, hogy "Az igazán egoista ember szeretete gyűlöletbe fordul." Fentebb ismerteti a kialakult állapot jellegzetes ismertetőjeleit is, mikor elégedetlenséget, boldogtalanságot, rossz közérzetet emleget, amikor a kitörni, kellemetlen állapotától megszabadulni igyekvő mindegyre újabb, kiábrándító eredménnyel záruló kísérletei rendre kudarcba fulladnak. Számomra az is világos, mikor leírja, hogy a menekülő mindegyre másoktól várja, másvalakiben látja sikerének zálogát, holott ez alapvetően hibás hozzáállás, mert az egyre növekvő kiszolgáltatottság mellett, miközben egyre furább követelésekkel zaklatják a soron lévő "megváltót", vagy a közvetlen környezetükben élőket, a csőd előre borítékolható. Ezután menetrendszerűen jön majd a gyűlölködés, a bűnbakok keresése, a külvilág ellenségességének érzete, mikor egyszer csak feltevődik a végső kiábrándultságot megfogalmazó kérdés is: Miért nem lehet engem szeretni?

autumn írta...

Igen, jól megragadtad a lényeget, és ezzel visszakanyarodtunk oda, hogy aki egoista módon szeret valakit, annak a szeretete idővel gyűlöletbe fordul, ha nem is ennyire erősen megfogalmazva. De csak annak, aki...! Aki őszintén szeret, az a "pofon" után is szeretni fog.!
A kérdést, hogy "Miért nem lehet engem szeretni?" egy elkeseredett ember teszi fel, és úgy gondolom kevés az az ember, akinek életében ez még nem fogalmazódott meg soha, ha például környezetétől olyan hatások érik, hogy például lúzernek érzi magát. Te nem voltál még így? Mert én igen és össze kellett magam kaparni.
Igazából nagyon jól elbeszélgetünk, de ezekben a kérdésekben mégis egyet értünk. A szeretet, mint téma és a vele járó fogalmak és érzések egy hatalmas témakör, véget nem érő megközelítése van, s hogy éppen ebből mi fogalmazódik meg ott, abban a pillanatban az emberben, az függ az akkori lelkiállapotától is. Ha minden jól megy és minden happy, akkor persze, hogy tud az ember "csicseregni", de ha kicsit borúsabbak a dolgok, akkor például az "egoista szeretet" fogalmazódik meg benne. Mégis, a lényeg, hogy LEGYEN szeretet, ha nincs, akkor van baj.!
És ha már ennyit írtam (elnézést), akkor engedd meg nekem, hogy megint egy idézetet csempésszek ide a megbocsájtásról, ami szintén egy megközelítése a szeretetnek.
"Megbocsátani nem azt jelenti, hogy valaki elfelejti a múltat, úgy tesz, mintha meg sem történt volna. A múltunkat és a múlt sebeit nem tudjuk meg nem történtté tenni. Része marad az életünknek. A megbocsátás elsősorban nem is a múltra vonatkozik, hanem a jelenre és a jövőre. Azt jelenti, hogy annak ellenére, ami történt és ami fáj, nálam az ajtó mindig nyitva lesz, mégis újrakezdünk, a szeretetünk erősebb lesz a hibáknál, amelyeket elkövetünk, legyőzzük az akadályokat. A megbocsátás a szeretet feltámadása, győzelme. Nem eltüntetni akarja a múltat, hanem átalakítja" - Székely János

monik írta...

Áldott karácsonyt kívánok !

batorba írta...

„Legyen veled Karácsony Angyala,
legyen áldás és ünnep az Ünnep,
szeretet simítsa lelkedet,
mikor a csengők megcsendülnek.”
Ara Rauch

Galadriel írta...

Buon Natale e un felice anno nuovo che ti possa portare tutto quello che desiderei. Un abbraccio virtuale da Galadriel e Legolas del peccato veniale. Buon proseguimento.