Hát... ez úgy történt, hogy megláttam ezt a fotót, és azonnal beindult a pavlovi reflexem. Rögtön elgondolkodtam, hogy mennyire másképpen történt volna minden, ha annak idején ilyen példákkal oktattak volna azokon az unalmas mértanórákon. Mennyire másképpen látszik, mennyire szemléletes ez a példa, mennyire világosan érthető, hogy a térben futó sík egyhangúsága fölött, nagyságrendekkel áll például magasabban az arisztotelészi filozófia szerint tökéletesnek nyilvánított gömb. Nem is kell ide semmiféle bizonyítás, mert világosan látszik. Bolyai nemeuklideszi geometriáját a görbe felületekkel is tökéletesen lehetne vele példázni, magasabb szinten akár Einstein görbült tereit is.
Akinek mindez annak idején nem ment a fejébe, azoknak most elmondom mindezt egyszerűbben is!
Ha annak idején a matek tanárnőnk ilyen szerelésben tartotta volna az óráit, egy ilyen pozícióból, akkor például pillanatok alatt megértettük volna azt, hogy az amúgy párhuzamos lábszárak egyáltalán nem a végtelenben találkoznak. Vagy, ha elforgattuk volna (de el ám!) száznyolcvan fokkal ezt a testet a függőleges tengelye körül, akkor megint revelációszerű megvilágosodásként hasított volna elménkbe a felismerés, hogy egy gömbölyödő felületre vetülő háromszög szögeinek összege sokkal több tud lenni, mint az a bizonyos száznyolcvan fok. Innen már játszi könnyedséggel következtethettünk volna arra is, illetve azonnal tapasztalhattuk volna magunkon, hogy a szépen ívelő test gravitációja arányos a görbületeinek mértékével, és hogy ezek a görbületek képesek a környezetükben lévő testeken is hasonló térbeli eltávozásokat okozni, s akkor már nemcsak a relativitás bonyolult és idegtépő elméletéről alkothattunk volna fogalmat, hanem a Newton által leírt általános tömegvonzás kölcsönhatásaival is többé-kevésbé tisztába lettünk volna.
És akkor kérdem én:
-Csoda lett volna az, ha mindezek után kitörő lelkesedéssel ültünk volna oda otthon a mértanból felhagyott házi feladatunk megoldásához? Hogy most akkor sokkal több tengely körül is forgassuk csak el azt a testet, és lázas tanulni vágyásunk által felcsigázott fantáziánkban párhuzamos terekben, de egy ilyen testtel egy síkban akartuk volna beutazni a számunkra még oly ismeretlen, de matematikailag oly jól meghatározható univerzumot?
4 megjegyzés:
Aha! Ha meg a földrajz tanárnő is, akkor most mindannyian eskü alatt vallanátok, hogy a föld nem gömbölyű, hanem .... nos mondjuk úgy gömbölyded. .)
Hihetetlen vagy Karesz!:))) Micsoda tudományos értekezést vagy képes egy jól sikerült fotó mellé kanyarítani:)))) Viszont jól indult a reggelem, megnevettettél:))
Maribel, es maravilloso! Muchas gracias!
Cuántos minutos han trabajado en esta obra maestra? :-)))))
MJ, akár a vértanúságot is vállalnánk hitünk mellett!
Lilike, Shiva istennőnek ezer keze van, de nekem ennél sokkal több... izé, hasonló ötlet kavarog a fejemben. Mindeniknek ugyanaz a témája, mert az én univerzumom középpontjában az ezerarcú NŐ trónol!
Megjegyzés küldése