Veled

Veled

Nehéz, nehéz már, mikor mindegyre

az értetlenség falába ütöd fejed

s a zárt ajtók előtt dobnod kell virágod.

Ajtók, melyek mögött elszorított ajkakkal még

áll valaki, de válaszolni már senki sem akar

kinek hiába kiáltod, hangtalan:

Én veled, miattad, ha hagyod,

én még maradok! Öledbe hajtott fejjel,

lennék kicsit még, míg itt vagyok, 

én veled lennék még, ha te is akarod.

Nyárády Károly