Ne Vásárolj az Auchan Polcairól!

Tavaly ősszel vásároltam egy 20 colos, 16:9 képarányú LCD monitort. Bónusz, hogy van benne egy PAL-NTSC tuner is. Sztereó hang, HD-Ready, RGB, VGA bemenetekkel és egy rakás egyéb haszontalanság is. Kitűnő árban, és igazán jó képminőséggel, s ha hozzáveszem, hogy a korábbi Nokia, képcsöves monitor helyének a negyedét sem foglalja az asztalon, igazán jó vásárt csináltam. Nyugtával dicsérd a napot, mert a múlt hónapban egyet gondolt a hiper-szuper cucc, és alaposan meghalt. Éppen akkor, mikor minden rokonom érkezik, készülünk a nyári szabadságra, s minden fiatal csemete internetezni akar még egyet a hosszú kiesés előtt. Keresem a szavatossági papírokat, és olvasom az apró betűs részt is. Kell az eredeti csomagolás, a doboz, a számla és irány az Auchan. Itt kezdődik a balhé, mert az infós részleg tizenéves kislánya elküld sétálni egyet. Mondom neki, hogy ő is olvassa az apró betűs részt, mielőtt elküldene. Ott világosan írja, hogy meghibásodás esetén mi a teendő! Na persze, ez már felülmúlja a kislány intelligenciahányadosának a küszöbét, s hívja a "szakembert". Nagy későre megérkezik egy unott pofájú, aki kedvesen kérdezi, hogy mi a bajom? Mondom a magamét, miközben az "illetékes" úgy kezdett bámulni rám, mintha azt kérdezném, hogy mikor indul a következő járat a Marsra. Olyan érzés kezdett hatalmába keríteni, hogy itt én vagyok az első, az első a világon, aki ilyenfajta gonddal jelentkezik. Gyanúm beigazolódott, mert a felelős hosszú beszélgetésbe bonyolódott valaki még felelősebbel, aminek a vége az lett, hogy unalmasan elmagyarázták a végén, hogy vegyem a tévémet vagy monitoromat vagy bármimet, és tegyem fel valami futárszolgálat kocsijába, és küldjem el Temesvárra, vagy Bukarestbe, mert ott javítják az ilyesmit. Mélyen lélegeztem, hogy ne kelljen nyakon vágjam azt a bárgyú valakit. Milyen futárszolgálat, milyen cég, és mit a francokat kell nekem bárhová is küldözgetnem a hatályos garanciában lévő cuccomat? Az érvényben lévő törvények világosan kimondják, hogy a szavatossági idő alatt meghibásodott termékek javításának a gondjai a vásárlás helyén bonyolíthatóak le, illetve az eladó köteles azt ott helyben megoldania! Erre a szakember hátat fordít nekem és elsétál köszönés nélkül! A kurva édes anyukája neked és az egész Auchan üzlethálózatnak! Most akkor, vagy nekiállok a bonyolult eljárásnak, és arra áldozom a napjaimat, hogy körbejárom az illetékes hatóságokat, fogadhatok egy ügyvédet, hogy az járja el, vagy hazamegyek és maradok a kárommal, és máskor elkerülöm az Auchan üzleteit. Az utóbbit kivéve mindeniket ejtettem, és elmentünk nyaralni! Mikor hazaérkeztünk, vettem a szerszámaimat és darabokra szedtem a monitort, hadd lássam, mi lehet a baja. Mikor a hibás részhez jutottam, rettenetesen felment a pompám, és megértettem azt is, hogy helyesen cselekedtem, mikor a saját szakállamra kibontottam a készüléket.

A meghibásodott rész a tápegység volt, amiről azonnal kiderült, hogy egyáltalán nem új, és hogy a készülék már volt egyszer bütykölve. Bütykölve, mert ha szakszerűen javítva lett volna, akkor nem ilyen állapotban szerelték volna vissza a készülékbe.

A képen jól látszik, hogy valaki amatőr cinezgetett, ragasztgatott ügyetlenül, összeégetve a nyomtatott áramkör rézfóliáját. Ha csatornás cigány a félkilós pákájával forrasztgatta volna, akkor sem került volna ilyen állapotba. Végül csak sikerült életre kelteni így is, és így megbuherálva volt pofájuk eladni a polcról, mint vadi-új terméket. Hogy ki és mikor javítgatta, nehéz lenne megmondani, de egy biztos, hogy a gyár szerelőszalagján chip technológiával ilyen mocskot nem állítanak elő sehol a világon. Az is biztos, hogyha mégis teszik a dolgukat tisztességesen az Auchan-nal, és beküldik azt javításra, holtbiztos, hogy azt azonnal visszaküldték volna jogosan, és én bizonygathattam volna a magamét, hogy nem én babráltam a készüléket. Kész agyrém, és csak rágondolni is rossz, ha valaki hasonló galibákba bonyolódik. A lapka hátán, a jobb oldalán látható nyolclábú "driver" chip volt elszállva, amit házi eszközökkel kivenni, és újjal helyettesíteni nem igazán lehet. Kellett egy másik lap, amin legalább a kérdéses chip működik. Berohantam a Multiplan-hoz, és szerencsére belefutottam a cég tulajdonosába, aki valamikor kollégám volt a Pro-Control cégnél. Kaptam tőlük egy hasonló lapot, egy másik kifulladt készülékből, amit rendesen a helyére illesztettem. Egyből indult a készülék, de néhány óra múlva ez is bemondta az unalmasat. Újra szétszedtem, és most már ugyanazon a lapon, de másvalami szállt el. Az egyenirányítást végző Schottky diódák egyike pattant meg. Másikat tettem a helyébe, s ezzel ment kerek öt percet, mire elátkoztam az összes szilícium alapanyagú félvezetőt. Megint szétszedés, diagnózis, vákuumos kiolvasztás, szigetelés az új darabnak, mert ez már másféle tokozásban van. Összeszerelés megint, és most már két hete tökéletesen működik is! Ennyi balhézás, de végül is sikerült újra használhatóvá tenni azt, amit a saját pénzemért és nem éppen olcsón a saját igényemnek megfelelően vásároltam. Nekem volt egy ász a kezemben, mert meg tudtam oldani a gondot, s ha éppen rá is kellett licitáljak az eredeti árra, mégiscsak működik a cucc. Mi van akkor, ha olyasvalaki járja meg, akinek nincsenek hasonló ismeretei, jó ismerősei sem, és a nyakába veszi a hivatalos utat, hogy érvényt szerezzen a saját igazának? Megmondom a véleményemet! Semmi esélye sincs, hogy valaha megtalálja azt, amire jogosult és a kálváriával járó kiábrándulást és az anyagi áldozatokat nem is emlegetem! Nem tudom, hogy más hogyan járt, vagy máshol hogyan rendezte hasonló ügyeit, de egy dolgot nagyon ajánlok mindenkinek! A marosvásárhelyi Auchan üzletből semmiféle értékes cuccot ne vásároljon senki, mert ha mégis megteszi, és véletlenül gondja akad a két évre szóló szavatossági idő alatt, megtapasztalhatja azt, hogy mekkora szemét társasággal kötött vásárt. Amire tényleg nagyon oda kell figyelni, de ezt tényleg nem lehet megtudni, csak a saját kárunkon, hogy az új termék dobozában, agyonnyirbált, javítgatott szemetet adnak el a jóhiszemű vásárlónak, mint új terméket. Lehet, hogy más üzlethálózatnál is fennáll ez a veszély, de hogy az Auchan-nél ez velem megtörtént, azt bizonyíthatom a saját tapasztalataim alapján. Ha jót, és újat akarsz, és nincs kedved szervizelni a saját cuccaidat sem, akkor ne vásárolj az Auchan polcairól!

Euro(rém)vízió

Ahogy telik az idő, úgy lesz egyre inkább meggyőződés bennem az, hogy az a világ, amelyet valamikor megígértek nekem, és amelyiket évtizedekkel ezelőtt megálmodtam magamnak, az soha sem fog úgy megvalósulni, hogy azt elfogadhatónak tekinthessem! Ezért inkább azt igyekszek szeretni, váltakozó sikerrel, ami éppen van! Ez így nagyon is jó volna, ha működne, de hogy a búsba lehet szeretni például ezt, amit most ilyen Eurovízió néven a tegnap és tegnapelőtt sikerült összehozni? Aki látta, és én is láttam akaratomon kívül, annak talán nem kell elmondani azt, hogy miről beszélek. Itt inkább arról vagy azoknak beszélnék, akik tényleg „hallották” és látták is, mert ez nem ugyanazt jelenti! Persze azoknak, akiknek kedvenc műsorai közt Győzike és kalandjai, vagy a Fásy mulató kornyikálása szerepel, mint az est vagy a tévézés fénypontjai, azoknak igazán mindegy! Nekik ez tökéletesen megfelel! Hogy a többi hogy bírja ki, arról nincs mit sokat beszélni, de nehéz is volna leírni! Kényszerű önszántamból sokat hallgattam belőle, és egy keveset láttam is, mikor megfordultam a széken, de inkább ne tettem volna! A vendégeid kedvéért sok mindent meg kell tenni és én igazán hősiesen álltam a sarat. Igen, mert lássuk, hogy ki a nyertes! Mielőtt megtudtuk volna, kellet még egy darabig hallgatni is! Nézni, tüntetően nem néztem, háttal ültem a képernyőnek, de hiába!

Van egy olyan téveszme, magamon tanultam meg, hogy amit látunk hallunk, az azért nem tetszik egy idő után, mert az ember öregszik, maradi lenne, stb. Nem fogja fel a haladással együtt járó változásokat és nem tud lépést tartani a fejlődéssel! Nem akarok generációs konfliktusokat taglalni, mert a fent említett dolgok nem éppen légből kapott eszmék. Van benne igazság, csak éppen helyesen kell, kellene értelmezni, és akkor a dolgok a helyükre kerülnek. Az egyik ilyen magyarázat az, hogy sokan úgy lesznek maradiak, hogy valójában soha nem is voltak időszerűek, naprakészek bizonyos dolgokban. Ez persze senkit sem gátol meg abban, hogy döntőbíró legyen, és a szólásszabadságra hivatkozva, megmondja a véleményét. Ezzel sincs gond, mert ez még belefér a játékba, de azt nem szabad elfelejteni, hogy ez még nem jelenti azt, hogy ezzel már megtaláltuk a bölcsek kövét! Lehet szabadon dönteni, véleményt nyilvánítani, de ez azzal a kockázattal jár, hogy tévesen döntünk. Minél többen döntünk, annál nagyobb az esélye annak, hogy hibás lesz a döntés! Furcsán hangzik, de így van! Ha a mostani, Eurovíziós példánál maradunk, akkor világosan látszik, hogy sokan szavaztak, mert sok embernek nincs jobb dolga, vagy nincs számára más, színvonalasabb szórakozási lehetőség. Minél többen szavaznak, annál nyilvánvalóbb, hogy az igazán zenét és műfajt kedvelők, és értők aránya kisebb lesz! Annál több a zenei süket, igénytelen, semmitmondó produkciókra kapható közönség, akinek megadatik az a fajta áltudat, hogy valaki a véleményére kíváncsi lenne! Ezek szavaznak! Arról, amiről talán fogalmuk sincs!

Hogy nekem személyesen mi lenne a gondom, hogy ez a mostani és nem csak ez, mert az évek során mind mélyebb a szereplők és a produkciók színvonala, az annyi lenne, hogy évtizedek óta semmi újat, semmi kiemelkedően jót nem hoz a műfajban. A szereplők majdnem teljes létszáma örökre eltűnik a süllyesztőben, soha sem lehet többé róluk hallani! Az általuk bemutatott produkciók, miután az otthoni elő-szelekción is átesnek, az esetek többségében, még az amúgy is gyengécske átlagot sem ütik meg! Ez elkeserítő, mert akkor következtetni lehet, habár tévesen is, hogy akkor milyenek lehetettek a többiek, akik kimaradtak? Továbbá, a nyilvánvalóan vitatható pontozás során kiválasztott döntősök, a „sikeresek” se állnak valami jól. A zenei alkotás még lehet jó, és elképzelem, hogy a stúdióban egészen jól is hangzik, de onnan az út a porondig nagyon göröngyös. A legtöbben ezen fel is buknak, és akkor kész a botrányos leégés! Play-Back műfaj örökös átka, hogy az kegyetlenül megy, nincs lehetőség korrigálni ritmusokat, kieséseket, improvizálni, ha balhé van! A mikrofonból visszakevert hangot rosszul halló énekes, ha nincs meg a kellő gyakorlata, vagy nincs veleszületett abszolút hallása, menthetetlenül hamisan fog intonálni, és ezt még rosszabbá teszi a terem rezonanciája, az üvöltöző tömeg zaja. A kezdők lámpalázas betegsége már csak hab a tortán. Ide már csak istencsapásnak kell az össze-vissza futkorászó táncosok ritmuskieséses galibái, és készen van a siralmas produkció.

1982-ben jelent meg Michael Jackson Thriller című nagylemeze, amelyet az azóta szabványnak számító videoklip követett. Itt ismerkedhettünk meg azzal a stílussal, mikor a szólista mögött táncosok kisebb, vagy nagyobb csoportja lejt sokszor döbbenetesen jó táncot. Aki látta az emlegetett videoklipet, az emlékszik arra, hogy hogyan is megy az ilyen. Jecko áll középen, ő a szólós, öt követi a csoport hihetetlen szinkrontánccal. Néha énekel, és ilyenkor a csoport tagjai saját mozgással mintegy körülöleli, aláfesti a jelenetet. Ez a felállítás azóta milliónyi változatban köszönt vissza a későbbiek során mindenféle más előadó szereplése során. Volt nagyon jó, és volt nagyon siralmas is, de a lényeg azóta semmit sem változott. A másik elterjedt változat korábbi időkre nyúlik vissza, a Motown Music produkciós show-k fénykorának a kezdetéig. Itt legfeljebb két-három táncos produkálta magát, de lényeges eltérés volt az, hogy ezek aktívan a csapat tagjai voltak, legtöbbször vokálénekesek is. Earth Wind and Fire, Cool and The Gang színpadi fellépései során látni lehet őket, amikor fergeteges mozgással, vagy egyszerűbb lengő-ingó mozgással a mikrofonok állványai előtt szerepelnek. Később, ebből a változatból lettek az úgymond „akciós” kettős hármas színpadi látványosságok, akik a hangulatot igyekeztek feldobni.

Mindkét változat áttevődött az európai kommersz zenei produkciókba is, és a számtalan új és agyon-feldolgozástól eltekintve, ma már semmi újat nem jelentenek a szakmában! Néha már annyira unalmasak, hogy sokszor már csak zavarják a látványt a szertelen futkosással, és erőltetett vonaglásaikkal. Rég tudja már mindenki, aki a szakmában otthonos, hogy kellene valami új, de senki sem tud újat kitalálni! Ezért aztán bizarr ruhákba, szerelésekbe bujtatják a szerencsétleneket, vagy csak egy szál bugyiban, dresszben vonaglanak, és ömlik a prime plane-ban kiemelt domborodó fenekek, kicsorduló mellek, vagy derékmagasságból filmezett vénuszdombok remegése. Néhány produkcióról nehéz eldönteni, hogy ez most zenei produkció lenne, vagy valami erotikus klub reklámkampánya! Stricis kalappal a fején néhány fekete csávó mond egy-két szót a lüktető drum-bass zenegép monoton, gépies lüktetésére. Ez lenne a zene, de akkor miért kell három-négy lánynak dugást szimulálni aláfestésül hozzá? Mi köze van ennek a zenéhez?

Itt, az Eurovíziós izében, itt egy kicsit jobban vigyáznak, mert ez ugyebár olyan színvonalas, európai szintű műsor. Nem hozzák teljes-közelbe egyik lány fenekét sem, habár néhányan közülük megmutatnának bármit, csak sikerüljön szavazatokat szerezni. Így aztán van olyan, aki páncél bugyiban ugrál hiába, és olyan is, aki hiába moldvai, az egykori csárdáskirálynő szerelésében lépik színpadra. Igaz, zöld volt a ruhája, és párta sem volt a fején, de a háttérben, piros-fehér-zöld fényekben, fekete mezben, kemény szárú csizmában ropták hozzá a legények az ukrán elemeket tartalmazó népies táncot.

Nem akarok egyetlen szót sem vesztegetni a Magyarországot képviselő Ádok Zoltán szerepléséről, de megjegyzem, hogy vannak olyan pillanatok, mikor nagyon szégyellem magam, és ez egy olyan pillanat volt.

Kérdés marad, hogy kinek jó mindez? Én, lehet, hogy bogaras vénember leszek lassan, de attól még az egyre megújuló világ már igazán mutathatna valami újat és jót is, hogy a mostani fiatalság is magasabbról tudjon dobbantani, és legyen valami más is, amihez viszonyítani lehessen, mert öregségemre mondom, minket ezekkel a sok évtizedes lejárt garanciájú produkciókkal már az óvodából is kidobtak annak idején! Ki itt akkor a maradi?