Fohász

Fohász

Ó, Uram, Te nem hiszed el, hogy mennyire tud nekem ez fájni 
Nem hiszed el, hogy lelkem fájdalma mily végtelen tud ma lenni 
Ha nézek könnyeimen át, s e végtelen sok gyertyát látom égni.


Uram, adj erőt, békét énnekem, elmémet világosítsd fel nekem
hogy hinni tudjak a bölcsességedben, s add, hogy híved az legyen 
ki ma fájdalomtól csak áll szerencsétlenül egy fejfánál, összetörten
csak remeg, és reméli még azt: Igazad csak Tenéked van, Istenem! 

Nyárády Károly

Mindszentek Napjára

 Fohász

Ó, Uram, Te nem hiszed el, hogy mennyire tud nekem ez fájni
Nem hiszed el, hogy lelkem fájdalma mily végtelen tud ma lenni
Ha nézek könnyeimen át, s e végtelen sok gyertyát látom égni.

Uram, adj erőt, s békét énnekem, elmémet világosítsd fel nekem
hogy hinni tudjak a bölcsességedben, s add, hogy híved az legyen
ki ma fájdalomtól csak áll szerencsétlenül a fejfánál, és összetörten
csak remeg, és reméli még azt: Igazad csak Te-néked van, Istenem!

Nyárády Károly

Listán a Király

Listán a Király

Mottó: Soha ne fejd a szent tehenet, mert az nagyon beléd rúg!

Rockopera (játék és muzsika nélkül) adaptálva (tízperces rohamban)

Helyszín: Szeged, egy nem(i) ünnep alkalmából.

Írta és komponálta: -Metód, Cirill (betűkkel)

(el) Rendezte: -Roberta Alvilági

Díszlet: -Az, ami senkinek nem válik a díszére

Szereposztás:

Sarolt -Vám Piroska (a nyolckerből)

Gizella -Idét Lenke (akárhonnan)

Géza -Ő az elhunyt, aki Patrick Swayze Szellemét utánozva (végig)kísért egy szín(es)padon elüldögélve.

István -Az, aki (a szájában) viseli a koronát

Koppány -Egy szekx(árd)i kopó.

Asztrik főpap -Torquemada-Teodor Eiche SS brigadeführer hibrid klón

A nép -Jezsuita-hitlerjugend droidok.

Előzmények:

Vala a két szerző, kik dalolák egyszer, hogy:" Elhülyül az ember úgy hatvan fölött" és azt is, hogy "Mondjuk lesz egy ifjú hölgy, a Nemzeti és út között, kit űz a vágy, a (be)vezetőre hagyható, és rögtön ott az izgató megvetett ágy",mire már magától jött a következő szólam is, hogy:"Jöjj kedvesem, gyere kúrd szét a művem!"és erre a Kedves mit mondhatott volna más egyebet, minthogy:-"Ezt bízzátok csak rám!" -és ők rábízták.

Kórtársak és más egyébben is társakkal, kik kórban és e korban is egymásra találtak, nagyszabású kortárs korszerűsítésbe fogtak, hogy az egykorit a kornak megfelelő korban, kórosan bemutassák a korán kimaradt korai érettségük letűnt korát, és... meg kell adni, ez sikerült is nekik!

Előadás közben:

Felhangzik a régi szólam, és a hangfalak okádta decibelek hátterében sóhajként száll a régi idők nagy mesterének évszázadokon átívelő üzenete:

-"Ó, míg te zengesz, hallgatnak a tücskök a pusztában,

de hallgatnál te el, és zenéljenek inkább tücskök a pusztában!"

De nem, mert a buli az buli, és a mű nagyságától meghatódva, a csillagjósok és a kártyavetők Klub tévéje is megszakítja a varázslatos érmékkel történő pénzbevonás nagy sikerű műsorainak egyikét, és élőben fröcsköli a nagyvilág elsápadt arcába a kéjesen kielégülő rendező földöntúli extázisának kirobbanó gyümölcsét.

Előadás után:

-"Ez... ez, ez egy nagy...nagy volt, bazmeg!" - vallja be egy olyasvalaki, aki korábban jegyet és nemet(is) váltott az előadásra, miközben a háttérben ácsorgó szerzőpáros most már egymás vállára borulva énekli elérzékenyülten, hogy:

-"Köszönöm, doktor úr, előre is köszönöm én, hogy (ez most már végérvényesen) megkönnyíti végső szenvedésem."

és (nincs) Vége, de ott a kérdés:
-Lehetne ennél alacsonyabban?
-Igen, lehet! Láthattuk, hallhattuk, mire képesek, ha egyszer (le)rombolni akarnak valamit. Akármit!

Túl az Illúziókon

Túl az Illúziókon

Én már annyiszor láttam úgy bálványt leomlani

hogy számolni sem tudnám és könnyet sem ejteni

nem vagyok képes már és vágyat sem úgy elfojtani

hogy annak a romjain ne tudnék ma én már nevetni

Inkább behunyom szemem,

mert láttam a vergődést, a kínt és a csalfaságot

Láttam a vért és a nyomort, s a hazug igazságot

mellyel magyarázni lehetett mindezt a gazságot

hogy jogos volt a jogtalan, ha volt hozzá nagyságod

Inkább befogom fülem,

mert ezerszer hallottam a hamisan prédikálok nagyjait

A hitszegő papok szavát, kik áldották a tankok ágyúit,

Kik lehajtott fejjel szolgálták ki a sötétség angyalait

majd utána könnyekkel hantolták el a szavaik nyomait

Inkább befogom a szám

mert ha elárulom a titkom és valahogy kiöntöm lelkemet

azzal azok titkát mondom el, kik ezért bevernék fejemet

kivágnák nyelvemet, s örök gyehennára ítélnék lelkemet

mert nagy bűn az Igazság, melyért a keresztre feszítenek.

Ezért is szégyellem magam

mert nevetnem kell, és már nem tudok hangosan tiltakozni

ha oly tanítót láthatok-hallhatok, ki az Igét hivatott kihirdetni

ám csak mételyezett szavakat szór, és nem tudja, de nem is érti

építője és sírásója is a Jövőnek, így egyben, sosem tudsz lenni.

És akkor már csak nevetek.

Nevetek, de keserűen, és csak úgy, ide-oda tekintgetve

a kutakodók szemét ezzel, ha lehet, úgy ki és elkerülgetve

hogy ne lássam már meg abban azt a tükröt felvillanni

Melyet ők nekik sem könnyű már ezután csak így elém tartani.

Nyárády Károly

Vágyam

Vágyam

Ott, ahol néha csak végtelenül a csend honol
Hol hajnalonként álmosan, de csak egy rigó dalol
Ott, ahol a titkos tisztások napfényes foltján
Hol gyémántos harmat villog a nimfáknak haján
Kik mezítláb lenge táncot lejtenek a puha mohán
Oda húz engem most szívem, az én szerelmemhez
Hegyekbe fel, vén kövekhez, gyantás fenyvesekhez
Szomjat oltani a források jéghideg kristály-vizéhez.
A búra, bánatra valami csodaszert, gyógyírt felkutatni
Mert szeretném elveszett önmagam újra megtalálni.

Nyárády Károly

Illúziók

Illúziók

Úgy hiszem, hogy létezik a messzi tájban,

túl az alkonyon, valahol

van egy jobb világ, hol örökösen nyár van.

Úgy tudom, hogy ott a csúcson sincsen tél.

Fény van akkor is,

ha a Nap nyugszik, vagy most éppen kél.

Ott, ha igaz, nincs sem idő, s nincsen tér.

Megpihenhet ott a fáradt vándor,

de csak az, ki mások szívében is tovább él.

Kell legyen egy másik világ, ami nem egy álom,

hol megölelhetjük mi még egymást,

ám én addig a kétségekkel örök harcom vívom.

Nyárády Károly 

A fekete fény árnyékában

A fekete fény árnyékában

A Sötétből bújt elő ő, de nem a Fényes felé haladt

A sehonnani, aki senki, ki mindörökre az is maradt

Öröme az űr, a gyász, ki szavával szárítja ki a kutat

Ő a Démon, ki a hullák felett tör magának utat.

Időt darál be, és lelket arat, s tereket nyel el a garat

Hol a roppant kerék gördül, üres lesz, ahogyan halad

Betonban a könnycsepp és rozsdamarta nehéz vasak

Ennyi marad csak ott, hol az örült végzet vígan arat

Nyárády Károly

Együtt Veled a Végtelenben is!

Együtt Veled a Végtelenben is!

Évszázadnyi most egy nappal, és évezrednyit tart az éjjel

Bár már hunyorognak fent csillagok, a Nap mégsem kel fel

Csak a csend van, végtelenül, az a néma csend s a homály

Csak egy sötét árny suhan fent néha, mint egy gyászos sirály

Egy néma folyosó végében csendben ül a gyász, a homály

Hol sötét árnyékában öntelt vigyorral gubbaszt a hideg halál

Bár most jeges keze mozdulatlan s látszik, mellében nincs neki szíve

Ezért nem is érez, de talán boldog, ha dolgát imígy bevégezte?

Nagyot libben kint egyszer a csend, egy láthatatlan parton loccsan

Mikor a bénult agy csak ácsorog még, a szív is gépiesen dobban

Ekkor a Sztüx ezen partján hátramaradott keresgélők szeme is lekoppan

Hüpnosz édes kelyhének álmával ajkukon most már szinte mosolyognak

Mert akik nagyon szerették egymást, azok álmaikban újra együtt vannak.

Nyárády Károly

Édesapám Emlékére

Édesapám Emlékére

Téged kísértelek ki most tántorogva, Apám, az utolsó utadra

Fájdalomtól ájultan oda ki, hol ezernyi virág borult hantodra

Hol márciusi szél tépett, s a fekete lobogót dühösen szétszaggatta

Mert gyászolt Téged a természet is, hisz Te voltál az ő barátja

Te, ki mindig úgy imádtad a madárdalt, a lombot, a folyókat

A zöldellő mezőt, a hegyet, vadvirágot, a kedvenc nyírfádat

Melyet ápoltál az udvarodban, fehér törzsét lopva simogattad

mely most ha felébred és keresni fog, neki én mit mondjak?

Mert mit mondhatok én, ki csak egy töredéke vagyok és lehetek

Annak, aki Te voltál, és leszel is mindaddig, míg én is még élhetek

Te, aki úgy aggódtál a párodért és mindvégig hűen gondját viselted

Kinek az öreg almafa alatt hajtottad ölébe fejed és kiadtad lelkedet

Mert én nem léphetek nyomdokaidba, Apám, én ezt soha nem tehetem

Hisz tudod Te, én csak álmodom mindig azt, hogy vagyok és létezem

Forrófejű voltam s leszek, s ha mégis ébren álmodtam a világot magamnak

Sosem mondtad, de Te tudtad! Elvették? Nem! Mindezt adták az Én fiamnak!

És nekem most mégis elszállt végleg hangom, és csak vérzik szívem

Állok fájdalomtól összetörten, én már csak a tavasz kéklő egét nézem

Sötét éjszakánként könnyek fátylán át már csak bámulom a csillagokat

Reménykedve keresem ott fent az égben, keresem az én Apámat.

Hisz ott van most Ő, fent a Hadak Útján, a hősként elhalt apja jobbján

Ott, ahol az égi tűz körül az öreg szittyák merengenek a Nemzet sorsán

Kik most szótlanul csak bólogatnak, ám mindeniknek kérdés ott az ajkán

„Hát megtértél, te is, fiam, de akkor él-e magyar még a Nyárád partján?

Nyárády Károly

Tavaszváró

Tavaszváró

Diadalmaskodik már a napfény, mire jégcsap könnye csordul

Pislákoló csillagok hajnalban mutatják már, az idő átfordul

Kövérek az aranyeső rügyei már, majdnem szinte robban

Ódon ház faláról pereg a mész, hangtalan lepattan

Iszapból korán előbujt bamba béka hunyorogva bámul

Siváran még hideg ez a világ, mely most szeme elé tárul

Hogy miért jött elő ilyen korán, ezt még ő sem tudja

Megmozdult benne is most valami, talán ez a gondja

Árnyas oldalakra menekült el a tél, rongyos a bundája

Onnan langyos szellő kergeti el, madárdal nyomába

Iszkol is fel hegyek közé, talán ott még berzenkedhet

Mérgesen rázza szakállát, mire a fenyők most összenéznek.

Százszor láttak ők már ilyet, hogy már foga nincs a télnek

Eddig sem törődtek vele nagyon, ezért már csak ránevetnek.

Nyárády Károly

Céltalanul

Céltalanul


Ott, ahol a sötét fellegek fölött, rád nem egy kék ég hajlik
Vasalt hajód orrán sem a haragos hullám az, ami megtörik
Bár ha nézed, míg szemeddel ellátsz, egy tenger hullámzik
De végtelen zátony az, s ha kimondod, el sohasem hiszik

Mert taposott utak nélkül, erkölcsök nélküli vad világban
hol tombolhat akár egy kedvező szél, s a vitorládban
is lehet erő, jó szándék, lendület, az mind hiába van,
mert iránytű nélkül csak egy vak vagy, sivár sivatagban!

Jól mondják a vének: Kinek célja nincs, el nem tévedhet!
S ha ehhez a fedélzet népe még rumot is ingyen vedelhet
Akkor minden mindegy, mert bárki semmit mindig megtehet
Mindegy ott akkor, mikor a Nap bárhol nyughat, vagy kelhet

A kormány is kedvére állhat így, vagy amúgy, akár keresztbe
Minek annyit bajlódni is vele, ha nem tudjuk, hogyan és merre
Elég ott tudni egy annyit, hogy a Föld forog, vagy áll egy helybe 

S ha megindul velünk a föld, hát akkor leszünk mi is valamerre.

Nyárádi Károly 

In memoriam Sorina

Memento

Néha csak egy villanás, csak egy perc az élet

Padlóra küld egyből, s úgy ledönt a végzet

Hogy szavad elszáll, s szótlanul csak nézed

Aki volt, az nincs már, s kábultan csak kérded

Miért? Miért kell neked most így szenvedned?

És egyre nehezebb, nehezebb ezt úgy megélned

Tudod, ma még Ő, de holnap te vagy, ki bevégzed

Mert Damoklész kardja most áll, de éhezi a véred

Nincs kivétel, nincs kiút, egyszer megéred a véged

És nem is ez az, ami fáj, mitől könnyben úszik szemed

Mert mindannyian elmegyünk, Nélküled vagy Veled

Mi most a Te hiányodat siratjuk, mert nehéz nélküled

És nehezek a szavak is! Kimondani fáj, és szinte őrület

Eldadogni utoljára fájdalommal, az Isten és az Ég veled!

Nyárády Károly

Kedves ismerősöm, Sorina Bota emlékére.

Elegem van, de ha már muszáj, akkor...

Elegem van!

Most már elegem van, vagy lett a jobb napokból

melyeket ígértek mindig, rendszeresen balról
mert ideges leszek nagyon, ha megelőznek jobbról
amikor azt nem is jelzik, ám megteszik épp balról.

Teszek tehát a nagyszerű, balul elsült pártprogramra
Behúznék már egyet annak is, ki mindig magyarázza
S elegem van most már minden balos balfácánból
szektafőnök rajztanárból, a balos prófétákból.

Elég a verset nem író, de árát jól elköltő pártvezérből
és a hazájából kiutált puszipajtás bolsi házmesterből
Mester, ki pincében mesterkedne a költővel kettesben
hogyan gyalázzák a Hazát s a Népet minél véresebben.

Utálom a balfék főnököt is a még balfékebb vicceivel
Azokon, melyen mindenkinek kötelezőn nevetni kell
Azt, kinek a szavát ezrek lesik, mint valami égi mannát
ám az csak baromságot beszél, ha szóra nyitja száját

Elegem van a szemforgató, nemzetmentő prókátorból
Képernyőn a kérdésével hazudozni képes újságosból
Ki gyűlölettel ír, okít, és nincsen ebben semmi újság
Jól fizetett provokátor ő, kinek kenyere a pofátlanság

Hát elegem van belőlük, e balul sikerült hominidákból
Kiket minden illem és szabály azonnal kihoz a sodrából
Kik számára a jólneveltség kínai betűkkel vagyon leírva
Nem tudják olvasni, s így nem is lesz majd senki kiokítva!

Ezért hát minden kedves balra elhúzott, agymosott katona
Döntsd fejed oldalra, nem balra! Fordítva, te balf… idióta! 

Olvasd el! Nézd, mennyire szeretlek, hogy mindenki tudja!

Nyárády Károly

Amikor a válasz nem kérdés.

Amikor a válasz nem kérdés.

Szólj hát! Felfedjem néked jobban testem titkát?

Úgy, ahogyan azt aki most kiváltságos, csakis az lát?

És tényleg akarod megismerni jobban testem titkát?

Éva lánya vagyok én, megoszthatom veled az éjszakát.

Akarod?

Nyárády Károly

Vigyázat! Az Unióban lopják a fenyőfát!

Hírek Brüsszelből! (jelenések könyve: amikor a fény kialszik)

Brüsszelből az idén száműzték az eddig szokásos karácsonyfát, miközben a város iszlám kisebbségének a rosszallására hivatkoztak. Ha minden jól megy, és az unióban miért ne menne bármi igen jól, akkor ezt  a szép gesztust jövőre már törvénybe fogják iktatni, és kiterjesztik az egész unió területére is! Azután már nem lesz karácsonyi gyertyaláng sem, mert a kontinensen élő tűzimádók féltékenységét sem illik felkelteni, és egy szuper-civilizált, uniós állatkert gondozóinak ezt illik figyelembe venni! Addig is a brüsszeli, hagyományos karácsonyi fenyő helyén idén egy nagyméretű képernyőkből összeállított förmedvény fog állni, ahol a digitális isten hívei fognak leborulni, és egyelőre a mindenható villanyáramot fogják megünnepelni. Ott majd minden hívőnek egy csatlakozási pontot juttatnak ajándékba, ahol ingyen, de a többségi adófizetők költségére, rácsatolódhatnak majd a hülyék agyhálózatára, és ahol a bűvös, de egyértelmű vezérjelek áradatának szent extázisában a Káosz Szózatát fogják élvezni a Szent Estén. 

In nomine Satana, et Dollar, et Euro! Omen!

Brüsszeli (világ)végnapok, 2012, december