Nyárádszereda nem birkák tanyája!

Az újév első napjaiban felhívtam telefonon cégünk egyik külső munkatársát Nyárádszeredából, hogy boldog újévet kívánjak neki, és a hamarosan beinduló munkálatokról tárgyaljunk részleteket. Néhány üdvözlő formaság után, ismerősöm nevetve kérdezte, hogy hallottam a hírt, hogy Nyárádszereda hírneves település lett, mert tele van vele a sajtó és a média? Rémlett, hogy miről lehet szó, mert a Karácsony környékén kirobbant botrányról már hallottam, de az ügy további fejleményeit már nem ismertem. Annyit mondott ismerősöm a telefonba titokzatosan, hogy Nyárádszereda főterén, szilveszter éjszakáján igazság tétetett!
Egyik idegenbe szakadt olvasóm kért meg, aki Nyárádszereda egykori fia, hogyha tudok valamit szülővárosáról, akkor írjak valamit a helyzetről, mert aggódik szülőföldje miatt. A Duna tévé műsorából értesült az eseményekről és többet szeretne tudni a dolgok állásáról.
Nos, én sokkal több részletet nem tudok mondani, mint amit a tévéseknek sikerült összeállítani, de az ügy kapcsán lenne néhány személyes tapasztalatom, és a saját véleményemet sem rejtem véka alá!
Kezdjük talán azzal, hogy a hagymakupolás inváziót mindnyájan ismerjük. Mindnyájan, akik Erdélyben élünk, mert azt nem észrevenni sehogyan sem lehet. 1990. óta Marosvásárhelyen nem kevesebb, mint 16 ortodox templomot húztak fel a város legkülönbözőbb pontján. Sem park sem játszótér, sem semmiféle akadály nem állhatott az útjukban, ha egyszer valamelyik szakállas konkvisztádornak megakadt a szeme valami beépíthető területen. Hogy a legtöbbször olyan helyet választottak ki, ahol a szovjet mintára épült tömbházak közé sehogyan sem illeszkednek, talán ez lenne a kisebbik gond! Az ünnepségekre összegyűlt hívek a parkolókban, a virágágyásban és a kerítések tetején hallgatják a kihelyezett hangfalakból bömbölő papok üvöltözéseit, miközben a környék lakossága is remekül szórakozik a keleti egyház ingyenes áldásán. Az egyáltalán nem számít, hogy a templom falai közé legfeljebb egy mikrobuszra való hívő fér el. A toronyba szerelt harangok a környék toronyblokkjai hatodik-hetedik emelet fölötti lakóinak okoz maradandó halláskárosulást, a többi megelégszik a napi ima helyett a szitkozódással. A kövesdombi ortodox mini templom egy szökőkutas park közepébe telepedett le, tönkretéve ezzel az egész lakónegyed egyetlen parkját. Ennek a templomnak a harangja, ha izmosabb harangozó rángatja, a harminc méterre lévő tömbház erkélyen 90 dB-s zajszintet produkál, ami versenyezik egy leszerelt kipufogójú, alaposan felhergelt versenyautó motorjának a zajával, tíz méter távolságból mérve. Ünnepek alkalmával tízszer is rángatják naponta a harangot, néha tizenöt percen keresztül. Dupla üveges, termo ablak mögött még ki lehet bírni, de ha csak megpattintva hagyod az ablakot, reggel hétkor, mikor megkezdi a harangozó az aerobic showját, pánikszerűen ébredsz, és az eget is leszedet, míg sikerül bezárni a hanyagul nyitva felejtett ablaktáblákat.
Ezzel a templommal kapcsolatosan kering egy anekdota is, aminek valós alapja van. A kilencvenes évek elején nekifogtak építeni, és a papot is kinevezték már, pedig még csak az alapoknál tartottak. A pénzt, ahelyett hogy a munkálatokra fordították volna, a pap bácsi gondolt egyet, és betette az egész összeget a kolozsvári Caritas-ba és az ott is maradt mindörökre. Persze, hogy cirkusz lett, de a pap maradt a helyén!
Az ország minden sarkában történtek templomépítések, de amit Erdélyben műveltek, az felér egy új honfoglalással. Itt megemlíthetjük a marosfői épületegyüttest, és a több száz hektáros kisajátított terület történetét, az udvarhelyi Cserehát esetét, a csíkszeredai ortodox püspökség ingatlanmanőverét is! Ne felejtsük el a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna iskolájának az esetét, mikor kétségtelenül bebizonyosodott, hogy ha a pénz beszélni kezd, akkor a magyar érdekvédelem  még ugatni nem fog!
Irdatlan pénz folyt az ortodox egyház számlájára, és a törvénytelenségek ezreit követték el, mindmáig sikeresen. A legtöbb templom úgy épült fel, hogy az építkezési engedélyeket akkor adták ki, mikor a templomba már évek óta jártak a hívek. Számtalan kivételezés történt, és az illetményeket pedig soha sem fizették ki! Ha elmaradások és adósságok gyűltek fel a villany és gázszámlák körül, soha, egyetlen esetben sem történt meg az, hogy felfüggesszék volna a szolgáltatásokat. A marosvásárhelyi repülőtér mellett felhúzott kolostor és templom együttes több száz apácának és szerzetesnek a lakhelye, számtalan gazdasági épülettel, szálláshellyel a zarándokoknak. 1999.-ig még egyetlen gázszámlát sem fizettek, holott a komplexum fogyasztása egy jókora falú gázfogyasztásával vetekedett. Tudomásom szerint, az EON-os privatizációig tartott a dolog, mikor azzal oldották meg a dolgot, hogy eltöröltek minden adósságot!
A törvénytelenségek állami szinten mentek, és még ma is mennek nyílt vagy burkolt formákban. A korábbi orcátlanságok sokat mérséklődtek, de a szemtelenség, az maradt. Régebben számtalan esetben a Román Nemzeti Bank adományozott hatalmas összegeket templomépítés és telekspekulációk lebonyolítására, de ismertek olyan esetek is, mikor a titkosszolgálatok számláiról jött a pénz! Ez ma már nem megy ilyen formákban, sokkal áttekinthetőbbek az állami pénzek, és sokfelé elzáródtak a csapok. Talán már nem is kell pénzt pumpálni, mert az új honfoglalás meghozta mára gyümölcsét, mert irdatlan pénzek forognak a belső egyházi körökben. Ott, ahol a civil pénzügyi törvényeknek nincs érvénye, és lehetőség sincs azok külső ellenőrzésére. Állam az államban, és a megszokás nagy úr, mert néha azt a képzetet szüli, hogy egyeseknek mindent lehet! Eddig mindent sikerült elérni, miért ne lehetne ezután is ugyanúgy folytatni? Törvény? Ugyan már! Kit érdekel a törvény? A győztes honfoglalók törvénye az, hogy arra teszik rá a kezüket, amire akarják, és lássuk, kinek van mersze szembeállni!
Itt van a lényeg, mert nemrég, az ősz folyamán vándorcigányokat megszégyenítő karaván vonult végig a Nyárád mentén, kampánynak nevezett hazugságverseny keretében. Volt itt tehetségtelen ripacsokból verbuvált viccelő brigád is, ahol a legnevetségesebbnek vélt téma a székelység vélt gyarlósága szerepelt leggyakrabban. Aztán énekelt ingyen Dancs Annamari is, mert ilyenformán elmondhatja ő is, hogy telt ház előtt kornyikálhatott. A legszebb az volt, mikor Markó Béla és Kelemen Attila elmotyogta, hogy miért kellene a tulipánra szavazni, és nem az ügyvédre, aki pereskedéseivel és megszállottságával felborítja a román és magyar nép között kialakult békét! A shaolin szerzetesek harciasságát megszégyenítő deményházi pap is bemondta a tippjét, hogy agyonveri a pártütő gazembereket a saját szemétdombja környékén. A gyulafehérvári érsekség később erre áldását is adta, mert nekik is megvan a saját szemétdombjuk, ahonnan ezt megtehetik. Nekik még azzal a gonddal sem kell bajlódjanak, hogy ők esetleg nemzeti egyház lennének, és netán felelősséggel tartoznának a Nemzet iránt! Megvan Róma a Nemzet nélkül is, legyen meg a Nemzet is, ahogyan tud!
Most, mikor szorul a hurok, és itt az IDŐ, mély csend van az érdekképviselet és a választókerület sikeres győzteseinek háza táján! Valahogy úgy, ahogy a tavalyi kampány során divatba jött a szöveg, hogy "Ők Velük, Mi Veletek!" RMDSZ-es változata, vagyis "Mi Velük, Ti Magatokra!"
De van Igazság és van Isten! A "Hiúz a napba néz", és "És mégis mozog a föld" "mert nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért"!!!
Idegenbe szakadt nyárádszeredai Testvérünk, mint mondtam, több részletet nem igazán tudok, de egy üzenetet továbbíthatok Neked, egy másik nyárádszeredai öregfiútól!
Azt, hogy "Nyárádszereda főterén, szilveszter éjszakáján igazság tétetett!"