Elkaptam a Híres "Őszbogarat"

Az ember, az idők során, ezerféleképpen igyekezett megvédeni vagyonát és hozzátartozóinak testi épségét, életét. A legsikeresebb és legelmésebb megoldásokat talán Japánban sikerült kidolgozni. Ott, ahol ha egyszer hozzáfogtak valamihez, azt a tökély legmagasabb fokára vitték. Talán senkinek sem kell felemlegetni a japán fegyvergyártók mesterműveit, a metallurgiában való jártasságait, a titkos kovácsolási technikáit. A modern termelés csak lemásolni tudja még ma is a különleges fémkezelés elveit. Az elektronmikroszkópos krisztallográfiát bevetve sikerült ugyanolyan tökélyre vinni az acél kezelését, csiszolását, hogy a világ legjobb orvosi szikéinek gyártását ma a japánok uralják.

A történelmileg rendkívül zavaros feudális Japánban nem csak a fegyverek és a harctechnikák fejlődtek néha utolérhetetlen szintre, hanem a védekezés, a kémkedés, és az elhárítás is hasonló eredményességgel állt hadrendbe. Egy olyan világban, ahol mindenki mindenkit ellenségnek tartott, és mindenki a másik életére tört, ott különleges módszereket alkalmaztak a mindenkori nagyurak, klánvezérek megvédése érdekében. A hírhedt orgyilkosok ellen, a nindzsák rafinált támadásai ellen ezerféleképpen kellett védekezni. Titkos folyósok, csapdák, és különleges csikorgó padlók, agyafúrt trükkök ezrei szolgálták a belopakodók elleni védekezést. Néha sikerrel, néha nem, mert a cseltevés igazi nagymesterei mégis a nindzsák maradtak, akik mesébe illő képességeikkel, módszereikkel sokszor hajtottak végre sikeres merényleteket a legjobban védett célpontok ellen is. A védekezés egyik hatásos módszere az állatok kifinomult érzékeinek a felhasználása volt Japánban is. A kutyák kifinomult hallása, éjjeli látása és szaglása, no meg a kutyahűség ideális fegyver a betolakodók ellen. Ezt Japánban is tudták, de azt is, hogy a betolakodást mesteri fokon művelők is tisztában vannak ezzel. Egy kutyát meg lehet vesztegetni néhány falattal, könnyen el lehet hallgattatni, elkábítani ha kellőképpen ért hozzá valaki. Ezért nem is nagyon használták, vagy ha igen, akkor csak kiegészítésképpen. Sokkal kijátszhatatlanabb partnert kerestek, és kaptak is a rovarok közt. A mesében negatív szereppel felruházott tücsök és népes családja becses kincsnek számított a feudális Japánban. Valóságos kultusz alakult ki a legszebb kalitkák készítésében és mesterek dolgoztak a becses zenészek kényelmének a biztosítása érdekében. A nagy tisztelet onnan eredt, hogy a kutyák és egyéb háziállatok érzékszerveit a tücsök érzékszerveivel össze sem lehet vetni! A hallása tökéletes, a levegő és környezete legkisebb rezdülését is képes érzékelni, míg szaglószerve atomnyi részecskék detektálására is alkalmas. Nem lehet megvesztegetni, nem kószál el stb. Ideális házőrző! Hogy lehet a tücsköt házőrzőnek használni? Egyszerűen! Ízléses kalitkába teszik a művészt, kiakasztják bárhová, ahol figyelni kell a gyanús neszekre. Néhány perc múlva rázendít a tücsök a dalra, és húzza napestig, de leginkább éjjel, ha eléggé langyos az éjszaka. Ha a környéken bármilyen halk zajt, vagy remegést érzékel, azonnal elhallgat! Itt van a csel, hogy míg a világ más tájain akkor riadóztatnak, mikor zajt csapnak, az őrt álló szamurájok akkor riadnak fel, ha hirtelen beáll a csend! Ha elhallgatnak a tücskök, akkor valaki idegen settenkedik. Idegen, mert a háziasított tücsök hamar betanul, megismeri a háziak megszokott zajait, motoszkálásait, és illatait is, és azokat egy idő után nem tekinti veszélynek. Ha azonban ezektől eltérő zajt, vagy szokatlant észlel, azonnal abbahagyja a cirpelést, és indul a riadó. Indul, mert a tücsköket nem lehet átverni, érzékszerveik csalhatatlanul működnek. Történtek próbálkozások, hogy a betolakodó nindzsa ajzószerrel preparált tücsköket vitt magával, amelyek a feromonoktól bevadulva, folyamatosan zenéltek. Ez sem volt igazán hatásos, mert minden tücsök zenéjének a hangfekvése más és más, és az éber őrök ráismertek a felajzott tücskök hamis zenéjére. Hasonló védelmi céllal, a kastélyok belső kertjeibe mindenféle kabócát és szöcskét telepítettek, amelyek zenéjükkel, illetve annak abbahagyásával figyelmeztető jelet adtak az őrt állóknak. Gyerekkorom óta igyekezek elkapni egy zenélő valamit, amit népiesen őszbogárnak neveznek. Rettenetesen haragudtam rá, mert mikor szomorú zenéjét meghallottam, tudtam, közel van a vakáció vége, s jön a fránya iskola megint. Augusztus elején kezd pirregni a sötét beállta után. Virágos kertekben, bokrok közt tanyázik, és szaggatottan, pirregő hangot hallat. Minden nyáron, órákig vadásztam rá, hogy meglássam végre, hogyan néz ki a híres őszbogár, aki a rossz hírekkel jelentkezik. Elemlámpával felszerelve kutatgattam, hallgatóztam, de mindhiába. Átható zenéje becsapós nagyon, mert egyszer itt, máskor ott sejted, s ha közeledsz feléje, azonnal elhallgat. Percekig csendben van, s ha a közelben maradsz, nem is kezd el újra zenélni. Később már a makacs kíváncsiság hajtott csak és kamerával, fényképezőgéppel felszerelve, infravörös éjjellátóval vadásztam rá, de mindhiába! Sófalván jártunk a múlt héten, és este, az egyik rózsafa mellett elhaladva, hallással azonnal bemértem a zenészt az ágon, de látni nem láttam semmit. Ahogy megálltam mellette, azonnal elhallgatott, de addig kutattam utána, míg megtaláltam az egyik levél alá megbújva. Villant a vakú, s erre a híres zenész azonnal énekelni kezdett, mintha csak erre várt volna. Nem is hagyta abba, mintha bemutatót tartana. Le is fényképeztem többször is, hátha nem mindenik sikerül jól. Most végre sikerült elkapnom a titokzatos őszbogarat, és korábbi sejtésem, hogy valami kabóca lenne, nem vált be. Nem vagyok bogarász, de ez inkább valami tücsökféle lehet az ugrólábai alapján. Ami érdekes, hogy az átható, nagyon messzire elhallatszó zenéjét nem a sáskákhoz hasonlóan kelti, az ugróláb hozzádörzsölésével a szárnyakhoz, hanem a szárnyait a feje fölé felhajtva, azokat összedörzsöli. Az egyik képen éppen zenélés közben kaptam el, amikor a felhajtott szárnyait éppen összedörgöli.

Ha valaki ismeri, vagy tudja az igazi nevét, kérem közölje velem, hogy végre tudjam én is, hogy ki fia-borja az Őszbogár, amelyik annyiszor átvert mostanáig, és mint mindig, szól idejében, hogy megint jön az ősz!