Marosvásárhelyi Csernobil

Ha ködös idő ereszkedik Marosvásárhely fölé, akkor itt minden idevalósi tudja, hogy megint elgázosítás következik. Nem ma és nem csak a tegnap volt ez így, mert Marosvásárhely mióta a sokoldalúan fejlett szocializmus útjára lépett, az egész város a környező falvaival, népe egészségével tizedet fizet az ipar istenségének.

Tiszta, szélcsendes időben már tíz-húsz kilométer távolságról látni lehet azt a füstoszlopot, amit a Marosvásárhely tövében 147 hektáron elterülő Azomures Vegyi kombinát okád az ég felé. Az ég felé szélcsendben, szeles időben a szél irányába, és leszálló légmozgások alkalmával, a közvetlen környezetét bújtatja mérgező gázfelhőbe. Néha napokig annyira magas szintre koncentrálódik a mérgező-irritáló gáz aránya a légkörben, hogy fulladásos tüneteket vált ki az érzékenyebb egyéneknél. Eddig számtalan panasz, lakóssági bejelentés történt ebben az ügyben, úgy hogy számolni is nehéz. A környezetvédelmi hivatal a vállát vonogatja, néha megbüntetik pár száz euróval a légszennyeződési értékeket túllépő üzemet, aztán minden marad a régiben. Most úgy tűnik, betelt a pohár! Legalábbis úgy tesznek, mintha komolyan vennék a már rég tarthatatlan helyzetet. Mobil légszennyeződést monitorizáló állomást helyeztek el az üzem környékén. Azt ígérik az illetékesek, hogy ha még egyszer büdösséget termel a gyár, nincs pardon, be fogják szüntetni a gyár működését.

 Hiszi a piszi! Valamikor négyezer ember dolgozott itt, ma ennek a számnak az egyharmada lehet még, a részben maximális kapacitáson működő telepen. Tulajdonosai török részvényesek, akik a nagy privatizációk idején bagóért vették meg a felbecsülhetetlen értékű vegyi üzemet. A tőzsdén AZO néven jegyzik a részvényeit, és az utóbbi időben ugrásszerűen emelkedtek a jegyzési árak. A fentiek mellé még jön egy néhány fontos érv, ami mellett eltörpül a köhécselő városlakoknak az egészségügyi gondja. Utolsó mohikán lett az Azomures az országban és Európában is, a szervetlen és részben szerves műtrágyák gyártásában, amelyeknek ára kemény valutát jelent. Az 1975-ben beindított részleg, az NPK jelzésű komplex műtrágyát gyártó üzemkomplexum a gyártelep majdnem felét foglalja le hatalmas silóival és tárolóival, és a végterméket világszerte keresik, az önmagukat agyondicsért ökologikus termelők is. Hasonlót csak Indiában és Chilében állítanak elő. Szerves műtrágyát is állítanak itt elő, neve urea. Ezt a szerves anyagot nagyon jól lehet műtrágyaként is alkalmazni a magas nitrogén tartalma miatt, de számtalan más szerves anyag alapanyaga is egyben. Ragasztóanyagokat, gyógyszereket, vegyszereket, festékeket, állítanak elő belőle, ezért igen keresett alapanyag. A gyár területén felépült Melamin részleg is ebből állít elő porszerű alapanyagot. Ebből készült például az egykori konyhabútorok fehér vagy színes melacart bevonó rétege is. Utolsó, de nem utolsó helyen szerepel, hogy az itt gyártott ammónium-nitrát az egyik legkeresettebb robbanóanyag alapanyagát jelenti. A hadiipar töméntelen mennyiséget vásárol fel belőle, de a világon már csak néhány helyen állítanak elő ipari mennyiségben, éppen a sokat vitatott környezetszennyezés miatt.

A felsorolt termékek mellett még sok más egyéb melléktermék is szerepel. Ilyen a fiziológia szérum, amit a gyógyszeripar és az egészségügy használ alapanyagaihoz. Itt működik az oxigént, nitrogént, széndioxidot palackozó részleg is. Külön argont sűrítő részleg működik itt, talán egyedüli a maga nemében. Tonnaszámra termelődik ammónia vizes oldata, ami megint számtalan más festék és gyógyszer alapanyagát képezi.

Ezeknek a termékeknek a termelését gazdaságosan, vagy technológiailag csak egy összevont, un. kombinált gyártelepen lehet megvalósítani. Ilyen a marosvásárhelyi Azomures is! A legfontosabbak: Három ammónia gyár, három salétromsav gyár, két hőközpont, két ammónium-nitrát és egy hatalmas, az NPK-t termelő külön komplexum.

A környéken lakók a legtöbbször a légkörben észlelhető ammónia szaga miatt tiltakoznak. Valójában ez lenne a legkevésbé veszélyes szennyeződés. A gáz sajátossága, hogy nagyon alacsony jelenléti szinten is, heves szúró, irritáló hatást vált ki. Ezt a kellemetlen hatását már néhány ppm koncentráció mellett is kifejti. Ilyenkor kellemetlen, de az egészségre kevésbé ártalmas még. Magasabb koncentrációk esetében, mikor hevesen támadja a légi utak nyálkahártyáját is, a hatás kibírhatatlan. A szem ég és az izzadt testrészeken égő fájdalmat okoz. Ekkor heves köhögést, és fuldoklást okoz. Nagyobb koncentráció eszméletvesztést, majd fulladásos halált okoz. Az enyhébb mérgezések általában nyomtalanul gyógyulnak, káros jelenségek csak hosszan-tartó mérgezések esetében válnak nyilvánvalóvá. Ilyen a tüdő és az agy maradandó károsodása, amit röntgen és RMN vizsgálatok is igazolnak. A sokkal veszélyesebb, de alig észlelhető mérgezést az un. nitrogén oxidok okozzák. Ezek azok a jellegzetesen sárga-barnás füstfellegek, amelyek a toronymagas kéményekből távoznak. Ezek szaga alig érezhető, és csak erősebb koncentrációk esetén észlelhetőek. Akkor is édeskés, egyáltalán nem kellemetlen a szaguk. Hatásuk azonban annál drámaibbak. Kis mennyiségben is súlyos, maradandó elváltozásokat okoznak a tüdőben. Magasabb koncentráció belélegzése után a tüdő vízzel telik meg, és fulladásos halált okoz. A mérgező anyagok sora azonban ezzel egyáltalán nem ér véget. A salétromsav semlegesítése ammóniával eredményezi az ammónium-nitrátot.  A gyártás során, számtalan lépcsőn kell átmenni. Reakció, koncentrálás, pH-korrekció, granulálás, osztályozás, hűtés, kezelés, csomagolás. Az első és második fázis során nagy mennyiségű gáz keletkezik, amelyik egyaránt tartalmaz ammóniát és savas gázokat is. Ezek egy részét a légkörbe szellőztetik, mint ahogy a granulálás során felszabaduló gázokat is a légkörbe szivattyúzzák a hűtőventilátorok. Ezek színe szürkés-fehér, és kellemetlen szagukkal nem csak a környéket füstölik, hanem savas eső formájában a környező épületeket, növényzetet is károsítja. Az NPK műtrágya gyártása rendkívül komplex folyamat. Több fázisban történik az előállítása. Alapanyaga a kálium klorid, salétromsav, és az un. foszforit. Ez az utóbbi alapanyaga az évmilliók alatt felgyülemlett madártrágya ásványosodott változata. Nagy mennyiségű foszfort, kalciumot, fluort stb. tartalmaz. A termelési folyamat során a foszforsav különböző gyökei születnek, amelyek rendkívül aktívak és az élő anyagra károsan hatnak. A koncentrációs folyamatok során nagy mennyiségű foszfor-savgőz termelődik, amelyiknek egy részét a légkörbe szellőztetik. A granulálás során még több káros gáz szabadul fel, ennek egy része fluoridokat tartalmaz. A fluor nyomokban, a csontrendszer egészséges működésében katalizátorként tölt be fontos szerepet. Nagyobb mennyiségben azonban súlyos zavarokat okoz a szervezet elektrolitikus egyensúlyában is. Férfiaknál impotenciát okoz. Elég hat hónapot a fluoridos légkörben melózni ahhoz, hogy a szexuális képesség a nullával legyen egyenlő!

A légkör szennyezése mellett még van egy megoldatlan gond. A kombinát több vizet használ el, mint amennyi az egész Marosvásárhely vízfogyasztása lenne.  Ennek a vízmennyiségnek egy része soha nem tér vissza a Marosba, mert egy része gőz és pára formájában a légkörbe kerül. Egy másik hányada késztermék formájában elhagyja a gyárat. A víz nagyobbik hányada egy viszonylag felületes kezelés után visszaömlik a Marosba. Nincs és nem is lehet olyan kezelési módszert kitalálni, amelyikkel hatástalanítani lehetne, a számtalan szennyeződéssel fertőzött vizet újra használhatóvá tenni. Néha kilométereken át döglött halak hullái borítják a Maros vizét a „véletlen” kiömlések miatt. A nagy mennyiségű nitrátok, nitritek, szulfátok, fluoridok, foszfátok a vízbe kerülnek, a Maroson lefelé a távoli városok ivóvízét teszik tönkre.

Az üzem háta mögött, a Maros túlsó oldalán van egy retenciós medence, amit népiesen iaz batal-nak neveznek. Ez a néhány hektáros tó vize annyira mérgező, hogy hozzá hasonló csak a Csernobil környéke lehet. Valóságos ökológiai bomba, mert egy árvíz, de egy kitartó esőzés esetében is több százezer köbméter méreg kerülne a Maros vizébe. Ehhez képest az elhíresült Tiszai ciánmérgezés egy másnapossági fejfájás lenne csak. Ebből a tóból csak párolgás útján távozik el víz, mert annyira mérgező, hogy kezelni sem lehet. Ennek ellenére, a sokszorosan tömény mérget hóolvadás idején szokták titokban szivárogtatni a Marosba is, mert ilyenkor ugyebár messze viszi a tavaszi áradat.

Másik bomba, amelyik ketyeg, az a kombinát területén elhelyezett négyezer köbméteres ammónia tank lenne. Ebben cseppfolyósított ammóniát tárolnak. Egy kisebb repedés, vagy sérülés esetén is a több tonnányi gáz a légkörbe kerülhetne, és a mérgező gázfelhő útjából nem lenne menekülés. A cseppfolyós állagból expandálódó lehűlt gáz a talaj mentén szétterjedve, képes lenne a környék egész lakósságát kiirtani. Erre a horror forgatókönyvre már volt egyszer példa Marosvásárhelyen. A nyolcvanas évek elején felrobbant négyes ammóniagyár szintézistornyának az egyik elrepülő darabja elvágta a tartályhoz tartozó vezetéket. Egy fiatal magyar gyerek hidegvérén múlt a környék sorsa.  A kiömlött sűrű gázködben tapogatózva, volt bátorsága gázálarccal az arcán felmászni a vezetékes esztakádra, és elzárta a megfelelő szigetelő szelepet. Ha a repeszdarab a tartály falát szakította volna be, akkor Marosvásárhely akkori lakóssága, ma már csak emlék lenne. Az említett robbanás következtében, három kilométeres körzetben az összes ablaktábla betört. A felrobbant nyeletőtorony 16 tonnás fedőlapja másfél kilométerre landolt egy ház udvarán. Az ott leparkolt Daciát három méter mélyre ütötte a földbe. Emberi életet, megfejthetetlenül nem követelt a rendkívül szerencsésen lezajlott nagyarányú robbanás. Sérülést csak néhányan szenvedtek. Mindössze néhány karcolás  volt az egész. A felrobbant toronnyal párhuzamosan nagyméretű hűtővízvezetékek vágódtak el a robbanás következtében.A lezúduló nagy mennyiségű víz elfojtotta a további reakciót, és a biztonsági rendszerek percek alatt alapállásba helyezték a még megmaradt üzemet.Ilyen szerencse azonban csak egyszer fordulhat elő, és az egyre öregedő gyár biztonsága is csökkenőben van. Néhány üzem a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben terveződött és néhány technológiai megoldás már a telepítés idejében is elavultnak számított.
Nagy felhajtás megy napok óta, hogy most az egyszer nincs kecmec! Bezárjuk a gyárat, menjenek haza a törökök! A fentebb elsoroltak alapján lehet tippelni, hogy mi lesz a marosvásárhelyi Csernobil sorsa. Emberek ezreinek a társadalmi gondjára hivatkoznak néhányan, hogy a munkanélküliség az egekbe ugrik városomban. Nekem, a szemforgató szemérmesen aggódó emberek mindig tenyérviszketegséget szoktak okozni! Néhány ezer ember gazdasági gondjától nem tudnak aludni, miközben százezrek egészsége és élete forog kockán, és nem csak Marosvásárhelyen. A nagy felindultságot szimuláló hivatásosak se a százezres tömegek egészségi állapota miatt lennének kétségbe esve, mert a társadalmi empátia errefelé nem szokás, hanem csak megfizetett munka. S mint olyan, csak olyan is! Mint a fizetés! Kérdés marad, hogy ki kinek fog többet fizetni? Ahogy itt elnézem a pro és kontra érveket, láthatom, hogy mindenki beszél elvekről, uniós normákról, és sérelmekről is. Csak éppen arról és azokról nem, akiknek a sorsáról dönteni fognak! Azok ebbe nem szólhatnak bele!  Nem, mert  vannak mások, akik úgy vélik, hogy ők azt is jobban tudják, hogy van, vagy nincs jogod az életedhez!