Marosvásárhelyi Csernobil

Ha ködös idő ereszkedik Marosvásárhely fölé, akkor azt már mindenki tudja, hogy megint elgázosítás következik. Nem ma és nem csak a tegnap volt ez így, mert Marosvásárhely mióta a sokoldalúan fejlett szocializmus útjára lépett, az egész város, a környező falvaival egyetemben, a népe egészségével tizedet fizet az ipar istenségének.

Tiszta, szélcsendes időben már tíz-húsz kilométer távolságról látni lehet azt a füstoszlopot, amit a Marosvásárhely tövében 147 hektáron elterülő Azomures Vegyi kombinát okád az ég felé. Az ég felé szélcsendben, szeles időben a szél irányába, leszálló légmozgások alkalmával a közvetlen környezetét bújtatja mérgező gázfelhőbe. Néha napokig annyira magas szintre koncentrálódik a mérgező-irritáló gáz aránya a légkörben, hogy fulladásos tüneteket vált ki az érzékenyebb egyéneknél. Eddig számtalan panasz, lakóssági bejelentés történt ebben az ügyben, úgy hogy számolni is nehéz. A környezetvédelmi hivatal a vállát vonogatja, néha megbüntetik pár száz euróval a légszennyeződési értékeket túllépő üzemet, aztán minden marad a régiben. Most úgy tűnik, betelt a pohár! Legalábbis úgy tesznek, mintha komolyan vennék a már rég tarthatatlan helyzetet. Mobil légszennyeződést monitorizáló állomást helyeztek el az üzem környékén. Azt ígérik az illetékesek, hogy ha még egyszer büdösséget termel a gyár, nincs pardon, be fogják szüntetni a gyár működését.

 Hiszi a piszi! Valamikor négyezer ember dolgozott itt, ma ennek az egyharmada, ha dolgozik,  időnként részleges kapacitással. Tulajdonosai török részvényesek, akik a nagy privatizációk idején bagóért vették meg a felbecsülhetetlen értékű vegyi üzemet. A tőzsdén AZO néven jegyzik a részvényeit, az utóbbi időben ugrásszerűen emelkedtek a jegyzési árak. A fentiek mellé még jön egy néhány fontos érv, ami mellett eltörpül a köhécselő városlakoknak az egészségügyi gondja. Utolsó mohikán lett az Azomures az országban és Európában is, a szervetlen és részben szerves műtrágyák gyártásában, melyeknek kőkemény ára lassan az aranyéval vetekszik. Az 1975-ben beindított részleg, az NPK jelzésű komplex műtrágyát gyártó üzemkomplexum a gyártelep majdnem felét foglalja le hatalmas silóival és tárolóival, és a végterméket világszerte keresik, még az önmagukat agyondicsérő ökologikus termelők is. Hasonló terméket csak Indiában és Chilében állítanak elő. Szerves műtrágyát is itt állítanak itt elő, ennek neve urea. Ezt a szerves anyagot nagyon jól lehet műtrágyaként alkalmazni a magas nitrogén tartalma miatt, de számtalan más szerves termék alapanyaga is egyben. Ragasztóanyagokat, gyógyszereket, vegyszereket, festékeket, állítanak elő belőle, ezért igen keresett nyersanyagnak számít. A gyár területén felépült Melamin részleg is ureából állít elő porszerű alapanyagot., a melamint. Ebből készült például az egykori konyhabútorok fehér vagy színes melacart bevonó rétege is. Másik nagyon keresett cikk az itt gyártott ammónium-nitrát, ami az egyik legismertebb robbanóanyag alapanyagát képezi. A hadiipar töméntelen mennyiséget vásárol fel belőle, de a világon már csak néhány helyen állítanak elő belőle ipari mennyiségben, éppen a sokat emlegetett környezetszennyezés miatt.

A felsorolt termékek mellett még sok más egyéb, néha csak mellékterméknek számító  alapanyag is  kikerül innen. Ilyen lehet a fiziológia szérum, amit a gyógyszeripar és az egészségügy használ alapanyagaihoz. Itt működik egy oxigént, nitrogént, széndioxidot palackozó részleg is. Egy argont sűrítő részleg is található itt, ami talán egyedüli a maga nemében. Továbbá tonnaszámra termelődik még ammónia vizes oldata, ami megint számtalan más terméknek, például a festékek és gyógyszerek alapanyagát képezheti.

Ezeknek az alapanyagoknak számító vegyületeknek a termelését gazdaságosan csak egy összevont, un. kombinált gyártelepen lehet műszakilag megvalósítani. Ilyen a marosvásárhelyi Azomures is! A stratégiailag fontos üzemek a következőek lennének. Három ammónia gyár, három salétromsav gyár, két nagy kapacitású hőközpont, két ammónium-nitrát késztermék és egy hatalmas külön gyárkomplexum, az NPK-t termelő külön üzemegységeivel.

A környéken lakók legtöbbször a légkörben észlelhető ammónia szaga miatt tiltakoznak. Valójában ez lenne a legkevésbé veszélyes szennyeződés. A gáz sajátossága, hogy nagyon alacsony jelenléti szinten is hevesen szúró, irritáló hatást vált ki. Ezt a kellemetlen hatását már néhány ppm koncentráció mellett is kifejti. Ilyenkor kellemetlen, de az egészségre kevésbé ártalmas még. Magasabb koncentrációk esetében már változik a helyzet, ekkor már hevesen támadja a légi utak nyálkahártyáját is, a hatása szinte kibírhatatlan. A szem ég, és az izzadt testrészeken égő fájdalmat okoz. Heves köhögéssel járó, fuldoklási tüneteket  vált ki. Nagyobb koncentrációban már eszméletvesztést, fulladásos halált okoz. Az enyhébb mérgezések általában nyomtalanul gyógyulnak, maradandó károsodások csak hosszan-tartó mérgezések esetében jelentkeznek. Ilyen lehet a tüdő és az agy maradandó károsodása, amit röntgen és RMN vizsgálatokkal kimutathatóak. A sokkal veszélyesebb, de alig észlelhető mérgezést azonban az un. nitrogén oxidok okozzák. Ezek a gázak azok a jellegzetesen sárga-barnás füstfellegek, amelyek a toronymagas kéményekből távoznak. Ezek szaga alig észlelhető, és csak erősebb koncentrációk esetén  válik nyilvánvaló a jelenlétük. Akkor is édeskés,  egyáltalán nem kellemetlen a szaguk. Hatásuk azonban annál drámaibbak. Kis mennyiségben is súlyos, maradandó elváltozásokat okoznak a tüdőben. Magasabb koncentráció belélegzése után a tüdő vízzel telik meg,  fulladásos halált okoz.
A mérgező anyagok sora azonban ezzel egyáltalán nem ér véget. A salétromsav semlegesítése ammóniával eredményezi az ammónium-nitrátot.  A gyártás során számtalan  fokozaton, technológiai fázison megy át a termék, míg abból végül is késztermék lesz. Reakciók, koncentrálások, pH-korrekciók, granulálás, osztályozás, hűtés, kezelés, csomagolás. Az első és második fázis során nagy mennyiségű gáz keletkezik,  mint melléktermék, amelyik egyaránt tartalmaz ammóniát és különböző savas gázokat is. Ezek egy részét a légkörbe szellőztetik, mint ahogy a granulálás során felszabaduló gázokat is a légkörbe szivattyúzzák a hűtőventilátorok. Ezek színe szürkés-fehér, kellemetlen szagukkal nem csak a környéket füstölik, hanem savas eső formájában a környező épületeket, növényzetet is károsítják. Az NPK műtrágya gyártása rendkívül komplex folyamat. Több fázisban történik az előállítása. Alapanyaga a kálium klorid, salétromsav, és az un. foszforit. Ez az utóbbi az évmilliók alatt felgyülemlett madártrágya ásványosodott változata. Nagy mennyiségű foszfort, kalciumot, fluort stb. tartalmaz. A termelési folyamat során a foszforsav különböző gyökei születnek, amelyek rendkívül aktívak, az élő anyagra károsan hatnak. A koncentrációs folyamatok során nagy mennyiségű foszfor-savgőz termelődik, amelyiknek egy részét a légkörbe szellőztetik. A granulálás során még több káros gáz szabadul fel, ennek egy része fluoridokat tartalmaz. A fluor nyomokban a csontrendszer egészséges működésében katalizátorként tölt be fontos szerepet. Nagyobb mennyiségben azonban súlyos zavarokat okoz a szervezet elektrolitikus egyensúlyában. Férfiaknál impotenciát okoz. Egy közel hat hónapos munkaszezon, fluoridos légkörben, visszafordíthatatlan vegyi kasztrációval egyenrangú!

A légkör szennyezése mellett még van egy súlyos, megoldatlan gond is. A kombinát több vizet használ el, mint amennyi az egész Marosvásárhely vízfogyasztása lenne.  Ennek a vízmennyiségnek egy része soha nem tér többé vissza a Marosba, mert egy része gőz és pára formájában a légkörbe kerül. Egy másik hányada késztermék formájában elhagyja a gyárat. A felhasznált víz nagyobbik hányada egy viszonylag felületes kezelés után visszaömlik a Marosba. Nincs és nem is lehet olyan kezelési módszert kitalálni, amelyikkel hatástalanítani lehetne a mérgeket, a számtalan szennyeződéssel telitett ipari vizet pedig újra használhatóvá tenni. Néha kilométereken át döglött halak hullái borítják a Maros vizét a „véletlen” kiömlések miatt. A nagy mennyiségű nitrátok, nitritek, szulfátok, fluoridok, foszfátok a vízbe kerülnek, ezek a Maroson lefelé a távoli városok ivóvízét is tönkre teszik.

Az üzem háta mögött, a Maros túlsó oldalán van egy retenciós medence, amit népiesen iaz batal-nak neveznek. Ez a 37 hektáros tó vize annyira mérgező, hogy hozzá hasonló csak a Csernobil környéke lehet. Valóságos ökológiai bomba, mert egy árvíz, de egy kitartó esőzés esetében is több százezer köbméter méreg kerülne a Maros vizébe. Ehhez képest az elhíresült Tiszai ciánmérgezés egy másnapos fejfájás lehetne csak. Ebből a tóból csak párolgás útján távozik el víz, mert annyira mérgező, hogy kezelni nem lehet. Ennek ellenére, a sokszorosan tömény mérget hóolvadás idején szokták titokban szivárogtatni a Marosba is, mert ilyenkor ugyebár messze viszi a tavaszi áradat.

Másik bomba, amelyik ketyeg, az a kombinát területén elhelyezett négyezer köbméteres ammónia tank lenne. Ebben cseppfolyósított ammóniát tárolnak. Egy kisebb repedés, sérülés következtében több száz tonnányi gáz kerülhetne a légkörbe, a mérgező gázfelhő útjából pedig lehetetlen lenne az elmenekülés. A cseppfolyós állagból expandálódó, lehűlt gáz a talaj mentén szétterjedve képes a környék egész lakósságát kiirtani. Erre a horror forgatókönyvre már volt egyszer példa Marosvásárhelyen. A nyolcvanas évek elején felrobbant négyes ammóniagyár szintézistornyának az egyik elrepülő darabja elvágta a tartályhoz tartozó vezetéket. Egy fiatal magyar gyerek hidegvérén múlt az egész környék sorsa. A kiömlött sűrű gázködben tapogatózva, volt bátorsága gázálarccal az arcán felmászni a vezetékes esztakádra, és elzárta a megfelelő szigetelő szelepet. Ha a repeszdarab a tartály falát szakította volna be, akkor Marosvásárhely akkori lakóssága ma már csak  egy emlék lenne. Az említett robbanás következtében három kilométeres körzetben az összes ablaktábla betört. A felrobbant nyeletőtorony 16 tonnás fedőlapja másfél kilométerre landolt egy ház udvarán. Az ott leparkolt Daciát három méter mélyre ütötte be a földbe. Emberi életet megfejthetetlenül nem követelt a rendkívül szerencsésen lezajlott nagyarányú robbanás. Sérülést is csak néhányan szenvedtek. Mindössze néhány karcolás  volt az egész. A felrobbant toronnyal párhuzamosan nagyméretű hűtővízvezetékek vágódtak el a robbanás pillanatában, a lezúduló nagy mennyiségű víz elfojtotta a további reakciót, miközben a biztonsági rendszerek percek alatt alapállásba helyezték a még megmaradt üzemet. Ilyen szerencse azonban csak egyszer fordulhat elő, és az egyre öregedő gyár biztonsága csökkenőben van. Néhány üzem a múlt század negyvenes-ötvenes éveiben terveződött, jónéhány technológiai megoldás már a telepítés idején is elavultnak számított.
Nagy felhajtás megy itt most már napok óta, hogy most az egyszer nincs kecmec! Bezárjuk a gyárat, menjenek haza a törökök! Azonban a fentebb elsoroltak alapján lehet tippelni, hogy mi is lesz a marosvásárhelyi Csernobil sorsa? Emberek ezreinek a társadalmi gondjára hivatkoznak néhányan,  mert hogy a munkanélküliség az egekbe fog ugrani városomban. Nekem a szemforgató, a szemérmesen aggódó politikusok mindig tenyérviszketegséget szoktak okozni. Néhány ezer ember gazdasági gondjától nem tudnak aludni, miközben százezrek egészsége és élete forog kockán, és nem csak itt, Marosvásárhelyen. A nagy felindultságot szimuláló hivatásos hisztizők sem a százezres tömegek egészségi állapota miatt lennének kétségbe esve, mert a társadalmi empátia errefelé annyira azért mégsem divat, hanem csak megfizetett munka. S mint olyan, hát csak olyan is! Mint a fizetés!
Globalista szokásrendhez híven, nyilvános kérdés az, hogy ki fog többet fizetni, mert mint mindig,  annak lesz igaza! Ahogy itt elnézem a pro és kontra érveket, azt láthatom, hogy mindenki beszél elvekről, uniós normákról, és sérelmekről is, csak éppen azok nem szólhatnak bele a döntésekbe, akiknek a sorsáról dönteni fognak!