Lázálomban mélyen égve
Égő szemmel bámulok semmibe
Minden furcsa, rémes nagyon
Sötét árnyak futnak falon
Padló reccsen, ablak koppan
Mellem zihál egyre jobban
Elpattan egy kristálypohár
Zümmög valahol a dögbogár
Gyilkolt ember lelke nyüszít
Nem bírja fájdalmát, s visít
Ajtó nyílik, senki nem jön
Lépéseit hallom, ágyamig jön
Érzem teste áramlatát
Jeges kezét, fagy fuvatát
Rám hajol, de arca nincsen
mégis mondja: Drága kincsem!
Ujjai karmokba görbül
Húsomba vág kegyetlenül
Mosolytalan gonosz, hideg
Kegyetlen, s nincs benne lélek
Mondanám, engedj el, céda
De szó sem jön az ajkaimra
Falak nőnek körbe, égig!
Rám borulnak nyomnak földig.
Lidércek ugrálnak körbe
Rángatnak le mély gödörbe
Szörnyen félek, felriadok
Álmodtam csak! Egyedül vagyok!
Nyárády Károly
8 megjegyzés:
Habzsolom verseid ahányszor csak lehet,vagyis lehetőséget adsz rá eme oldalon,de ugyanakkor egy kicsit aggódom is,mert e sorok között vívódást vélek felfedezni.Remélem,hogy csak tévedek,és már én is rémeket látok.
Üdv,és kitartás!
Nem vagy egyedül.
Kami
Hát ez egy kicsikét depis. Lehet, hogy gondokkal küzdesz? :(
Szó szerint lázálmaim vannak, ugyanis felszedtem valami disznó náthát! Most kezelem magam! Úgy mondják, hogy ha kezeled, hét napig tart, ha nem kezeled, akkor egy hétig is!
Most kipróbálom! :-D
Pfúúúúúúúúúú,most egy kissé meg nyugodtam,hogy látom nincs komolyabb gond veled,a szokásos tavaszi megfázáson kívül.Gyógyulj meg mihamarabb!
Tudod, mikor egy költő versét olvasom, akkor egyetlen dolog teszi számomra értékessé. Ez saját belső érzéseim fölismerése /v. felismerése / érzem, hogy közel kerülnek hozzám a szavak, a mondatok, azonosulni tudok vele, ilyen a csoda, már nem a Tiéd, az enyém is!
Hálás köszönet /no nem a náthádért:D/
:-D
gyogyuljal meg es kergesd el Lujzit.jo?
Megjegyzés küldése