- Ne kérdezd, ki vagyok, mert:

"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!

- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"

2010. március 19., péntek

Az Idén lesz olyan is, hogy Tavasz?

És lőn világosság, mert lőn rend is! Mert megígértem! Mert megfogadtam! Mert... mert éppen ideje volt már! Na! Egy szuszra ennyi lenne! Dehogy ennyi, de ez most valahogy nem lenne fontos. Szóval megfogadtam előbbi bejegyzésemben, hogy e hét végére rendet teremtek az emlegetett szemétdombomon! Sikerült! Ez is! A többit nem mondom, mert... Valahogy úgy vagyok, hogy vágyódok a sikerekre, a vágyaim beteljesülésére, a terveim megvalósítására! Most bejött. Dependenciám kezd kialakulni, mint ahogyan másoknak az adrenalin kell! Nekem elég a dopamin!(is) Mutatom a képeket megint!  Ez már az Új Rend!




 Másik nagy szórakozásom, hogy folyton autószervizbe járkálok. Ez már olyan heti programom lett mostanában. A hét x-edik napján viszem az Opelt sétálni a szervizbe.Tényleg, ez a búcsújárásom, ez megér egy misét! Vagy mesét! Mindegy! Akkor most elmondom!
Azzal kezdődött, hogy télire feltöltöttem valami fagyásálló moslékkal a gépkocsim hűtővíztartályát. Moslék lehetett, vagy még annál is rosszabb valami, mert néhány napra rá, kilyukadt a belső melegítő hőcserélője, és induláskor belefolyt az összes víz a cipőmbe. Persze új hőcserélő kell, de közben szét kell szedni félig a gépkocsi belső fedélzetének alját. Azelőtt ki kell szedni még ezt is, azt is. Ezt valahogy én oldottam meg, mert miután egy kerek hétig hitegetett mindenféle szakember, oda jutottam, hogy most már tudom, kihez nem fogok soha többé fordulni a gondjaimmal. A hőcserélős jelenetnél még nem fogtam gyanút, hogy a hűtőmoslékkal valami nincs rendben. Mikor rendesen beállt a globálisan felmelegedett tél, akkor kifogtam, hogy leállt a gépkocsi menet közben, mert a lötty megvastagodott a vezetékekben a rettenetes sarki mínusz 6 Celsiusnál. Rá két napra, miután kicseréltem a hűtőfolyadékot egy másikra, amelyik már folyt is, útközben hazafelé leállt az egyik henger a motorban, és alig értem vele haza. Otthon még remegett, köhögött, aztán annyi lett neki. Be a szervizbe, ott kiderült, hogy olaj van a hűtővízben, egy fecskendő elrobbanva, a többi fecskendő alumíniumból készült foglalatai korrodálódva vannak, de ami a legeslegszebb, hogy a hármas hengerben a dugattyú el van hasadva! Hát nem örvendezhettem neki? Nem!!! Mindez azért, mert valami mocskot adtak el hűtőfolyadéknak, ami megzabált ezt-azt a motorban. Többek közt a fecskendőt is, így befolyt hirtelen egy jó adag üzemanyag a hengerbe. Mivel a folyadék nem komprimálható, és a dugattyú is okosabb, akkor mit tesz? Elhasad. Ezt persze csak így utólagosan raktam össze ilyen törvényszéki kivizsgálós alapossággal, mert most már úgyis mindegy, s mehetek a francba a kárommal! 








Ez mind semmi, mert van folytatás is! Megjavítják, megyek vele büszkén Kolozsvárra! Torda közepén egyszer csak elment a vizem! Nem az enyém, hanem a hűtővizem a gépkocsiból! Az Opelből, a néhány nappal korábban megjavított Isuzu turbódízel tizenhat szeleppel szerelt szemétládából. Abból! Délben a csúcsforgalomban, a stopnál. Egy órán belül indulnom kellene Magyarországra, s én állok a járdán a vizemmel a köveken. Jött, hogy nagyon megverjek valakit. Nézem a gondot, hát persze hogy nagy a szar, még ha kicsi is a gond! Ferdén, elcsavarodva szerelték vissza az egyik gumislagot az olajhűtőre, és akkor a melegtől persze hogy elhasadt. Hol? Hát az elágazásnál, alul, hogy ne lehessen beragasztani se egyszerűen valami gyorsan tapadó szalaggal. Szerencsémre volt nálam egy olyan ezermesteres szerszámos dobozom, amiben mindenféle hasznos és haszontalan dolog van. Kétkomponenses epoxigyanta rákenve az egészségügyi dobozban található gézfáslira a lehető legjobb kompozitot adja. Ez olyan szép volt, hogy filmezni kellett volna! Torda főterén  McGaywer megreparálja a kocsiját! Valahogy rátekertem a  fáslit a slagra is, miközben rendesen összeégettem a kezeimet is, és eközben én is majdnem ráragadtam a motorra. Tíz perc alatt meg is kötött rendesen a ragasztó, mire feltöltöttem vízzel a tartályt, és csak alig szivárgott egy kicsit. Így jutottam el Kolozsvárra, miközben a kormánykerékre rátapadtam a ragasztótól megmerevedett ujjaimmal. Később  egy másik kocsiban ülve Jászberényig piszkálgattam, és rágcsálgattam is a körmeimről a megkeményedett epoxigyantát, hogy legyen szép tőle a manikűröm! 
Persze, hogy ilyen szétrobbant slagot csak rendelésre hoznak, és mikor le akartam később cserélni is, előbb a fél motort el kell bontani egy jól eldugott szorítógyűrű miatt. Megint szerviz lett belőle, s egy napig álltam míg sorra kerültem gondommal. Ma, mikor megyek utána, nézem és az első jobb kerék le van ereszkedve! A sírás ért utol! Leültem a járdára, felhívtam telefonon a legkedvesebb ismerősömet és csevegni kezdtem vele gondtalanul. Közben kisütött a nap is, és a lelohadt abroncsot is fel lehetett fújni, mert csak egy apró lik volt rajta, mint kiderült később, de ez már egy másik helyen történt. A gumis műhelyben. Ott hamar ment, mert összetévesztettek valakivel, és soron kívül behívtak. Mikor kiderült, hogy hát mégsem az lennék, akit protezsálnak, illetve nem engem akartak protezsálni, már mindegy volt! Megtalálták addig, s ki is javították már a hibát! 
Hát ennyi, és akkor ne szomjazzam a beteljesülés örömét? De igen, és akkor ezért nem is említem, hogy ezután órákig álltam a kocsimosó szeles udvarán, és hogy sehol sem lehet szabványos ablaktörlőket sem kapni, főleg a hátsó ablakra, ahová 11 colos kellene, de sehol nincs! 
Én rendesen megszívtam ezzel az Opellel. Mindegyre valami szamársággal zabálja meg az időmet és a pénzemet is, és most már alig merek elindulni vele valahová, mert hátha kiesik menet közben a kereke, mert rossz levegőt fújtak bele, vagy én esek ki belőle, mert húzat van, stb.

Összeszorított szájjal duzzoghatok, néha hetekig is, mert a feleségem eközben a fenti  jó öreg 86-os Ford Escort-tal szó szerint száguldozik mindenfelé. Semmi gondja vele nincs, ráadásul van benne egy 200 Wattos 4.1-es  Kenwood audiorendszer, hogy döng tőle a környék is, ha rázendít. S akkor néha még meg is kérdi tőlem nagylelkűen, hogy nem akarom, hogy elvigyen vele ide, vagy oda? 
Ja, és tényleg! Most ezzel a tavasszal hogyan is állunk? Lesz tavasz, vagy nem lesz tavasz az idén? Mindenesetre azt üzenem Télapónak, hogy most már húzza el a csíkot, mert mindennek van határa! Ha nem hallgat a szép szóra, akkor tökön lesz rúgva!(ez hátha használ!)

4 megjegyzés:

Spartacus írta...

Mondhatom viszontagságos utaid vannak,és csak azért nem röhögtem könnyesre magam a sztoridon,mert gondoltam egy igazi jó csávón mégsem illik nevetni.Ez most igazán jól esett,egy ilyen hosszú tél után,hogy egy kicsit felvidítottál.Nekem is volt Opelom,de az első durva cserben hagyás után gyorsan megváltam tőle,és punktum.

márta írta...

A rend lenyűgöző. Minden elismerésem, mondjuk arra kíváncsi vagyok, meddig fog tartani.

Virág írta...

Gratulálok a sikeres rendteremtéshez.Csak a megőrzésére kell odafigyelni.
Ami a Tavaszt illeti,lassan s türelemmel csak megérkezik a kertjeinkbe s lelkeinkbe is.

goobics írta...

sziasztok, nincs semmi kifogasom az elhangzottakkal , csak arra hivnam fel a figyelmed, hogy ha velemenyed lenne esetleg a napi aktualitasokrol , vagy ugy altalaban a kornyezeted kulsoo-belsoo dolgairol , NE tartsd magadban , mert az egeszsegedre megy!

varom a "regi" Kareszt, az elemzot!!!

UI. nem kimondottan politikara gondolok...