Az egyházak képviselőit sokszor lehet hallani, hogy siránkoznak, krokodilkönnyek hullatása közben, hogy a mai fiatalok nagy hányada mennyire elkerüli még a templomok környékét is! A lenti képet nézve, ezt most már nem is nehéz megérteni!
Én amit igen nagyon nem értek, hogyha ennyire aggódnak a felszenteltek földi seregének képviselői, akkor miért nem aggódnak még jobban, és karhatalmi erők bevetése helyett, inkább kitennének egy figyelmeztető táblát is, hogy "Vigyázat! Omlásveszély!"
A következő képen látszik, hogy acélból készült védőhálót feszítettek ki a főbejárat fölé, hogy aki mégis ide merészkedik, annak azért ne hulljon a fejére valami kőkemény áldás is!
Ám a templom homlokzati falainak tetején is van két arkangyal, melyek igen nyitogatják szárnyaikat, és ha egy idegesebb szélroham is beléjük kapna, könnyen megtörténhetik, hogy kényszerleszállás lesz belőle. Főleg a baloldali áll halálugrásra készen, a fal vakolatát körülötte kikezdte az időjárás viszontagsága is, és a fal téglái sem állnak már valami biztatóan a helyükön.
Könnyen megtörténhetik, hogy nemsokára új emlékmű fog kerülni a templom előtti térre, melyen most már nem az egykoron ledöntött harangot fogják megsiratni, hanem a földre szállt angyalok gyanútlan áldozatait is!
Bárhogy lesz is majd, biztos fog kerülni olyasvalaki, aki ebben méltó istencsapást fog látni, és ez lesz a másik igen nagy baj! Az, hogy az ilyen felelőtlenség és hanyagság igazi vétkesei fogják ezt látni, megállapítani, és nem ők fogják ezt megszenvedni!
Akkor majd a toronyból időnként felcsendülő Brahms Hungarian Dance helyett, Mozart Rekviemjét játszhatják be az illetékesek, és meglesz a hangulat is!
Nekik nem ártana azonban tudni azt is, hogy az Istennyila nem válogat, és valószínű, hogy a kőangyalok sem tesznek mást, és kivételt sem, mikor szárnyaikat egyszer mégis ki fogják próbálni.
"Isten! Óvd meg a jászokat is!"
Akkor majd a toronyból időnként felcsendülő Brahms Hungarian Dance helyett, Mozart Rekviemjét játszhatják be az illetékesek, és meglesz a hangulat is!
Nekik nem ártana azonban tudni azt is, hogy az Istennyila nem válogat, és valószínű, hogy a kőangyalok sem tesznek mást, és kivételt sem, mikor szárnyaikat egyszer mégis ki fogják próbálni.
"Isten! Óvd meg a jászokat is!"
17 megjegyzés:
Uff Uff
Akármennyire is tiltakozott a vallálsos énem, ezen muszáj volt nevetnem...
Hogy van az, hogy az én gyerekkoromban imádtuk a hittan órákat, szerettünk templomba járni... nem "rongáltunk" , nem"hangoskodtunk" az utcán. Fantasztikus pap bácsink volt! És azt hiszem ezzel mindent elmondtam, mert ennek kb 10 éve.Nem hiszem, hogy ekkorát változott volna a fiatalság... negatív irányban.
Uff uff Ami!
Sajnos elég sokat változott az ifjúság, és nem előnyére. Mindennap velük dolgozom, szeretem őket, de ami tény, az tény! Mások mint régen, nehéz rájuk pozitíve hatni.
A másik azonban való igaz, amit a Karesz kidomborított, felelőtlen a felnőtt társadalom is... Reméljük nem valósul meg ez az előrevetített kép!
Joe bácsi:
Az tény, hogy egyre nehezebb a mai fiatalokkal (végzettségem szerint én is tanár lennék). De sokszor azt tapasztalom, hogy a gyerek viselkedése "hozzáigazodik" a felnöttek "elvárásaihoz" - úgy is rossz vagy kategóriára gondolok. És az egész el van intézve, hogy a mai gyerekekkel nem lehet bírni . Tanítási gyakorlatokon ez láttam, de szerencsére sok pozitív példát is. Gonoldok itt olyan tanárokra, akik képesek kivívni a szeretetteljes tiszteletet.
Mondom mindezt úgy, hogy jelenleg nem tanítok. Tehát elfogadom a véleményed. Igazából csak annyit szerettem volna mondani, hogy szerintem nem csak a gyerekeken múlik ...
Lendvai Zoltán rédicsi plébános gördeszkázva hirdette az igét.
Állítható, mára már világhírnévre tett szert.
Ami, kedves, ez nem vallásos, nem vallásellenes, és nem Isten tagadása! Ez tiltakozás!
A "mai fiatalság"-féle örökzöld slágert én szívből tudom utálni, mert annak idején én is egy semmirevaló voltam csak, bizonyos felnőttek szemében, és volt olyan is, aki egyenesen társadalomellenesnek, a jövő börtöneinek töltelékét látta bennem.
Nem mindenki, de egy olyanra sem emlékszem, aki akárcsak megközelítő pontossággal is megjósolta volna a mostani jelenemet!
Véleményem az, hogy a fiatalság olyan, mint amilyen az öregség is! Alma nem esik messze a fájától!
Ha gazemberek a gyerekek, akkor őket gazembernek nevelték azok, akik most a földhöz verik magukat, és "ezek a mai fiatalok" szöveggel állnak elő!
A fiatalok, olyanok, amilyenek! Punktum! Tetszik, nem tetszik, kuss nekünk! :-)))
Tényleg, a gördeszkás pap vagány gyerek, le a kalappal előtte.
El tudom azért képzelni azt, hogy a sok főpap milyen kedvesen tudott hozzá vicsorogni, bigott örömében!
Igen tudok ilyenkor én is vigyorogni! :-D
Teleszájjal!!!!
Teljesen igazatok van, hogy minden felülről indul. Az is igaz, hogy sokan elintézik azzal, hogy a mai gyerekekkel nem lehet bírni. Ez tovább növeli a problémát. Súlyos problémák vannak oktatási-nevelési szinten is, ez megint felülről indul. Részemről megteszek mindent ami tőlem telik a gyerekekért, ez gondolom kiderült már az írásaimból. De nem könnyű. Szóval egyetértek, nem a gyerekeken múlik! A környezetük lett más, ettől pedig ők is mások lettek. Mélyebben is belemehetnénk a problémába, de az túlsúlyos lenne már ehhez a bejegyzéshez, ráadásul szerintem értitek miről van szó...
Joe bácsikám, minden tiszteletem a tied és minden más pedagógusé is, aki nem szakmaként, hanem hivatásként kezeli azt, amit tesz! Hogy minden szarul működik, az már senki számára nem titok. Az sem, hogy a nincstelenségre, a szaktudás hiányára rá lehet fogni az anyagiak és erőforrások hiányát, vagy fordítva!
Az én meglátásom az, hogyha kétszer ennyi, sőt, minden pedagógus és szakember a maximumon teljesítene, a társadalom fejlődése igen lassan lendülne előre, és igazi eredményeket sajnos csak jó néhány évtized múlva lehetne kimutatni! Ugyanígy azt is vallom, hogy a legjobb és a legőszintébb, leglelkesebb hozzáállás sem fog "jobb" gyerekeket nevelni, mert a gyerekek legfeljebb tanulni járnak iskolába. A nevelés és az emberré válás, az egyéniség igazi alakítása otthon, a családban történik! A viselkedési minták, a szokások ott rögzülnek, és ezt a kialakult habitusú tömeget legfeljebb csak terelgetni lehet, de alapvetően befolyásolni már nem!
Sok jó dolgot lehet bevinni, számottevő változást is elérni néhány egyén esetében, de a nagy tömeg azonban megmarad tömegnek! Sajnos!
Ez megint tetszik! Tökéletes kor-és kórkép az álszent, képmutató világról, izgalmas látlelet az Y-generácóról! Gratula!
Egyetértek veled, jól látod a dolgot. A legtöbb családban azonban egyre kevesebb időt szentelnek a nevelésnek, éppen ezért a pedagógiának muszáj idomulnia ehhez a negatív irányhoz. Kellenek a lelkes, elhivatott, kitartó terelgetők, akik azért, tudnak nagyot lökni arra fogékony egyéneken. Ettől még valóban a tömeg megmarad tömegnek, viszont a helyére billentettek legalább képviselik majd azt az értéket, amiben hiszünk. Ezért kell küzdenünk!
Carpe Diem, örvendek, hogy (újra) elnyertem az elismerésedet! :-)
Bácsikám, én még azt is megkockáztatnám kijelenteni, hogy még mindig jobb egy olyan család, ahol kevesebbet törődnek agyerekkel, mint egy olyan amelyik nincs is, vagy ha van, az minden más egyéb lehet, csak családnak nem nevezhető! Gondolok itt persze a klasszikus értelemben vett családról, otthonról, fészekről stb., úgy ahogyan az a nagy könyvben le vagyon írva! Apa, anya, néha testvérek, esetleg nagyszülők, akik beszállnak segíteni.
A katasztrofális állapotok szerintem onnan erednek, hogy ez a család ma legfeljebb egy utópia, míg a társadalmi elvárások még mindig elevenen élnek, és nem kis gond elé állítanak pedagógust, szociológust, és pszichológust is!
Sandán megjegyezném, hogy a civilizáltnak nevezett országokban is egy egyfajta globális "Nyilas Misi" féle program látszik kibontakozni, melyben a jó fejekért fizetnek, néha már jó előre is, míg a "tömeggel" egyre kevesebbet törődnek, akár állami szinten is! Ezt pedig rendesen megszívja egyszer a tanügy, aztán jön a szisztematikus lebomlás egyéb jele is! Én ezt a nyilvánvaló trendet legtalálóbban a tanítás és az iskoláztatás rentabilizációjának nevezném.
Nem tudok ezzel érdemben vitába szállni sajnos, mert igazad van. Ezt a "Nyilas Misi" féle mozgalmat pedig ki nem állhatom, de jól látod, van ilyen. És már szívja is a tanügy...
Karesz: számomra vallásos téma, de nem hit kérdése :)
Kissé ironikusan írtam... saját magamra nézve, mert érdekes volt megfigyelni magamon, hogy még most is pavlovi reflexként az ugrik be elsőként, hogy "az Egyház szent és tévedhetetlen". De még ha ezt "ténynek" is vesszük, ez az infallibiltás az Isten szolgáira már vonatkozik. Tehát szabad nevetnem, vagymi :)
Jól belebonyolódtam, de szerintem érted, mire akarok kilyukadni. Valóban hosszabb monológokat is érdemelne a téma (vallás is meg a mai ifjúság). De nem terhejük ezzel a blogodat.
És csak egyetérteni tudok Veled a gyerekeket illetően. :))
Karesz emelem kalapomat előtted! vitatkozni nem tudok és nem is akarok veletek, mert minden szóval egyet értek. örülök, hogy ide találtam!!!:)
Kedves Karesz , mint mindig most is szivesen olvastam a bejegyzésedet. Igaz ami igaz egyet kell értenem , de azért vannak kivételek is a gyerekek terén. Van olyan szülő aki tejesen másra neveli a gyereket és mégis megy a maga utján , mert a haverok előtt ciki jónak lenni.
Szeretem az oldaladat és örülök Neked:))
Joe bácsi, Nyilas Misi féle program szó szerint létezik, egy igen jól működő alapítvány révén. A mozgalom célja vitathatatlanul nemes és áldásos, de igaz, hogy csak nagyon jó fejek, tehetséges gyerekek részesülnek igen tehetős anyagi támogatásban. A zsenialitás mellett egyetlen más kikötés van, a kétségtelen szegénység, melyből másképpen képtelenség lenne a jelölteknek kitörni. Van köztük zenész, sportoló, matematikus, nyelvész, stb.
Gond az, hogy ilyenformán ez nem lehet mindenki számára megoldás!
Ennek ellenére egyesek máris úgy tesznek, mintha ennyitől minden egyéb gond meg lenne már oldódva magától!
Ami édes, akkorát nevethetsz, amekkora csak jól esik, de még ennél is nagyobbat! :-)))
Jaj igen! Akartam mondani, az "én blogomat leterhelni" képtelenség lenne, hidd el! Évek óta igyekszem, mégsem sikerült eddig! :-)))))
Andikám, Isten hozott házam tájékára! :-))
Szia Anikó!
Én ezt a szkizoid viselkedési formát nagyon jól ismerem, mert valamikor én is megszenvedtem a nálamnál nagyobb fiuk közt, mikor még csak "Öcsi" -nek neveztek. Ott, akkor állandóan bizonyítani kellet, hogy méltó vagy arra, hogy veled egyáltalán szóba álljanak. Nagyon gyorsan kellet szaladnom cigiért, kellet egy korty bort is innom, hogy én is legyek "nagy"! Ha nem cigiztem, akkor csak taknyos voltam, és anyám szoknyáját fogtam titokban. Mindig áhítattal kellet hallgatni a nagyobb vagányok nőügyeit, ami persze 99%-ban vad fantázia és orcátlan hazugság keveréke volt.
Csak emlegetem, mert láthatom, hogy ma sincs másképpen, de végső soron, miért is lenne másképpen?
Azt is hozzáteszem, hogy azokból a vagányokból mára egyet sem tudok mutatni, legalábbis azok közül, akikről én tudok, hogy később valamire is vitték volna az életben. Néha belebotlok valakibe, akiről később kiderül, hogy ő ki volt, mert aminek ma kinéz, arról néha igen fájdalmas beszélni!
Igazad van Anikó, néha igen félresiklik néhány jobb sorsra érdemes egyén egész élete, ha valamikor korábban átteszik láthatatlanul a váltót.
Érdekes és tartalmas megjegyzések - a bejegyzés után! Jó itt lenni. Sajnos, az otthon rendesen nevelt gyerek a tömeghatásra egészen mássá is lehet. Négy gyerekemet látva azt állapítottam meg, hogy a nevelés hatása még sincsen hiába, nem veszik el, mert a korral az eltévelyedett gyerek is megváltozik, visszatér a hozott értékekhez.
Az egyház? Rengeteg múlik azok ki a plébános, a pap, hogy miféle ember. Nálunk kong a templom az ürességtől, sikerült szétzavarni a nyájat. De a "nyáj" is tehetett volna ellene valamit... lehajtott fejjel tűrés helyett.
tessék mosolyogni:)
Megjegyzés küldése