Ennyi volt?
Mondhatom már? Nem
bírom a lantot, leteszem.
Hogy „Fújd el jó
szél, fújd el...” keserű a kenyerem?
Csak erőtlenül
sóhajtok, szememhez viszem a kezem,
talán remeg, káprázik kissé a szemem? Nem hiszem!
Lombtalanul álló
fák még álmodják az augusztusi meleget
Elhullatott magjaikban talán él még, gubbaszt némi ígéret
Ha majd eljön,
jobb lesz az új világ, vajon lesz új kikelet?
Hisz e rokkant világ
eltört rúgóját már javítani nem lehet.
Elfáradtunk
mindannyian, húz is magával az elhaló természet
Álldogálunk még
egy kicsit, aztán lemondóan indulunk mi, öregek.
Oda, hol már némán
ásít, vár az űr, és ránk borul az enyészet.
Ennyi volt? Kérdezzük,
de válasz nincs, és "IGAZ" ez így nem lehet!
Nyárády Károly
Nyárády Károly
11 megjegyzés:
Dehogy teszed te le ...
Dehogy. Önként soha.
..."öregek" ,hol látsz itt öregeket?:)
Vannak időszakok,amikor úgy érzed minden fáj,de akkor jön az élet, és szépen mindent elrendez,amiről addig azt hitted,hogy elviselhetetlen.
Tehát egy kicsit légy türelemmel és tartsd a lantot szorosan!
Kedveseim, ez most nem rólam, személyesen rólam szól, de:
"Senki sem különálló sziget...minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel!
- Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang! Érted szól!"
Erről van szó!
Hemingway is egy hasonló hangulatban írta,nem ő volt a főszereplő benne,de saját élete egy darabja .
Valahogy ugy van, nem rolad, nem rolam, de rolunk szol, nagyon szepen elkaptad a lenyeget, csakhogy a veg csak itt van igy mert:
Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul
ALDOTT ADVENTET!
Sokszor zuhanunk kedves Karcsi, de legalább annyiszor felemelkedünk:)
Szép versed gondolatai, oly sok ember lelkéből fakad.
Szeretettel
Magdi
libaboros lettem olvasaskor...
nagyon szep...
Az idézetről Moniknak: John Donne (London, 1572. – London, 1631. március 31.) angol költőtől való, aki a metafizikus költészet legkiemelkedőbb egyénisége. Hemingway híres regényének címe utalás...
Mindenkinek minden jót, elnézést, hogy egy nagyanyó belekotyogott...
Monik, kedves, már számtalanszor előfordult velem az, hogy beleestem abba a "bűnbe", mikor hangulatomtól, szándékomtól teljesen függetlenül egyszer csak leírok valamit, és előfordult, hogy ezzel döbbenetet, megrökönyödést okoztam környezetemnek. Jött a nagy kérdés, hogy akkor most veled mi van? Hát tulajdonképpen semmi, de ezt magyarázni, hogy mi miért van, illetve nem úgy van, ahogyan mondtam, ez néha képtelenség, mert én sem tudom mindig a válaszokat.
Iri, kedves, így van, ahogyan mondod. Nem a mulandó test vagyunk, mert az csak a tulajdonunk! A másik komponens a fontos, halhatatlanságunk záloga, a lélek!
Magdika, ez is volt ezúttal a szándékom, más helyett szólni, lehetőleg úgy, hogy "mi" mondjuk azt, amiben, sajnos mindannyian vergődünk néha!
Ágnes, köszönöm!
ÉvaZsuzsanna, nagyon kérem, csak bátran máskor is! Igazán ránk fér,
sőt! Véleményem szerint, nem ártana néha akár egy-két erélyesebb nyakleves is! :-)
Merem állítani, hogy itt, mindannyian, egy rangidős, szakavatott mester oktató szavait szívesen hallgatjuk, mert mi, amatőrök, mi bő számban vagyunk mindenfelé, és ez meg is látszik rajtunk. Úgy, hogy csak tessék beleszólni, mert bár hallgatni arany lenne, de tanítani, az isteni küldetés!
Köszönöm Zsuzsanna,valóban én tévedtem a címet illetően,legalább a Google keresőbe megnézhettem volna,de a harang megtévesztett.:)
Megjegyzés küldése